Új Szó, 1969. június (22. évfolyam, 127-151. szám)

1969-06-29 / 26. szám, Vasárnapi Új Szó

Egészségügyi Minisztériumunk a reális helyzetből indul ki # A páciens tökéletes szolgáltatást vár # A kórházak többsége százévesnél öregebb # 20 000 ágygyal kevesebb a szükségesnél # Emelik az egészségügyi dolgozók fizetését # Kevés az egészségügyi nővér 9 Gyógyfürdőinket jobban ki kell használni # Javítsuk a készültségi szolgálatot • Nagyobb figyelmet kell fordítani a higiéniára # Egészségünk, mindnyájunk közös ügye Beszélgetés dr. VLADIMÍR ZVARÁVAL, az SZSZK egészségügyi miniszterével A szövetségi államrendezéssel önálló Egészségügyi Minisztériumunk lett, amelynek az élére dr. Vladimír Z var a docens került. Annak ellenére, hogy statisztikánk — és ezt a „miénket" hangsúlyozzuk — arról tanúskodik, miszerint egészségügyi szempontból az emberről való gondoskodás nálunk magas színvonalon áll, a legújabb jelmérések szerint már nem tartozunk az élen álló európai államok közé. Egészségügyünk számtalan krónikus betegséggel küzd, és a helyzet Szlovákia területén még rosszabb, mint Csehországban. S miután most már önálló minisztériumunk van, a problémák legtöbbjét saját erőnkből kell megoldanunk, noha az egyes intézkedések az egész köztársaság területére vonatkoznak. Megkértük tehát Zvara minisztert, ismertesse olvasóinkkal is mindazt, ami pillanatnyilag a legfájóbb ezen a téren, illetve tájékoztasson bennünket kilátásainkról. — Mindenekelőtt meg kell mondanom, liogy helyzetünk valóban nem rózsás, és időre, türelemre van szükség, hogy pótolhassuk a hiányosságokat. Hogy csak néhány helyzetünkre utaló adatot közöljek: kórházaink, klinikáink többsége százévesnél öregebb épületben van elhelyezve, a szükségesnél húszezer ággyal áll kevesebb rendelkezésünkre, alacsony az egészségügyi dolgozók fizetése, nincs elegendő nővérünk, középkáderünk, gyógyfürdőink állapota katasztrofális stb. • Vegyük talán az egészet először a páciens szemszögéből. Valamennyien fizetjük a betegsegélyzőt, és mivel az egészségügy is tulajdonképpen szolgáltatás, tehát részben itt is érvényesek a piac törvényei. Milyen ellenszolgáltatást kapunk pénzünkért? — Tény az, hogy egy beteg egészségének legalább részbeni helyreállítása nagyon költséges. A betegnek fogalma sincs arról, mibe kerül egy napi kórházi kezelés, mibe kerül egy röntgenfelvétel, az orvosságok, az orvosi műszerek, a műtét stb. Ha ezt készpénzben kellene kifizetnie, akkor bizony meggondolná, hogy felkeresi-e az orvost. Nagyon helyénvaló dolognak tartom, hogy nálunk lényegében az egészségügyi szolgáltatás ingyenes, illetve részben az. Más lapra tartozik, hogy ez a szolgáltatás bizony nem a legtökéletesebb. • Azt hiszem, ez még eléggé enyhe kifejezés. Most nem a kezelés minőségére és az orvosok képzettségére gondolok, hanem a külső jelekre, amit lényegében egy laikus is meg tud ftélni, sőt e szerint ítéli meg kezelését, Az orvosi várótermek túlzsúfoltak, ami természetesen kihat a beteg állapotára és ragályos betegségek terjedésére. Arról nem is beszélve, hogy a kivizsgálásra várók órák hosszat semmittevésre vannak ítélve, s ez az állani szempontjából sem közömbös. Azután pedig, amint a beteg bekerült a körzeti, illetve az üzemi orvoshoz, hat perc alatt elintézik (ugyanis ezt mutatja az ide vonatkozó statisztika) beleértve a vetkőzést, a kivizsgálást, az öltözést, a recept kiírását stb. e= Sajnos, ez így van. Pillanatnyilag képtelenek vagyunk a helyzeten javítani, mivel — amint már említettem — egész ségügyl berendezések hiányával küzdünk. Nem szabad azonban ügyeimen kívül hagynunk azt sem, hogy nagyon sokan jóformán minden ok nélkül keresik fel az orvost. így aztán a valóban beteg emberekre kevesebb Idő jut a kelleténél, és a várótermek is túlzsúfolttá válnak. Persze, mindenkinek jogában áll igénybe venni egészségügyünk szolgáltatását. Ebből a mi számunkra az következik, hogy hálózatunkat ki kell építeni, és nem számolhatunk azzal, hogy idővel kevesebben keresnek majd fel bennünket. • Az utóbbi időben hallottuk, hogy éppen a jobb szolgáltatás érdekében egyes klinikákon be akarják vezetni az ún. első osztályt, ami lényegében azt jelentené, hogy a beteg hozzáfizetne a betegsegélyzö által fizetett összeghez, és ennek fejében gondosabb kezelésben részesülne, külön szobát, illetve külön nővért kapna. — Ez csak szóbeszéd. Nézetünk az, hogy minden betegnek egyforma kezelésre van joga, függetlenül attól, van-e pénze, vagy nincs. Ez az intézkedés ellentmondana az orvosi etikának. Inkább arra kell törekednünk, hogy mindenki számára emeljük az egészségügyi szolgáltatás színvonalát. • S ha már itt tartunk, rámutatnék egy fájó pontra, amival kapcsolatosan egyre több a panasz. Réges-régen is azt tartották az orvosok, hogy a legjobb gyógyszer a kiadós táplálék. Sajnos, nálunk a kórházak legtöbbjében nagyon rossz a koszt, kalóriaértéke a helytelen újramelegítéssel, hőveszteséggel, tálalással még csökken. — A kórházi koszt készítése nem is olyan egyszerű dolog. Hiszen sok beteget éppen diétával gyógyítunk, és ez azt jelenti, hogy egy kórházi konyhán sokféle ételt kell elkészíteni. Egyrészt ez a mai beszerzési lehetőségek között nagyon nehéz dolog, másrészt olyan csekély az erre fordítható pénzösszeg, hogy a mai árak mellett képtelenek vagyunk betartani a szükséges kalóriaértéket. Konyháink többségének felszerélése elavult, a szakácsok menekülnek tőlünk, mert csekély fizetésért sok munkát kívánunk tőlük. Azon vagyunk, hogy a normaegységet emeljék. • Egyes betegek gyógyításához feltétlenül szükséges a gyógyfürdői kezelés. Itt főként a hosszú várakozási időre van panasz és arra, hogy a beutalásról nem az orvos, hanem a szakszervezet dönt, ezért nemegyszer megtörténik, hogy az igazán rászorultak nem jutnak helyhez, mivel azokat a példás dolgozók kapják meg. A nyugdíjasokról a nemzeti bizottságok döntenek, tehát az ő helyzetük még rosszabb. — Ez az intézkedés valóban helytelen, ámbár a beutalást a szakszervezet, illetve a nemzeti bizottság az orvos javaslatára adja ki. Elképzelésünk szerint a jövőben csakis a kezelőorvos dönt majd a fürdöbeutalás jogosságáról. • Most pedig nézzük meg az érem másik oldalát, vizsgáljuk meg az egész problematikát az egészségügyiek szempontjából. — Nekünk is legalább annyi panaszunk van, mint betegeinknek. Államunk a betegeket szinte ingyenes kezelésben részesíti, ugyanakkor orvosaink, egészségügyi nővéreink fizetése világviszonylatban szinte a legalacsonyabb. Helytelennek és logikátlannak tartjuk, hogy egy kezdő orvos fizetése alacsonyabb legyen egy szakmunkásénál és egy nővér fizetése alacsonyabb legyen egy szövőnőénél. Ezen a téren már megtörténtek az első intézkedések és belátható időn belül általános fizetésemelésre kerül sor, az orvosoknál átlagban nyolcszáz koronával. Egy másik probléma: a lakás, főként a középkáderekő. Azt senki sem vonja kétségbe, hogy munkájuk igényes, megerőltető, szükséges tehát, hogy emberi körülmények között regenerálják munkaképességüket. Sürgősen építenünk kell nemcsak kórházakat, hanem lakásokat is. • Az orvosok körében gyakran hallom, hogy szívesen mennének külföldre továbbképzésre, klinikai gyakorlatra, erre azonban nagyon kevés lehetőségük nyílik. S a tudomány terén, főként az orvostudományAz önkéntes véradók ezrek életének megmentői ban nem zárkózhatunk el az új ismeretek elől. — Külföldi tanulmányutakra van lehetőség, hozzá kell tennem azonban, hogy nem olyan mértékben, mint ahogyan a/.t szeretnénk. A híresebb külföldi klinikákra többnyire a magasabb fokú szakképesítéssel rendelkező orvosok mennek, akik nálunk jóformán a legjobbak. Szükségesnek tartanánk, hogy a fiatalok is kijussanak, sőt, az orvostanhallgatók is. Mindes deviza kérdése, s ennek hiányát nem kell bővebben fejtegetnem. • Most egy panasz, amely mindkét felet — a beteget és az orvost — egyaránt érinti: a körzetekre való felosztás és a készültségi szolgálat. — Valóban, ezzel kapcsolatosan nagyon sok volt a panasz. Az adminisztratív intézkedés sokszor a beteg rovására ment. Minisztériumunk létrejöttekor azonnal hatálytalanítottuk azt a rendeletet, amely szerint az egyes községek lakói csak a járási székhelyen részesülhetnek kórházi kezelésben. Sajnos, a körzeteket a fent említett okok miatt — kevés az orvos — nem szüntethetjük meg, mivel így könnyen előfordulhatna, hogy egyes orvosokat túlterhelnének. Szükséges lesz azonban, főképp; a nagyvárosokban, hogy ismét felülbíráljuk, ki melyik körzetbe tartozik, hiszen logikátlan, hogy a város egyik végéről a másikra kell menni egy injekcióért, amikor a szomszéd házban szintén van orvos. — A készültségi szolgálat sem megfelelő, sem a2 orvosok, sem a betegek szempontjából. Az orvosok túlterheltek, nem akarnak éjjeli szolgálatot vállalni, egyrészt azért, mert není fizetjük meg kellőképpen, másrészt azért, mert technikai okokból nem tudnak az orvosi lelkiismeretükkel összeegyeztethető munkát végezni. A páciens viszont képtelen kivárni a mentőautót, nem tudja, hol kapja meg a szükséges elsősegélyt. Sokat segítene a helyzeten, hä egyes nagyüzemek, ahol gyakori a baleset, mentőkocslt vásárolnának és szükség esetén á kórházakat ls kisegítenék. Ezen a téren feltétlen javulást kell elérnünk. • Ha az egyes kérdéseket részleteznénk, bizonyára több pozitívumot és több negatívumot tárnánk fel... s-: Szinte minden téren. S éppen ez a célunk. Minisztériumunk rövid fennállása óta erre törekszik, a felmérést azonban még nem fejeztük be. Közben törvényjavaslatokat készítünk elő, intézkedéseket hozunk, bogy legalább a legsürgősebb problémákat a belátható időn belül megoldhassuk. Sikeres munkánk feltétele, hogy azok a szervek, amelyekkel együtt kell működnünk, szintén szem előtt tartsák közös érdekeinket, de elsősorban a betegek érdekeit. Ugyanakkor nagyobb gondot kell fordítanunk az egészségügyi népművelésre és a higiéniára. Ezen a téren senki sem tehet annyit, mint éppen a ma még egészséges ember. Remé>lem, hogy közös erőfeszítésünknek meg lesz a gyümölcse. Feljegyezte: OZORAI KATALIN