Új Szó, 1969. június (22. évfolyam, 127-151. szám)

1969-06-28 / 150. szám, szombat

DUNA-RÁDIO-GAZDASAG ülésezett az SZSZK kormánya (CSTK) — A Szlovák Szocialista Köztársaság kormánya csütörtökön Július Hanus miniszterelnök-helyettes vezetésével ülést tartott. A kormány megvitatta a Duna komplex kihasználásáról szóló jelentést. Megállapította, hogy a kidolgozott dokumentációs változatok közül azt kell elfogadni, amely mint a dunai vizmű építésének része véglegesen megoldja Dél-Szlovákia árvízvédelmét. Az összehasonlító tanulmányok szerint a Bős— Nagymaros közötti terv derivációs változata a gazdaságilag a legelőnyösebb. Szlovákia energetikai fejlesztése számol azzal, hogy 1980-ig a dunai vízi erőművet bekapcsolják az országos elektromos hálózatba. A kormány meghagyta az illetékes miniszternek, hogy a dunai vízi erőmű munkálatainak megkezdéséig folytassák a védelmi jnunkálatok második szakaszát és a harmadik szakaszból pedig realizálják azt a munkát, amely összhangban áll a vlzl erőmű műszaki megoldásával. Egyidejűleg a kormány elhatározta, hogy Bratislava védelmét önálló akciónak tekinti és a munkát úgy kell megszervezni, hogy a Ligetfaluban tervezett lakótelep építését 1974-ben megkezdhessék. Az iparügyi miniszter a kormány elé terjesztette a népgazdaság és a lakosság 1969. évi szilárd tüzelőanyag-ellátásával kapcsolatos helyzetről és az ezzel összefüggő probléma megoldásáról szóló jelentést, valamint a vasúti teherszállítás folyamatosságát biztosítandó intézkedésekről szólót az ötnapos munkahét feltételei között. Az elfogadott intézkedések célja, hogy megszüntesse a szénellátásban, a fejtésben és a szállításban mutatkozó hiányosságokat. A kormány meghagyta az összes minisztereknek és a központi hivatalok vezetőinek, hogy haladéktalan intézkedésekkel biztosítsák 1969-ben a szilárd tüzelőanyagok maximális megtakarítását. A tehervagonok kirakásának meggyorsításával kapcsolatban a kormány elfogadta az anyagi érdekeltség fokozását és a fegyelmezetlen vállalatok esetleges büntetését előíró intézkedést. A szlovák kormány a továbbiakban megvitatta azt a tájékoztató jellegű jelentést, amely beszámol a tudományos-műszaki kísérletek részleges koncepciójáról és fejlesztésének fő irányvonaláról a. nyersanyagenergetikai források alapján az 1980-ig terjedő időszakban az iparban, a mezőgazdaságban, a közlekedésben, az építőiparban és az életkörnyezet alakításában. A kormány elhatározta a koncepció kidolgozását a tudomány többi ágazatában is. A rádió- és televíziós leadok hálózatának építésével és átalakításával kapcsolatban a kormány meghagyta az illetékes miniszternek, hogy a tárca keretében teremtsék meg a rádiókomunikáció fejlesztése lerövidítésének feltételeit, és dolgozzák ki a szlovákiai rádiókomunikáció kiépítésének 1975-ig terjedő harmonogramját, amely aztán a kormány kötelező feladata lenne. A továbbiakban a kormány tudomásul vette a munkaügyi és népjóléti miniszter, valamint az oktatásügyi miniszter jelentését a szlovákiai hivatásos tanácsadók feladatairól és jóváhagyta a dolgozó nyugdíjasoknak kivételesen folyósítható nyugdíjakról szóló kormányrendelet-javaslatot, valamint az átlagbérek növekedéséből történő nyereségelvonási pótlékról szóló törvényjavaslatot, amely szabályozza a bérfegyelem megsértéséért kirótt utólagos nyereségelvonást is. A kormány az ülés befejező részében részletesen megvitatta a szlovákiai gazdasági stabilizációt célzó intézkedések javaslatát, valamint a kormány munkaharmonogramját azokra a feladatokra vonatkozóan, amelyek a CSKP KB májusi plénumából és az SZLKP KB júniusi plénumából származnak. Az intézkedések érintik a népgazdaság egész szféráját és valamennyi tárca tevékenységét. A parlament feladatai a májusi párthatározatok alapján Tanácskozott a Szövetségi Gyűlés elnöksége (ČSTK) — A Szövetségi Gyűlés elnöksége június 26-án Alexander Dubček elnök vezetésével ülést tartott. Az elnökség megvitatta, milyen feladatok hárulnak a Szövetségi Gyűlésre a CSKP KB májust plénuma határozatainak megvalósítása során. A Szövetségi Gyűlés egész tevékenységével igyekszik érvényesíteni a társadalomfejlesztés szocialista elveit, ezért ügyelni fog a szocialista löl'vényesség megtartására, amely egyrészt teljes mértékben tiszteletben tartja az alkotmányosan szavatolt polgárjogokat, másrészt meghatározza az állampolgárok kötelezettségét az egész állam és az egész társadalom Iránt. A májusi irányelvek alapgondolata az a követelmény, hogy sokoldalúan megszilárdítsák a szocialista államnak és az állam szerveinek a szerepét, következetesen érvényesítsék a demokratikus centralizmus és a szocialista demokrácia elveit. A Szövetségi Gyűlés fő feladata az, hogy elmélyítse és fejlessze integrációs szerepét A Szövetségi Gyűlés mindenekelőtt biztosítani akarja az ország új alkotmányával összefüggő előkészítő munkákat. A Szövetségi Gyűlés törvényhozó ős ellenőrző tevékenysége arra összpontosul, hogy érvényesítse és támogassa mindazokat az intézkedéseket, amelyek a következő 2—3 évben a gazdasági konszolidációs program koncepciójának megvalósulását célozzák, és foglalkozni fog azoknak a kérdéseknek a megoldásával is, amelyek összefüggnek az 1971—75-évi népgazdaságfejlesztési tervvel. A Szövetségi Gyűlés elnöksége a külpolitika szakaszán elsőrendű feladatának tartja, hogy felújítsa a kölcsönös bizalmat és fejlessze a sokoldalú együttműködést a Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a Szovjetunió, valamint a többi szocialista ország között. Népeink hagyományával, vágyaival és érdekeivel összhangban a Szövetségi Gyűlés keresi azt az utat, amelyen haladva a saját tevékenységével is hozzájárulhat a kommunista és munkáspártok moszkvai nemzetközi tanácskozásán elfogadott békefelhívás realizálásához. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság Szövetségi Gyűlésének fő feladatalt mindkét kamara számára részletesen kidolgozzák konkrét munkatervek keretében. E feladatok teljesítésének realitása attól függ, hogy az egyes időpontokat a szövetségi kormány és a többi központi hivatal is pontosan megtartsa. Az elnökség bízik abban, hogy az illetékes szervek komoly feladataik tudatában, ezek teljesítését következetesen és felelősségteljesen biztosítják, hogy a CSKP KB májusi plénumának döntései és célkitűzései mielőbb megvalósulhassanak, és ezzel fokozatosan kialakuljanak a csehszlovák államiság további fejlődésének, a társadalmi kapcsolatok megszilárdulásának, az egész ország fejlődésének és a Szovjetunióval, valamint a további szocialista országokkal fennálló együttműködésének előfeltételei. A széles körű vita után az elnökség határozatot fogadott el, amely jóváhagyja a Szövetségi Gyűlésnek a CSKP KB májusi plénuma irányelveivel kapcsolatos feladatait. ... HOGY ÖRVENDHESSEN A VILÁG A KODÁLY NAPOK UTÁN „... nem sokat ér, ha magunknak dalolunk, szebb ha ketten összedalolnak. Aztán mind többen, százan, ezren, míg megszólal a nagy Harmónia, amiben egyek lehetünk. Akkor mondjuk majd csak igazán: örvendjen az egész világ". Kodály Zoltán a Bicinia Hungaricát ezekkel a szavakkal dedikálta volt diáktársainak, galántai mezítlábas pajtásainak, akiknek hangja a Mesterben ötven év ködén át is felcsengett. Szinte lemondóan sóhajt fel Kodály Zoltán: „hajigáló, verekedő, fészek-kiszedő, semmitől meg nem ijedő, talpig derék fiúk, dalos, táncos, illedelmes, jó dolgú lányok vajon hová lettetek? „Nos mezítlábosak nyomát már nehezen kutathatnánk, a híres Mihók zenekar utolsó zenésze is, aki még muzsikál a „Tanár úrnak" a galántai temetőben nyugossza örök álmát. De élnek az unokák! Galántán és a messzi környéken. Szlovákia-szerte, akik valóra kívánják váltani a Kodály álmodta „nagy Harmóniát". Ezt a törekvést bizonyították a Kodály-napok, az ott fellépett több mint két tucatnyi énekkar, a többszáz énekes, ezt visszhangozták a dalosok a'jkáról csendülő dalok. * » # Szombaton mintha az ég csatornái készakarva csak Galántára öntötték volna az áldást. Kilátástalanul zuhogott az eső. Sehol még csak remény sem mutatkozott, hogy az idei nyár első napján a napsugár rámosolyogjon az ünneplőbe öltözött gyermekseregre. Pedig ez az első az ő napjuk volt. Galánta, Felsőszeli, Nádszeg, "Diószeg, Nagymegyer, Komárom, Bátorkeszi, Ipolybalog és a pozsonyi magyar iskola növendékeinek kórusa seregszemléje. Mindenütt szomorú gyermekszemekkel, izgatott rendezők, aggódó tanítók tekintetével találkoztunk. — Lemondani? — Azt nem! — tiltakozott a gyerekek közkedvelt Feri bácsija — Pintér Ferenc elvtárs. — ötszáz gyermeket nem lehet boldogtalanná tenni, — állapította meg végül is. Ha nincs a városnak hangversenyterme, ahol e rossz idő ellenére meg lehetne a gyerekkórusok fesztiválját tartani, valami más terem esak adódik, ahová beszorulunk — jó lesz akár a mezőgazdasági iskola étterme is. S így is történt. A matróz ruhás fiúk és lányok százai most már mosolyogva özönlöttek a diákebédlőbe. Mit számított, hogy kevés a hely! Megtüzesedtek a kék és dióbarna, s zölden és feketén csillogó gyermekszemek, s amikor Pintér Feri bácsi keze magasabbra lendült, felzengett a dal... S a csivitelő ötszáz gyerek megfeledkezve esőről, rossz időről, megfeledkezve mindenről, a nagy mestert köszöntve zengte: „Madárka, madárka, csacsogó madárka, vidd el a levelem, vidd el a levelem, az én szép hazámba." ... > , « Zárecky László a nagyszombati magasépítő vállalat galántai részlegének vezető tisztviselője, ahogy* a zuhogó esőben kettesben az új szabadtéri színpadot nézegettük, valósággal ontja magából a neveket. Dicsérő jelzőkkel, az elismerés szavával emlegeti a városvezetőket, mérnököket, betonozókat, szerelőket, kőműveseket, önkéntes brigádosokat, akik mind-mind szabad időt is áldozva — és még mennyit — munkálkodtak, hogy időre elkészüljön a Kodály-napok hangversenyének színtere. És most itt az eső! ... Nehéz volt ezen a szombaton optimistának lenni, de Zárecky László tántoríthatatlan. „Megállapodtam a Szent Péterrel" — mondja bizakodóan. — „Meglátjátok, holnapra kiderül"! • « * Vasárnap reggel Michal Danác, a galántai VNB elnöke már nyugodtan látolgatja az eshetőségeket: „Szép is lett volna ha a sok munka kárbavész. A felhők felszakadoztak és süt a nap, estig megmarad a szép idő. Kodály Zoltán a Galántai táncokkal városunkat világhíressé tette s ml illőnek tartjuk, hogy az idei ünnepi napokkal legalább némileg lerójuk hálánkat a nagy Mester irányában ... Szlovákok—magyarok egyaránt! Ez minden galántai kötelessége. A hangversenyen a külföldi vendégeken kívül — folytatja a „városatya" — ott lesznek a Szlovák Nemzeti Tanács, a kormány és természetesen a járási párt- és nemzeti bizottság képviselői is. Ott is voltak! Sőt, Kodály Zoltán özvegye is eljött, s amikor a rádió munkatársa átnyújtotta a Csehszlovák Rádió magyar szerkesztőségének szerény ajándékát, a Mesterrel folytatott hangfelvétel másolatát, keresetlen szavakkal mutatott rá arra az örömteli tényre, hogy a mag, melyet férje a zene- és énekkultúra terén évtizedeken át oly féltő gonddal nemesített, nálunk nemcsak érlelő talajba hullt, de a hozzáértő emberek odaadó, művészetet szerető munkája révén ma már gazdagon gyümölcsözik. A közönség — érthető szeretettel köszöntötte Kodály özvegyét. A szeretet megnyilvánulása azonban már-már túllépte a tisztelet határát. Az ember megérti az autogramg^űjtők szenvedélyét, de Galántán ez a szenvedély oly elementáris erővel tört ki, hogy szinte féltettük a törékeny asszony testi épségét. • • • Még néhány szót a vendégekről. Mert találkoztam én ezen a két ünnepi napon érdemes és tisztes népművészekkel is, akiket erre, mifelénk kevésbé becsültünk meg, mint azt megérdemelnék. Így galántai és csallóközi versmondókkal, egegl furulyással, ipolypalásti dudással, perbetei citerással no és a gimesiek két hírességével, a hetvenkilencéves özv. Balla Józsefnével, szül. Molnár Máriával és Bányl Antalnéval, szül. Recika Terézzel, aki ugyancsak túl jár már a hetven esztendőn. Azért említem név szerint is a két idős nénit, mert szó szerint kell értelmezni, hogy mindketten híres asszonyok. Mindkettőjüket a népdalkincsek élő múzeumának kell tekintenünk. Teri néni 1916-ban harmadmagával tucatnyi dalt énekelt a „Tanár úr" masinájába. Sőt, mert — mint büszkén mondotta — Kodály úr külön kérésére lepedőbe kaptam a híres fonográfját s vállamra kapva vittem a szomszéd faluba. Teri és Mari néni több száz szebbnél szebb dalt Ismer. Ma is szívesen állnak rendelkezésére mindenkinek, persze legszívesebben — legalább is így vallotta özv. Balla Jánosné — „a hét onokámnak meg a hét dédonokámnak. Tudja, én azt szeretném, hogy amit én tanultam édesanyámtól, meg zenét szerető anyósomtól az ne veszne kárba, ha már mi, öregek nem leszünk." * » o Az I. galántai Kodály-napok nagyhangversenyére tehát kisütött a nap. A rendezők és szereplők mosolya is megjött. Most már bizakodók voltak, csak a közönség állt hadilábon ezzel a bizalommal: sokan nem hittek az estig tartó napsugaras időben. Így bizony lassan-lassacskán telt meg a lelátó. Azok, akik eljöttek, aligha bánták meg és a késő esti órákban felejthetetlen emlékkel gazdagodva távoztak a hangversenyről. Fiatal, most alakult beérett, régi dicsőségeket megélt, nagymúltú, komoly művészi követelmények színvonalát bizonyító, nemzetközi versenyekből győztesként kikerül énekkarok váltották egymást a dobogón, több mint három órán át. A közönség meg kitartó lelkesedéssel, tapsolta a produkciókat, kit ezért, kit azért. Külön-külön — helyszűke miatt — nem értékelhetjük minden énekkar szereplését, de legalább hadd soroljam fel, honnan, mely vidékről hozták el a dalt. A hangversenyt a hazaiak, a galántai Kodály Zoltán Daloskör nyitotta meg. Majd a felsőszeliek jöttek, őket követte a deáki „Győzelmes út" énekkar, a szerediek „Kiváló munkáért" érdemrenddel kitüntetett vegyeskara, az „Egyetértés", a komáromi Munkásdalárda, a Csallóközi Dal- és Táncegyüttes vegyeskara, a rimaszombati, nagykaposi, rozsnyói vegyeskar, a pozsonyi magyar középiskola leánykórusa, az Ifjú Szívek vegyeskara a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara, a budapesti „Vasas" énekkar a Magyar és szlovák dalosok, kiknek ajkáról magyarul és szlovákul szállt a dal, hogy betöltse Kodály Zoltán muzsikájával a nézőteret s onnan továbbszállva a galántai utcákat. • » • Műsor közben olykor elfogott a félelem, vajon a közönség a műsor végéig kitart-e a helyén? Mert mégiscsak nagy dolog tűző napon órákon át ülni, jóformán mozdulatlanul. De a félelmem indokolatlan volt... A hangverseny színvonala egyre fokozódott, egyre művészibb és maradandóbb élményt nyújtott, melyet betetőzött az összkarok valóban lélegzetelállító teljesítménye. S amikor több mint ezer felnőtt és gyermek dalos együtt énekelte Berzsenyi Dániel Kodály Zoltán megzenésítette megrázó sorait, „Forr a világ bús tengere, óh magyar" ..., akkor gondoltunk igazán hálával azokra a lelkes emberekre, akik e nyári vasárnapi délutánnal megajándékoztak bennünket. Azon sem csodálkoztam, hogy a mellettem guggoló két gyerkőc — aki e vasárnapig tán csak a beat zenébe tudott igazán belefeledkezni — be sem várva a mű záróakkordjáit — szinte mindenről és mindenkiről megfeledkezve harsányan „bravózni" kezdett. Bravóztak és tapsoltak, s velük tapsolt már mindenki, tapsolt addig, míg Szljjártó Jenő karnagy nem újráztatta meg a több mint ezer énekes műsort záró számát. Már leszállóban volt a nap s a mellettem álló — most már tudom a hangversenyre véletlenül betévedt — két gyermekember sugárzó szemében felfedeztem az Illyés-i szavakat: kézintésedre égre kelt a poklot-szenvedö ki jajból sajtoltad a dalt búból az örömet, vereségből a diadalt —; családod, sereged, éneklő kórusod vagyunk s ki nem dalol, az is tudja már, szívós karnagyunk, mi helyes, mi hamis; mert eijybe álltunk általad s az is, kt nem dalol, érzi a Lét, a Rend szabad összhangát valahol. 9 9 9 Hirdesse hát a jövőben is a galántai Kodálynapokon felhangzó magyar dal a hitet és reményt a békés jövendőben. Hozzák meg számunkra ezek az ünnepnapok mintaképül a dal és muzsika művészi fegyelmét, tömeget irányító erejét. Legyen a dal örök virágzása az erkölcsnek, a humanizmusnak, egy örök nyugvópont a népek nyugtalanságában; legyen minden nép álma, és valósága, a szeretetről, a fényről, a szabadságról, a sugárzó erőről; legyen óceán, mely betöltötte a századokat, betölti a jövendőt és egy közös mederben egyesíti a világot. És legyen kimeríthetetlen mint az élet. Akkor ez álom sose szakad félbe és sosem kell félnünk a jövőtől, mert meg lesz a hitünk és meg lesz az utunk: a béke és az igazság útjai NAGY JENŰ