Új Szó, 1969. június (22. évfolyam, 127-151. szám)

1969-06-01 / 22. szám, Vasárnapi Új Szó

BÍRÓSÁGOKRÓL, BÍRÓKRÓL, POLGÁRJOGOKRÓL Beszélgetés a Legfelsőbb Bíróság elnökhelyettesével K

észül már a bíróságokról és az állomügyészségekről szóló új alkotmánytörvény # A polgárjogok tiszteletben tartásának záloga a független bíróság 0 A bírákat többé nem választják, hanem kinevezik Q Gazdas

ági és közigazgatási bíróságok a láthatáron # Az államügyészsé

g, mint ügyfél lép fel ^ Szükség van-e a Legfelsőbb Bíróságra, mint szövetségi szervre? # A cél a szocialista demokrácia megőrzése A CSKP akcióprogramja, tekintettel arra, hogy a társadalmi érdekek és a polgárjogok következetes védelmét csak az igazságügy biztosithatja, a igazságszolgáltatás újjászervezését s ezzel a bíróságok társadalmi és politikai szerepének megszilárdítását követeli. Ezzel a célkitűzéssel magyarázható a bíróságokról és az államügyészségekről szóló törvényjavaslat végleges formába öntésére irányuló igyekezet. A törvényjavaslatot a Szövetségi Gyűlés minden valószínűség szerint még ebben az évben jóváhagyja, úgyhogy hatályba lépése 1970. január 1-től várható. • Milyen elvek alapján készül és milyen intézkedéseket tartalmaz a szóban forgó javaslat? Dr. Jaroslav B i č o v s k ý, a Legfelsőbb Bíróság elnökhelyettese, készségesen válaszol kérdéseinkre. - Az igazságszolgáltatás újjászervezése több oknál fogva is indokolt — mondja. - Mindenekelőtt az államjogi rendezés következtében sürgős. A törvényesség megszilárdításának - vagyis, hogy a polgárok alkotmánytörvényben rögzített jogain és személyi szabadságán ne essék csorba - egyik leglényegesebb biztosítéka a biróságok függetlensége. Az elv az, hogy a bírákat senki se befolyásolhassa, hogy senkire és semmire se kelljen tekintettel lenniük, és kizárólag a törvény alapján ítélkezhessenek. A készülő jogszabályok tehát nem lehetnek formálisak, mert a valóságban is biztosítaniuk kell a bíróság, illetve bírák függetlenségét. • Milyen módon jut kifejezésre ez a törekvés? - A törvény a többi között kimondja pl. hogy a bírák tisztségüket ezentúl tartósan fogják gyakorolni, ami art jelenti, hogy a törvényben felsorolt okok kivételével nem bocsáthatók el állásukból, sőt beleegyezésük nélkül áthelyezni sem lehet őket. Természetes, hogy csak a nagy szaktudással rendelkező, és magas erkölcsi színvonalon álló bíró ítélkezhet teljesen függetlenül, aki anyagi helyzetét tekintve sem szorul mások segítségére. A bírák kedvező társadalmi helyzetének a megteremtése tehát elengedhetetlen követelmény. Ez egyik feltétele függetlenségük biztosításának, vagyis annak, hogy igazságos, részrehajlásmentes ítéleteket hozhassanak. • A bírókat eddig közvetlen választások alapján iktatták tisztségükbe. Hogyan lesz ezentúl? - A készülő törvény értelmében a jövőben a bírákat a köztársasági elnök, esetleg a törvényhozó testületek fogják kinevezni, aszerint, milyen bíróságok dolgozóiról lesz szó. A köztársasági, vagyis a nemzeti bíróságok bíróiról a tervezet értelmében a CSNT, illetve az SZNT fog dönteni. • Milyen új bíróságaink lesznek? - Az összes peres ügyek a polgári és a büntetőbíróságokhoz (elsőfokon a járásbíróságokhoz) tartoznak majd, azon ügyek kivételével, amelyeket a törvény más bíróságok (katonai, a gazdasági, a közigazgatási bíróságok) hatáskörébe utal. A közigazgatási bíráskodás bevezetésével lényegesen bővül a bíróságok jogköre. A jövőben ugyanis az eddiginél fokozottabb mértékben kerülnek felülvizsgálásra a közigazgatási szervek határozatai. A bíróságoknak tehát az eddigi gyakorlattól eltérően nemcsak a nyugdíjakkal, a választási jog megsértésével stb. kapcsolatos kifogásokat kell majd felülvizsgálniok, hanem ezen túlmenően egyes kivételektől, mint pl. a katonai ügyektől eltekintve, minden jogerős megtámadott közigazgatási határozattal foglalkozniok kell majd. Ezenkívül feladatkörükbe fog tartozni azon szervezetek tevékenységének qz ellenőrzése is, amelyek nem tagjai a Nemzeti Frontnak. Véleményem szerint ez az intézkedés nemcsak a polgárok jogi helyzetének megerősítését jelenti, hanem hozzájárul a közigazgatási eljárás színvonalának emeléséhez is. • Milyen funkciót tölt majd be a Gazdasági Bíróság? - Az új gazdaságirányítási rendszer bevezetése és a vállalatok (gazdasági szervezetek) fokozatosan növekvő önállósága megkívánja, hogy az eddigi állami döntőbíróságok helyett gazdasági bíróságokat létesítsünk. A jövőben tehát a gazdasági vállalatok peres ügyeiben nem az állami döntőbíróság, hanem ugyanaz a bíróság fog ítélkezni, amely ma a polgárok peres ügyeiben tesz igazságot. • Milyen lesz a biróságok kapcsolata az államügyészségekkel? - Az államügyészség nem tekinthető a jövőben a bíróság felsőbb szervének, s ezért a bíróságok feletti ellenőrzés gyakorlása sem tartozik feladatkörébe. A bírósági eljárás során tehát az államügyészség is olyan ügyfél lesz, mint bárki más. • Akkor hát milyen szerv gyakorol majd felügyeletet a biróságok felett? — Minthogy - amint már szó volt róla - a bíróságok és a bírák is kizárólag a törvényhez kötelesek igazodni, azt hiszem, természetes, hogy a munkájuk feletti felügyelet is csak törvényhozó szerv: vagyis a Szövetségi Gyűlés, illetve a CSNT és az SZNT feladata lehet. Noha ezt a kérdést sem tisztáztuk még teljesen, annyi máris bizonyos, hogy a bírák rendszeres jelentéseiket ezekhez a szervekhez fogják benyújtani. Ezzel kapcsolatban szeretném megjegyezni, hogy a bíróságok, illetve a bírák tevékenységének jogos bírálata nagyon is kívánatos, sőt fontos, csupán arra kell ügyelnünk, hogy ezzel a bírálattal ne veszélyeztessük függetlenségüket, amire a múltban nem egyszer volt példa. • Az államjogi rendezéssel kapcsolatban sok vitára okot szolgáltató probléma merült fel. Ezeknek egyike: helyes-e a szövetségi legfelsőbb bíróság létesítése vagy sem? Mi az ön véleménye erről a kérdésről? — A készülő alkotmánytörvénynek ezt a problémát is meg kell oldania. A bíróságok és az államügyészségek struktúrájának igazodnia kell a cseh és a szlovák nemzet egyenjogúságának az elvéhez, de ahhoz is, hogy bizonyos kivételektől eltekintve a szövetségi törvények végrehajtói és alkalmazói a két köztársaság nemzeti szervei lesznek. Az igazságszolgáltatás nem lehet öncélú. Biztosítékot kell nyújtania arra, hogy mindkét köztársaság polgáraira érvényes, a jogszabályokban kifejezésre jutott polgári jogok a lehető legegységesebben legyenek alkalmazhatók a gyakorlatban. • Mi a jelenlegi helyzet? — Az államjogi rendezés a föderalizációról szóló törvény 145. cikkelye alapján bizonyos mértékben az igazságszolgáltatásban is tükröződik. Minthogy 1969. január 1. óta szövetségi és köztársasági, sőt vegyes szerveink is vannak, 1970. január 1-től kezdve az igazságszolgáltatás szerveinél is nyilván ehhez a tényhez kell alkalmazkodnunk. Véleményem szerint tehát igazságos volna, ha a köztársaságban két önálló legfelsőbb bíróság működne: a cseh és a szlovák legfelsőbb bíróság. Egyelőre azonban nem ez a helyzet. Legfelsőbb bíróságunk ma közös, tehát szövetségi szervnek tekinthető, mely a két köztársaság legfelsőbb bíróságainak funkcióját is betölti. Ezt nem tartom helyesnek. A kérdés az, nem volna-e célszerű a cseh és a szlovák legfelsőbb bíróságok mellett közös szövetségi szerv létesítése. Nyilvánvaló, hogy a szövetségi katonai bíróságot és a szövetségi gazdasági bíróságot, sőt a szövetségi közigazgatási bíróságot sem nélkülözhetjük. Első fokon természetesen a köztársasági bíróságok ítélkeznének, jogorvoslat beadása esetén azonban döntéseikről a szövetségi, katonai, gazdasági illetve közigazgatási, bíróságok határoznának. Ezek után az a kérdés, nélkülözhető-e a polgári és büntetőügyekben a szövetségi legfelsőbb bíróság, mely végső fo-„ kon a szövetségi állam érdekeinek megfelelően ítélkeznék. Meggyőződésem, hogy nem nélkülözhető. Hiszen az egységes jogrendszer, a törvények egységes magyarázata és egységes végrehajtása is megköveteli ennek a szövetségi szervnek a működését. Nem vitás ugyanis, hogy bizonyos alapfogalmak különbözőképpen értelmezhetők. A tulajdonjog kérdését pl. elméletben másképpen magyarázhatja a gazdasági bíróság, mint a közigazgatási, esetleg a büntető- vagy akár a polgári bíróság. A szövetségi legfelsőbb bíróság ezeknek a félreértéseknek vagy véleményeltéréseknek a megakadályozására is szolgálna, mégha bizonyos jogkorlátozást is jelentene mindkét köztársaságra nézve. A magam részéről tehát a jogbiztonság és a törvényesség szempontjából igen fontosnak tartom, hogy mindkét köztársaság bírósági szervei közös szervbe torkolljanak, abba a szervbe, amely biztosítékot nyújt a szövetségi törvények egységes magyarázására. Igy van ez más szövetségi államokban pl. a Szovjetunióban és Jugoszláviában is, és így kellene lennie nálunk is. Más kérdés, hogy milyen ügyek tartozzpnak a bíróság jogkörébe. összefoglalva tehát az elmondottakat: ha a polgári jogok védelmére szilárd biztosítékokról gondoskodunk, akkor ezzel elősegítjük a CSKP akcióprogramjában és a kormányhatározatban lefektetett elvek valóra váltását. KARDOS MARTA r i i i i i i i i • Äz sől Ijö Alacsony a házbér? Sürgősen fel kell számolni a lakáspolitikában mutatkozó torzulásokat n A múltban a lakáskérdést sokan túlnyomórészt műszaki feladatként fogták fel. Sok szó esett arról, milyen építőanyagokat kellene felhasználni, téglából, vagy .előregyártott elemekből építsünk, és a lakások legyenek több szobások, nagy konyhával vagy kicsivel? Ezekben a vitákban, mintha csak tilos lett volna akárcsak megemlíteni is a tulajdonjogi kérdéseket, beszélni a gazdaságos lakbérekről a többgyermekes — köztük a nem állami lakásokban lakó többgyermekes családoknak nyújtandó segélyekről, valamint a fentiekből következő további társadalmi és politikai problémákról. Cikkemben rá kívánok mutatni legalább néhány alapvető deformációra; ezek már évek óta tartanak, és semmiképpen sem járulnak hozzá a lakáskérdés megoldásához, fékezik a gyorsabb előrehaladást, és végül is elégedetlenséget, bizalmatlanságot és kölcsönös gyanúsítgatásokat keltenek a lakosság körében. Vázoljuk fel legalább nagy vonalakban a lakástulajdon formáinak különbözőségéből eredő problémákat. Mindenki aránylag könnyen meg tudja ítélni, hogy a lakosság egyes rétegei milyen- mértékben veszik ki részüket a lakáskérdés megoldásából aszerint, hogy milyen az általa használt lakás tulajdonjoga. Az egyéni lakásépítkezők, vagyis azok, akiknek személyi tulajdona a lakás, teljes mértékben maguk oldják meg saját lakásproblémáikat, nem várnak arrra, hogy helyettük valaki más végezze el ezt a feladatot. Szövetkezeti lakás, esetében a lakásépíttetök anyagi eszközei (részjegyei) összeolvadnak az állami eszközökkel. Az állami hozzájárulás egész terhét ez esetben a lakosság többi része viseli. A közületi vállalatok kezelésében levő állami lakások használata a legkedvezőbb a bérlők számára, mert semmit sem kell fedezniük a beruházási költségekből. Az állami lakások beruházási költségeit az állam fedezi, sőt bizonyos mértékben a lakás karbantartásával járó költségekhez is hozzájárul. A vttát, hogy a lakbér legyen gazdaságos vagy sem, már régen a gazdaságos lakbér javára kellett volna eldönteni, vagyis úgy, hogy ez teljes mértékben fedezze a lakással kapcsolatos valamennyi költséget. Nálunk a lakbér alacsonyabb, mint amennyibe a házkezelőségnek a lakások karbantartása kerül, s ezért ezt a különbséget teljesen indokolatlanul még mindig azoknak az állampolgároknak kell megtéríteniök, akik nem állami lakásokban laknak. Furcsa és érthetetlen, hogy azok, akik saját házban, lakásban laknak, már légen nem emeltek szót, és nem kérdezték meg, miért nem kapnak ők is segélyt (lakbérkedvezményt) gyermekeik után, ugyanolyan mértékben, mint amilyen mértékben ezt az állami lakásban lakók kapják. Megelégedéssel vehetjük tudomásul, hogy az állami és a pártszervek a polgárok lakásával kapcsolatos kérdéseket a megoldásra váró első feladatok közé sorolták. A lakáskérdés megoldásával kapcsolatos kötelességüket azonban pontosan, konkrétan meg kell határozni. A helyzet jelenleg az, hogy önmaga és a társadalom iránti ezem kötelességének nálunk már körülbelül 10 millió ember eleget tett, saját munkájával és pénzeszközeivel járult hozzá saját lakásának a felépítéséhez, viszont 4 millió ember valahogy abban a szellemben nevelődött, hogy az állam kötelessége, hogy lakás építéséről és karbantartásáról számukra gondoskodjék. Az effajta gondolkodás már rengeteg kárt okozott a népgazdaságnak. Az a fajta gyakorlat, amikor az állami költségvetésbe 10 milliárd koronát iktatnak be lakásépítkezésre (mint ebben az évben), aligha lesz sikeres. Azok az állampolgárok, akik nagy igyekezetet fejtettek ki azért, hogy lakást építsenek maguknak, ezt aligha fogják saját költségvetésüknek tartani. A. MISTRlk J