Új Szó, 1969. június (22. évfolyam, 127-151. szám)

1969-06-29 / 26. szám, Vasárnapi Új Szó

Hbánij'homo Ahol a Bezosztája bölcsője ringott • HUSZONNÉGYEZER HEKTÁROS SZOVHOZ • A VENDÉGLÁTÓK VISSZAKÉRDEZNEK • FÉL KILOMÉTER A KÖVETÉSI TÁVOLSÁG • NÉGYSZÁZ MÉTERES KUTAK Mikor a repülőgép átbújt a felhőkön, jól szemügyre vettem a tájat. Kerestem azt a sajátos Kubányt, amelyikkel a filmekben találkoztam. Onnan, másfél kilométernyi magasságbői sehogyan sem hasonlított az alattunk elterülő vidék arra a filmbeli Kubányra, arra a földre, ahol sebes lovakon száguldanak a kozákok. Inkább egy olyan óriási sakktáblára, amelyet fekete csíkokkal kockáztak fel. Igen, onnan a magasból még feketének tűntek a szélvédő erődsávok. Másnap aztán a Krasznodartól 100 kilométernyire levő Gazír nevű szovhozban jobban megfigyelhettük, hogy azok a sakk kockák nem is olyan apró földdarabok, hanem 120—130 hektáros parcellák. Az olyan területen, ahol kissé kötöttebb a talaj, ott jóval nagyobbak a fasorok övezte táblák. De először hadd szóljak inkább Gazírről. Vártak bennünket, s ezt természetesnek is tartottuk, hiszen Moszkvából az előző napon értesítették a krasznodari elvtársakat, hogy mikor érkezünk, s hogy egy szovhozt ls meg akarunk látogatni. Tehát a Gazírban is tudták már, hogy mikor érkezünk hozzájuk. De nem Időzöm sokat a fogadtatásnál, mert ennek az írásnak a keretében nem kisebb mint egy 24 690 hektáros szovhozt kellene bemutatnom. Azért mondom, hogy kellene, mert az szinte a lehetetlennel egyenlő, hogy mindent elmondjak róla, hiszen egy akkora gazdaságot megismerni nem egy nap, hanem egy hónap is kevés volna. S azt egyébként sem tartom lényegesnek, hogy náluk faekével szántanak. Jól gépesített szovhozról van sző. Példának okáért „mindössze" 86 tehergépkocsijuk van. Tizenöt lóerőre átszámítva pedig 350 traktoruk, sok kombájnjuk, és egyéb gépük. Harminc mázsa az ötéves átlag A látogatás során mégsem az került az érdeklődés központjába, mert a termelést, a mezőgazdasággal összefüggő gazdálkodást illetően nálunk is akadnak olyan állami gazdaságok, amelyek nemcsak felvehetik a versenyt a Gazírral, hanem biztos győzelemre is számíthatnának a vetélytárssal szemben. Tavaly például csupán 31 mázsa volt az átlagos hektárhozam, persze nem egy kis parcellán, hanem 10 500 hektáron. Az utóbbi ötévi átlaguk 30 mázsa. A kubáni földön az egyáltalán nem sok, állapítottuk meg bölcsen, s ezt hangosan ls megmondtuk. A meglepő az volt, hogy még akkor sem lepődtek meg, amikor arról tájékoztattuk őket, hogy Szlovákia déli járásaiban már a 40 mázsás hektárhozam magától értetődő, abból a búzából, amelyet az ő tudósuk, Lukjanyenko akadémikus nemesített. Amelyik nálunk (Bezosztája 1.) kisebb parcellán már 68 mázsás hektárhozamot is adott. Visszakérdeztek higgadtan: — És mit tudtok adni a talajnak azért a termésért? Mennyi istálló- és műtrágyát, és mennyi az évi csapadék többéves átlagban? £1 kellett mondanunk, hogy sem az egyikből, sem a másikból nem nagy a bőség. Istállótrágyát 4—5 évenként kap a föld; 300— 350 mázsát hektáronként. Műtrágyát tiszta tápanyagban pedig 200—220 kilót az említett területeken. Vagyis valamennyivel többet, mint amennyi átlagosan jut egy hektárra. Az évi csapadék pedig 700 mm körül van. Vaszillj Mihajlovics Mitriankov mérnöknek, a gazdaság Igazgatójának még a szemhéja sem rebbent, annál gyorsabban mozgott a ceruzája. A főagronómus szintén a papírt szántotta. Aztán kijelentették: — Elégedettek lehetünk a 31 mázsás hektárhozammal a 10 500 hektáron. Mi ugyanis egyelőre alig 30—40 kg műtrágyát tudunk adni hektáronként. Az istállótrágya is kevesebb. De a leglényegesebb, az évi csapadék, átlagosan 350 mm. Van olyan év, hogy a 100 millimétert sem éri el, ami pedig azt jelenti, hogy nálunk a már koratavaszi 30—32 fokos meleg is megvámolja a termést. Az idei gabonát már eddig is két elemi csapás érte. Egyik a tavaszi hideg és az áprilisi hó, a másik a vihar. Tavasszal még 35—40 fokos hideget is mértek, de fagyálló Bezosztája búzájuk ezt még kibírta volna, sőt az áprilisi havazást is, de a vihar már jobban beleszól a számításba. 6500 hektárról teljesen elhordta a búzát, a többi vetemény nagy részét, különösen a már földben levő tavasziakat, főképp az árpát és a napraforgót összekeverte. Jutott belőlük minden dűlőbe. Nagy területeket kellett újravetni. De 290 hektárt még be sem vethetnek. A szántóföldeken ilyen területen keletkeztek homokdűnék. Néhol négy méter magasak s a berakott erdősávval együtt szélességük a 15—20 métert is eléri. Na és azok a szegény fák. A fiatalabbja derékig áll a homokban. Hogy mennyi bírja ki a katasztrófát, ma még nehéz megjósolni. Egyébként nemcsak a homokbuckákból sejthettük, hogy mennyire könnyű és laza szerkezetű a kubányi föld. Határjáró Utunkon a porfelhő miatt csak fél kilométernyire követhették egymást a gépjármüvek, pedig az utakat útnyomóhengerekkel döngölik keményre évente többször is. De nem kalandozom tovább a határban, hiszen 24 690 hektárt néhány óra alatt úgy is képtelenség bejárni. Bent a központban pedig V. M; Mitriankov, ez a fiatal, rokonszenves igazgató kedvesen, szakszerűen és tömören minden kíváncsiságunkat kielégíti. Hogy mit termel a gazdaság? Ezt csak dióhéjban. Területük 52 %-án gabonát, 26 °/o-án takarmányt, s a főbb növényeik közül, 1650 hektáron napraforgót, 1250 hektáron cukorrépát, 1000 hektáron pedig ricinust. Az elég nagy takarmánytermő terület ellenére sem tartanak sok állatot. 6500 szarvasmarhájuk (2000 tehén) és 18 000 sertésük van. Hogy miért csak enynyi? Nos, a kubáni föld a takarmánytermesztők iránt nem nagyon hálás, éppen a szárazság és a kevés csapadék miatt. Persze idekívánkozik a kérdés; miért nem öntöznek? Miért nem öntöznek Hát igen, jóformán csak a 180 hektáros kertészetet tudják ellátni vízzel. Természetesen ennek is megvan a maga oka. A folyóvíz távol, csatornarendszerük még nincs, s a földből pedig nem egyszerű vizet nyerni. 400 méterre kell érte lefúrni a földbe, ott pedig már langyos a víz. Egyszóval nem olyan a helyzet, mint például a Csallóközben. Ebből következik, hogy akarva-akaratlanul is a külterjesség felé kell orientálódniuk, legalábbis egyelőre. Mert szakemberek vizsgálják, hogy milyen öntözési módszerrel tudnák megoldani a kettős feladatot: az öntözés a laza talajon ne okozzon eróziós kárt, s a másik, ezzel összefüggő, végeredményében ne legyen ráfizetéses. Ugyanis az eddigi tapasztalatok már sok mindenre felhívták a figyelmet. Többek között arra is, hogy a megfelelő agrotechnika úgyszólván többletkiadás nélkül megteszi a magáét. Hangsúlyozom, a kubányi földről van szó, ahol több mint kétmillió hektáron termelnek gabonát, óriási területen napraforgót. S ez az utóbbi 20— 22 mázsás hektárhozamot ad. A Pusztavojt mester nePusztavojt mester, a napraforgó kiváló nemesítője. mesítette napraforgó egy másik kiváló sajátossága, hogy a mag zsírtartalma nem a megszokott 40—44, hanem 56 %. Ennek a világpiacon annyira értékes növénynek a termesztését már teljesen gépesítették, így az igazgató szerint 400 százalékos rentabilitással termelik. A termelés gazdaságosságával kapcsolatosan még érdemes megjegyezni, hogy a félig-meddig külterjességet az a tény is megköveteli, hogy a 24 690 hektáros gazdaságnak csak 1330 állandó dolgozója és 600 alkalmi munkása van. Ogy kell megválasztaniuk a termelés választékát, hogy az igényes munkakövetelmény esetén is fussa az erőből mindenhova. A gazdálkodásról talán még annyit, hogy a múlt évben csupán a tejtermelésük nem volt rentábilis, bár tehenenként 2500 liter volt az átlagos tejhozam. Hogy ez kevés, illetve már lehetne rentábilis? Tavaly, illetve már korábban beütött a brucellózis. Az állomány jelentős részét likvidálni kellett, kénytelenek voltak átépíteni az istállókat, s ennek a nagy kiadásnak egy része beleszámított a termelési költségekbe. Ha az új tehénállománynál elérik a 3200— 3500 literes évi tejhozamot, akkor a tejtermelés, még a korábbi nagy kiadások ellenére is, gazdaságos lesz. Ónálló gazdasági elszámolás Itt egy másik dologról is szólnom kell. Mióta a szovhoz áttért a teljes önálló gazdasági elszámolásra, lényegesen javult a gazdálkodás színvonala. Az áttérés feltétele természetesen az volt, hogy a gigantikus gazdaság megfelelő szakemoergárdával rendelkezzék. Nos, ezt a követelményt, ha nem is egyik évről a másikra, de biztosították. Ma a gazdaság 6 részlegének mindegyikében 5—6 mérnök dolgozik. S az eredmény? Tavaly már 2 189 000 rubel nyereséggel zárták az évet. Jutott részesedés a dolgozóknak bőven. A havi és a negyedévenkénti prémiumon kívül ún. 13. fizetést is kaptak, az egész évi kereset összegének 9 százalékát. Nem átlagosan, hanem érdem szerint. Persze maradt az alapokon is elég pénz. Náluk a szovhoz nem úgy gazdálkodik, mint nálunk az állami gazdaság. Ott a szovhoz területén levő minden építkezést, iskolákat, kultúrházakat, mozikat, kórházakat, üzleteket, szervizszolgálatokat, mosodákat, bölcsődéket, óvodákat stb., mind a gazdaság építi, jó tehát, ha kéznél a pénz, s nem kell kölcsönt kérni. A terméssel kapcsolatosan talán még annyit, hogy egyáltalán nincs megkötve a kezük. Sőt, még a melléktermelésben sem. Téglagyár, fafeldolgozó üzem, meg sok más minden teljesen természetes létesítmény a szovhozban. Saját takarmánykeverő üzemük van. Egyszóval önállóan gazdálkodnak. Persze sokkal nagyobb kockázattal, mint a ml állami gazdaságaink, de a kockázat gyümölcse ls az ő kezükbe hull. És ez a lényeg. Ennek van távlata. HARASZTI GYULA riportja Fiatal munkanélküliek Párizs egyik külvárosában. „Ök megfontolják tetteiket" mondja az egyik is, a másik is — de vajon meddig tudnak ellenállni a kísértésnek? (A szerző felvétele) A TÖRVÉNY GYERMEKEI Látni óhajtják korunk és társadalmunk egyik jellegzetes vonását? 1954 tol 1967-ig, tehát tizenhárom év alatt a fiatalkorú bűnözők száma majdnem meg. négyszereződött, a „törvény gyermekeinek" létszáma 12 000 főről 44 800-ra nőtt. Ez bizonyítja, hogy veszélyben van a francia fiatalok erkölcse. Hiába akarjuk szépíteni a nyers valóságot, azzal a statisztikai adattal, hogy az összes bűnözőknek csupán a 0,65 százaié" ka fiatalkorú, amikor a folyóiratokban egyre többet olvashatunk fiatalkorú zsebtolvajok, ról, betörőkről és rablókról. Érdemes részletezni, milyen a tizennyolc évnél fiatalabbak részvételi aránya az egyes bűnözési „műfajokban". Fiatalkorúak követik el az autólopások 26 százalékát, a kirakatfosztogatások 17 százalékát, a -betörések 8 százalékát és a zsebtolvajlások 1,5 százalékát. Párizsban 1966-ban 7000 fiatalkorú gonosztevőt értek tetten, 1968-ban pedig már 10 000 volt a számuk, ami különösen júniusban ,a nyári tanítási szünet kezdetétől nőtt igen gyors ütemben. A fiatalkorúak delikvenciájának emelkedéséhez kétségtelenül hozzájárul a környezet, és elsősorban a munkanélküliség. (Sok fiatal már a keresőképes kor betöltése előtt munkanélküliségre „van ítélve", sokan pedig az iskolai tanulmányok befejezése után róják reménytelenül az utcákat.) A lélektani háttér is könnyen megrajzolható: sok a szabad idő, hiányzik a zsebpénz, a zsúfolt kirakatok kérkedő fényűzése vágyakat, ébreszt, és mindezek együttes hatására kialakul a a bűnözésre hajlamos magatartás. A családi élet is vigasztalan: a szülők napi 9—10 órát dolgoznak, másfél-két órát utaznak a munkahelyükre és vissza, éjszakai műszakokra járnak, állandó anyagi zavarokkal küzdenek, és így nem tudnak kellő gondot fordítani gyermekük nevelésére. A külvárosok és a központok közölt látható ellentétek, a szerves, logikus összefüggéseket nélkülöző oktatás és az embertelen tőkés rendszer, amely lehetővé teszi, hogy az élet minden szépsége a gazdagok kiváltsága legyen, elkerülhetetlenül előidézi a fiatalok eltévelyedését. Az uralkodó körök véleménye szerint a fiatalok legnagyobb „romlottságának" bizonyítéka, hogy olyan jogrendért harcol, amely biztosítja a felemelkedést, a hasznos munkára nevelést, tehát amely a kedvezőbb szociális feltételekkel tenné lehetővé a tévelygő fiatalok számára és biztosítaná a visszatérést a helyes útra.