Új Szó, 1969. június (22. évfolyam, 127-151. szám)

1969-06-02 / 127. szám, hétfő

Ösztönszerű társadalmi mozgást, amelyben a szocializmushoz hű egyének többségének pozitív aktivizálódása mellett arra is tér nyílott, hogy antiszocialista társadalmi erők és párton belüli különféle opportunista csoportok szintén belépjenek a politikai életbe. Az év folyamán ezeknek az erőknek sikerült hatalmukba keríteni számos fontos hatalmi-politikai eszközt, s döntő befolyásuk volt a sajtóban, a rádióban, a televízióban, a párt egyes szervezeteiben, a tömegszervezetekben stb. Miután a pártvezetés 1968 februárjában megszüntette a cenzúrát s nem biztosította más eszközökkel a tömegtájékoztatási eszközök mint fontos hatalmi-politikai eszközök eszmei irányítását, az említett erőknek különösen itt megnyilvánuló befolyása lehetővé tette az opportunista és antiszocialista erők gyors előretörését, a párttagok és a lakosság egy részének félrevezetését, liberalista, antimarxista, antikommunista és szovjetellenes nézetek és hangulat terjesztését, olyan helyzet kialakulását, hogy nyomást gyakorolhattak a párt-, társadalmi és állami szervekre. Eltűrték a különféle, nyíltan antiszocialista szervezetek (K 231, KAN) nyilvános működését, a szociáldemokrácia visszaállítására tett jobboldali kísérleteket, a klerikalizmus újabb politikai formálódását stb. A jobboldali, opportunista erőknek képviselőik voltak — találtak Ilyeneket — a legalsóbb, felsőbb és legfelsőbb pártszervekben, az államhatalmi apparátusban, a Nemzeti Front szervezeteiben és másutt. Heves belső politikai küzdelem bontakozott ki, a párt, a tömegszervezetek, az államhatalmi eszközök, a gazdasági pozíciók stb. uralásáért. Ilyen bonyolult korban csak olyan pártvezetőség lehet ura a helyzetnek, amelynek világos célkitűzései vannak, amely szilárd, céltudatos és egységes. Sajnos ebben az időszakban pártunk vezetősége, a központi bizottság és végrehajtő szervei belsőleg, eszmeileg és cselekvésben megoszlottak, nem voltak egységesek, s ennek következtében a vezetőségnek ez az egyenetlensége, amely aztán úgyszólván az egész pártra kiterjedt, lehetetlenné tette a határozatok végrehajtását, — noha egyes kérdésekben lényegében helyes határozatok születtek —, gyöngítette a párt akciőképességét, és nyílt válságot idézett elő a pártban. A pártban uralkodó állapotnak szükségszerűen meg kellett mutatkoznia a társadalomban is, annál inkább, mert erősödött az antiszocialista és opportunista erők aktivitása és agresszivitása, s hosszú időn át szinte akadálytalanul hathattak az emberek tudatára. Az antiszocialista és opportunista erők annyira eltúlozták az ötvenes évek és a Novotnýrendszer hibáinak bírálatát, hogy már a kommunista párt és a kommunisták egész tevékenységét, a párt marxi—lenini tanításának és programjának alapelveit, a szocialista társadalmi rendszer alapjait, a Szovjetunió és más testvéri országok iránti kommunista internacionalizmus elveit ls ócsárolták és gyalázták. A sötétség korának nevezték a szocialista építés időszakát, amely oly figyelemreméltó gazdasági, kulturális, szociálpolitikai és más eredményeket hozott, s olyan irányzatok is Jelentkeztek, hogy térjünk vissza az 1948 februárja előtti időkbe, idealizálták a „masaryki demokráciát" stb. Az emberek Időnként felteszik a kérdést, honnan bukkantak fel társadalmunkban a szocialista építés húsz éve után az antiszocialista erők. Igaz, hogy a termelési eszközök államosításával megfosztották a burzsoáziát gazdasági bázisától, majd a politikai befolyás reális lehetőségétől. Látnunk kell azonban, hogy él még egy nemzedék, amely az államosítás előtt a termelési eszközök többségét birtokolta, él a kapitalista kor kiváltságos rétegei többi tagjainak tömege, hogy a múltbeli burzsoá és kispolgári erők nem vesztek ki társadalmunkból, csak 1948 februárja után legálisan nem érvényesíthették politikai befolyásukat, hogy él még egy nemzedék, amely éveken át burzsoá és kispolgári mozgalomban és olyan pártokban tevékenykedett politikailag, amelyekben bizonyos mértékben megrögződtek az 1948 februárja előtti politikai és ideológiai elképzelések. Ezek a nyugati propagandától és más nyugati hatásoktól támogatott erők és rétegek 1968 januárja után alkalmat láttak szocialista társadalmunk megváltoztatására, hogy a gyakorlatban a maguk képére megreformálják a szocializmust, amelyet szavakkal néha azért vallottak magukénak, hogy megdöntsék nálunk a munkásosztály és a dolgozó nép hatalompolitikai helyzetét, gyöngítsék vagy szétzúzzák a munkásosztály hatalmát, megosszák a kommunista pártot mint életünk politikai fő erejét, és népeink szempontjából kalandos útra rántsanak minket. A párton belül különféle opportunista áramlatok terjedtek el, amelyek kihasználták az előző időszak hibáinak, tévedéseinek és deformációinak pártos bírálatát, s a „szocializmus új modelljének" jelszavával elvetették a pártépítésnek, a párt társadalmi vezető szerepének, nemzetközi jellegének és kötelezettségeinek stb. alapelveit. Ezek az erők legálisan működtek a pártszervezetekben és szervekben, még* a legmagasabbakban is, döntően befolyásolták a tömegtájékoztatási eszközöket, a szabadság, a demokrácia, a humanitás hangoztatásában egymásra licitálva megtévesztették a becsületes kommunisták, becsületes állampolgárok jelentős részét, megzavarták az emberek fejét, gyöngítették a szocialista társadalom fő eszméit. A párton belül harci szárnyat alakítottak, amely erős hatalmi pozíciókra tett szert, s valójában a párt- és az államhatalom megszerzésére törekedett. Államunk ilyen belpolitikai fejlődése, amellyel szemben a pártvezetőség nem eléggé védekezett, nemcsak lakosságunk egy részében, hanem a szövetségi kötelékekkel hozzánk fűződő államok testvéri kommunista pártjaiban is feltétlenül kételyeket keltett. Az antikommunista és szovjetellenes uszítás és az egész válságos fejlődés erősen zavarta pártunk és a testvéri munkásés kommunista pártok és államok Internacionalista viszonyát. E fejlődés tavalyi szakaszai ismertek, ugyanúgy az államon belül tett azon kísérletek is, hogi\ gátat véssünk az ilyen fejlődésnek, mint ez a CSKP Központi Bizottságának tavaly májusi plénumán történt. Részben ismertek e kérdésekben a testvérpártok képviselőivel folytatott különféle tárgyalásaink is. A szomszéd szövetséges államok kommunista pártjainak vezetőségei fokozatosan elvesztették abba helyezett bizalmukat, hogy az adott helyzetben pártunk vezetősége képes lesz megállítani a válságos fejlődést. 1968 augusztusában bekövetkeztek az ismert események. Nem szándékunk most értékelni ezeket az eseményeket, összes okaikat és következményeiket. Ehhez még vissza kell térnünk, s keresnünk kell az akkori helyz^t igaz, becsületes, marxista értékelését. Az 1968 augusztusi erős megrázkódtatás után a párt vezetősége és a központi bizottság az augusztus végi moszkvai jegyzőkönyvben megtalálta a rendkívül nehéz és bonyolult helyzetből kivezető utat. Világosnak tűnt, hol követtünk el hibákat a január utáni fejlődésben, világosnak tűnt, hogy meg kell akadályoznunk az antiszocialista és opportunista erők destruktív hatását, a párt eszmei és politikai ráhatása alá kell vonnunk az állami és társadalmi tömegtájékoztatási eszközöket. Ezt nemegyszer meg is mondtuk. Szavainkat azonban nem követték tettek. A központi bizottságban és végrehajtó szerveiben felmerült ellentétek továbbra ls megmaradtak vagy a nacionalizmus és a szovjetellenesség felcsapott hullámaitól méginkább elmélyültek, így aztán a viszonyok normalizálódása, a nyugodt élethez és munkához való visszatérés helyett további válságok és megrázkódtatások szemtanúi voltunk. A központi bizottság tavaly novemberi határozata megmutatta a párt és a társadalom pozitív céljait és ezek elérésének útjait. A párt egyértelműen Ismét a fő veszélynek minősítette az antiszocialista és a párton belüli opportunista erőket. Nagy alkalom nyílott a párt és a társadalom egészséges erőinek egyesítésére. Miért nem konszolidálódott pártunk és társadalmunk a novemberi határozat után és annak alapján? Ugyanazon okokból, amelyek miatt augusztus előtt nem irányították szilárdan politikai életünket. A központi bizottságban és vég14 4 csony foka, nem kielégítő eredmények a beruházások terén, a nagyszámú befejezetlen építkezés, az új létesítmények alacsony hatékonysága stb. Ezért elsősorban a termelés növelésére, az exportfeladatok teljesítésére, a munkatermelékenység ethelésére, a lakásépítés fokozására és az irányítás magas színvonalára kell súlyt helyeznünk. Gazdaságunk részletes elemzését terjesztettük a központi bizottság tagjai elé, melynek keretében foglalkoztunk a fent emiitett egyes kérdésekkel. Több határozatot fogadtunk el a népgazdaság hatékonyságának növeléséről, az egyensúly helyreállításáról, a műszakok számának növeléséről, az energiatakarékosságról, az anyagszükséglet csökkentéséről, a bérekről, a munkarendről, a munkafegyelemről stb. A központi bizottság decemberi ülésén ls beszéltünk erről, és látjuk, hogy nem születtek pozitív eredmények, sőt az eredmények még rosszabbak. Ezért a párt- és állami szerveknek, a gazdasági szerveknek és a szakszervezeti mozgalom szerveinek a közeljövőben foglalkozniuk kell ezekkel a kérdésekkel és közösen kell keresni a kiutat. Intézkedést kell hoznunk, hogy aí Irányítás minden fokán a központi, szövetségi és nemzeti szervektől az Igazgatóságokig és üzemekig felújítsuk és megszilárdítsuk a vezetők tekintélyét. A vezető gazdasági dolgozók helyzetét aláásó demagóg Jelszavak a termelés demokratizálásáról sok helyen odavezettek, hogy a vezető gazdasági dolgozók meginogtak, és ezt nem tűrhetjük tovább népgazdaságunkban. Állandóan hangsúlyoznunk kell a vezető gazdasági dolgozók felelősségét valamennyi szinten a gazdaság fejlődéséért és meg kell szilárdítanunk tekintélyüket. Aránylag rövid Idő alatt felül kell vizsgálnunk az utóbbi években hozott intézkedéseket és komplex gazdasági intézkedéseket kell hoznunk, melyek népgazdaságunk fejlődéséhez vezetnek. Nem akarunk visszatérni a gazdaságirányítás régi, bürokratikus, adminisztratív módszereihez. Azt akarjuk azonban, hogy a népgazdaságban megvalósított minden lépés megfontolt, felelősségteljesen előkészített legyen, és megvalósítása minimális kockázattal járjon. Célunk legyen a korszerű újítási folyamatok és a tudományos-műszaki forradalom eredményeire támaszkodva meggyorsítani a strukturális változásokat. Ezt ki keli használni a termelésben a források fokozott kialakításához és egyúttal hatékony gazdasági nyomási kell gyakorolni az üzemekre, hogy keressék a termelés növelésének és a munkatermelékenység fokozásának útját. Ezzel kapcsolatban Jelentékenyen meg kell erősíteni a hatékony árellenőrzést és a bérek fejlődésének szabályozását, s meg kell erősíteni a szövetségi szervek, valamint a szövetségi kormány irányító és egybehangoló szerepét. Gazdasági tervehik előkészítésében számítani fogunk a szocialista Integráció elmélyítésére elsTSsorban a KGSTben tömörült szocialista országok keretében úgy, ahogy ezt a KGST-országok képviselőinek legutóbb! tanácskozásán jóváhagyták. Ogy hisszük, hogy pártunk XIV. kongresszusőig kidolgozhatjuk a távlati gazdasági stratégia elveit, kitűzhetjük az 1971—1975 közötti évekre szóló terv Irányelveit, melyeket meg szeretnénk vitatni a kongresszuson. Gazdaságunk mai helyzetében felelőtlenség lenne, ha olcsó Ígéreteket tennénk a problémák gyors megoldására. A gazdasőgunkért felelős valamennyi poszton sok szervező, politikai és alkotómunkát, valamennyi munkahelyen nagyon becsületes munkát kell kifejteni ahhoz, hogy kijussunk a gazdasági válságból, konszolidáljuk és újból felvirágoztassuk gazdaságunkat. Pártunk gazdasági politikájának célja, és továbbra ls célja kell, hogy legyen, a dolgozók életszínvonalának emelése. Az emberek nem az elhangzott szavak, nyilatkozatok és tervek alapján, hanem munkánk valódi eredményei alapJőn Ítélnek meg bennünket. Ez azonban gazdálkodásunk eredményeitől függ. Az elkövetkező években pártunk és népünk előtt álló politikai problémákon kívül a gazdasági problémák lesznek a legfontosabbak, melyek a politikai kérdésekkel szorosan öszefüggnek. A CSKP Központi Bizottsága elnökségének eltökélt szándéka, hogy a sok rögtönzés és következetlenség ütőn rendet teremtsen népgazdaságunkban, és ezzel megnyissa az utat a haladás előtt. Ezeket a célokat csakis egész pártunk és valamennyi szervezete támogatásával, egész dolgozó népünk segítségével valósíthatjuk meg. Népünk millióinak létérdekeiről van sző, és a kommunistáknak minden egyes poszton ezért teljes felelősséggel kell megítélniük a gazdasági problémák megoldását. IV. Pártunk politikájának egyik fontos tényezője a szocialista állam szerepének, az államhatalmi szervek rend szerének, a nemzeti bizottságoknak, a rendőrségnek és a hadseregnek a megerősítése. Az elmúlt években ezek a rendkívül fontos karhatalmi közegek is ki voltak téve a bomlasztó nyomásnak, amely kétségtelenül gyengítette helyzetüket, aláásta szerepüket és funkciójukat, politikailag megzavarta e közegek dolgozóit, gyengítette az állam Irányítását, minek következtében sok helyütt fe lelőtlenségre és törvényszegésre került sor. A politikai válság egyik legsúlyosabb tünete a tár sadalom és az egyén. Illetve csoportok feltétlenül szük séges érdekközösségének a megbontása volt. Jelentős méreteket öltött az egyensúly hiánya a jogok és köteles ségek, a szabadság és felelősség, az Igények és lehe tőségek között. Ez nemcsak a törvények megtartásában nyilvánult meg, hanem az államhatalom — amelynek feladata, hogy védelmezze és aktív módon érvényesítse a társadalmi érdeket — tekintélyének gyengítésében ls. Nem akarjuk és nem ls fogjuk felújítani a klcslnves legrementácló és a szubjektivisztikus gyámkodás módszereit, amelyek csírájában elfojtották január előtt az emberek kezdeményező lendületét. De ugyanakkor félreérthetetlenül és világosan meg kell mondanunk hngy nem lábolhatunk kl a válságból, ha a gyakori»tban nem újítjuk fel a szocialista életmód pontos normált és szabályait, ha nem leszünk képesek biztosítani a társadalmi szükséglet kielégítését és megteremteni a lehetőséget a közös érdek érvényesítésére. Ezt a szélesebb körű politikai szempontot azért hangsúlyozom, mert ezúttal nem az állami szervek részleg-, Illetve szakágazati ügyeiről van sző, sőt még csak nem ls a szocialista törvényességre vonatkozó egyes intézkedésekről, hanem azért hangsúlyozom, mert ez a szempont szorosan összefügg az egész politikai légkörnek, az emberek politikai álláspontjának megvőltoztatősőval. Tehát olyan ügyről van szó, amelyet tel|es mértékben fel kell hogy öleljen a párt politikai és eszmei munkája. Ismét hangsúlyozni kell: az államhatalom politikai szervei képviselik nálunk a munkásosztály és a dolgozó nép hatalmát, s nemcsak a szocialista államhatalom megtartásának, hanem az egész szocialista társadalom építésének igen jelentős eszközei. A jövőben minden vonalon megszilárdítjuk szocialista államunk szerepét a