Új Szó, 1969. június (22. évfolyam, 127-151. szám)

1969-06-27 / 149. szám, péntek

AZ ELLENŐRZÉS ESZKÖZ ÉS FELTÉTEL KORSZERŰTLEN EGÉSZSÉGÜGYI INTÉZMÉNYEK A FŐVÁROS TÖVÉBEN * EZER LAKOSRA 2,32 KÓRHÁZI ÁGY * A STUPAVAIAK PANASZA * KÉT ÉVIG „REJTEGETTEK" EGY FOGÁSZATI RENDELŐT * MELLÉKTERMELÉS A „TERVRAJZ-KERESKEDÉS"? * FELELŐTLEN NYILVÁNTARTÁS ÉS KÖNYVELÉS Pontosság, fegyelem A hétköznapi életben a sokat hangoztatott „rendcsinálás" az apróbb és nagyobb feladatok következetes teljesítésével kezdődik. Gazdasági életünk konszolidálásának egyik feltétele a jogrend és a munkafegyelem megszilárdítása minden munkahelyen. Ezt a folyamatot segíti az ellenőrzés is. Mivel a járási nemzeti bizottságok által irányított üzemek és intézmények többnyire különféle szolgáltatásokat végeznek, munkájuktól lényegesen függ a lakosság elégedettsége. Ezért fordítanak nagy gondot e munkaszakasz ellenőrzésére a járási népi ellenőrzési bizottságok. BecLHch Basista elvtárs, a Bratislava-vidék járási népi ellenőrzési bizottságának elnöke számokkal és tényekkel bizonyítja: az ellenőrzés hatékonyan segíti a gazdasági válság leküzdését. Egy téves nézetről Ha az egészségügyi gondoskodásról beszélünk, az ország déli, vagy keleti csücskében élők gyakran mondják: azoknak jó, akik a főváros közelében laknak. Csakhogy a látszat gyakran csal. Ezt a főváros tövében élő emberek tanúsíthatják a legjobban. — Most dolgoztuk iel az egészségügyi intézményekben, kórházakban, körzeti klinikákon végzett ellenőrzés anyagát. A kép nem biztató. Nagyon kevés az olyan korszerű és jól felszerelt körzeti létesítmény, mint a bálioíii. Sokkal több a hiányosan kiépített, vagy az olyan, mint a Vefké Čanikovce-i és a pozsonypüspöki, amelyek műszaki és egészségügyi szempontból már egyáltalán nem felelnek meg a követelményeknek. Az ellenőrzés fényt derített egészen más jellegű mulasztárokra is. A hét és fél ezer lakosú Stupaván szombaton és vasárnap egyáltalán nincsen orvosi készültségi szolgálat. E napokon minden beteget a fővárosba kell szállítani. Arról, milyen kálváriát jár végig az illető, míg a kórházba jut, jobb nem szólni. Miért van mindez? Hogyan biztosítja itt a nemzeti bizottság a lakosság igényeinek a kielégítését? A mulasztásért elsősorban őket kell elinarasztalni. Arról már nem is beszélünk, hogy a stupavai cementgyárban az ellenőrző szervek „felfedeztek" egy két év óta lakatra zárt, korszerűen felszerelt fogászati rendelőt. Az eset már nemcsak a helyi, hanem a járási irányító szervek felületes munkájáról is tanúskodik. Közben a malackai gépgyár már régóta keres hasonló berendezést, de sehol sem kapott. Ez is jelzi, mekkora különbség van az egyes üzemekben a dolgozók egész-, ségéről való gondoskodás terén. Malackán viszont egy kisregényhez is elegendő anyagot szolgáltatna az öt éve épülő kórház. Az ellenőrök szerint a beruházó, az építő, sőt a helyi szervek is felelősek a késésért. E kérdéssel foglalkozott a JNB tanácsa, mert ha sürgősen nem történik változás, akkor még a jövő évben sem adhatják át rendeltetésének a kórházat. — Szlovákiában ezer lakosra átlag 6,45, a mi járásunkban csak 2,32 kórházi ágy jut. Így csak a legsúlyosabb esetekben tudnak kórházi ápolást biztosítani, amint pedig kicsit javul a beteg állapota, kénytelenek hazaküldeni, mert szükség van a helyére. Részben ezzel magyarázható, hogy aránylag hosszú ideig tart a gyógyulás, és rengeteg a betegség miatt mulasztott munkaórák száma. Arról is szólni kell, hogy az orvosaink valóban nehéz körülmények között jó munkát végeznek. Ez nem melléktermelés Az ellenőrzési bizottság második félévi tervében az első helyen szerepel a nemzeti bizottságok kis üzemeinek és egyéb ágazatok gazdálkodásának az ellenőrzése. A köztudat úgy tartja számon, hogy a szövetkezetek és nemzeti bizottságok melléktermelést folytatnak. Ebben a járásban a gyakorlat mást igazol. Állítólag 14 — ezt pontosan még senki sem tudja — testnevelési egyesület is folytat hasonló tevékenységet, vagyis különböző kis műhelyeket üzemeltet. — Az elmúlt fél évben ellenőriztük néhány testnevelési egyesület gazdálkodását. Meglepő tapasztalatokat szereztünk. A rendeletek szerint az egyesületek csak csökkent munkaképességű egyéneket foglalkoztathatnak, a szakmunkások foglalkoztatására engedélyt kell kérnünk a JNB-től. Feltétel, hogy a műhelyek termelése közvetlen testnevelési célokat szolgáljon. A gyakorlatban viszont azt készítenek, amiből a legnagyobb a jövedelmük. Mivel nem vezettek pontos nyilvántartást s osztoztak a jövedelmen, szinte lehetetlen megállapítani a keresetek nagyságát. Az ellenőrök a pezinoki Lokomotíva testnevelési egyesület gazdálkodásának ellenőrzésekor meglepő „tevékenységre", bukkantak. Melléktermelés címén épületek s különböző létesítmények tervrajzának elkészítését vállalták. Ezt a munkát — szerződésre — kiadták tervezőknek, mérnököknek, akik odahaza „másodállásban", elkészítették a rajzokat. A Lokomotíva csupán továbbította az elkészített munkát a megrendelőnek, és természetesen „számlázta" a termelés értékét. Méghozzá elég gyakran magasabb árat számított a megengedettnél. A jövedelemből természetesen részesedtek a szervezők, az alkalmazottak, a többit pedig felhasználta az egyesület. — Lényegében tehát tervrajzkészítéssel kereskedtek, megkárosították az államot, mert nem fizettek jövedelmi adót és hallatlanul magas havi kereseteket vágtak zsebre az alkalmazottak. Természetes, hogy ezt a melléktermelést azonnal megszüntettük, s az illetők felelni fognak a törvény és a rendele.tek megsértéséért. A következetesség alapvető követelmény Az ellenőrző bizottság soron következő feladata az építkezések, valamint az iskolaügy költségvetése felhasználásának az ellenőrzése lesz. A bizottság tevékenységének van egy jellemző vonása. Félévenként meglepetésszerűen „visszanyúlnak" egy-egy lezárt esethez, és megnézik, miként pótolták az általuk észlelt hiányosságokat. Vagyis következetesen ragaszkodnak ahhoz, hogy az ellenőrzésnél tapasztalt hibákat helyrehozzák. Ezzel a következetességgel érték el, hogy nagyon ritkán kell napirendre tűzni egy-egy 2—3 éve „lezárt" ügyet. — Az emberek helyeslik a jelszót: szilárdítsuk meg gazdasági életünket, de sokan elfeledik, hogy a törvény és a rendeletek betartása is feltétele a gazdasági válság felszámolásának. A pontos nyilvántartás és könyvelés éppen olyan természetes követelmény, mint a selejtmenteis termelés, vagy az, hogy csak az elvégzett munkáért szabad bért kifizetni. A mi munkánk nagyon konkrét, az apróbb-nagyobb hiányosságok felszámolására irányul. Az ellenőrzés az irányítás szerves része, úgy is mondhatnám, hogy a felelősségtudat kialakításának egyik eszköze. CSETÖ JÁNOS A Komenský Egyetem 50 Az iskola a nemzet műveltségének a tíikre. S hogy ez így igaz, ennek ékes bizonyítéka a pozsonyi Komenský Egyetem, mely azt a célt követi, hogy müveit Kikkel gyarapítsa az ország kulturális felvirágoztatásán munkálkodó érteimiségi réteget. Az iskola fél évszázados fennállása alatt ennek a felettébb neyes küldetésnek kétségkívül maradéktalanul . eleget tett. A nagy jelentőségű évforduló, az egyetem 50 éve jó alkalom arra, hogy visszapillantsunk a múltba s {elmérjük az eddig megtett, uem éppen zökkenőmentes utat. A Komenský Egyetem 1919. június 27-én létesUlt. Bár az alapításáról szóló törvényben négy kar (jogtudományi, orvosi, bölcsész és természettudományi) szerepelt, fennállásának első éveiben csak orvosival rendelkezett, melyen 144 hallgató folytatta tanulmányait. Az egyetem első rektora Kristián Hynek protesszor volt, aki néhány cseb munkatársával már az intézmény megnyitása elölt Pozsonyba jött, hogy megszervezze a tanítás megkezdésével kapcsolatos teendőket. A jogtudományi és bölcsészkar 1921 ben kezdte meg műk'ödését. Az egyetemen ekkor már 576 növendék tanult. Természettudományi kar azonban csak 20 év múlva alakult. Az egyetem mindjárt a megnyitását követő első években a kulturális és tudományos élet számára oly nélkülözhetetlen, s ekkor még hiányolt szakemberek képzése mellett széles körű népmiivelő és felvilágosító munkát is végzett. Ennek eredményeként népi egyetem Is létesült. A főiskolai oktatók körében rövidesen megfogant egy korszerű, tudományos társaság alakításának a gondolata, mely 1926-ben Šafárik Tudományos Társaság néven megkezdte tevékenységét. A későbbiek folyamán Szlovák Tudományos Társaság néven működött, s a Szlovák Tudumányos és Művészeti Akadémia, a mai SZTA elődje lett. Az elmúlt 50 év nagy politikai, gazdasági és kulturális változásai visszatükröződtek az egyetem élelében is. A Komenský Egyetem megalakulásának első évtizedében eredményesen fejlődött, ám a harmincas években a gazdasági válság idején a burzsoá demokratikus társadalmi rend nagymértékben fékezte sikeres előrehaladását. Hazánk felszabadulásával új korszak kezdődött az egyetem életében is. A felsőoktatási intézmény rohamos mennyiségi és minőségi változáson inent át. Üj karokkal gyarapodott s ennek eredménye ként napjainkban már nyolc önálló karral (orvosi, bölcsész, jogtu dományi, természettndományi, gyógyszerészeti. testnevelés és sport, a nagyszombati pedagógiai és a martini orvosi kar), 167 tanszékkel, 34 tudományos intézettol és 5 főiskolai kollégiummal ren delkezik. A nappali és a levelező hallgatók száma az 1968 69 es tanévben elérte a 13 586 ot. Ugrásszerűen megnőtt alkalmazottainak száma is. Érdekességként megemlítjük, hogy az egyetemen 4251 szentély működik, ebből 1775 a tanárok és a docensek száma. A felszabadulás után az egyetem új feladatok teljesítésére vállalkozott: a középiskolákat szak-, képzett tanerőkkel kellett ellátnia, ugyanis ez idő tájt a pedagógusoknak csak csekély része rendelkezett egyetemi végzettséggel. Ennek az igényes feladatnak az iskola eleget lesz, hiszen évről évre egyre több szakképzett középiskolai tanár hagyja el az egyelem padjait. A világszerte tapasztalható nagymérvű társadalmi előrehaladás és a tudományos-műszaki forradalom egyre nagyobb igényeket és követelményeket támaszt a közoktatással szemben. Nem csoda hát, ha szocialista társadalmunkban az egyetem kulcsfontosságú szerepet tölt be. A társadalmi fejlődés mind jobban megköveteli az oktatás színvonalának a növelését is. Hatékony oktatás és tudományos munka azonban elképzelhetetlen megfelelő objektumok és anyagi ellátottság nélkül. Az egyetem viszont pillanatnyilag katasztrofális helységhiánynyal küzd, emiatt évről évre kénytelenek korlátozni az új hallgatók felvételét is. Az óriási épület- és tantereinhiánnyal kapcsolatban érdemes megemlíteni egy adatot, mnly önmagáért beszél: míg világviszonylatban egy-egy főiskolai hallgatóra 12 négyzetméter hely jut, a pozsonyi jogtudományi karon például csak 0,4 négyzetméter! A szó legszorosabb értelmében kevés a tanterem, nem is beszélve a tornateremről, a korszerű laboratóriumról, kabinetekről, olvatóés tanulótermekről, étkezdéről stb. A kilátástalan helyzetfifll egyetlen kivezető út mutatkozik: a malomvölgyi egyetemi város felépítése. Csakhogy az építkezési munkálatok mintegy 15 évet vesznek igénybe. S addig?) . . . holott számolni kell még azzal is, hogy 1980 ban az egyetem hallgatóinak a száma megháromszorozódik, tehát több mint 30 000-re nő. Nem nyernénk teljes képet az egyelem eddigi működéséről, ha megfeledkeznénk, a külföldi egyetemekkel folytatott együttműködésről. A KE már évek óta gyümölcsöző kapcsolatot tart fenn á lialle-wittenbergi Martin Luther Egyetemmel, a kijevi Tarasz Sevcsenko, a krakkói jagelló, a gentl (Belgium), a szaratovi, az újvidéki és ljubljanai egyetemmel. Tudományos, illetve pedagógiai együttműködést folytat a Santiago de üuba-i, a budapesti, a bécsi, a grazi, a pécsi és belgrádi intézményekkel is. A baráti kapcsolatok és az együttműködés kölcsönös látogatásokban, vendégtanárok szerződtetésében, publikációs és doknmentuinanvagok cseréjében nyilvánul meg. Az ntóbbi években az egyetem tevékenységére a világ tudományos köreiben is felfigyeltek, s működését nemzetközi viszonylatban is elismerték. Ezt igazolja többek közt az a tény is, hogy 1905. január 1-gyel az egyetemet (elvették az Egyetemek Nemzetközi Szövetségébe. A jubileumi ünnepségek befejeztével, az egyetem eddigi tevékenységét méltatva az intézmény megalapítását 50 év múltán is kulturális, tudományos és társadalmi életünk egyik legjelentősebb eseményének kell tekintenünk. T. M. Tanulságok, kérdőjelek... VISSZAPILLANTÁS AZ IDEI POZSONYI LÍRÁRA Az elmúlt hét második jelében £zlovákai fővárosában jelentős kulturális esemény: az immár hagyományos Pozsonyi Líra nemzetközi táncdalfesztivál negyedik évfolyamának színhelye volt. S mint a könnyűzenei fesztiválok általában, ez is az új, bőséges táncdaltermés puszta pozitívumán túlmenően ez idén is több gyakorlati tapasztalatot érlelő tanulságot rejtett, illetve küldetésben vagy elvi kérdőjelet hagyott maga után. Gondolom, nem lesz hát céltalan rövid számvetést tenni hazánk legnagyobb, legrangosabb pop-zenei rendezvényéről. A fesztivál színhelye: a Dunaparti Kultúra és Pihenés Park, négy teljes napon át egy fölzaklatott hangyabolyhoz hasonlított ... Kora reggeltől késő délutánig folytak a próbák, melyeket egy-két órával később az ünnepélyesség, a szereplők lámpaláza váltott föl. A fesztivál igazgatóságán és titkárságán egymást követték a gyűlések és megbeszélések; a sajtóközpontban pedig szinte futó3

szalagon peregtek az énekesek il és pop-menedzserek sajtóértekezletei. A fesztivál légkörét azonban károsan befolyásolta az a körülmény, hogy a tv le27, mondta a közvetítést. Mondanom sem kell, hogy a döntő tv- és 5

rádióközvetítése — ilyen körülmények között — rendkívül megnyugtatólag hatott. A pozsonyi fesztivál első évfolyamának tapasztalatait s az idei döntő színvonalát összegezve, az objektív kritikának meg kell állapítania: a rendezvény ma már közvetlenül befolyásolja és reprezentálja hazai pop-zenénk egész évi mennyiségi és minőségi termését. Évről évre legtehetségesebb énekeseink lépnek itt színpadra s benyújtott munkáikkal legjobb kompotlistáink és szövegíróink versengenek egymással. Bizonyításképpen egy egész sor olyan dalt tudnék most említeni, melyet épp ezen o fórumon mutattak be először s azok szinte egy csapásra utcán fütyörészett slágerekké váltak. Ezen túlmenően azonban a pozsonyi fesztivál külön érdeme, hogy dalainknak gyakorlatilag elsőként nyitott kaput a világ slágerpiacára. A fesztivál idején általában mintegy száz nyugateurópai szakember és menedzser vendégeskedik itt — szorgalmas megfigyelőként. Ez pedig már több mint egyszerű érdeklőtlés, ez már egyúttal elismerés is! További rangos hagyománya például, hogy a tavaszi Eurovízió-fesztivál győztese a pozsonyi fesztiválon is föllép. Sorrendben: Udo Jürgens (1966), Sandy Shaw (1967), Massiel (1968), Salomé (1969)... Bevált, helyesnek bizonyult az a koncepció is, mely szerint a fesztivál gerincét a hazai nemzeti verseny alkotja s az előző évfolyamok győzteseinek vagy a külföldi vendégeknek a szereplése estéről estére „csupán" kiegészíti a műsort, nem kis rangot adva azonban a rendezvénynek. Kétségtelen: a fesztivál a hazai dalverseny nélkül elvesztené sajátos arcélét és egy átlagos, kommersz jellegű fesztivál rangját kapná. E témakör befejezéseképpen tehát leszögezhető: a fesztivál rövid négy esztendő alatt a szlovák főváros egyik legjelentősebb társadalmi és kulturális eseményével fejlődött, melyet popzenei szakkörökben kül- és belföldön egyaránt jegyeznek már. A hazai nemzeti versenyt értékelve meg kell állapítani: a bemutatott dalok zeneileg nem sok újat hoztak, mondanivalójuk, szövegük azonban lényegesen kifejezőbb volt, mint az elmúlt esztendőben. Zeneileg kevés volt bennük az újszerűség, hiányzott az ötlet s Inkább a balladai hangvétel dominált. Érdekes, hogy ennek ellenére az elhangzott melódiák többsége j „fülbemászó" volt, azaz könynyen megjegyezhető és eldúdolható. Az első nap gálaestéjén szereplő és a versenyben indult énekesek között számos új fiatal arcot találtunk. Különösen Szepesi Eva, Hana Zagorová, Valéria Cizmárová, Karel Kryl, Milan Drobný nevét említem s természetesen az ezüst lírát nyert Naďa Urbánkovát. A rutinos énekesek közül elsősorban Karel Gott bizonyított ismét, de hatalmas sikert aratott Eva Ptlarová, Marta Kubisová, a győztes Karel Černoch, és az örökifjú Karel Hála is. Kár, hogy gyöngébb daliak révén, ezúttal gyöngébben sikerült Václav Neckáf és Helena Vondráčková szereplése. A hazai énekesek értékelése során külön kell szólnom Josef Lauferről, aki az első nap gálaestéjén szerepelt. Tudósításaim egyikében megjegyeztem már: hazai énekeseink közül ő az egyetlen vérbeli showmann. Remek színpadi mozgása, magabiztos föllépése van. S ami még ennél is fontosabb: akár fél óráig is bírja a maga diktálta tempót. A külföldi énekesek és beategyüttesek egyike sem keltett Pozsonyban csalódást. John Rowles, Salome, Michel Pornareff, a Beach Boys-fiúk, a Tremeloesegyüttes vagy a Watson T, Browne and the soul agancytriő egyaránt hírnevének, rangjának megfelelően szerepelt. Sajnos, bosszantó hibáktól sem volt mentes a fesztivál. Elsősorban a Kultúra és Pihenés Parak rendezői (jobbára externisták) nem állottak feladatuk magaslatán. Előfordult azonban olyan eset is, hogy a föllépésről tíz óra után a szállodába érkező művészek egyszerűen nem kaptak vacsorát! Ezeket a fogyatékosságokat azonban csak a teljesség kedvéért említem, mert bár kétségtelenül bosszantóak, mégsem befolyásolták a fesztivál egészének sikerét. Tanulságokkal és kérdőjelekkel egyaránt találkozhatunk sikerei tudatában azonban joggal remélem: sorra megoldódnak a vitás kérdések, s jövőre minden előzőnél pompásabb, rangosabb jubileumi pop-fesztiválnak örülhet majd a pozsonyi közönség. MIKLÓSI PÉTER