Új Szó, 1969. június (22. évfolyam, 127-151. szám)

1969-06-02 / 127. szám, hétfő

III. Népgazdaságunk helyzete nehéz és rendkívül bonyo lult. A válság különböző jelei már csaknem tíz éve tartanak. Az ez idő alatt megvalósított megoldások 1968. januárja előtt és után is, gyakran nem voltak eléggé át gondoltak, félmegoldások voltak, egyes esetekben elha markodták, más esetekben megkéstek. A januárt követö helyzet, a belpolitikai harcok a pártban és társadalom ban megnehezítették, hogy elvileg foglalkozzunk a gazdasági kérdésekkel és megakadályozzuk a kedvezőtlen irányzatok terjedését. Az állam vezetősége is politikai nyomás alá került, és számos nyilatkozat ellenére sem sikerült kézben t.artania a gazdaság irányítását. Meg kell mondanunk, hogy az elmúlt időszakban a párt a központi vezetőségtől kezdve az alacsonyabb szerveken keresztül egészen az üzemekig'nem szentelt kellő figyelmet a gazdasági problémáknak, és vezető szerepe _ úgy mint más téren — itt is erősen csökkent. Annak következtében, hogy a gazdaságban meggyengült a párt és állami Irányítás, fokozódtak az ösztönösség és felbomlás legyei, a bér- és beruházási követelések valamennyi ismert negatív következménnyel együtt. Csökkent a terv és a gazdasági folyamatok szabályozásának szerepe Ha ehhez hozzászámítjuk még azt, hogy az elmúlt 15 hónapban egyes gazdasági kérdések is a politikai agitáció, az olcsó Ígérgetések tárgyát képezték, leszögezhetjük, hogy gazdaságunk helyzetének romlásához, a fegyelem lazulásához, a termelés lelassulásához, a kivitel csökkenéséhez és a nyilván felső határt elért feszültséghez, az -egyensúly megingásőhoz a politikai tényezők is hozzájárultak. Annak ellenére, hogy Ismerjük a politika és a gazdaság közti összefüggést és az erre vonatkozó lenini tézist, valahogy nem jutott idő a gazdaságra, habár tudjuk, hogy a január előtti politika ezen a téren nagyon gyenge láncszemnek bizonyult. Túlságosan gyakran csupán propaganda volt a gazdasági reform kérdése. Kevés időt fordítottunk a többi szocialista ország tapasztalatainak részletes tanulmányozására, és bírálat nélkül propagáltuk az elméletileg kidolgozatlan, a konkrét feladatokat meg nem határozó, gyakorlatban ki nem próbált saját modellünket. Valamennyi szocialista ország közül a mi gazdaságunkban a legrosszabb ma az irányítás. Az irányítás helytelen formáinak egyoldalú, általános bírálata a múltban és a gazdasági eszközök és a piac önműködő hatására vonatkozó romantikus elképzelések gyakorlatilag a tervszerű irányítás felszámolá sához vezettek. A bürokratikus irányítás szélsőségéből minden felkészülés nélkül, más szélsőségbe estünk, s jóformán megszűnt minden irányítás. A negatív irányzatok ez év első negyedévében is tovább terjedtek. 1969 első negyedévében az ipari termelés csak 3,8 százalékkal, a munkatermelékenység az iparban 2,6 százalékkal növekedett. A közszükségleti cikkek gyártása pang, az építőanyagok termelése az elmúlt év színvonala alatt van. És hasonló a helyzet más ágazatokban is, például a textil-, készruha-, cipő-, és élelmiszergyártásban. A kivitel a szocialista országokba 10 százalékkal alacsonyabb, a kapitalista országokba 5 százalékka A lakosság bevétele továbbra is gyors ütemben emelkedik. Az első negyedévben a bevétel 15 százalékkal magasabb volt. a bérek 12,5 százalékkal, az ipari dolgozón átlagos oére kb. 7,8 százalékkal. A Kiskereskedelemben több mint 16 százalékkal emelkedett a forgalom. Nem kell hozzá közgazdasági 'képzettség, hogy lássuk, ez a néhány szám arra mutat, hogy népgazdaságunk veszélyes irányba halad. Ojból átléptük a befejezetlen építkezések tervezett számát. Rosszabb a helyzet a lakásépítés terén. Nem teljesítjük egyes mezőgazdasági termékek felvásárlási tervét. Ez zavarokat okoz a gazdasági életünkben, a piacon és lakosságunk ellátásában. Az első negyedév eredményeiből ismertetett néhány számadat mutatja, milyen veszélyes méreteket öltöttek a negatív irányzatok gazdaságunkban. Minden józan gondolkodású embernek egyet kell velünk értenie, hogy ez Így tovább nem mehet. Az örökség tehát, melyet pártunk átvett, igazán nagyon súlyos. A CSKP Központi Bizottságának elnöksége májusban nagyon részletesen foglalkozott népgazdaságunk helyzetével. Nézetünk szerint ezért: •i teljes mértékben fel kell újítani a párt vezeti • • szerepét a népgazdaságban, a központtól egészen a termelőegységekig; 2

minden téren meg kell erősíteni az állami és gaz• dasági vezetést a gazdasági kérdésekben és jel kell újítani a gazdasági vezetők tekintélyét; 3

meg kell szilárdítani az állami szerv szerepét • a gazdaságban; 4

intenzívebbé kell tennünk a bér-, ár- és beruhá• zási terület szabályozását, és meg kell szilárdítanunk az állam szerepét a külkereskedelemben; 5

szükséges, hogy határozott intézkedéseket hoz• zunk a negatív irányzatok megakadályozására és a gazdaság stabilizálására; 6

felül kell bírálni a gazdasági reform eddigi útját, • egyes szakaszait és intézkedéseit, hogy megtaláljuk a végleges kiutat. A kommunista pártnak, mint államunk legfőbb politikai erejének elsődleges figyelmet kell szentelnie a gazdasági problémáknak minden egyes szervben és elsősorban közvetlenül az anyagi termelésben. A párt és az egész társadalmi élet konszolidálásával megteremtjük a politikai feltételeket ahhoz, hogy nagy figyelmet szentelhessünk az alapvető gazdasági problémák megoldásának. Kifejezetten rá kell mutatnunk, hogy a kommunisták — dolgozzanak bármely munkakörben is — felelősek a feladatok teljesítéséért. Szükséges, hogy felújítsuk népgazdaságunk tervszerű, arányos irányítását a népgazdasági terv alapján, mely biztosíthatná a lakosság érdekeit és összhangba hozhatná a társadalmi, a csoportos és az egyéni érdekeket. Számolunk azzal, — a központi bizottság elnöksége megbízta ezzel a kommunistákat a szövetségi körmányban és a nemzeti kormányokban — hogy a központi bizottság őszi üléséig kidolgozzák a konszolidálás programjának konkrét javaslatát és a gazdasági reform további fejlődésének általános koncepcióját. A stabilizálási intézkedésekhez tartoznak a gazdasági téren hozott törvényes intézkedések is, például az üzemre, a vállalkozásra, a tervezésre, az adókra stb. vonatkozó törvény. A CSKP Központi Bizottsága elnökségének nézete szerint az egyes intézkedések megtárgyalása az általános megoldás kidolgozása nélkül nem segítene és helytelen lenne. Ezért halasztjuk el az üzemekre vonatkozó törvény megtárgyalását. Semmi sem kényszeríthet arra, hogy egy elszigetelt lépést tegyünk, amíg nem ismerjük teljesen valamennyi összefüggését, gazdasági és jogi mutatóit. Ezekért a feladatokért, valamint gazdaságunk hatékony, intenzív és harmonikus fejlődésének biztosításáért a szövetségi és nemzeti kormányok, valamint a gazdasági szervek felelősek. Abból indulunk ki, hogy a ml körülményeinkhez mérten nagy termelő potenciállal ren delkezünk, mely a szocialista iparosítás folyamatában alakult ki, és mégis hosszú éveken keresztül nem tud juk hatékonyan kihasználni. Ezt bizonyítják az olyan ismert tények a fejlett országok gazdaságához viszonyítva, mint - az aránytalanul magas nyersanyag . anyagés energiafogyasztás, a társadalmi munkatermelékenység alacsony szintje, az állóalapok kihasználásának ala14 rehajtő szerveiben uralkodó egyenetlenség, a pártmunka lenini alapelveinek megsértés©, a vezetőség ingadozása és erőtlensége továbbra is nagy teret hagyott az antiszocialista, Jobboldali opportunista erők tevékenységének, a tömegtájékoztatási eszközök döntő részét ezeknek az erőknek a kezében hagyta. Tudjuk, hogyan használták ki ezt az állapotot fanatizált diákok csoportjai a főiskolások körében, tudjuk, hogy fészkelték be magukat a nacionalista hisztéria hullámain sodródó jobbol dali erők a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom egy részében, az ifjúság körében és más tömegszervezetekben, s törekedtek arra, hogy ezeket hatalmukba kerítsék, tudjuk,-hogyan működtek egyes pártszervek ebben az Időben. Múlt év novembere és decembere, ez év januárja az antiszocialista és opportunista erők destruktív törekvései jegyében telt el. Ezek az erők nem egyszer a katasztrófa szélére sodorták államunkat. Ugyan azok az erők március végén újabb támadásba lendültek, s akcióik több helyen világosan ellenforradalmi jellegűek voltak. Ezek az erők ismét a katasztrófa szélére sodorták társadalmunkat. Ilyen volt a helyzet, amikor pártunk központi bizottsága április 17-én elhatározta, hogy megkeresi a kiutat. Ez a régebbi és a közelmúlt válságos fejlődés öröksége, amelyből ma ki kell Indulnunk, amit meg kell oldanunk. Nehéz helyzetből nincs könnyű kivezető út. Csak a „minél rosszabb, annál jobb" jelszót követő kalandoroknak van mindjárt kezük ügyében a kiút. Csak az emigránsaink soraiból toborzódó, a Nyugattól fizetett ügynököknek egyszerű a dolga. A párt és az állam felelős vezetősége bizony nincs ilyen könnyű helyzetben. A központi bizottság áprilisi ülésén megmondtuk, hogy nem akarunk változtatni pártunk politikai fő irányvonalán, amely a novemberi határozatból indul ki, de fordulatot kell elérnünk e határozat végrehajtásában, olyan legyen párt- és államvezetésünk, hogy hajlandó és képes legyen becsületesen, következetesen és erélyesen felszámolni a bonyolult válságjelenségek okait, s hasonlóképpen megoldani a további társadalmi fejlődés sokoldalú problémáit, melyek annyira Időszerűek, akutak, hogy megoldásuk nem halogatható. Ma, hat hét elteltével határozottan állíthatjuk, hogy a párt és a társadalom többsége megértette e lépés értelmét, és egyetértéssel fogadta a

t áprilisi plénum irányvonalát. Bebizonyosodott, hogy a becsületes emberek velünk együtt akarják keresni a becsületes kiutat, felelősségteljesen akarnak dolgozni, s komolyan akarják a további szocialista fejlődés problémáinak megoldását. Az emberek többsége a saját tapasztalatain naponta győződik meg a konszolidálási törekvés elkerülhetetlenségéről, nem akar állandó viharban, válságban és nyugtalanságban élni, hanem olyan légkör kialakítását kívánja, amelyben lehetséges a nyugodt alkotómunka, amelyben visszaállítják és tovább fejlesztik az emberi és szocialista értékeket, amelyben szavatolt biztonság lesz, s amelyben demokratikus módon megvitathatjuk és megvalósíthatjuk feladatainkat. Az emberek követelik, hogy akadályozzuk meg azok tevékenységét, akik zűrzavart keltenek, anarchiát szítanak, elmélyítik a társadalmi bomlás elemeit. Bebizonyosodott, hogy a ml embereink el tudják választani a gabonaszemet a polyvától, a problémáink megoldására irányuló őszinte reális törekvést a demagógiától, a hisztériától és a kilátástalan kalandorságtól. Ezt egyébként az államunk egész területén méltóképpen lezajlott május elsejei és kilencedike! ünnepségek is. igazolták. Természetesen, az emberek egy része még másként néz a problémákra, nem ért minket, a régi idők, az 1968 januárja előtti állapotok visszatérését látja az elkerülhetetlen- konszolidálási Intézkedésekben, annál is inkább, mert az antiszocialista és opportunista erők ilyen propagandával bizalmatlanságot igyekszenek elhinteni, hogy így megtartsák pozícióikat. A párttagok és a nagyközönség várja, milyen további konkrét utat Jelöl meg a központi bizottság mai ülése, milyen Irányt, milyen konkrét és reális távlatot mutat a kommunistáknak és a többi állampolgárnak. Ezért a mai plenáris ülés a jelen helyzetben jelentős konszolidációs elem lehet. A pártvezetés az utóbbi hetekben elsősorban arra törekedett, hogy erősítse a párt befolyását és tekintélyét a társadalomban, hogy teljesen helyreállítsa a közrendet, hogy a párt és az állam fellépésében megszüntesse a

z ingadozást, következetesen kidomborítsa pártunk es politikánk marxista—leninista jellegét, hogy politikailag elszigetelje azokat az erőket, amelyek a múltban fe szültséget idéztek elő, antiszocialista nézeteket vittek a társadalomba, a párt politikájával szemben ellenzéki platformokat alakítottak ki, amelyek aztán válságos helyzetek okozói lettek. Ez az elkerülhetetlen első lépés, hogy valóban kivezessük államunkat a válságból. E rövid idő alatt elért fő munkaeredményeinket abban látjuk, hogy államunkban kétségtelenül megváltozott a politikai légkör, a társadalom tudatában erősödtek az egészséges, szocialista, realista irányzatok, s fokozódik az ellenállás a szélsőségekkel, a kalandor akciókkal szemben. Megmutatkozik, hogy a tömeghatás eszközeitől megfosztott kalandor és antiszocialista erőknek nincs túl széles tömegbázisuk. Aránylag gyorsan teremthetünk olyan feltételeket, hogy megvédjük a pártot és a társadalmat a felforgató hatásoktól, s az egész társadalom nagy potenciális energiáját pozitív munkára irányítsuk. Szemmel látható eltolódás történt társadalmunk erőinek és érdekeinek viszonyában. Ne becsüljük túl és ne legyen ez ok elégedettségre, hanem vegyük ezt úgy, hogy új tér nyílt a párt céltudatos politikájára. Tekintsük ezt nagy jxilitlkai küzdelem kezdetének; ezt a küzdelmet meg kell vívnunk, hogy befejeződjék pártunk és államunk konszolidálódást folyamata. A politikai légkörben azért ls sikerült változást elérnünk, mert az elmúlt hetekben lényegesen megszilárdítottuk a párt vezető szerepét a sajtó, a rádió és a televízió tevékenységében, mert lényegesen korlátoztuk az antiszocialista és jobboldali erőknek a tömegtájékoztatási eszközökre gyakorolt befolyását. A központi bizottság Ismeri ez irányban tett lépéseinket. Csupán azt szeretném megjegyezni, hogy abból az elvből Indultunk ki: a sajtó, a rádió, a televízió helyzetét politikai eszközökkel, politikai munkával, munkatársaik, elsősorban a párttagok felelősségének fokozásával kell megoldani. Ott azonban, ahol hosszú időn át rendszeresen és szándékosan megszegik a párt és az állam irányvonalát, személyi és szervezési intézkedésekhez is kell folyamodnunk, annál 'inkább, mert rövid Időn belül fordulatot kell elérnünk a tömegtájékoztatási eszközök munkájában, s azt akarjuk, hogy ez a fordulat hatékony és tartós legyen. Egyes intézkedések nem lesznek mindenütt népszerűek. Am elkerülhetetlenek, államunk létfontosságú érdekei diktálják őket, ezért meggyőződésünk, hogy helyesek. Ezen a szakaszon következetesen érvényesíteni fogjuk a párt vezető szerepét, hogy a sajtó, a rádió és a televízió — a modern társadalom jelentős politikai-hatalmi tényezői — ne a nép és az állam érdekei ellen hassanak, hanem ellenkezőleg, biztosítsák, következetesen védjék ezeket az érdekeket. Ezen a területen lebben az irányban kell megjavítani, tökéletesíteni a munká}, hogy az újságírók meggyőződéses segítőtársaink legyenek felelős munkánkban. Megtettük továbbá az első lépéseket a felelősség, a fegyelem, a rend és a szocialista törvényesség betartásának szilárdítására. Persze, még nem mondhatjuk, hogy már kialakult az állampolgárok jogai és kötelességei közti kellő egyensúly, hogy már megszűnt a bomlás, az anarchia és az ösztönösség minden tünete. E téren még rendkívül sok munka vár ránk. Am ez alkalommal is szeretném kifejezni, hogy következetesen és határozottan tiszteletben fogjuk tartani az emberek szabadságjogait védő törvényeket, ugyanakkor ragaszkodni fogunk a törvényes szankciókhoz azokban az esetekben, ha egyesek megszegik törvényeinket. Egyesek kénytelenek lesznek búcsút mondani eddigi elképzeléaeii*5