Új Szó, 1969. június (22. évfolyam, 127-151. szám)

1969-06-02 / 127. szám, hétfő

társadalmi 'és gazüaságl haía'dásfiari, "megszilárdítjuk az állami fegyelmet, megköveteljük a törvények megtartását és — megerősítjük főleg politikailag — hadseregünket és rendőrségünket és természetesen gondoskodunk rőla, hogy az említett szakaszokon következetesen megtartsák törvényeinket. Mind a hadseregben, mind a rendőrségi testületben az eddiginél sokkal intenzívebben kell megnyilvánulnia a párt központi bizottsága vezető szerepének. Közben szeretnénk felhívni a figyelmet a szocialista állam funkciói érvényesítésének hatékony és progreszszív formáira, de mint már említettem, nem akarunk visszatérni az adminisztratív-bürokratikus módszerekhez. Mindenesetre amit akarunk, a marxizmus-leninizmusból kiindulva, szem előtt tartva a korszerű tudomány és társadalom vívmányalt, józan felelősségtudattal vtszszük végbe. Ezt csöbörből vödörbe alapon nem tehetjük. Vagyis, hogy az Irányításban megnyilvánult Voluntarizmus elleni harcot felcseréljük a nálunk sajnos nagyonis elterjedt pseudodemokratlkus elképzelésekkel, amelyek szerint „mindenki mindenbe beleszólhat, de senki sem felelős semmiért". Ez aztán nemcsak a kötelességteljesítés elhanyagolásához és véget nem érő vitákhoz vezet, hanem az államhatalom és valamennyi szerve tekintélyének hanyatlásához. És e szerveket bürokratikusnak bélyegezzük meg csak azért, mert állampolgári fegyelmet követelnek. Ebből ered aztán az apparátusok munkájának lebecsülése és az, hogy nem tudják megszervezni a határozatok megvalósítását, amely végül ls politikánkat gátolja. Irányítás nincsen felelősség nélkül. Ám felelősségtudatról nem beszélhetünk ott, ahol hiányzik a felülről lefelé ható ellenőrzés s nem tartják tiszteletben a törvényeket és az Irányelveket. Ezért politikailag támogatni fogjuk az államapparátus, a hadsereg, a rendőrség azon funkcionáriusait és dolgozóit, akik becsülettel, tisztességgel, áldozatkészen szolgálják a szocialista társadalom érdekelt és megtartják e társadalom törvényeit. Hogy a szocialista állam minden funkciójának eleget tesz, hogy kifejezésre juttatja majd a munkásosztály és a dolgozók érdekelt, és hogy egységesen ésszerűen fog működni az egész társadalom érdekében, annak a záloga a párt vezető szerepének következetes érvényesítése minden államhatalmi szervben. Az államhatalom és államigazgatás szerveiben dolgozó kommunisták szilárd és egységes fellépése nélkül, a párt Irányvonalának alkotószellemű érvényesítését célzó egységes törekvésük nélkül nem lehet felújítani az államhatalmi szer vek tekintélyét és akcióképességét Ezekben a napokban ez főleg a központi szervek kommunistáira vonatkozik, akik személy szerint felelősséggel tartoznak. A szocialista állam tekintélyének és teljes mértékű tevékenységének további fontos politikai feltétele az érvényben levő jogrend következetes és pontos megtartása mind a polgárok jogi biztonsága, mindpedig a törvények minden Irányú érvényesítése szempontjából. Ezért a párt Központi Bizottságának elnöksége a napokban megvitatta a munka megjavításához szükséges intézkedéseket, az államügyészségen, — mint az államfia. talom és a szocialista törvényesség megtartásának jelentős politikai tényezőjében. Napjaink hasonló jelentőségteljes, nagyfokú igényeket támasztanak a bíróságok és a rendőrségi testületek munkájával szemben is. Végül a szocialista állam és szervei megszilárdításának további előfeltétele a föderatív, államjogi átszervezés befejezése. A föderáció, amely helyesnek bizonyult az öthónapos gyakorlati tapasztalatok után, több kérdést vet fel a jogi hatalom megosztását, a föderációs és a nemzeti szervek felelősségét, valamint a döntő feladatok minden szakaszon történő egybehangolását Illetően. Feltételeztük, hogy a szövetségi rendszer bevezetésével felmerülnek bizonyos tisztázatlan dolgok és nehézségek. Éppen ezért mielőbb feleletet kell találnunk erre a kérdésre, és az egész államgépezetet, illetve a szervek rendszerét úgy kell megoldani, hogy munkájuk félreértések nélküli egybehangolt legyen. Mindenekelőtt pártunknak, mint társadalmunk Integrációs erejének kell hozzájárulnia a nyílt problémák megoldásához. A szövetségi rendszer nem bonthatja meg államunk egységét, s nem gyengítheti az elkerülhetetlen központi Irányítást, a föderációs törvény alapján. Ez mindenekelőtt a szövetségi és a nemzeti szervek gazdasági tevékenységének hatáskörére vonatkozik. Emellett nemcsak a kölcsönös kapcsolatok, a jogkör és a felelősség pontos körülhatárolásáról, van sző, hanem valamennyi szerv olyan módszeréről és munkastílusáról, amely megfelel a modern szocialista társadalomnak, s amely minőségi Javulást hozhat a magasabb, felülről lefelé ható tevékenységben. Ogy vélem, hogy a föderációról szóló törvény jó és megad minden lehetőséget a szövetségi szerveknek ahhoz, hogy teljesíthessék funkciólkat. Ámde a gyakorlat nem egyszer olyan, hogy a szövetségi és a nemzeti szervek nem találják meg néha a kellő összhangot. A KB elnöksége ezekkel a kérdésekkel is foglalkozik majd. A pártot nem föderalizáltuk, a párt egységes és ml felelősek vagyunk mind szövetségi, mind nemzeti vonalon dolgozó kommunisták munkájáért. A KB elnöksége az utóbbi Időben a választások előkészítésének kérdésével ls foglalkozott, s elfogadta azt a tervet, amely olyan választási rendszer kidolgozásit célozza, hogy megfeleljen az állam marxista—leninista értelmezésének, a politikai és az állami életben lejátszódó változásoknak, valamint a Csehszlovák Szocialista Köztársaság alkotmányában lefektetett választójog demokratikus elveinek. Feltételezzük, hogy a pártszervek úgy vitatják meg az új választási rendszer politikai Irányelveit, hogy biztosítsák a kommunisták egységes fellépését a Nemzeti Frontban és az állami szervekben, — ugyanis ezzel megteremtik a kedvező előfeltételeket a választási törvények helyes előkészítéséhez. Azt akarjuk, s arra fogunk törekedni, hogy a képviseleti testületi választások a párt 1970-es kongresszusa után valóban méltóságteljesen, demokratikusan és eredményesen történjenek meg kommunista pártunk célkitűzéseit szem előtt tartva, s hogy pontot tegyenek az országban végbemenő konszolidációs folyamát végére. Y. Népünk nyugodt életének és a belpolitikai problémák sikeres megoldásának egyik feltétele az államunk és a lakosság szükségleteiről történő gondoskodás. A cseh és a szlovák nemzet, valamint a csehszlovák állam ötvenéves történetének tapasztalatai pártunkat és népünket a második világháború idején és utána arra az elhatározásra késztette, hogy nemzeteink szabadságának és államunk szuverenitásának szavatolása legjobban a Szovjetunióval és a többi szocialista állammal kötött szövetség. A nemzetek, elsősorban a kis nemzetek sorsdöntő problémája, hol keresik szövetségeseiket. Népeink meggyőződhettek erről 1938-ban éš 1939ben, amikor a fasiszta Németország felszámolta a csehszlovák államot és elnyomta nemzeteink szabadsá14 Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának idei április 17-1 plenáris ülése foglalkozott pártunk, társadalmunk és nemzetközi kapcsolataink mélyen válságos állapotával, s arra a következtetésre jutott, hogy fordulatnak kell történnie munkánkban, hogy gyorsan keresnünk kell a válságból kivezető utat. Ebben a szellemben és ezzel a megbízással választottuk meg a központi bizottság új elnökségét, hogy az adott vigasztalan helyzetből kivezető utat mutató javaslatokat terjesszen a központi bizottság legközelebbi ülése elé. Ez alatt a mai ülésig eltelt hat hét alatt a központi bizottság elnöksége párt- és állami életünk, nemzetközi kapcsolataink úgyszólván valamennyi területével foglalkozott, s az áprilisi plénum ülésének szellemében számos olyan konkrét Intézkedést és lépést tett, amelyeknek a pártban, a társadalomban és nemzetközi kapcsolatainkban a konszolidáció kezdetét kell jelenteniük. Ma megvitatás végett a központi bizottság elé terjesztjük a pártmunkára vonatkozó végrehajtási irányelv tervezetét, hogy az egész párt, valamennyi pártszervezet és párttag ennek alapján munkálkodjék viszonyaink konszolidálásán egészen a XIV. kongresszusig. Nagyon világosan meg kell mondanunk a pártnak és a társadalomnak, milyen helyzetben vagyunk, milyen kiutat látunk belőle, mit akarunk és mit nem akarunk, mire törekszünk. Fontos, hogy minden párttag, minden állampolgár világosan tájékozódjék a párt politikájáról, s eszerint orientálódjék. Miről van szó. •i Arról, hogy a marxi—lenini tanok elvi alapjain, ' • a pártépítés és élet lenini alapelvei szellemében, a központi bizottság által elfogadott politikai platformon helyreállítsuk pártunk egységét, s így fokozzuk az egész párt akctóképességét, forradalmi harci szellemét. 9 Arról, hogy helyreállítsuk a kommunista párt vezetö szerepét társadalmunkban, főként a tömegszervezetekben és a Nemzeti Front szervezeteiben, az állami szervekben, gazdasági és kulturális vonalon. O Arról, hogy államunk súlyos gazdasági problémálnak megoldására irányuló globális intézkedéseket tegyünk vagy készítsünk elö. rt Arról, hogy megerősítsük a szocialista államnak mint a munkásosztály és a dolgozó nép hatalmi szervének a funkciófát. C Arról, hogy elvileg rendezzük kapcsolatainkat a "

J" Szovjetunió és a szocialista országok kommunista testvérpártfaival. B kapcsolatokból következnek államunk külpolitikájának alapelvei. Mind az öt említett, kölcsönösen összefüggő terület válságos helyzetbe Jutott. Megoldásuk ls kölcsönösen összefügg, feltételezi egymást. Ezért globális Intézkedéseinknek és a központi bizottság határozatainak ls komplex áttekintéssel kell felmérnie és kezelnie a döntő kérdéseket. Ma nem vagyunk olyan helyzetben, hogy részletes, tudományosan megalapozott elemzést adjunk a központi bizottságnak és a nyilvánosságnak az elmúlt évek és a közelmúlt fejlődéséről. Egyébként a XIV. pártkongreszszus, a kongresszus előkészületei során pedig a központi bizottság és az egész párt ls foglalkozik majd ezzel. Ennek ellenére kötelesek vagyunk alapvető tájékoztatást és magyarázatot adni az embereknek. Ogy véljük, társadalmunk kezdeti válságelemei akkor kezdtek kialakulni, amikor az ötvenes években a pártvezetőség részéről a párton és a társadalmon belül ís megszegték a lenini alapelveket, erősödtek a szektás és szubjektivista szempontok, megsértették a szocialista törvényességet, helytelen vagy meggondolatlan gazdasági Intézkedéseket hoztak. A válságelemeknek ezekre az Irányzataira a Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa után derült fény. Ha pártunk akkori vezetősége becsületesen és lenini módon kiküszöbölte volna párt- és állami életünk negatív elemeit, valószínűleg másként alakult volna a helyzet. Ám a félbemaradt és következetlen Intézkedések inkább konzerválták, mint megoldották, Inkább elmélyítették, mint kiküszöbölték e negatív és válságjelenségeket. Igy aztán fokozatosan halmozódtak a politikai és gazdasági ellentétek, erősödtek az ellentétek az emberek tudatában, a párttagok tudatában. A Novotný-vezetés szubjektivista módon kezelte e problémákat, melyeknek éveken át tartó sokasodása elmérgesltette pártunk és társadalmunk helyzetét, fokozatosan válságállapotba sodorta pártunkat és társadalmunkat. A Novotný-vezetés számos elméleti és gyakorlati megnyilatkozásaiban mutatkozó szektás-dogmatikus szempontok, Novotný egyéni tekintélyuralmi hajlama a nagy és részleges problémák megoldásával kapcsolatban, a fejlődés erőszakos megelőzése — az objektív feltételek hiányától függetlenül, a megérett problémák megoldatlansága, a koncepció hiánya, a prakticlzmus, a politikai nevelés elhanyagolása, az értelmiséghez való rossz viszony, az adminisztratív munkamódszerek stb. ellenzéki áramlatot váltottak ki a pártban és társadalomban, s ez a hatvanas években erősödött és hatalmasodott. Itt vannak a halmozódó válságjelenségek évekre visszanyúló gyökerei. A pártunk politikájában bekövetkezett januári fordulat szükséges és a fejlődés szempontjából elkerülhetetlen volt. Párttagjaink zöme és a nagyközönség örömmel üdvözölte "azokat a változásokat, amelyek lehetővé tették az előző időszak hibáinak és deformációinak kiküszöbölését, a szocialista demokrácia területének kiszélesítését, a megoldatlan vagy félig megoldott politikai, gazdasági, nemzetiségi és egyéb kérdések megoldását. Tér nyílt a kommunisták és a többi állampolgárok széles körű aktivitására, a dolgok ú| szempontból való kezelésének és megoldásának keresésére. 1968 a kommunisták és a pártonkívüliek nagy reményeinek éve volt, nagy várakozások, nagy lehetőségek éve, hogy megtisztítsuk tanításunkat és politikai gyakorlatunkat a hibáktól és tévedésektől, orvosoljuk az emberekkel szemben elkövetett Igazságtalanságokat, s meggyorsítsuk a felgyülemlett problémák megoldását. Ám tudjuk, hogy ugyanakkor az elmúlt év és az Idei év elsíC hónapjai a pártban és a társadalomban elmélyülő heves válságok, a bel- és külpolitikai kapcsolatok heves megrázkódtatásainak időszakai voltak. Ma mindnyájan feltesszük a kérdést, miért alakult úgy a fejlődés, ahogyan Ismerjük, miért ment keresztül népünk annyi megrázkódtatáson az elmúlt 16 hónap alatt, mit kerülhettünk volna el, s ml elől nem lehetett volna kitérnünk. Kimerítő választ csak részletes elemzés adhat. Az elmúlt év és az idei elsó hónapok válságos fejlődésének fő okát abban látjuk, hogy a problémák felhalmozódása mellett a megújhodást és demokratizálási folyamatot nein szabályoztuk és Irányítottuk szilárdan, koncepció szerint, hogy a párt megengedte az 3