Új Szó, 1969. június (22. évfolyam, 127-151. szám)

1969-06-28 / 150. szám, szombat

Hét végi hírmagyarázatunk Wilson alszik — „cowboy-kabinet dobozik" A Smith-rendszer referendu­ma, amely már előkészületi stá­diumában is éles tiltakozási hullámot váltott ki, Ismét Rho­desiára irányította a világsajtó figyelmét, annak ellenére, hogy a „népszavazás" kimenetelét il­letően egy pillanatig sem me­rülhettek fel kétségek. A „cow­boy kabinet" ugyanis, vadnyu­gati stílusához hűen, jó előre biztosította a maradéktalan si­kert. Távol áll tőlünk, hogy vala­mit is levonjunk a szavazási (pardon: népszavazási!) győzelem értékéből. Nyilvánva­lóan sok-sok honatyai igyeke­zetre és a lehető legalaposabb jogi felkészülésre volt szükség, amíg sikerült egy olyan válasz­tási rendszert kidolgozni, hogy történjék bármi, a 237 ezer fe­hér telepes megszerezze az „ab­szolút" többséget a mintegy négy és fél millió afrikaival szemben. Ian Smith alkotmánya, amely a júniusi 20-i népszavazás ered­ményeként törvényerejűvé ma­gasztosult, páratlan „alkotás" a maga nemében. Ám függetle­nül attól, vajon mikor vonul be történelmi kuriózumként a jogi szakirodalomba, ma egy számot­tevő afrikai ország szomorú sor­sát pecsétéli meg. A régi alkot­, mány ugyanis, a rhodesiai faj­üldözők meggyőződése szerint, nem biztosította kellőképpen, hogy a hatalom „felelős kezek­ben" nyugodjék. Ezért aztán módosítani kellett rajta. Mégpe­dig olyképpen, hogy a választók a jövőben csak a befizetett jö­vedelmi adó arányában képvi­seltethessék magukat az alsó­házban és a szenátusban. A töb­bi már egyszerű, hiszen az or­szág gazdaságát az alig negyed­millió fehér telepes uralja, kö­vetkezésképp a jövedelem is az ő zsebébe kerü.1, „logikus" te­hát, hogy a jövedelmi adó na­gyobb része is őt „terheli". Cso­dálkozhatunk rajta tehát, ha e adópolitikai alapokon nyugvó „demokrácia" nevében a felső­házi mandátumból tíz, míg a hatvanhat alsóházi mandátum­ból tizenhat illeti meg az afri­kaiakat? ... # Wilson és kompromisszumai Ma sokan felteszik a kérdést: tulajdonképpen miként fordul­hatott elő, hogy ennyire elmér­gesedett a rhodesiai helyzet? Ki adott szabad kezet Smith nyíltan fajüldöző kormányzatá­nak, amellyel kapcsolatban a nyugati sajtó sem fukarkodik a fasiszta jelzővel? ... Sőt, felötlik egy további, határozot­tan kellemetlen kérdés is: Miért maradtak mindeddig hatástala­nok a Biztonsági Tanács hatá­rozatai, ki szegi meg elsősorban a fajüldöző rendszer ellen irá­nyuló gazdasági blokádot? A válasz szinte egyértelmű: A Wilson-kormányzat tétova, kompromisszumra törekvő ma­gatartása a függetlenség egyol­dalú kikiáltásától kezdve annak napjainkban történő alkotmá­nyos szentesítéséig. Tény az, hogy Wilson sokat „dolgozott" a kompromisszum érdekében. Kért, fenyegetőzött, alkudott — eredménytelenül. Az erélyes fellépéssel mindenkép­pen adós maradt. Adós maradt pedig valószínűleg azért, mert a rhodesiai brit érdekeltségek túl kemény diót jelentettek a számára. És Smith tisztában van ezzel. Még akkor sem száll inába a bátorsága, ha az angol miniszterelnök a „Rettenthetet­len" nevű cirkálón érkezik, hogy tárgyaljon vele. Lord Caradon, Anglia képvi­selője a Biztonsági Tanács múlt heti ülésén minden kertelés nél­kül bejelentette, hogy kormá­nya nem küld hadsereget a rho­desiai rezsim ellen, sőt, a Smith-éket támogató Dél-afrikai Köztársasággál sem hajlandó TV gazdasági háborút kezdeni. Eh­hez talán nem szükséges külö­nösebb kommentárt fűzni. VI­,8 9 szont mindenképpen találó Te­2g rince Nsanze burundi képvise­lő megállapítása, aki a rhode­3 siai kormányzatnak tett enged­ményeket egy „új Münchenhez" vezető útnak nevezte. % Az afroázsiai országok javaslata A Biztonsági Tanács napjaink­ban lezajló vitája az afroázsiai országok haiározattervezeie körül gyűrűzik. A határozatter­vezet egyik legalapvďôbb ja­vaslata, hogy erőt kell alkal­mazni a fajüldözőkkel szemben. Sőt, a szankciók érvényesítését ki kell terjeszteni a Smith-re­zsirn cinkosaira is. Kézenfekvő, hogy a rhodesiai fehér telepe­sek kormánya megbuktatásának ez az egyedül járható útja. Ez viszont kizárja azt, hogy az egyes nagyhatalmak kétszínű játékot űzzenek. Kompromisz­szum helyett nyílt, elvszerű ma­gatartást követel. Ezzel szemben például Portu­gália és a Dél-afrikai Köztársa­ság nyíltan szabotálja az ENSZ határozatát s természetesen megsérti a világszervezet alap­szabályzatát is, amely kimond­ja, hogy a Biztonsági Tanács határozatait maradéktalanul és késedelem nélkül végre kell hajtani. A Smith-rendszer cin­kosai egyszeriben visszaretten­nek az „erőszak alkalmazásá­tól", pedig hát... ha úgy visz­szalapozgatnánk az elmúlt két évtized történetét!... Mr. Wil­son bezzeg nem tétovázott, ami­kor felfüggesztette az adeni al­kotmányt, de még mennyire ki­hirdette a rendkívüli állapotot, sőt egy cseppet sem vonakodott haderőket vezényelni Aden­be! ... Vagy hát ugye itt van az angulllai mini-invázió ... Mi­lyen gyorsan ott termett több száz ejtőernyős, de még cirkáló ls akadt, és kormányzó is, meg tapasztalt diplomata is, aki ha­marosan „rendet" teremtett. Az afrikai független országok, az angol közvélemény egyre na­gyobb nyomása mindinkább sú­lyosabb helyzetbe sodorja Wil­sont. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének köreiben uralko­dó légkör sem a legkedvezőbb Anglia számára. Lord Caradon teljes diplomáciai fegyverzetét beveti a Biztonsági Tanács ülé­sein, hogy elvegye az afroázsiai országok határozattervezetének az élét. Persze ügyeskedő dip­lomáciai manőverezéssel ma­napság már nehéz a világ köz­véleményét megtéveszteni. A rhodesiai példa világosan bizo­nyítja, hogy nem elegendő csu­pán erélyes hangú és elítélő határozatokat hozni. Tettekre van szükség, olyan lépésekre, amelyek többé nem kompromit­tálják a világszervezet tekinté­lyét. 9 Kibújni a felelősség alól A wilsoni taktika lényege tö­mören ennyi: kibújni a felelős­ség alól. Ezt példázzák az ezzel kapcsolatos beszédei, kijelenté­sei, nyilatkozatai. Az angol mi­niszterelnök már régen kijelen­tette, hogy nem ért egyet az 1961-es alkotmánnyal, sőt a mó­dosításokkal sem, mégis úgy vélte, hogy nem árt azt a rho­desiai nép elé terjeszteni. Mert ugyebár, ha ezek nem felelnek meg a nép érdekeinek, akkor nyilvánvalóan a Smith-kor­mányzat kudarcával végződik a népszavazás. Hogy ez mennyi­re nincs így, azt június 20-a bi­zonyítja. Ahhoz, hogy a népsza­vazás eredménye reális legyen, meg kellett volna teremteni a szükséges előfeltételeket. Ah­hoz előbb semlegesíteni kellett volna a fajüldöző rezsim „be­folyását" a választókra. Mert hát Smith-ék népszavazási győ­zelme lényegében kettészakítot­ta az országot, teljesen mecha­nikusan egy az egyhez osztot­ta el a földet fehérek és feke­ték között, mit sem törődve a lakosság összetételének szám­arányával. A belpolitikai fe­szültséget és a világ közvéle­ményének felháborodását tehát nem sikerült csillapítani, az ab­szolút többséget egészen egy­szerűen erőszakkal csikarták ki. Igy aztán Nagy-Britannia fe­lelőssége sem csökkent, sőt a Wilson-kormány tekintélye fo­rog kockán. BALOGH P. IMRE AZ FKP ELUTASÍTJA Chaban-Delmas kormánynyilatkozatát Párizs — A parlamenti vitá­ban Róbert Ballanger képviselő, az FKP képviselői csoportjának nevében igen élesen bírálta a Chaban-Delmas miniszterelnök által a francia parlamentben meghirdetett kormánypolitikát. Ha az új miniszterelnök tel­jesíteni akarná a választási kampányban tett ígéreteit — hangoztatta Ballanger —, az elmúlt 11 év alatt j oly tat ott po­litikájával szögesen ellentétes politikát kellene most megva­lósítania. A miniszterelnök nyi­latkozata nem tartalmaz ilyen változásokat, a rendszer to­vábbra is a nagytőke rendszere marad. Pompidou beköltözött az Ely­sée-palotába — folytatta a kommunista képviselő — és önnek miniszterelnök úr egye­lőre kényelmes többsége van a nemzetgyűlésben. Ogy tűnik, hogy minden kedvezően fejlő­dik az ön számára — de ke­vésbé kedvezően a dolgozók számára. De ne tápláljon illú­ziókat. A dolgozók nem haj­landók megfizetni abból a vál­ságból fennmaradt adósságokat, amelyért a gaulle-ista politika felelős. A francia nemzetgyűlés teg­nap reggel első olvasásban jó­váhagyta az amnesztiáról szó­ló törvényjavaslatot. A közke­gyelmi törvény főleg azt az öt­ven bretagne-i autonomistát érinti, akiket középületek meg­támadásával és robbanóanyag lopásával vádolnak. Közkegye­lemben részesülnek azok a kö­zépiskolások és főiskolások is, akik aktívan részt vettek a ta­valy tavasszal lezajlott zavar­gásokban. Az amnesztiatörvényt még jó­vá kell hagynia a szenátusnak is. Bonn elégedett a francia kormánynyilatkozattal Bonn — A pénteki nyugatné­met lapok közlik, hogy Bonn megelégedéssel fogadta Cha­ban-Delmas kormánynyilatko­zatát. Illetékes körök — írják a lapok — különösen elégedet­tek a francia-—nyugatnémet barátság és együttműködés hangoztatása miatt. A francia miniszterelnöknek azon megál­lapítása, hogy a francia—nyu­gatnémet barátsági szerződés nem exkluzív jellegű, megfelel a nyugatnémet kormány felfo­gásának — hangoztatták bonni illetékes körökben. Harcok Ben Het körül Saigon — Ismét súlyos har­cok színhelye a különleges amerikai alakulatok Ben Het-i tábora. A DNFF fegyveres erői péntekre virradó éjjel erő­teljes támadást indítottak a Dak Tt3-tól 18 km-re levő léte­sítmény ellen. Néhány óra le­forgása alatt a tábor területé­re 125 különböző kaliberű lö­vedék csapódott be, emberélet­ben és berendezésekben jelen­tős károkat okozva. Mint ismeretes, a partizánok már másfél hónapja tartják ostromgyürüben az amerikai lé­tesítményt. Hírek szerint a tá­bor környékére állandóan par­tizánerősítések érkeznek, és a hazafiaknak sikerült teljesen elvágniuk Ben Het szárazföldi utánpótlási vonalait. Péntekre virradó éjjel az amerikai B—52-sek három Íz­ben is a szorongatott tábor se­gítségére siettek, és környéké­re több száz tonna bombát szórtak. A B—52-sek pénteken * • támadták Tay Ninh és Quang Ngai térségét is. A dél-vietnami szabadsághar­cosok rádiója pénteken beje­lentette, hogy ezentúl „az ideig­lenes forradalmi kormány hangjaként" jelentkezik. A rá­dió azt is közölte, hogy meg­változott a dél-vietnami Felsza­badulás hírügynökség neve. Az új „elnevezés: „Az ideiglenes forradalmi kormány hivatalos szerve." Washington — A Fehér Ház megerősítette, hogy Nixon el­nök „előre átgondolt" kijelen­téseket tett legutóbbi sajtókon­ferenciáján az amerikai csapa­tok kivonásáról. Mint ismere­tes, Nixon Clifford volt hadügy­miniszter egy cikkére válaszol­va azt mondta, „remélt, hogy túlteljesíti a Cltfford által ja­vasolt időrendet". A Fehér Ház szóvivője most azt hangoztatja, hogy Nixon „választ vár a má­sik féltől korábbi rendezési ja­vaslatára és a csapatok kivo­nására". Altalános sztrájk Argentínában Buenos Aires — Az Argentin Altalános Munkásszövetséghez tartózó szakszervezetek jelen­tős hányada általános sztrájkot hirdetett jövő keddre, tiltako­zásul Rockefeller New York-i kormányzó tervezett argentínai látogatása és a Buenos Aires-i kormány munkásellenes intéz­Biafra hajlandó tűzszünetet kötni Párizs — Kenneth O. Dike, a biafrai szakadár kormány Eu­rópában körutazást tevő megbí­zottja Párizsban egy sajtóérte­kezleten kijelentette, hogy Biafra haflandó lenne tűzszü­netet kötni a nigériai szövetsé­gi kormánnyal, és hozzátette, hogy egy lagosi részről felté­telhez nem kötött tűzszüneti egyezmény alapján, amely nem­zetközi ellenőrzés alatt állna, lehetővé válnék a két fél tár­gyalása a háború befejezésé­ről. kedései miatt. A szakszervezetek pénteken nagygyűlést akartak tartani a főváros központjában, de tervüket a rendőrség ke­resztülhúzta. Argentínában egyébként pél­dátlan biztonsági intézkedése­ket tettek, hogy megvédelmez­zék a New York-i kormányzót, aki Nixon elnök képviseletében utazik. Több millió dollárra be­csülik azt az anyagi kárt, amelyet a csütörtöki bomba­merénylet-sorozat okozott a Rockefeller érdekeltséghez tar­tozó Buenos Aires-i üzlethá­zakban. MAGYARORSZÁG még több árut akar Nagy Britanniába szállítani, jelentette kl a Lon­donban tartott csütörtöki sajtó­értekezletén Szalai Béla ma­gyar külkereskedelmi miniszter­helyettes a 10 napos látogatása végén. A KREML Kongresszusi Palo­tájában tegnap megkezdődött az SZKP moszkvai városi és terüle­ti szervezeteinek aktívája, amely értékeli a kommunista és mun­káspártok nemzetközi tanács­kozásának eredményeit. A be­vezető beszámolót Leonyid Brezsnyev főtitkár tartotta. A SZOVJETUNIÓ berendezésé­ket szállít a jugoszláv—román határon épülő dunai „Dzser­dap" vízierömű-rendszer számá­ra. A LEMP KB meghívására Len­gyelországba érkezett az Arab Szocialista Unió képviselőinek egy csoportja. VARSÚBAN közzétették a len­gyel kormány válaszát a finn kormánynak az európai bizton­sági értekezlet összehívásával kapcsolatos májusi memoran­dumára. A lengyel kormány vá­laszában beleegyezik az előké­szítő ülés megrendezésébe va­lamennyi érdekelt állam rész­vételével. CSU EN L AJ, a Kínai Nép­köztársaság miniszterelnöke csütörtökön Pekingben fogad­ta Tran Buu Kiemet, a Dél-viet­nami Köztársaság ideiglenes forradalmi kormánya elnöki hi­vatalának miniszterét. Dr. KURT WALDHEIM osztrák külügyminiszter Londonban megkezdte hivatalos tárgyalá­sait Stewart brit külügyminisz­terrel. 52 ORSZÁG közül, amelyeket a jugoszláv kormány meghívott az el nem kötelezett országok júliusban Belgrádban tartandó konzultatív találkozójára, eddig 46 ország jelentette be részvé­telét. AZ AMERIKAI Nemzeti Űr­hajózási Hivatal (NASA) csütör­tökön több amerikai űrhajósnak, köztük az Apollo 10. legénysé­gének a legmagasabb kitünte­tést adományozta. A KENNEDY-FOKON tegnap reggel öt órakor megkezdték a Satum 5. rakéta és az Apollo 11. űrhajó utolsó, döntő kipró­bálását a júliusi start előtt. A DJAKARTAI katonai szer­vek letartóztatták Indonézia ideiglenes népi tanácskozó gyű­lésének volt tagját azzal a vád­dal, hogy kapcsolatban állt a betiltott kommunista párttal. 700 KÜLDÖTT vesz részt a Ke­reszténydemokrata Párt kong­resszusán, amely tegnap vette kezdetét Rómában. AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKBELI Seattle kikötőjébe tizenkilenc év után első ízben futott be egy szovjet teherhajó az Egyesült Államok számára hozott szál­lítmánnyal. ISLAMABADBAN tegnap befe­jeződött Pakisztán, Irán és Tö­rökország közötti regionális együttműködési és fejlesztési minisztertanács kétnapos ülé­se. Abernathy éhségsztrájkot tart Washington — Csaknem egy­hetes éhségsztrájkot tart a dél­karolinai Charleston börtöné­ben Abernathy lelkész, a Sout­hern Christian Leadershlp Con­ference nevű polgárjogi szer­vezet vezetője. Abernathyt a múlt hét végén tartóztatták le, amikor tüntetést vezetett a he­Konfliktus a görög kormány és az államtanács között Athén — Görögországban konfliktus robbant ki a kato­nai kormányzat és az államta­nács között. Az utóbbi felada­ta a görög alkotmány értelmé­ben az, hogy az állampolgárok és az állam között felmerülő vitákkal jogi szempontból fog­lalkozzék. A konfliktust az ál­lamtanács e hét keddjén hozott határozata robbantotta kl, amelynek értelmében jogilag érvénytelennek nyilvánították a kormánynak 21 magas be­osztású bíró és ügyész elmoz­dításáról szóló múlt év május 29-én hozott döntését. Az ál­lamtanácsi döntés birtokában a tavaly elmozdított bírák és ügyészek csütörtökön megje­lentek korábbi hivatalukban. Papadopulosz miniszterelnök a katonai kormányzat elleni kihívásnak minősítette az ügyet. Pénteken reggel a Reuter közölte, hogy az államtanács elnöke benyújtotta lemondását. lyi néger kórházi alkalmazottak több hetes sztrájkjának támo­gatására. A lelkészt lázadás szitásával és a tüntetés elleni rendelkezések megszegésével vádolták. Az ALF-CIO szakszervezeti szövetség vezetői közölték, hogy szükség esetén utasítást adnak a város kikötőjében dol­gozó dokkmunkásoknak: lépje­nek szolidaritási sztrájkba. Más amerikai városokban is nagy erővel robbant ki az el­múlt napokban a néger gettók lakosságának elégedetlensége. A legnagyobb szabású gettó lá­zadás a Nebraska állambeli Omaha városában zajlott le. A NAGY-BRITANNIAI spanyol nagykövetet pénteken a külügy­minisztériumba Idézték, ahol Stewart külügyminiszter tolmá­csolta kormánya álláspontját ai Algeciras és Gibraltár közötti hajóközlekedés megszakításával kapcsolatban.

Next

/
Thumbnails
Contents