Új Szó, 1969. június (22. évfolyam, 127-151. szám)

1969-06-29 / 26. szám, Vasárnapi Új Szó

I A HET KEPEKBEN VASÁRNAP 1969. június 29. A NAP kel: 3.48, nyugszik: 19.46 órakor. A HOLD kel: 20.12, nyugszik: 2,31 órakor. Névnapjukon szeretettel köszöntjük P&TER — PÄL nevű kedves olvasóinkat • 1779-ben halt meg RA­PHAEL ANTON MENGS né­met festő, a klasszicizmus nagy hatású képviselője (szül.: 1728) • 1813 ban halt meg VALENTÍNE GREEN angol rézmetsző, a 18. sz.-i angol mezzotinta­metszők egyik legkiválóbbi­ka (szül.: 1739) • 1913-ban kezdődött a második Bal­kán-háború. NÉHÁNY SZÖ IFJÚ Véget ért a tanév, meg­kezdődött a vakáció, a pihe­nés, szórakozás. Az Oj Szó ugyan nem ifjúsági lap, tar­talmát mégis igyekszünk úgy szabályozni, hogy a fia­tal nemzedék is találjon benne bőséges olvasmányt. Ezért rendszeresítettük a Gyermekvilágot, amely sze­rény terjedelemben ugyan, de rendszeresen közöl mesét, verset, rejtvényt, kézügyessé­get igénylő bűvészmutat­ványt, vagy barkácsoló fel­adatokat. A Gyermekvilág a vakáció idején is megje­lenik. Ilyenkor több az idő­tök a rejtvénymegfejtésre, olvasásra, ezért hisszük, hogy nyáron is gyermekro­vatunk hűséges olvasói lesz­tek. A nagyobbak számára szerkesztjük a ,„Halló fiata­lok-at." A pályaválasztásról, a népszerű művészek életraj­zain át a legújabb dalokig sok mindennel foglalkozik rovatunk. Szeretnénk, ha nyáron még jobban kielégít­hetnénk sokoldalú igényeite­ket Várjuk ötleteiteket, ja­vaslataitokat. Természetesen nemcsak a két rovat szól a fiatalokhoz. Számos levél tanúskodik ar­ról, hogy szívesen olvassá­tok a messzi tájak egzoti­kus országairól szóló riport­jainkat, útleírásainkat. A tu­domány és technika vívmá­nyairól közölt beszámolókat, az elbeszéléseket, a szép verseket, a filmvilág híreit, a híres emberek életútjáról szóló írásokat, bűnügyi törté­neteket stb. Mi ennek örü­lünk, és továbbra is igyek­szünk figyelembe venni igé­nyeiteket. Bizonyára örömmel fogad­tátok, hogy július elsejétől megindítjuk Jókai Mór „Szegény gazdagok" című regényét képekben. Folytatásait naponta közöl­jük. Ezzel elsősorban fiatal olvasóink kívánságának te­szünk eleget. Tudjuk, hogy a július 13-i Vasárnapi Oj Szó-ban induló KI K I C S O DA rejtvény­versenyünk megfejtői kőzött is többségben lesznek a fiatalok. Ezt bizonyítják az előző versenyek eredményei. Az Oj Szó ugyan politikai napilap, azonban arra törek­szünk, hogy az ifjú nemze­dék is magáénak tekintse, hiszen a jövő olvasótábora közülük kerül ki, és mi nem titkoljuk, hogy szeretnénk, ha ez a tábor egyre szapo­rodna. Szerkesztőség BELPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK Senki sem lépheti át saját árnyékát Elhibázott közügyekről vagy visszatetsző magatartásról­megoldásról beszélve gyakran mondják: „Hja, a politikát is emberek csinálják!" Az önmegnyugtatás, amely ebben a „vég­ső magyarázatban" benne van, mindig enyhíti egy kicsit an­nak keserű tudomásulvételét, hogy az ember képessége vé­ges, és az ember esendősége sosem kizárt. Persze, ha valakit közvetlenül érint a kérdéses ügy, korántsem ennyire megér­tő, ha pedig következményeiben súlyos ügyről van szó, a kézlegyintésnek majdnem beillő fenti mondásnak egyáltalán nincs is helye. A politikai munkának a társadalmi érdek szempontjai és kritériumai alapján ugyanis éppúgy egyértel­mű elbírálás alá kell esnie, mint bármilyen más emberi tevé­kenységnek. A CSKP Központi Bizottságának májusi plénuma az elv­szerű elbírálás módszerével igyekezett elemezni az elmúlt másfél esztendő eseményeit és a társadalmi érdek objektív igényei alapján kitűzni a konszolidácié feladatait. E felada­tok időszaki jellege a társadalmi viszonyok mai állapotából fakad, de nem kétséges, hogy céljukban szocialista rendünk javát kívánják szolgálni. Mindenki tudja, hogy égető problémáink hatékony megol­dása érdekében egy szigorúan céltudatos és széles körű tár­sadalmi mozgásnak kell kibontakoznia, mert különben nem szűnik meg a téblábolás ás a válságokat nem küzdjük le, ha­nem egyre mélyebbre süllyedünk bennük. A szükség és érte­lem diktálta, összpontosított munka azonban — úgy látszik — ezúttal sem folyhat különféle zökkenők és zavaró jelensé­gek nélkül, mégpedig nemcsak a haladót vagy irreálisát tü­relmetlenül, esetleg erőszakosan akarók részéről, hanem an­nak a politikai gyakorlatnak a képviselői részéről is, amely fölött hatvannyolc tavaszán meghúzták a lélekharangot. Más szóval: a szubjektivista direktivizmus január előtti megteste­sítői nagyon szívesen — természetesen saját javukra — úgy értelmeznék a májusi plénumnak a társadalom- és pártépí­tés lenini elvei következetes érvényesítésére való törekvését, mint a politikailag-gazdaságilag rendkívül károsnak bizonyult, január előtti politikai gyakorlat igazolását, s ehhez a téves elképzeléshez igazodnak magatartásukban is. Visszakövetelik elvesztett jogaikat, s még attól sem riadnak vissza, hogy meg­félemlítsenek vagy megtorlással fenyegessenek. Másfél év telt el 1968 januárjától. Rövid idő, de a jelek szerint sokaknak elég hosszú ahhoz, hogy feledjék, miért volt szükség januárra, mi okozta, hogy a párt megújhodása elke­rülhetetlen szükségszerűség lett. De akik ezt feledni tudják, elfelejtik azt is, hogy a súlyos problémák megoldása érdeké­ben mire van szükség ma. A válságok leküzdéséhez egységre és fegyelemre van szükség, nem pedig újabb oktalan viszá­lyok, torzsalkodások előidézésére. Senki sem lépheti át saját árnyékát. A január előtti torzu­lásqknak voltak okozóik, tehát felelőseik. S ugyanígy a január utáni szélsőségeknek és hibáknak is. Ezek a hibák azonban nem jelentik ama torzulások igazolását, és nem is enyhítik káros voltukat. A központi bizottsági határozat egyértelműen kimondja: nincs visszatérés a január előtti viszonyokhoz, és nem szabad lehetőséget adni a január utáni válságos helyzetek megismét­lődésére sem. Amire ma szükség van, az a konkrét, gyümöl­csöző munka a tényleges, végre hatékony politikai-gazdasági konszolidáció érdekében. SZABÓ GÉZA KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK Fegyverkezési hajsza vagy tárgyalások Az Egyesült Államokban az elmúlt hetekben széleskörű vita bon­takozott ki a rakétaelhárításról. Már nemcsak a liberális értelmiség és a haladó szervezetek képviselői vitáznak róla, hanem az uralkodó körök is. A vita egyre élesebb és bonyolultabb, ezért érdemes nébánj szóval felvázolni az egész rakétaelhárítási probléma hátterét. Mint ismeretes, Eisenhower és Kennedy elnök a tábornokok foko­zódó nyomása ellenére sem volt hajlandó beugrani egy széleskörű rakétaelhárítási rendszer kiépítésébe. Tudományos tanácsadóik ugyanis meggyőzték őket arról, bogy e rendszer létrehozása nagyon költséges és nem hatékony, johnson elnök már engedett a Pentagon nyomásának, és beleegyezett „egy esetleges kínai rakétatámadással szemben" védelmet nyújtó hálózat kiépítésébe. így született meg az ABM rendszer. Amikor azonban a hadügyminisztérium elkezdte fel­vásárolni Chicago, Los Angeles és Detroit közelében a telkeket, hogy megépítse a védelmi rendszert, a lakosság zúgolódni kezdett, s ahogy a lapok írták, „nem akarnak nukleáris fegyvereket saját udvaruk­ban". Az új köztársasági elnök, Nizon elfogadta ezeket az ellenvetése­ket és előterjesztette saját javaslatát, amelyet Safeguard rendszernek nevezett el. Ennek már nem az a célja, hogy a városokat védelmez­ze egy esetleges rakétatámadással szemben, hanem a földalatti tá­rolókban elhelyezett Minuteman interkontinentális rakétákat védel­mezze, vagyis az elrettentő nukleáris erőt. Igaz, hogy az új rendszer több milliárd dollárral költségesebb, mint elődje, de az amerikai propagandagépezet működésbe lépett, és a lapok elkezdtek cikkezni arról, hogy a Szovjetunió SS 9 el mennyire veszedelmesek. Az ame­rikai titkos szolgálat egyszeriben felfedezte, hogy a Szovjetunió sok­kal több ilyen rakétával rendelkezik, mint gondolták stb. Egyszóval elkezdték ijesztgetni az amerikai közvéleményt, hogy leszereljék a rakétaelhárítás létrehozása ellen kibontakozott mozgalmat. Nixon ráadásul elkövette még azt a hibát is, bogy amikor újabb milliárdo­kat kért a rakétaelhárításra, csökkentette a szociális kiadásokat. Az Egyesült Államokban közben folyik a vita. Szakértők és tudósok sokasága bizonygatja, hogy micsoda súlyos veszteségeket okozna az Egyesült Államoknak a Szovjetunió támadása. Ezzel szemben azon­ban neves tudósok bizonyítják, hogy az új rendszer nem növeli az ország biztonságát, mivel a Szovjetuniót támadőrakéta termelésének fokozására ösztönzi, megnehezíti a tervezett tárgyalásokat és a fegy­verkezési verseny fokozását idézi elő. Akadnak szakértők,akik két ségbe vonják az új rendszer technológiai tökéletességét is. Még a (ohnson-kormány javasolta a Szovjetuniónak, bogy kezdje­nek tárgyalásokat a rakétafegyverkezés csökkentéséről, ho-'y köl­csönösen mondjanak le a költséges elhárítási rendszerek kiépítéséről. A Szovjetunió elfogadta a javaslatot. Közbejött az amerikai elnök­választás. Nixon azonban már ötödik hónapja hivatalában van, és Washington tovább halogatja a tanácskozások megkezdését. A New York Times szerint az amerikai elnök nagyon kockázatos játékot folytat a szovjet—amerikai kapcsolatokat illetően, ha úgy akar tár­gyalóasztalhoz ülni, ho°.y előbb a kongresszusban keresztül hajszol­ja a Safeguard-terv elfogadását. Ez azonban nem lesz könnyű, az amerikai hírmagyarázók jelentős része heves csatára számít a kong­resszusban, és azt jósolja, bogy fokozódni fog az amerikai közvéle­mény ellenállása is. Ha mégis sikerül Nixonnak jóváhagyatni javas­latát, és csak ezután akar tárgyalni a Szovjetunióval, nem sok ér­telme lesz az eszmecserének. SZŰCS BÉLA Az új 39 tagú francia kormány. Az első sorban középen Georges Pompidou francia köztársasági elnök, bal oldalán Jacgues Cha­ban-Delmas miniszterelnökkel. (ČSTK — AP f elv. f Bolygónk 100 országából több mint 70 nemzetközi szervezet, egyesülés és szövetség képviselői vettek részt a berlini béke­világtalálkozón, amely június 24-én fejezte be tanácskozását. (CSTK — UPI felv.) Június 18-tól 21-ig ez idén is megrendezték Pozsonyban az im­már hagyományos Pozsonyi Líra nemzetközi táncdalfesztivált. Képünk a hazai nemzeti versenyt követő díjkiosztás utáni pillanatokban készült, amikor is a két legjobb dal szerzői: Karel Černoch és f. Brabec kezet szorítanak. fCSTK felv.) újabb milliárdokat a rakétaelhárításra? avagy így képzeli sí a Pentagon a harcot a nyomor ellen. (Washington Post)

Next

/
Thumbnails
Contents