Új Szó, 1969. június (22. évfolyam, 127-151. szám)

1969-06-26 / 148. szám, csütörtök

Homo es víz Célunk a nép elégedettsége Beszélgetés Horváth Józseffel, a Galántai JNB titkárával Július elseje a szlovákiai kerületi nemzeti bizottságok végleges megszűnésnek napja. A kerületi nemzeti bizottságok jog-, illetve ügykörét átveszik egyrészt az illetékes minisztériumok, másrészt a járást nemzeti bizottságok. Ez utóbbiakra a jövőben az eddiginél nagyobb jeladat vár. Hogyan készülnek jel ennek az ellátására a galántai járásban? Erről beszélgettünk el Horváth józseffel, a Galántai Járási Nemzeti Bizottság titkárával. 0 Hogyan várják július elsejét, a knb-ék megszűnésének napját? — Szerintem ez a nap már csak a formális megszűnés napja, hiszen gyakorlatilag már korábban megszüntették működésüket, azaz ügykörüket fokozatosan átvették a minisztériumok és a jnb-ék. A problémák számunkra tehát nem július elsejével kezdődnek. Ezután nem a kerületre járunk ügyintézésre, hanem az illetékes minisztériumokba. Meg kell mondanom, hogy ott valóban otthon érezzük magunkat, hiszen többnyire ugyanazokkal az emberekkel találkozunk, akik azelőtt a kerületen voltak. Ugyanis az ügykörrel együtt a kerületi nemzeti bizottságok dolgozói is a minisztériumokba kerültek. Eredetileg úgy volt, hogy a knb-kről az ügykör 80 százaléka a járási nemzeti bizottságokra kerül, ez azonban egyelőre fordítva van. Azt mondják azért, mert a körzeti hivatalok még nincsenek „befutva". 9 Hogy állnak a körzeti hivatalok létesítésével a galántai járásban? — Egyelőre június 1-től csuk egy körzeti hivatalunk működik Diószegen. Ebbe a körzetbe tartoznak Kismácséd, Ábrahám és Hosté községek. A közeli napokban értékeljük azokat a tapasztalatokat, amelyekét ez a hivatal szerzett rövid működése alatt. Egyébként a körzetek létesítésére három elképzelésünk volt: az első szerint 14, a második szerint 23, a harmadik szerint pedig 17 körzetet létesítenénk. A második változatban egyes, a járásunk területén kívül eső községek bevonására is számítottunk — a nagyszombati, a nyitrai és a pozsony-vidéki járásban. Egyelőre nem tudjuk, melyik változatot valósítjuk meg. A legvalószínűbbnek látszik a harmadik változat. Ebben az évben a már működő diószegi körzeti hivatalon kívül további kettő kezdi meg működését, az egyik augusztus elsejével, a második pedig szeptember elsejével. Január l-ig minden körzeti hivatalba előkészítjük a dolgozókat. A pozsonyi egyéves iskolát eddig ketten végezték el, négyen most végzik, további hatan szeptember 1-től fogják látogatni. A járási nemzeti bizottság jelenlegi alkalmazottjai közül öt, egyetemi diplomával rendelkező elvtársat bízunk meg körzeti hivatal vezetésével. A körzeti hivatalok alkalmazottjai többnyire a hnb-ék alkalmazottjai közül kerülnek ki. járásunk területén a nemzeti bizottságok alkalmazottainak 70 százaléka középiskolai végzettséggel rendelkezik. A közigazgatás átszervezésével sok gazdag tapasztalatokkal rendelkező dolgozó fog kiesni a nemzeti bizottságokról, mert nincs megfelelő iskolai végzettsége. Szükséges lenne gondoskodni róluk, hogy megfelelően helyezzék el őket. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy többnyire olyan idősebb emberekről van szó, akik fiatalságukat és gyakran egészségüket is feláldozták a szocializmus építésében. Főleg olyan elvtársak elhelyezésére gondolok, akik már régen nem dolgoznak szakmájukban, s így természetesen kiestek a gyakorlatból ... Fontosnak tartjuk a tapasztalatcserét is. Például járásunk osztályvezetői és a hivatalok vezetői ellátogatnak Kassára, Pov. Bystrica ra és Lévára, hogy megismerkedhessenek az ottani tapasztalatokkal — ott ugyanis már korábban létesítettek körzeti hivatalokat. # A galántai járásban te akadnak községek, melyekben a lakosok nem egyhangúan helyeslik a körzeti hivatal székhelyének megválasztását? — Ilyen esetekkei is találkozunk. Bár az igazat megvallva, inkább a községek vezetői részéről. Meggyőződésem ugyanis, hogy ahol a község vezetői helyesen fogják fel elképzeléseinket, ott a lakosság egyetért velük. Vannak, helyek, ahol semmi probléma nincs a körzet létrehozásával. Például Farkasd és Negyed esetében. A két községnek összesen 10 000 lakosa van, s ráadásul a köztük levő távolság is kedvező. Rosszabb a helyzet azonban az olyan körzetekben, melyeknél több falu egyesítése szükséges. Előzetes terveink szerint az egyes körzeteknek átlag 5000 lakosa lesz. A legkisebb körzetnek — a szenckirályfainak — 3320 lakosa lesz. Járásunk területén három város van (Galánta, Szered és Vágsellye), mindháromban lesz hivatal. A járás községeinek száma 51. S ha már a számokról beszélünk, hadd áruljuk el azt ls, hogy járásunk lakosainak száma 134 000. A némely község lakosai részéről tanúsított sértődöttséget nem tartom indokoltnak, mivel mi a körzetek létesítésénél csakis azt vesszük figyelembe, hogy közelebb kerüljön az Irányítás az emberekhez. Reméljük, a dolgozók valóban elégedettek lesznek körzeti hivatalaink működésével. FÜLÖP IMRE A

z ember megáll a Dunaparton, felnéz az égre, mintha valamit keresne, mintha valamire várna. De felette nincs semmi, csak a fehéren izzó napkorong, amely kegyetlen közönnyel perzseli a tájat. Az ember talpa alatt zizeg a homok, s zizeg körülötte a szürkére égett fű is. Meg a vetések — a búza, a rozs s az árpa; az egyenesen álló kalászokat nem húzza a föld felé semmilyen teher. Könnyűek akár a tollpihék. A nap kiszívta belőlük az éltető nedvet. Az ember áll a folyó partján, s mindezt tudja; áll csak és nézi a hullámok egyenletes mozgását, ahogy surrogva a parthoz érnek. Lehajol, tenyerébe vizet merít, vizet, amely hűsen átcsorog ujjai között. Látom ezt az embert a régmúltban, s látom az időben közelebb ls. Mindig más és mégis mindig ugyanaz. Csontos arcát barnára égette a nap, válla előre hajlik, s két ökle tehetetlenül csüng. Mögötte a kiégett vetés, az aszott kalászok, s előtte vlz. Vlz és homok, homok és vlz. S közöttük a tehetetlen ember, aki évről évre látja, hogy a szépnek Ígérkező termést három-négy nap alatt hogyan égeti semmivé a nap tüze. S nem szól, mert mit is mondhatna. így látta ezt a nagyapja, az apja, s így látja ő maga is... Talán eszébe jutott, hogy öntözni kéne a homokot, hisz a Duna bő vize itt van, csak le kell hajolni érte; talán mindezt százszor és százszor végiggondolta, de rájött, hogy egyedül nem képes a gondolatot valóra váltani. Nem volt hozzá elég ereje, vagy ha ereje lett is volna, nem volt pénze. S Így a dunaradványi határban hosszú évtizedeken keresztül semmi sem változott. Az emberek szántottak-vetettek, s a homok meg a nap kegyetlen tüze elvégezte a magáét. Volt ugyan termés, de kevés, a homok alig adta vissza azt, amit belé vetettek. E

z volt. Ez a múlt, amely 1950-lg számit. 1950-től, mint annyi más községben az ország minden táján, itt is sok minden megváltozott. Megalakult a szövetkezet, s ez a tény komoly fordulatot hozott. A nagyüzemi gazdálkodásra való áttérés kedvező feltételeket biztosított a termelés fejlesztéséhez. Természetesen nem változott meg minden egy csapásra. Még hosszú éveken keresztül Radvány volt az a falu, ahol évről évre először kezdték meg az aratást. A radványiak azonban nem nagyon örültek ennek az elsőségnek. Inkább lettek volna azok kőzött, akikről az újságok nem írnak, mert pontosan tudták, milyen kétes dicsőség az övék. — Sok örömük nem volt benne. De nem is csüggedtek el. A közös gazdálkodás, az anyagi felemelkedés az évek során lehetővé tette, hogy saját erejfikből a gazdaság egy részén öntözéses termelést létesítsenek. Ez volt az első lépés. Természetesen a kertészetről van szó. Később 50 hektárra bővítették az öntözőrendszert. — Enélkül — mondja Takács András mérnök, a szövetkezet elnöke — el sem tudnánk képzelni a zöldség és az ipari növények termesztését. — Mit jelent ez a gyakorlatban? — Azt is mondhatnám, hogy mindent. Víz nélkül Itt nincs élet. A szántóterület 95 százaléka homok, vagy vályogos homok. Ha nincs elég csapadék a növények napok alatt tönkremennek. Még a takarmányfélék is, mivel az altalaj vlz szintje 9—10 m mélyen van. Oda pedig még a lucerna gyökere sem képes lehatolni. — A jelenleg öntözött területen mit termelnek? — Zöldségféléket, főleg primőrárut, 44 hektáron. Ezenkívül 20 hektár dohányt, 10 hektár fűszerpaprikát, kisebb területen málnát és epret. Mindezt egy terepjáró autó forró gyomrában hallgatom. Nagyokat billen a kocsi a hepehupás dűlőúton. Lábam alatt halványzöld kalarábék és csipkéslevelű káposztafejek. Nemsokára a szövetkezet irodájához érünk. — Menjünk be — mondja az elnök. Az irodában kellemesen hűvös a levegő. Itt nem perzsel a nap. Mintha nem' is volna nyár. — Szóval az öntözőrendszer érdekli? — kérdi az elnök. Térképet terít az asztalra, a papíron csupa fekete és zöld vonal. Egy az 1200-hoz látom a térkép szélén. Ez az egyetlen adat, amit pontosan értek, a többit az elnöktől várom. — A talajviszonyokat már ismeri — mondja. A mi szövetkezetünk nem nagy; a mezőgazdasági összterület 870 hektár, ebből 510 hektár szántó. A jövedelem 65%-a a növénytermesztésből származik; az állattenyésztés gazdaságosabbá tétele tulajdonképpen takarmányprobléma, s ez megint csak a talajviszonyokra vezethető vissza. Minden innen Indul ki és ide tér vissza. De már nem sokáig. A térkép fölé hajol, s mu** tatóujja végigfut a zöld vonalak pókhálószövevé' nyén. — Ezek lesznek a főnyomóvezetékek — mutatja — Illetve nem lesznek, mert ezek már a helyükön vannak. Tulajdonképpen ez csak az első szakasz, amely 13 millió koronás állami befektetéssel épült. Az egész öntözőrendszer valójában 30 millió koronás beruházást igényel, s ha elkészül, lehetővé teszi a miénken kívül a virti, a szllási s részben a madari szövetkezet területeinek öntözését is. — Mikor kezdték az építkezést? — Tavaly januárban. — S mikor készül el? — Augusztus végén, szeptember elején kezdjük meg az első szakasz próbaüzemeltetését, s ha minden sikerül, jövő tavaszra már nem lesz vízhiány a radványi homokon. A ki nem ismeri közelebb'* ről a helyzetet, el sem hiszi, mennyi gonddal, bajjal kell megküzdenie egy néhány hektáros kertészet vezetőjének. Meg kell védenie a növényt fagytól, hőségtől, vihartól, jégveréstől, a kártevők ezerféle válfajától. Ügy kell irányítania a termelést, hogy sok teremjen, és a lehető legkorábban adhassa áruját a piacra. Elég néhány napi késés, és az áru értéke negyedére vagy még ennél is kevesebbre csökken. Ilyenkor aztán nemhogy haszna lenne, sőt még a befektetett költség sem térül vissza. Nem csoda, hogy a legtöbb kertész nagyobb gondnak tartja az eladást a termelésnél. A tízezer darabszámot ls meghaladó szállítmányok előkészítése sem gyerekjáték az igazi vesződség és mérgelődés azonban csak ezután következik. Mert a felvásárló vállalat dolgozói, ha egy kicsit nagyobb a kínálat, szinte fitymálva turkálnak az első osztályú, a frlsseségtől szinte duzzadó áruban is. Ha azonban meggondoljuk, az ö helyzetük sem rózsás. Ami— Az állami beruházás eléggé jelentős. A szövetkezet mivel járul hozzá az öntözőrendszer építéséhez? — Mi a mellékcsőhálózat és a csőraktár költségeit fedezzük. Az előbbi 670 ezer, az utóbbi 175 ezer koronába kerül. — Milyen lesz a szivattyúk teljesítőképessége? — 28 ezer liter percenként. — Már említette, hogy az öntözőberendezés üzembehelyezése után nemcsak a növénytermesztésben, hanem az állattenyésztésben is lényeges változásokat várnak. — Igen. Ugyanis az a helyzet, hogy ez idág, sem a szemes, sem a terimés takarmányokból nem voltunk önellátóak. Például a szemes takarmány kétharmadát vásároltuk, de szálas takarmányból sem volt elegendő. — Milyen arányú terméshozam növekedést vér az öntözés megindulása után? — Általában 15—20 százalékos emelkedésre számítok. Ennek főleg a kukorica, a répa s a takarmánynövények termesztésében lesz nagy jelentősége. A cukorrépánál ez hozzávetőleg 200 mázsás növekedést jelent. A kukoricánk eddig hektáronként átlagosan 28—30 mázsás hozamot adott morzsoltan. Az öntözéssel ezt 50 mázsára emelhetjük. A lucernatermesztésben az eddigi 45 mázsás átlaghozam helyett 60—65 mázsás termésre számíthatunk. — A szövetkezetnek a mezőgazdasági területhez viszonyítva, aránylag sok szőlője van. ötven hektár. A szőlő, mint ismeretes, eléggé munkaigényes növény. Van elég dolgozó a szövetkezetben? — Van. Magas a taglétszám. 229 az átszámított évi átlag, de 60—70 asszony csupán idénymunkásnak számítható. Egy-egy szövetkezeti tagra mindössze 2,5 hektár mezőgazdasági terület Jut. — Mekkora az össztermelés évi értéke? — 9 millió korona, ami azt jelenti, hogy az egy hektárra jutó rész 15—16 ezer korona. Itt jegyezném meg, hogy az átlagkereset 1480 korona havonként. — Az öntözőrendszer kiépítése milyen hatással lesz a foglalkoztatottságra? — Csakis kedvező hatással lehet. Természetesen ezt szervezésileg meg kell oldanunk. De ez már a munka könnyebbik része. A víz volt a fontos... E

lbúcsúzom Takács mérnöktől. Megyek a Dunaparton, nézem a vizet, amely századok óta itt folyik a falu mellett, s csak most jutottak el az itt élő emberek odáig, hogy erejét és hatalmát a maguk javára fordítsák. GÁL SÁNDOR kor a legtöbb árut kínálják a termelők, rendszerint akkor áll rendelkezésükre a legkevesebb szállítóeszköz. Megtörténik, nem is ritkán, hogy elértéktelenedik a zöldség. Pedig az ország sok részében szívesen szétkapkodnák a vásárlók, ha lenne az üzletekben. Azért, ha nem ís csupa öröm a kertész élete, a legtöbbjük, ha százszor újra születne is, mindig ezt a pályát választaná. Mert a legtöbb kertésznek a kertészkedés nemcsak foglalkozása, hanem hivatása. S nem túlzás azt mondani róluk, hogy a hivatásuknak szentelik életüket. A Gombai Állami Gazdaság vörösmajori részlegének kertészéről, Sztojan Gyula bácsiról azt mondfa Csiba László részlegvezető, hogy nála lekiismeretesebben már nem is lehetne dolgozni. Sok éve már, hogy Sztojan bácsi a gazdaság alkalmazottja. A vezetése alatt álló kertészet kezdettől jogva jelentős tételként szerepelt a gazdaság bevételében. Hat hektár csupán a területe, a bevételi terve viszont az idén 520 000 korona. A munka- és az anyagi költségek körülbelül 300 0Ö0 koronát tesznek ki. Ez azt jelenti, hogy hektáronként csaknem negyvenezer korona lesz a tiszta haszon. De lehet, hogy ezt az összeget meg is haladja majd, hiszen június elején már 230 000 korona bevételt könyvelt el Sztofan bácsi, s a hónap végéig meglesz a tervezett jövedelem fele. Pedig az igazi termést még ezután takarítják majd be. Csaknem három és fél hektáron zöldell a paprika meg a paradicsom, nem beszélve arról, hogy a betakarított területen már fejlődik a második termés. Az idén a saláta volt az első nagy bevételi tétel. Száz mázsát adtak el, negyvenháromezer korona bevételt terveztek, de a végeredmény nyolcvanháromezer korona lett. Nagyon korán, március derekán kezdték szállítani a felvásárló üzemnek a szép salátát, április negyedikéig átadták az egész mennyiséget. Tizenhárom nőt és öt idősebb férfit foglalkoztat állandóan a kertészet. — El sem tudja képzelni, mennyit dolgoznak ezek az emberek — jelenti ki Sztojan bácsi. — Hétköznap, ünnepnap mindig bejönnek, ha szükség van rájuk. Reggel négykor már ott hajladoznak a földeken, amikor szedjük az árut. Nemrég egyetlen vasárnap tizenegy lány húszezer karalábét készített elő eladásra. ló kertész, jó dolgozók — J ez az alapja a vörösmajori kertészet jó eredményeinek. (gól) A KERTÉSZ"