Új Szó, 1969. június (22. évfolyam, 127-151. szám)

1969-06-29 / 26. szám, Vasárnapi Új Szó

Az 1936-38-ban megjelenő Magyar Nap politikai irányvonala első számának megjelenésétől az utolsóig mindig egyértelmű, minden kérdésben világosan kidolgozott és tisztázott volt. Nem mondható ez el ugyanúgy irodalmi vonatkozású közleményeivel kapcsolatban. A szerkesztőségnek azt az eredeti célkitűzését, mely szerint a politikai napilap szűk lehetőségein belül a baloldali irodalomnak tághorizontú, a progresszív világirodalmat is felsorakoztató fórumát teremtik meg, nagy általánosságban ugyan megvalósították, de ezen a területen voltak a lapnak zökkenői, a magyarországi irodalom értékelésében bizonyos szakaszokban egyoldalúságai, s néha kisebb-nagyobb ellentmondásai is. A csehszlovákiai magyar irodalom erősen politikus jellege miatt többnyire a politikai pártok szerint differenciálódott különböző csoportokra. Irodalom és politikai pártok azonban teljesen sohasem fedik egymást, az irodalmi irányzatok határait abszolúte nem lehet meghatározni, keretei mindig tágabbak, rugalmasabbak s több általánosságot, elvi meghatározatlanságot bírnak el, mint a politika. A népfrontos irodalompolitika VARGA RÓZSA: alapján - a szélső jobboldali soviniszta irányzatokat kivéve - a Magyar Napban adva voltak a legszélesebb irodalmi együttműködés lehetőségei. A Magyar Nap ezeket a lehetőségeket - különösen kezdeti szakaszában — nem tudta megfelelő mértékben kihasználni. Többek között azért sem, mert nem volt hozzá - széles látókörben, tehetségben, tájékozottságban - megfelelő irodalompolitikusuk. Politikai napilap volt, céljai szempontjából az irodalomnak csak másodlagos szerepe lehetett. Szerkesztősége - különösen a kezdeti szakaszban - nagy írók, Tolsztoj, Romáin Rolland, Aragon stb. politikai nyilatkozatainak felhasználásával, kisebb rajzok, karcolatok közlésével, az irodalomnak csak a politikai mondanivaló - antifasizmus, békeharc, majd az összefogás és kultúrvédelem - illusztrálásának szerepét szánta, különösebben kidolgozott irodalmi programjuk nem volt. A csehszlovákiai magyar irodalom közvetlenül a Magyar Nap indulása előtt első nagy válságát élte. Az új állam keretei között a kezdeti kibontakozás bizonytalonsagai útkeresései után a progresszív csehszlovákiai magyar szellemi élet felfelé ívelt. A magyar kommunista emigráció hatására a baloldal megerősödött és a 20-as évek közepére már kialakult egy önálló, külön jegyekkel bíró új magyar szellemiség. Fiatol tehetségek egész sora jelentkezett: ölvedi László, Fábry Zoltán, Forbáth Imre, Földes Sándor, Vozári Dezső, Győri Dezső, Morvay Gyula, Mécs László, Mihályt Ödön stb. A 20-as évek második felében induló fiatal értelmiség a Sarlós-mozgalom valóságfeltáró és tudatosító munkája nyomán eljutott ahhoz a felismeréshez, hogy a társadalmi haladás záloga és ereje a kommunista munkásmozgalomban van. A felsorolt írók, költők első műveit s az első, már az új körülmények közt felnevelődött értelmiségi generációt tekintve megállapíthatjuk, hogy a csehszlovákiai magyar szellemi élet kezdése az erők adottságában és progresszív beállítottságában a jövő perspektívája szempontjából ígéretes volt. A radikalizálódó, a bal-felé orientálódó értelmiségnek egyértelműen a kommunista mozgalomhoz való csatlakozása azonban meghiúsult részben a 20-as évek végén, s a 30-as évek elején felerősödő szektarianizmus s nagyrészt a reakció és a fasizmus fokozódó nyomósa, a kommunistákkal való együttműködés vállalásának veszélyes következményeitől való óvakodás miatt Az ígéretes kezdetek után a csehszlovákiai magyar irodalomban a 30-as évek elején a szociális, o forradalmi, a közösségi lírát a befelé fordulás, az idill váltotta fel. A forradalmárként induló Földes Sándor, Mihályi Ödön, Morvay Gyula szárnyaló, harcos költészete a lendületes indulás után a fasizmus németországi uralomra jutását követő években lehanyatlott. A szlovenszkói haladó szellemiség válságának okait kutatva írja Fábry Zoltán: „Ma az intellektuel a munkásság emberségügyét már nem vállalja ugyanolyan hévvel, mint azelőtt. A koncentrációs táborok ténylidérce ráfeküdt a költők hangjára, itt-ott még finom rezdüléseket csal elő, de a szocializmus ügyének tiszta és nyílt vállalása már nem csap ki a sorokból ... Szlovenszkón ma nincse< költő, aki - a fasizmus támadó szakaszában - a védelem, a harc felfokozottságában vállalva hirdetné a szocializmus igazát és erejét." A baloldali irodalom sorra elvesztette hadállásait az előretörő reakcióval szemben, mely a már politikai mentesség jelszavával induló, de a művészi rangra való hivatkozással a baloldal egy részének részvételére is Igényt tartó irodalmi csoportosulásokat, lapkísérleteket is szétbomlasztotta, csírájában elfojtotta. Az „Üj Munka" című lapnak, amely a progresszív értelmiség organizátora kívánt lenni, mindössze egy száma jelent meg, az egyetlen csehszlovákiai irodalmi lapból, a Magyar Írásból fokozatosan kiszorították a demokratikus elemeket. Szülő Géza pártszempontjai szerint választották meg a munkatársakat. „Az Út" tartotta legtovább a frontot de annak is egyre ritkábban jelentek meg számai, s 1936-ban végleg megszűnt. A baloldali irodalom szinte a teljes dezorganizáltságban, a mélyponton volt a Magyar Nap indulásakor, ahonnan a kommunista párt népfrontpolitikája nyomón meginduló széles társadalmi szervezkedés, a fasizmus elleni mozgósítás lendítette ki. A népfronteszme alapján kidolgozott kultúrprogram, mely a dolgozó rétegek műveltségi színvonalának felemelését, a háború és a fasizmus elleni harc megszervezését jelölte ki célul, az írókat konkrét feladatok megoldására toborozta, amivel nemcsak az értelmiség depresszív hangulatának eluralkodását akadályozták meg, de reális társadalmi célkitűzések megjelölésével az írók és a tömegek újfajta kapcsolatának megteremtésével, a közösségi irodalom fejlődésének új lehetőségeit tárták fel. „A népfrontpolitika új utak kezdését, az értelmiség Az induló és a nép egymásratalólását, a társadalmi haladásba vetett hit erejét jelentette. Előadókörutakra jártak az írók, szavuk a tömegekben visszhangot keltett az egyszerű olvasók levelek tömegével fordultak a Magyar Naphoz, melyekben együttérzésüket, az új politikai irányhoz való csatlakozásukat fejezték ki. Csak példaként idézek egy részletet egy névtelen olvasó Fábry Zoltán 1936-os előadókörútja alkalmából írt leveléből: „Akikben a kultúrtudat és az antifasizmus eggyé lényegül, azoknak nem beszélt hiába. Akik Hans Heinz Ewers helyett Romáin Rollandot, Göbbels helyett Thomas Mannt, Ludendorff helyett Herdert vállalják, azok újra várják Rimaszombaton." Az irodalommal szemben megnyilvánuló társadalmi igény, tömegek és szellemi vezetők egymásratalálása a csehszlovákiai magyor baloldali irodalom kibontakozását indította meg. A Magyar Nap hasábjain fejlesztette ki Fábry Zoltán antifasiszta publicisztikáját „műfaj"-já, fórumra és új közönségre lelve itt bontakozott ki Forbáth Imre költészetének legpozitívabb szakasza, a Magyar Naphoz kapcsolódva változott át a fiatal Berkó Sándor elégikus magánlírója közösségi, harcos, antifasiszta lírává. A Magyar Nap első számait áttekintve látni, hogy a lap irodalmi rovata volt o legkevésbé előkészítve. Kezdetben Acs Pál álnéven Földes Sándor, és Barkóczy István álnéven Rácz István karcolatai, a népfronteszme szempontjából átpolitizált kisebb tárcacikkei, riportjai töltik be a lapban a politikai publicisztikai szerepét. Az első számban közlik Sellyei József: „Ezeréves élet látszik a mai paraszton" című írását, a másodikban József Attila „Esik" című versét, a harmadikban Jilemnický szlovák írónak egy regényrészletét. Az e művekkel érzékelhető igényesség a közlésre kiválasztott irodalom szociális jellegével és művészi színvonalával szemben mindvégig jellemző a lapra. Általában nyilvántartják a magyarországi szellemi élet eseményeit is, a magyarországi kultúrkrónikókat a stílusból ítélve az első számoktól kezdve Vass László írhatta. Vass László kultúrkrónikásból rövid időn belül egyelőre Dókus Dénes álnéven - riporterré lépett elő, s a lap állandó munkatársa, majd irodalmi rovatának vezetője lett. A szerkesztőségben ő volt az egyetlen, aki nem volt kommunista. 1905-ben született Rozsnyón, apjáról, a rozsnyói fiákeresről Móricz Zsigmond egy orszagjaro útja alkalmából riportot írt, aminek következ° "ú örökre eljegyezte magát az irodalommal. Kovid ideig Pesten diákoskodott. Az Eötvös Kollégiumból kommunista szervezkedés gyanújával kiutasították, s hazatoloncolták Csehszlovákiába. Pozsonyban folytatta tanulmányait és bekapcsolódott a Sarlós mozgalom munkaiba. A budapesti ifjúsági irodalmi mozgalmak, a sarló es egy franciaországi út jelentették fiatalságának legnagyobb élményeit, egyénisége ezek hatása alatt alakult ki, irodalmi és szellemi érdeklődésének Irányát egesz életére ezek szabták meg. A Magyar Napban megjelent riportjai a magyarországi politikai és szellemi élet eseményeit dolgozták fel. Gyilkos iróniájú szatírákat fest a „turáni álmodozók" ostobaságáról, veszedelmes dilettantizmusárol. Módszerében a csehszlovákiai magyarság publicista mesterét, Fábry Zoltánt követi: nem a politika nagy, központi problémáiból indul ki, kis periférikus, vagy magánélet-jellegű apró nüanszokra figyel és ezekből kiindulva vezeti el az olvasót - felhasználva az ilyen témák oldottabb, közvetlenebb és így hatásosabb, jól színesíthető stílus-lehetőségeit - az általánosan jellemzőhöz, a lényeghez. 1936. szeptember végén a Magyar Nap kibővítette szerkesztőségét. Üj, vidéki tudósítókat, belső szerkesztőket szerveztek a laphoz. Valószínűleg ekkor döntötte el Vass László is, hogy vállalja a lap kultúr- is irodalmi rovatának vezetését. Erre enged következtetni az a tény, hogy híressé vált önleleplező „Dókus Dénes" en voltam" c. cikke ugyanabban a számban jelent meg, amelyben a lap szerkesztőségének átszervezését bejelentették. A Magyar Napban eléggé általános gyakorlat volt, hogy az írók, újságírók álnéven jelentették meg benne írásaikat: Többen - így pl. ifj. Barta Lajos. Rácz István, Tamás Aladár - azért sem írhattak saját nevükön, mert nem voltak csehszlovákiai állampolgárok, s szignált cikkeik alapján esetleg kitilthatták volna őket az országból. A csehszlovákiai magyar íróknak ilyen jellegű rejtezkedése általánosságban talán azzal magyarázható, hogy mivel a Magyar Nap egzisztenciális támaszt nem jelenthetett, mert honoráriumot általában nem fizetett, nyílt kiállásukkal nem akarták veszélyeztetni a fizető polgári lapokhoz kapcsolódó munkatársi viszonyukat, vagy esetleg polgári szabadságukat. Vass Lászlónál mindezeken kívül - mint ahogy azt cikkében maga megvallotta - szerepet játszott a lap irányvonalától való bizonyosfokú tartózkodás. 1936. nyarán Vass László előadássorozatot tartott Romáin Rollandról. A nagy francia írónak a nemzetközi közvéleményhez intézett felhívásai, antifasiszta kiáltványai, al Szovjetunióról szóló cikkei Vass Lászlót addigi világszemléletének revideálására, s a népfrontpolitika, ar antifasiszta harc nyílt vállalására késztették. Erre buzdították a Magyar Nap kommunista munkatársai is, akik közül a főszerkesztő Kálmán Miklósra cikkében szó szerint is hivatkozik. Elhatározása nyomán megírta önvallomását, amelyben elmondotta a kommunistákhoz való csatlakozásának történetét: „...Hónapokkal ezelőtt, amikor a Magyar Nap megindult, Dókus Dénes névvel kezdtem ide írni cikkeket, A Magyar Nap eltérően az eddigi magyar napilapoktól, harcot mert vállalni minden hazugság, szűkítés »aktivista« és »paszszivista csapdák ellen, harcot vállalt a magyarság szabadabb, demokratikusabb életéért, itt Szlovenszkón, a többségi népekkel való okos harmóniában. És ebben a becsületes harcban nem indulhattam nyílt sisakkal... De bevallom, hogy nem is mertem nyílt sisakkal harcba bocsátkozni... De lerántom magamról a kényszerből és részben az intellektuális gyávaságból festett álarcot. Vallani fogok. Vallani és nyomban vállalni a vallomással járó következményeket..." A Magyar Nap belső szerkesztősége körében valószínűleg Vass László volt az egyetlen, aki nem kommunista meggyőződésből csatlakozott o Magyar Naphoz, hanem akit épp ez a politika tett alkalmassá a kommunistákkal való együttműködésre. Népfrontpolitikán nem különböző nézetű csoportok egy célért való szövetségét értette, hanem a két szélső álláspont (jobb és bal) közötti arany középútként értelmezte. Ebből a jellegzetes polgári harmadikutasságból következik, hogy a népfront elődjévé avatta a Sarlót, s hogy azt elfogadhatóbbá tehesse, a Sarló ősei közt cikkeiben Szabó Dezső helyett Szabó Ervint állította Ady mellé. Harmadikutasságában sok a magyarországi népies mozgalommal közös vonás, de nála nem annyira egymásfajta „szocializmus" igényéről volt szó, — a Szovjetuniót elismerte a társadalmi fejlődés legmagasabb követendő példájának — mint inkább az osztályharc nyereségétől voló riadozásról. Intellektuel, akit a humanizmus vezet a kommunistákhoz és fordít szembe a fasizmussal, de aki a humanizmus által remél feh oldani és összebékíteni minden társadalmi ellentétet. A Márciusi Frontban, a népi írók mozgalmának, az eszményi irodalmi népfrontpolitika megvalósítását látta, s ennek következtében rovatvezető minőségében a lapban ennek oz irányzatnak biztosította a legnagyobb teret. Bár mint a második legnagyobb magyarországi irodalmi ellenzéket, a polgári radikálisokat, a Szép Szó körét is sokat szerepelteti. Ügy tűnik, mintha a két csoport közt egyensúly-helyzetet akart volna teremteni, amiből gyakran groteszk helyzet következett. Amit a valóságban Magyarországon sohasem lehetett elérni, azt Vass László jószándékkal megkísérli megvalósítani: a Magyar Nap oldalain egymás mellett szerepelnek a népi és polgári írók: Féja Géza és Ignotus, Fejtő Ferenc és Szabó Zoltán. Hibái, tévedései egyes írók, írói csoportok progresszivitásának túlértékeléséből adódtak, de amilyen hévvel lelkesedett a magyarországi irodalom pozitív eredményeiért, ugyanolyan szenvedéllyel fordult a retrográd jobboldali írók a fasiszták kultúrmérgezése ellen. Minden valószínűség szerint ennek köszönhette, hogy a Moszkvában 1938ban induló Új Hang szerkesztősége, ugyancsak a népfrontos irodalompolitika alapjón munkatársai közi emelte. Ahogy sarlós korában, Vass László a Magyar Nap szerkesztőtársaként sem járta végig az intellektuel kommunistává fejlődésének, metamorfózisának minden szakaszát. Amikor már látni lehetett, hogy a csehszlovákiai magyarság sorsa eldöntetett, az új helyzetben a kommunistákra váró elkerülhetetlen megpróbáltatások vállalása előtt megtorpant. Neve egyik napról a másikra eltűnt a Magyar Nap oldalairól, s az általa sokat szidott Prágai Magyar Hírlap táborában bukkant fel újra. Vass Lászlónak a Magyar Nap-bál való kiválása megdöbbenést keltett a kommunisták körében, cikkek sorozatában háborogtak a dezertálás láttán. 1938. után Magyarországon a népi írókhoz csatlakozott, a Magyarország és a Kelet Népe c. lapokban jelentek meg kritikái. Fiatalon, 1950-ben, 45 éves korában halt meg Budapesten. Halálhírére Fábry Zoltán szép megemlékezésében rehabilitálja egykori botlását, ismervén etikai mércéjének szigorát. Vass László élete egész munkássága pozitív értékelésében mi is osztozhatunk. rodalmi orientációja