Új Szó, 1969. június (22. évfolyam, 127-151. szám)
1969-06-29 / 26. szám, Vasárnapi Új Szó
Szerkesztőségünk vendége: BOLESLAW PAWLUS, lengyel operaénekes SZERETEM embereket Ritkán ugyan, de mégis előfordul, hogy a riportalany „házhoz" jön, az újságíróhoz látogat. Igy történt velem is, bevallom, életemben talán először ... A minap határozott kopogtatás hangzott irodám ajtaján, majd magas, jól öltözött férfi köszöntött rém, lengyelül. Szerkesztőségünket kereste, engem nevemen szólított. Kezet szorítottunk s bemutatkoztunk. Pawlus — mondta vendégem. Minden szavát Jól megértettem. Lehet, hogy tudatosan, „szlovákosan" beszélt lengyelül?! Hellyel kínáltam, miközben arra gondoltam: mit akarhat ugyan? Talán egy lengyel kolléga? Igy is kezeltem ... Vendégem beszélgetés közben végül is véget vetett találgatásaimnak, tudtomra adta, hogy lengyel operaénekes. Barátságosan rám mosolygott, majd folytatta. — Talán el sem hiszi — nemzetiségre való tekintet nélkül — mennyire szeretem az embereket, de a magyar nép különösen a szívemhez nőtt.. Hajdani hittantanárom a „miatyánk" végét így imádkoztatta velünk: „ ... szabadíts meg a gonosztól, segítsd a lengyel népet és a magyarokat, amen -. A lengyel—magyar kapcsolat és jóviszony hosszú évtizedek óta közismert ugyan, mégis jól esett, hogy ilyen neves művész, mint Boleslaw PAWLUS lengyel operaénekes, kassai vendégszereplése alkalmából éppen a ml szerkesztőségünket tisztelte meg látogatásával. Barátságosan elbeszélgettünk Vendégünk elmondta, 1956 óta énekel. Hosszú éveken át tanult, míg színpadra léphetett. Kedvesen emlékezik Gacsurszky professzorra, aki tíz éven keresztül foglalkozott vele. Majd elvégezte a zeneművészeti főiskolát s a milánói Scala Opera ösztöndíjasaként folytatta tanulmányait Olaszországban, Angelo professzor felügyelete alatt. Érthető hát, hogy a harmincnyolc esztendős, csengőhangú lengyel tenorista az olasz ánekiskola művelője. Legszívesebben Verdi, Puccini operáit énekli, a lengyel művéken kívül. Repertoárjában: az Aida, Tosca, Don Carlos, Pillangókisasszony, Trubadúr, Rigoletto, Carmen és más világhírű opera szerepel. Olaszországban sokat szerepelt, de Franciarszág, Jugoszlávia, Bulgária, Németország és hazánk operakedvelői is nagyon Jól ismerik nevét, rendkívüli nagy tehetségét. Részt vett a nemrég Brüsszelben eszperantó nyelven lefolytatott nemzetközi operarendezvényen. Az új évad elejétől az NSZK-beli düsseldorfi operaházhoz köti szerződése. Itt elsősorban az Aida, Otelló, Trubadur, Tosca főszerepeit alakítja. A napokban próbaéneklésre kapott meghívást a Budapesti Állami Operaházba. A kassai közönség két esztendeje ismeri. Érdekes epizód fűződik a kassai szerepléséhez. Erről beszél. — Feleségemmel 1967-ben turistaként jártam Kassán. Hivatásomnál fogva érdekelt az Itteni színházi élet... Ha Jól emlékszem, az „Anyegin" volt aznap programon. A színház pénztáránál sajnálattal közölték velem, hogy az előadás elmarad, mert a külföldi turnéról nem érkeztek vissza a díszletek. A pénztárosnő azt nem tudta megmondani pontosan, mit fog játszani a színház. Ha „befut" az énekes, — mondta — talán a „Don Carlos"-t. Itt a jegypénztárnál találkolott Boleslaw Pawlus lengyel turistaként a Kassai Állami Színház titkárával, akivel közölte, hogy operaénekes és készségesen „kisegít", ha szükséges. — Mit énekel? — kérdezte Polák titkár. Amikor a lengyel művész többek között a „Don Carlos"-t is említette, a színházi titkár örömmel hívta meg próbára és aznap este Boleslaw Pawlus első Ízben, s óriási sikerrel mutatkozott be a kassai közönség előtt. Azóta számtalanszor élvezhette játékát, rendkívüli hangorgánumát a város operakedvelő közönsége. Tavaly, november végén Kassán az „Aidában" — Radamesz szerepében — együtt játszott a milánói Scala hírneves énekesével Gianni Maffeoval, aki a színház emlékkönyvébe az előadás után ezt Irta: „Együtt énekeltem Boleslaw Pawlus úrral és kijelentem, hogy nagyszerűen alakította, magas színvonalűan énekelte Radamesz szerepét. Minden nagyítás nélkül állíthatom, Lengyelország büszke lehet rá. Szeretném, ha a közeljövőben más operában is együtt szerepelhetnénk ..." És az óhajtott találkozóra az Idén valóban sor került. A „Bel Canto" Verdi operaciklus keretén belül a két kiváló művész együtt lépett fel Kassán. A New Yorki Metropolitan énekesnőjével, Nedaa Caseivol Aidában énekelt igen nagy sikerrel... A fiatal lengyel művésznek Kassán „kasszaelőadásai" vannak. Láttam őt, hallottam énekét a színházban, találkoztam vele a kassai utcákon. Azt észleltem mások is, s nagyon sokan, tisztelik, kedvelik kiváló tehetségét, az utcán régi ismerősként üdvözlik. És nem véletlenfll, mert Boleslaw Pawlus messzemenően embertisztelő művész... KULIK GELLÉRT • MODERN RIP VAN WINKLE Ezt a címet is adhatnánk Eduardo Molinaro, a neves francia—olasz rendező legúfabb komédiájának, amelynek főhőse 1900-ban véletlenül egy jégtáblába fagy. De nem hal meg, hanem a hosszú hibernálás után napjainkban egy másik véletlen eredményeképp feléled, megismerkedik a korszerű technika világával, a technokrácia társadalmával és kinyomozza, mi történt régen nem látott családfának tagfaival. A különös történet „Hibernatus" címmel került a francia mozikba. Főszerepeit Louis de Funes, Claude és Eliette Gensac és Paul Preboist alakítja. • FELLENDÜLŐBEN A NYUGATNÉMET FILM. Az elmúlt évek folyamán állandóan csökkent a nyugatnémet filmgyártás. Hosszú idő után tavaly kezdett emelkedni a filmek száma: összesen 49 nyugatnémet és 52 koprodukciós film készült. Az idei terv szerint 64 nyugatnémet és ugyanennyi koprodukciós filmet forgatnak. Az utóbbiak főleg olasz, francia és angol partnerekkel készülnek. A filmgyártás fellendülése elsősorban a berlini filmfejlesztési központnak köszönhető, amely az idén 7,6 millió márkát költ játékfilmre. • „ÁLDOZAT AZ IDEALIZMUS OLTARAN". Így értékelte a svéd kritika egy fiatal angol rendező, Peter Watkins „Gladiátorok" című filmjét, melyet svéd földön forgattak. A film cselekménye a közelfövőben játszódik, amikor a háborúk meg előzésére az egyes országok hadseregeiből kiválasztott szupermanok — csupa fantasztikus képességű katona — egyfajta Jovagi tornákat" vívnak, amelyeket a nagy televíziók az egész világ számára közvetítenek. A film cselekménye, éppen egy ilyen „Béke-Játék" elnevezésű viadal eseményei körül bonyolódik. A helyenként igen mulatságos szatíra értékeit elismeri, de a filmet mégis bírálja a svéd kritika. Bár nem az első filmszerepét játssza, mégis új csillagként jelentkezik Káldi Nóra, a „Nagy kék jelzés" című magyar, most készülő szatirikus vígjátékban. Az ifjú csillag filmkarrierje több apróbb szerep után. Bacsó Péter „Szerelmes biciklisták" című filmjével kezdődött (ebben 6 játszotta a női főszerepet). Jelentős epizódszerepet alakított a „Tízezer nap" című Kósa Ferenc produkcióban, majd Herskó János „Szevasz, Verá"-jában. Legújabb filmjében drámai és komikai erényeit egyaránt felcsillanthatja. Micheie Morgan és Jean Marais nemcsak kollégák (számos filmben játszottak egyiitt], de igen jó barátok is. Nos, a neves színésznő a közelmúltban több nagyszabású üzleti vállalkozásba kezdett; többek között betársult egy harisnyagyárba, •mely „M-M" monogrammal, Micheie Morgan-harisnyákat hoz forgalomba. Az új cikk bevezetésére indított sajtókampányban maga a sztár is részt vesz, s Jean Marais segít neki... Az első sajtófogadáson a vendégként érkező Jean Marais-t egy „M-M" harisnyával fogadják ... Mégpedig egész különösen. Nos, a különös fogadtatás remek csemegének bizonyult a fotoriporterek számára — egyébként ezt bizonyítja a kép is ...