Új Szó, 1969. június (22. évfolyam, 127-151. szám)

1969-06-29 / 26. szám, Vasárnapi Új Szó

Szerkesztőségünk vendége: BOLESLAW PAWLUS, lengyel operaénekes SZERETEM embereket Ritkán ugyan, de mégis elő­fordul, hogy a riportalany „házhoz" jön, az újságíróhoz látogat. Igy történt velem is, bevallom, életemben talán elő­ször ... A minap határozott kopogta­tás hangzott irodám ajtaján, majd magas, jól öltözött férfi köszöntött rém, lengyelül. Szer­kesztőségünket kereste, engem nevemen szólított. Kezet szorí­tottunk s bemutatkoztunk. Pawlus — mondta vendégem. Minden szavát Jól megértettem. Lehet, hogy tudatosan, „szlo­vákosan" beszélt lengyelül?! Hellyel kínáltam, miközben arra gondoltam: mit akarhat ugyan? Talán egy lengyel kol­léga? Igy is kezeltem ... Vendégem beszélgetés köz­ben végül is véget vetett talál­gatásaimnak, tudtomra adta, hogy lengyel operaénekes. Ba­rátságosan rám mosolygott, majd folytatta. — Talán el sem hiszi — nem­zetiségre való tekintet nélkül — mennyire szeretem az em­bereket, de a magyar nép kü­lönösen a szívemhez nőtt.. Hajdani hittantanárom a „mia­tyánk" végét így imádkoztatta velünk: „ ... szabadíts meg a gonosztól, segítsd a lengyel né­pet és a magyarokat, amen -. A lengyel—magyar kapcsolat és jóviszony hosszú évtizedek óta közismert ugyan, mégis jól esett, hogy ilyen neves művész, mint Boleslaw PAWLUS len­gyel operaénekes, kassai ven­dégszereplése alkalmából ép­pen a ml szerkesztőségünket tisztelte meg látogatásával. Barátságosan elbeszélgettünk Vendégünk elmondta, 1956 óta énekel. Hosszú éveken át ta­nult, míg színpadra léphetett. Kedvesen emlékezik Gacsur­szky professzorra, aki tíz éven keresztül foglalkozott vele. Majd elvégezte a zeneművésze­ti főiskolát s a milánói Scala Opera ösztöndíjasaként foly­tatta tanulmányait Olaszország­ban, Angelo professzor felügye­lete alatt. Érthető hát, hogy a harmincnyolc esztendős, csen­gőhangú lengyel tenorista az olasz ánekiskola művelője. Legszívesebben Verdi, Puccini operáit énekli, a lengyel művé­ken kívül. Repertoárjában: az Aida, Tosca, Don Carlos, Pillan­gókisasszony, Trubadúr, Rigo­letto, Carmen és más világhírű opera szerepel. Olaszországban sokat szere­pelt, de Franciarszág, Jugosz­lávia, Bulgária, Németország és hazánk operakedvelői is na­gyon Jól ismerik nevét, rendkí­vüli nagy tehetségét. Részt vett a nemrég Brüsszelben esz­perantó nyelven lefolytatott nemzetközi operarendezvényen. Az új évad elejétől az NSZK-be­li düsseldorfi operaházhoz köti szerződése. Itt elsősorban az Aida, Otelló, Trubadur, Tosca főszerepeit alakítja. A napokban próbaéneklésre kapott meghívást a Budapesti Állami Operaházba. A kassai közönség két esz­tendeje ismeri. Érdekes epizód fűződik a kassai szerepléséhez. Erről beszél. — Feleségemmel 1967-ben turistaként jártam Kassán. Hi­vatásomnál fogva érdekelt az Itteni színházi élet... Ha Jól emlékszem, az „Anyegin" volt aznap programon. A színház pénztáránál sajnálattal közöl­ték velem, hogy az előadás el­marad, mert a külföldi turné­ról nem érkeztek vissza a díszletek. A pénztárosnő azt nem tudta megmondani pon­tosan, mit fog játszani a szín­ház. Ha „befut" az énekes, — mondta — talán a „Don Car­los"-t. Itt a jegypénztárnál találko­lott Boleslaw Pawlus lengyel turistaként a Kassai Állami Színház titkárával, akivel kö­zölte, hogy operaénekes és készségesen „kisegít", ha szük­séges. — Mit énekel? — kérdezte Polák titkár. Amikor a lengyel művész többek között a „Don Carlos"-t is említette, a szín­házi titkár örömmel hívta meg próbára és aznap este Boles­law Pawlus első Ízben, s óriási sikerrel mutatkozott be a kas­sai közönség előtt. Azóta számtalanszor élvez­hette játékát, rendkívüli hang­orgánumát a város operakedve­lő közönsége. Tavaly, november végén Kassán az „Aidában" — Radamesz szerepében — együtt játszott a milánói Scala hírneves énekesével Gianni Maffeoval, aki a színház emlék­könyvébe az előadás után ezt Irta: „Együtt énekeltem Boles­law Pawlus úrral és kijelen­tem, hogy nagyszerűen alakí­totta, magas színvonalűan éne­kelte Radamesz szerepét. Min­den nagyítás nélkül állíthatom, Lengyelország büszke lehet rá. Szeretném, ha a közeljövőben más operában is együtt szere­pelhetnénk ..." És az óhajtott találkozóra az Idén valóban sor került. A „Bel Canto" Verdi operaciklus keretén belül a két kiváló mű­vész együtt lépett fel Kassán. A New Yorki Metropolitan énekesnőjével, Nedaa Casei­vol Aidában énekelt igen nagy sikerrel... A fiatal lengyel művésznek Kassán „kasszaelőadásai" van­nak. Láttam őt, hallottam éne­két a színházban, találkoztam vele a kassai utcákon. Azt észleltem mások is, s nagyon sokan, tisztelik, kedvelik kiváló tehetségét, az utcán régi isme­rősként üdvözlik. És nem vélet­lenfll, mert Boleslaw Pawlus messzemenően embertisztelő művész... KULIK GELLÉRT • MODERN RIP VAN WINKLE Ezt a címet is adhatnánk Eduardo Molinaro, a neves fran­cia—olasz rendező legúfabb ko­médiájának, amelynek főhőse 1900-ban véletlenül egy jégtáblá­ba fagy. De nem hal meg, hanem a hosszú hibernálás után napjaink­ban egy másik véletlen ered­ményeképp feléled, megismerke­dik a korszerű technika világá­val, a technokrácia társadalmával és kinyomozza, mi történt régen nem látott családfának tagfaival. A különös történet „Hibernatus" címmel került a francia mozikba. Főszerepeit Louis de Funes, Claude és Eliette Gensac és Paul Preboist alakítja. • FELLENDÜLŐBEN A NYUGATNÉMET FILM. Az elmúlt évek folyamán ál­landóan csökkent a nyugatnémet filmgyártás. Hosszú idő után ta­valy kezdett emelkedni a filmek száma: összesen 49 nyugatnémet és 52 koprodukciós film készült. Az idei terv szerint 64 nyugatné­met és ugyanennyi koprodukciós filmet forgatnak. Az utóbbiak fő­leg olasz, francia és angol part­nerekkel készülnek. A filmgyártás fellendülése első­sorban a berlini filmfejlesztési központnak köszönhető, amely az idén 7,6 millió márkát költ já­tékfilmre. • „ÁLDOZAT AZ IDEALIZMUS OLTARAN". Így értékelte a svéd kritika egy fiatal angol rendező, Peter Wat­kins „Gladiátorok" című filmjét, melyet svéd földön forgattak. A film cselekménye a közelfövőben játszódik, amikor a háborúk meg előzésére az egyes országok had­seregeiből kiválasztott szuperma­nok — csupa fantasztikus képes­ségű katona — egyfajta Jovagi tornákat" vívnak, amelyeket a nagy televíziók az egész világ számára közvetítenek. A film cse­lekménye, éppen egy ilyen „Bé­ke-Játék" elnevezésű viadal ese­ményei körül bonyolódik. A he­lyenként igen mulatságos szatíra értékeit elismeri, de a filmet mégis bírálja a svéd kritika. Bár nem az első film­szerepét játssza, mégis új csillagként jelentke­zik Káldi Nóra, a „Nagy kék jelzés" című ma­gyar, most készülő sza­tirikus vígjátékban. Az ifjú csillag filmkarrierje több apróbb szerep után. Bacsó Péter „Szerelmes biciklisták" című film­jével kezdődött (ebben 6 játszotta a női fősze­repet). Jelentős epizód­szerepet alakított a „Tíz­ezer nap" című Kósa Fe­renc produkcióban, majd Herskó János „Szevasz, Verá"-jában. Legújabb filmjében drámai és ko­mikai erényeit egyaránt felcsillanthatja. Micheie Morgan és Jean Marais nemcsak kollégák (számos filmben játszottak egyiitt], de igen jó barátok is. Nos, a neves színésznő a közelmúltban több nagysza­bású üzleti vállalkozásba kezdett; többek között be­társult egy harisnyagyárba, •mely „M-M" monogrammal, Micheie Morgan-harisnyá­kat hoz forgalomba. Az új cikk bevezetésére indított sajtókampányban maga a sztár is részt vesz, s Jean Marais segít neki... Az el­ső sajtófogadáson a vendég­ként érkező Jean Marais-t egy „M-M" harisnyával fo­gadják ... Mégpedig egész különösen. Nos, a különös fogadtatás remek csemegé­nek bizonyult a fotoriporte­rek számára — egyébként ezt bizonyítja a kép is ...

Next

/
Thumbnails
Contents