Új Szó, 1969. június (22. évfolyam, 127-151. szám)

1969-06-02 / 127. szám, hétfő

gót. Ebben az évben emlékezünk meg a Szloväk Nem­zeti Felkelés 25. évfordulójáról. Hat év után akkor szabadult fel az első csehszlovák terület, és megkez­dődött nálunk a nemzeti demokratikus forradalom. Megemlékezünk a duklai harcok 25. évfordulójáról, ahol a csehszlovák csapatok a szovjet egységekkel együtt megkezdték a leigázott Csehszlovákia felszabadí­tását. Nem egész egy év múlva emlékezünk majd arra, hogy huszonöt évvel ezelőtt szabadította fel a szovjet hadsereg Csehszlovákia területét, és megújult a cseh­szlovák állam. Meg kell emlékeznünk mindezekről, kü­lönösen a mai zavaros időkben s rá kell mutatnunk, hogy ez a szövetség nemzeti szabadságunk, állami lé­tünk, függetlenségünk és szocialista fejlődésünk szi­lárd biztosítéka. Ezeken az elveken alapszik külpoliti­kánk, államunk biztonsága a második világháború után és kötelességünk, hogy megőrizzük és megszilárdítsuk a szocialista Csehszlovákia függetlenségének ezt a biz­tosítékát. Egyesek úgy viselkednek, mintha nem látnák, hogy a világ ketté van osztva; hogy létezik az impe­rialista államok tábora és a szocialista országok tábo­ra, és nekünk megvan a szilárd helyünk ebben a szo­cialista közösségben. Az imperializmus nem mondott le szándékairól és terveiről. Mivel a szocialista tábor ere­je megakadályozza abban, hogy területünkön katonai kalandorakciókat hajtson végre, más módon, más, fino­mabb politikai-ideológiai eszközökkel próbálkozik. Az elmúlt másfél év alatt az Imperialista és burzsoá erők sokoldalú hatásának kísérleti harctere volt Csehszlová­kia; a politikai-ideológiai befolyásolástól kezdve a kém­kedésig mindent megpróbáltak. Az Imperialista világ tervei, melyek elsősorban a hazai szocialistaellenes és opportunista erők tevékenységére támaszkodtak, kudar­cot vallottak. Ezért aztán ezeknek az erőknek külföldre távozott ügynökei gyűlölettel rágalmaznak bennünket a Szabad Európában és más nyugati propaganda köz­pontokban. A világ osztályokra oszlik, és nekünk egyértelműen tudnunk kell, hol vannak a barátaink, kikre számítha­tunk, kikre támaszkodhatunk a válságok és nemzetközi konfliktusok idején. Az biztosítja tehát az imperialista világgal szomszédos Csehszlovákia népeinek létérdekeit, hogy a Szovjetunióval, s a szocialista országokkal kö­tött szövetségben és a Varsói Szerződésben megtaláltuk nemzetközi biztonságunk kezességét. Marxista—leninista elméletünk és programunk szerves része a munkásmozgalom és a kommunista pártok nem­zetközi szolidaritásának nagy gondolata. Ez tanításunk, programunk és pártpolitikánk elválaszthatatlan része. Pártunk éppen ezért valamennyi alapvető dokumentu­mában szükségesnek és helyesnek tartotta hangsúlyoz­ni, hogy elvtársi és baráti kapcsolataink a Szovjetunió Kommunista Pártjával és a többi testvérpárttal, valamint Csehszlovákia kapcsolata a többi szocialista országgal, gyakorlati poiitikájának alapköve. Ezenkívül január utáni politikánk oszthatatlan szilárd részét alkotja, és így Csehszlovákia Kommunista Pártjának 1968. január­ja után elfogadott valamennyi alapvető dokumentumá­ban is rögzítették. Azoknak a dokumentumoknak egyike, amelyeknek ki­dolgozásában és aláírásában pártunk is részt vett, a szocialisa országok kommunista és munkáspártjainak 1968. augusztus 3-i bratislavai nyilatkozata. Ez nagyon fontos dokumentum, melyből meríteni kell pártunk ideológiai és gyakorlati tevékenységéhez a bel- és kül­politika területén. Ma sem vesztett időszerűségéből az az ebben a dokumentumban lerögzített elv, mely szerint pártjaink „... sohasem engedik meg senkinek, hogy éket verjen a szocialista államok közé, aláássa a szo­cialista rendszer alapjait. A közelmúlt tapasztalatai meggyőztek bennünket az ilyen kísérletek veszélyességéről. Ezért meg kell mon­danom, hogy aki ebben a kérdésben eltér pártunk poli­tikájától, szocialista államunk nemzetközi kötelezettsé­geitől, az nem ért egyet pártunkkal az egyik alapvető kérdésben, mivel itt a köztársaság belső és nemzetközi helyzetének megszilárdításáról, államunk biztonságá­ról és szuverenitásáról van szó. Az elmúlt hat hét alatt lépéseket tettünk, hogy pár­tunk felújítsa elvtársi és baráti kapcsolatait a Szovjet­unió Kommunista Pártjával, valamint a többi testvér­párttal és országgal. A KGST tanácskozásán részt vett pártok és a Szovjetunió Kommunista Pártjának vezető képviselőivel folytatott tárgyalások során, valamint a magyarországi, lengyelországi és NDK-beli látogatásom alatt a testvérpártok vezetőivel folytatott megbeszélé­sek során meggyőződtünk arről, hogy ezek a testvérpár­tok, vezetőik és e szövetséges országok népe baráti, elvtársi érzelmeket táplál pártunk és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság népe iránt, és őszintén kívánja, hogy a párt az állami és társadalmi élet valamennyi terén sokoldalú, kölcsönösen előnyös együttműködést folytasson velünk. Pártunk politikája arra törekszik, hogy teijes mérték­ben felújítsuk a kölcsönös bizalmat, fejlesszük a kap­csolatokat politikai, gazdasági, katonai, kulturális téren és minden más területen Csehszlovákia Kommunista Pártja és a Szovjetunió Kommunista Pártja, valamint a többi testvérpárt között; a Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége valamint a többi állam között. Gazdasági téren a KGST legutóbbi határozataival összhangban ar­ra fogunk törekedni, hogy elmélyítsük az integrális kapcsolatokat népgazdaságaink között. A nemzetközi kommunista mozgalomban a nemzet­közi kommunista mozgalom eszmei és akcióegységének megszilárdítása szempontjából nagy jelentőséget tulaj­donítunk a kommunista- és munkáspártok közeledő nemzetközi tanácskozásának. Aktívan és konstruktívan hozzá akarunk járulni sikeres lefolyásához és határoza­taihoz Ezzel kapcsolatban ki akarjuk emelni, hogy a múlt évben köztünk és szövetségeseink között felmerült problémákat kölcsönös megállapodás és bizalom alap­ján oldjuk meg, figyelembe véve nemzeti és nemzetközi érdekeinket. A bizalom, a barátság s az elvtársi kap­csolatok egyre erősödő légköre a legjobb feltétele vala­mennyi kérdés megoldásának. Ezért nem érthetünk egyet azokkal a kísérletekkel — merüljenek fel ezek bármilyen alakban — hogy az ún. csehszlovák kérdést „nemzetközi kérdéssé" tegyék. E törekvések nem segít­hetik elő és nem szolgálhatják pártunk létérdekeit és céljait, sem a nemzetközi kommunista mozgalom érde­keit. E 1 v t á r s a k I Az az időszak, amelyben felelősséget vállalunk, hogy kivezetjük pártunkat, nemzeteinket, Csehszlovákia né­pét a válságos helyzetből, nem könnyű. Pártunk törté­netének egyik legnehezebb időszaka. Társadalmunk szervezetében a válság jelei mutatkoznak politikai, gaz­dasági és erkölcsi téren egyaránt. Ezek párttagjainkat is érintették. A központi bizottság elnökségének beter­jesztett beszámolójában és a megvalósítandő Irányelvek javaslatában több indítvány van a problémák megoldá­sára. Ezek a javaslatok nem népszerűek, se nem agitációs jellegűek. Jól megfontolt intézkedések, melyeket a mai időben szükségesnek tartunk ahhoz, hogy a dolgozók millióit normális munka- és életkörülmények közé jut­tassuk, hogy megteremtsük a feltételeket szocialista tár­sadalmunk sokoldalú fejlődéséhez. A politikai, gazdasági, valamint más téren előttünk álló problémákat, senki sem oldja meg helyettünk. Ma­gunknak kell őket rendezni. Ez megköveteli, hogy igé­nyesek legyünk önmagunkkal és másokkal szemben, hogy betartsuk a fegyelmet a párt soraiban, betartsuk a t állam- és munkafegyelmet. Ezenkívül az emberektől megértést és áldozatkészséget követel. A központi bizottság pártunk és közvéleményünk elé terjeszti ezeket a javaslatokat Meg vagyunk győződve róla, hogy a beszámolóban és irányelvekben meghatáro­zott úton haladva aránylag gyorsan kijuthatunk a mai helyzetből. Ez a meggyőződésünk pártunk, munkásosz­15

Next

/
Thumbnails
Contents