Új Szó, 1969. június (22. évfolyam, 127-151. szám)

1969-06-28 / 150. szám, szombat

Mozgósítanunk kell minden erőnket Közlemény a kerületi és járási pártbizottságok vezető titkáraintik, valamint a kerü­leti és járási nemzeti bizottságok elnökeinek országos értekezletéről (ČSTK) — A CSKP KB elnöksége június 26-án a prágai vár Spanyol-termiben rendezte meg a kerületi és járási pártbizott­ságok vezető titkárainak és a kerületi és járási nemzeti bi­zottságok elnökeinek országos értekezletét. A tanácskozáson GUSTÁV HUSÁK elvtárs, a CSKP KB első titkára a politikai helyzet időszerű kérdéseiről számolt be. A főbb gazdasági problémákról OLDŔICH CERNÍK elvtárs, a CSKP KB elnökségi tagja tartott beszédet, a moszkvai tanács­kozások eredményeiről pedig VASIL BIĽAK elvtárs, a CSKP KB elnökségi tagja. A beszámolók után széles körű vita bonta­kozott ki a politikai kérdésekről és a párt gazdasági felada­tairól. mennyiségű pozitiv politikai mun­kát végzett, látható haladást ért el a viszonyok konszolidálásában a pártban és az egész országban. Csehszlovákia ez év áprilisától megszűnt az állandó belpolitikai válságok színhelye lenni, s az élet nálunk fokozatosan megnyugszik. Ehhez jelentós mértékben hozzá­járul az a munka, amit a párt funkcionáriusai és tagjai az utób­bi hónapban végeztek. Husák elv­társ a KB elnöksége nevében ezért köszönetet mnndott mind­nyájuknak. Gustáv Husák elvtárs röviden jellemezte a Központi Bizottság plénumának májusi ülése óta végzett munka eredményeit. Hang­súlyozta, hogy a májusi plénum döntései, amelyek megmutatták azt a fő utat és módszert, ho­gyan lehet kivezetni a pártot és a társadalmat a válságos helyzet­ből, egészen a XIV. kongresszusig a párt alapvető politikai irányvo­nalát jelentik. Egyhónapi nagyon intenzív munka után elmondható, hogy a párt nagyot lépett előre. Jelentős Pozitív magatartás a pártszervekben A májusi plénum dokumentu­mait megvitatták a párt valameny­nyi kerületi és járási bizottságá­nak a pártaktívával bővített ülé­sein, a párt városi, körzeti, vál­lalati és összüzemi bizottságaiban. A beérkezett jelentések alapján megállapítható, hogy ebben az esetben a Központi Bizottság ülé­se után ennek eredményéről a párt minden döntő láncszeme egy­séges információt kapott. Minden pártszervben és más további nagy gyűléseken |óváhagyták és támo­gatták a Központi Bizottság máju­si határozatát, kivéve a CSKP prá­gai főiskolai bizottságát, amely nem foglalt állást. Az általános jóváhagyásról és támogatásról most a pártszervek minden szintjén áttérnek arra, hogy saját feltételeiknek megfe­lelően, konkrét módon dolgozzák fel a Központi Bizottság döntéseit. Ez az aktív magatartás nagyon pozitívnak minősíthető. Továbbá az is megállapítható, hogy a májusi plénum óta a párt kerületi és járási biznttságaiban eszmei-politikai megszilárdulás észlelhető. Ahogy a Központi Bi­zottság áprilisi és májusi ülésein ^ változásokat eszközölt, hogy na­gyobblokú akcióképességre egye­sítse saját szerveit, ugyanígy ká­dermódosításokra került sor a ke­rr'-'l és járási bizottságokban, és ezzel ezek a szervek fokozottab­bá i ' 'V'esek lesznek a párt egy­séges irányvonalának megvalósí­tására. Ezek a változások maguk­kal hozzák a pártszervek és a párt egységének és akcióképessé­gének magasabb színvonalát. Ez naqvon pozitív jelenség, és szük­ségszerűen ezt az irányt kell kö­vetni mindenhol, ahol még hibák adódnak. A májusi plénum utáni pártmun­ka a pártszervezetekben nyílt harc a jobboldali opportunista irányzatok ellen. Bizonyos haladás látható a Nemzeti Front szerveze­tei, az állami szakasz politikai munkájában, és a tömegtájékozta­tási szervek, valamint a gazda­sági szervek feladatainak telje­sítésében. (avul a CSKP és az ál­lam helyzete a nemzetközi kérdé­sekben. Ezek az eredmények lehe­tővé teszik, hogy sokkal gyorsabb tempóban haladhassunk előre. Husák elvtárs egyidejűleg ráma­tatott a pártmunka hiányosságai­ra is. Ilyen mindenekelőtt az, hogy a Központi Bizottság májnsi irányvonala még nem hatolt be kellő mértékben a párt alapszer­vezeteibe. Még csak a szerveze­tek kisebb része foglalkozott ve­le, bár az egyes kerületekben a helyzet eltérő. A Központi Bizott­ság Irányvonalának feldolgozása az iizeml és falnsl alapszerveze­tekben és az összes munkahelyen , lényegében még csak a kezdetnél tart. Mivel megkezdődnek a nyári szabadságok, minden erőt ki kell feitenl arra, hogy a Központi Bi­zottság koncepcióját átvigyük az összes alapszervezstbe. Ez hatal­mas politikai munkát jelent. De enélkül nem jutunk tovább. Az alapszervezetek gyűlésein nóiiány helyen aránylag csekély a tagság részvétele. Hogy politi­kai törekvéseinkről eddig csak a tagság kisebb része mondott vé­leményt, azt bizonyítja, hogy tag­ságunkat nem sikerült felrázni a passzivitásból, vagy kivezetni az opportunista várakozásbői. Így érthető, hogy előfordul egyesek különböző hangulatok, ellenséges suttogó propaganda befolyása alá kerülnek, és helyenként elvesz­tik a perspektívát é« az Irányt. Néhány helyen ellenvéleményt mondtak. Ez természetes abban a helyzetben, amelyben pártunk és társadalmunk van. Ezért annál in­kább el kell hagyni a védelmi po­zíciókat, nyíltan meg kell magya­rázni a dolgokat és esetleg visz­szaverni a tagságra ható ellensé­ges propagandát. Husák elvtárs hangsúlyozta, hogy szükségszerűen józanul kell értékelni az elért eredményeket. Állandóan tudni kell, hogy a párt a politikai küzdelem kezdeténél tart, hogy ez a küzdelem hosz­szabb ideig fog tartani, ezért hosszabb időre kell beosztani az erőnket, türelmünket és taktikán­kat, hogy rendezzük mindazt, ami tagságunk soraiban és társadal­munkban nemcsak az utolsó fél­évben halmozódott fel hanem sok­kal hosszabb idő alatt. Ebben a politikai küzdelemben a politikai problémák nem oldha­tók meg adminisztratív hatalmi módszerekkel. A politikai küzde­lem meggyőzést jelent, azt, hogy törekvésünknek megnyerjük min­denekelőtt a párttagság többségét és a többi dolgozók többségét. Az áprilisi plénum óta a fejlő­dés kísérő jelensége az elkülönü­lés mind a pártban, mind az egész társadalomban. Bebizonyo­sodott, ha világosan rámutatunk a problémákra, ahogyan a máju­si plénum tette, akkor felbomlik az álegység. Az egész társada­lomban végbemenő politikai meg­oszlás a párt harcos fellépésének természetes következménye. Ebben az időszakban az elkü­lönülési folyamatban nagyjából három áramlat látható: nő az ön­tudatos kommunisták és polgárok tábora, akik egyetértenek a Köz­ponti Bizottság irányvonalával és támogatják szándékát, hogy kive­zessük népeinket a válságból, konszolidáljuk viszonyainkat és megkezdhessük a konkrét, min­denekelőtt gazdasági problémák megoldását. Ez a tábor nő, döntő fontosságú és társadalmunkban egyre nagyobb lesz a súlya. A második áramlathoz tartozik az irányt vesztett emberek arány­lag széles köre mind a pártban, mind az egész társadalomban, és ezekért döntő harcot kell vívni. És végül ebben az egész elkü­lönülési folyamatban látható a nyílt vagy rejtett ellenzéki vonal, amely nyíltan vagy kevésbé nyíl­tan összeütközésbe kerül a párt irányvonalával és más kiutat ke­res. teikért a párt, a szocializmus és az internacionalista program irán­ti hűségükért megbélyegeztek. Azonban nem minden végrehajtott változás sértés. Árnyaltan kell megkülönböztetni ezeknek eseteit azoktól a funkcionáriusokétól, akik a múltban, még a január élőtti érában, vagy akár a múlt év januárja után is a képessé­gek hiánya vagy a különféle eh­hez hasonló okok miatt joggal tá­voztak a politikai életből. Nem engedhetjük meg, hogy visszaté­résükkel feleslegesen kompromit­tálják mozgalmunkat. Azonban minden becsületes embernek le­hetőséget kell adni a munkára, és a munkában igazolható a párthoz fűződő viszonya, azzal, hogyan fog segíteni a pártnak a jelenlegi feladatok megoldásánál. Aki segít, az a mi emberünk, a mi elvtár­sunk, szövetségesünk. A legfőbb politikai feladatok Ez az elkülünülés mutatkozik meg a bel- és külpolitikai kérdé­sek alapvetően eltérő felfogásá­ban. Mindkét ellentétes áramlat — a párt irányvonalát támogatók tábora és a velük szemben álló ellenzéki, tábor — találkoznak a dolgozó nép — ilyen vagy olyan mértékben dezorientált hatalmas tömegeiért vívott harcban. Politi­kai küzdelem ezért a helytelenül tájékoztatott embertömegért — ez most a párt fő feladata. Megnyer­ni ezeket az ingadozó, irányt vesz­tett becsületes dolgozókat a párt irányvonalának — mindenekelőtt magában a pártban és azután a többi dolgozók soraiban, ez az el­ső számú feladat. És ehhez kap­csolódik a második számú fel­adat: leküzdeni az ellenzéki irány­zatokat, megfosztani őket attól a lehetőségtől, hogy befolyásolhas­sák a dolgozókat, és elnyomni őket mindenhol, ahol felforgató, ellenséges pozícióba kerülnek. Az ellenzéki — szocialistaellenes és opportnnista erők, amelyek köl­csönösen összefüggenek, ma lé­nyegében kétféle koncepcióval dolgoznak: az egyik rész megér­tette, hogy ebben a szakaszban politikailag elvesztette a harcot, hogy nem teljesülhetnek tervei és álmai a társadalmunk átépítésé­ről ügy, ahogyan 1968-ban vagy ez év kezdetén elképzelte, mint a szocializmus kispolgári főze­tét, plurális parlamenti vagy szo­ciáldemokrata elegyekkel, a kom­munista párt és helyzete bam­lasztásával, a Szovjetunióhoz fű­ződő kapcsolatok megbontására stb. Az ellenzéki tábornak ez a része ú) taktikát hirdet: „Meg­tartani a pozíciókat", „áttelelni" s kivárni a további alkalmat. Ezeknek az erőknek a kisebb része azonban aktív ellenállást tervez a párt előretörése és In­tézkedései ellen. Megkíséreli ki­alakítani a rezignáció, depresz­sziő és pesszimizmus légkörét, és ezt a hangulatot becsempészni az üzemekbe, a falvakba, az értel­miség és ifjúság körébe. Ezek ct­len a hangulatok ellen harcolni kell, szembe kell szegülni ezek­nek az erőknek azzal a szándéká­val, hogy mindig új és új módsze­reket találjanak az emberek meg­tévesztésére, s nacionalista han­gulatot keltsenek. Az ellenfélnek ilyen taktikája felett többet kell töprengeni, meg kell előzni az ehhez hasonló akciókat és kísér­leteket. Semmi esetre sem sza­bad lanyhulni az opportunista vagy a nyíltan szocialistaellenes erők ellen folytatott küzdelemnek. Husák elvtárs ezután foglalko­zott az antiszocialista vagy oppor­tunista kísérletek és megnyilat­kozások néhány konkrét esetével. Megállapította, abból indulunk ki, hogy a pártban különfélék a né­zetek, hogy türelmesen kell az A politikai pártok és a gazdasági helyzet embereket meggyőzni és vitatkoz­ni kell velük. Vitába kell szállni a helytelen nézetekkel, meg kell győzni az egyéneket. A pártszer­vezetekben pedig el kell kezdeni a céltudatos, offenzív pártmun­kát, meg kell kísérelni az olyan álláspontok megváltoztatását, ame­lyek ellentétesek a párt és a mar­xizmus politikájával és alapelvei­vel. Ha azonban a türelmes poli­tikai munka ellenére sem követ­kezik be a változás, nem marad más hátra, mint levonni a pártos következtetéseket. Aki kifejezetten ellenséges po­zíciókon áll, annak nincs a párt­ban keresnivalója. Ha a pártot megszabadítjuk a kifejezetten destruktív ellenzéki elemektől, azzal csak megerősítjük. Ez is a politikai küzde'em egy része: nem­csak a becsületes kommunistákat kell meggyőzni, hanem rendet kell teremteni azokkal az erőkkel is, amelyek szüntelenül zavarják és gyengítik a pártnak a májusi plé­numon megfogalmazott törekvé­seit. Ennek a politikai küzdelemben pártosnak és elvszerünek kell len­nie. Színhelyét most szükségsze­rűen át kell tenni az üzemekbe. Már ebben az utolsó hónapban kezdett megmutatkozni, hogy a szocialistaellenes és opportunista erők mindenekelőtt azokra a po­zícióikra támaszkodnak, amelye­ket a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom néhány üzemi bizott­ságában sikerült megszerezniük annak következtében, hogy a múlt év folyamán a szakszervezetekben gyengült a kommunisták politikai munkája. Ott kell elérni radikális fordulatot, hogy a politikai veze­tés minden üzemben a pártszer­vezet kezében legyen, hogy az üzemekben kiharcolják a párt ve­zető szerepét. A párt megszilárdí­tását és eszmei-politikai megerő­sítését az elkerülhetetlen eredmé­nyes kádermódosításokkal együtt most már az üzemekben kell vég­rehajtani. Ezzel kapcsolatban fog­lalkozni kell a szakszervezetek­ben, a társadalmi szervezetekben, az üzemekben és a kézségekben dolgozó kommunisták helyzetével is. Ha rend lesz a pártban, az üze­mekben — hangsúlyozta Husák elvtárs, akkor ebben az államban nyugodtan, teljes egészében pár­tunk és állami politikánk konst­ruktív céljaival foglalkozhatunk. A jobboldali elemek az elmúlt másfél év során számos becsüle­tes, tisztességes elvtársat megrá­galmaztak. Ez ellen harcolni kell, mondotta Husák elvtárs. Tisztázni kell a becsületes embereket, a be­csületes elvtársakat, ha jogtalan sérelem érte őket, vissza kell ad­ni becsületüket és a munkalehe­tőséget mindazoknak, akiket néze­Husák elvtárs tájékoztatta a je­lenlevőket a CSKP vezetőségének és a Nemzeti Front politikai párt­jai vezetőségeinek legutóbbi ta­nácskozásairól. Megállapította, hogy ezekben a pártokban meg­van a jóakarat ahhoz, hogy a Nemzeti Front keretében együtt­működjenek a kommunista párt­tal. Elismerik vezető szerepét, nemzetközi politikai orientáción­kat, és becsületesen akarják meg­oldani saját pártjaikban a kiala­kult nehéz helyzetet. Husák elv­társ felszólította a kerületi és já­rási szerveket, hogy foglalkozza­nak a Nemzeti Frontban végzen­dő munkával, és nyerjenek szö­vetségeseket a pártnak és a párt konszolidációs programjának. Nem arról van szó, hogy ezekből gé­pies hajbókolókat csináljunk, ha­nem úgy kell fogadni őket, mint igazi munkatársakat és a felelős­ség részeseit. Meg kell nyerni őket a közös vonalnak és ilyen irányban kell kivívni elkötelezett­ségüket a politikai élet és küzde­lem számára. Végül Husák elvtárs röviden foglalkozott a párt gazdaságpoli­tikájával, amelynek a párt leg­felsőbb szervei rendszeresen, minden ülésen figyelmet szentel­nek. Hangsúlyozta, szükséges, hogy most teljes mértékben el­kötelezze magát a gazdasági sza­kaszon működő három szerv, ne­vezetesen a párt, az állami és a gazdasági, továbbá a szakszerve­zetek szervei. Mind a háromnak saját ügyének kell tekintenie a gazdasági jellegű megoldásokat. Husák elvtárs felszólította a párt kerületi és járási szerveinek kép­viselőit, hogy rendszeresen foglal­kozzanak munkaprogramjukban körzeteik gazdasági helyzetével, hívják meg tanácskozásokra az igazgatókat, a gazdaságilag kulcs­fontosságú pártszervezetek pedig foglalkozzanak a sürgető kérdé­sekkel. Szükséges — hangsúlyoz­ta, — hogy a párt segítséget nyújtson a gazdasági és állami vezetésnek és az igazgatóknak, akiknek helyzete sok helyen meg­rendült. Növelni kell tekintélyü­ket, hogy megszabaduljanak az objektíven ható különféle negatív befolyásoktól. Rendszeresen támo­gatni kell a már megvalósított vagy a jövőben megvalósítandó kormányintézkedéseket. Ezek el­kerülhetetlenek és népszerűtle­nek. Ezért szükséges a párt és a szakszervezet támogatása, hogy megértsék őket és megvalósítsák. A továbbiakban megállapította, hogy haladást értünk el a szocia­lista hatalmi szervek megerősödé­sében is. De még nagy munka van hátra, mind a kormányokban, mind kerületi és járási viszonylat­ban, a gazdasági apparátusban és a fegyveres alakulatokban is. E szervek dolgozói a párt és az ál­lam vezetőségének támogatását élvezik. Szó szerint igaz, hogy nem fogjuk az embereket politi­kai nézeteikért becsukni, hogy nem engedünk meg semmiféle de­formációt, semmiféle konstruk­ciót. Nem engedhetjük meg azon­ban a törvények lábbal tiprását, sem pedig megszegését. Amint va­laki megszegi a törvényt, termé­szetesen viselnie kell tettének kö­vetkezményeit és ez nem defor­máció. Ez normális jelenség a vi­lág minden államában. Ezért ad­ják kl a törvényeket. És itt kell a biztonsági, igazságügyi, ügyész­ségi és bírósági szerveknek együt­tesen teljesíteni feladatukat az ál­lam és a társadalmi rend védel­mében. A kommunista és munkáspártok moszkvai tanácskozásával kapcso­latban Hnsák elvtárs kijelentette, hogy az elért eredmények a mai időben figyelemreméltóak. A moszkvai tanácskozás döntései­nek be kell hatolniuk a CSKP egész munkájába. A proletár in­ternacionalizmus és a kommunis­ta munkásmozgalom szolidaritásá­nak eszméje fegyvert jelent mun­kánkban, a nacionalista hangula­tok ellen is, amelyek nemzeteink kapcsolataiban még felélednek, valamint Csehszlovákia és a többi ország kapcsolatában is. Mozgósítanunk kell minden erőnket — fejezte be Husák elv­társ beszámolóját —, hogy még a nyári szabadságok előtt ered­ményes munkát végezhessünk a kerületekben és a járásokban, a párttagság körében. Husák elvtárs beszámolóját jó­váhagyó tapssal fogadták. Az ország gazdasági helyzetével OIdŕich Cerník elvtárs foglalko­zott. Rámutatott, hogy a gazdasá­gi fejlődés értékelése, amelyet a kormány a Központi Bizottság leg­utóbbi ülése elé terjesztett, azt bizonyítja, nagyon nehéz a nép gazdasági helyzet, tovább mé­lyült, a gazdasági egyensúly hiá­nyai, tovább tartanak a szerkezeti problémák. Az ipari termelés ez év első hónapjában a múlt év azo­nos időszakához viszonyítva csu­pán 3,4 százalékkal nőtt. A ba­romfi és tej felvásárlásán kívül csökkent az állattenyésztési ter­mékek felvásárlása is. A munka­termelékenység az első öt hónap­ban csak 2,7 százalékkal nőtt, míg a bérek 7,6 százalékkal emel­kedtek. A lakosság pénzbevétele az év első negyedében — ugyan­csak az előző esztendő azonos időszakához viszonyítva — közel 15 százalékkal magasabb volt. Cerník elvtárs beszámolt azok­ról a komplex stabilizációs intéz­kedésekről, amelyeket a párt el­nöksége megvitatott és amelyeket mind a szövetségi kormány, mind a két köztársaság kormánya foko­zatosan megvalósít. Az intézkedé­sek legfőbb célja javítani a belső piac helyzetét, ide számítva az elkerülhetetlen ármódosításokat is, és megszigorítani az állami költségvetési gazdálkodást. Ez az első elkerülhetetlen lépés a nép­gazdaság konszolidálásában. Cernik elvtárs kijelentette: gaz­daságunk bizonyos alapvető prob­lémáira kell összpontosítani fi­gyelmünket. Ha valóban biztosíta­ni akarjnk a lakosság téli szénel­látását, vagy meg akarjuk oldani a húsellátást, vagy a szocialista országok felé iránynló export né­hány alapvető feladatát, a beru­házási és különösen a lakásépí­tési feladatokat, akkor ezeket a problémákat a szövetségi és nem­zeti szerveknek konkrétan és koordináltan kell megoldani. Mert megoldásukat nem helyettesíthet­jük sem gazdasági eszközökkel, sem a feladatok adminisztratív szétírásával, körlevelekkel stb. Az égetően szükséges termelési szakaszokon ez év második felé­ben megnőttek a feladatok, ék ezek nem teljesíthetők bizonyos béremelés nélkül. Szükségünk van a béralakulás olyan formájára, amely megfelel a termelés és a munkatermelékenység emelkedé­sének. A kiskereskedelmi árakat felemelték, és ragaszkodni kell a reálbérek 2,5—3 százalékos emeléséhez, ahogy a párt és á kormány vezetése megígérte. A reálbérek csökkentéséről, a népgazdaság katasztrofális hely­zetéről, a különféle szigorú intéz­kedésekről terjesztett rémhírek éi Jóslatok aggodalmat keltettek, hogy pénzreformra kerül sor, ás így szították a vásárlási pánikot. Terjes felelősséggel kijelenthetjük — mondotta Cerník elvtárs — hogy semmiféle pénzreformot nem készítünk elő, és mai problémáink megoldásához ez nem is szüksé' ges. A megoldás kulcsa a terme­lésben van, annak hatékonyságá­ban az ár-, bér- és munkafegye­lem megszilárdulásában és abban, hogy kialakuljanak a népgazdaság folyamatos és hatékony fejlődésé­nek előfeltételei. V. BIFak elvtárs, a CSKP KB elnökséginek tagja felszólalásá­ban részletesen foglalkozott a kommunista és munkáspártok moszkvai nemzetközi tanácskozá­sának eredményeivel. Rámutatott, hogyan kell alkalmaznia Csehszlo­vákia Kommunista Pártjának a nemzetközi konferencia dokumen­tumait a párt keretén belül vég­zendő nevelőmunkában. A tanácskozáson 13 elvtárs szó­lalt fel. A vita végén Gustáv Husák elv­társ foglalkozott néhány érintett kérdéssel. Az országos tanácsko­zást az Internaclonáléval fejezték be. )

Next

/
Thumbnails
Contents