Új Szó, 1969. június (22. évfolyam, 127-151. szám)

1969-06-22 / 25. szám, Vasárnapi Új Szó

PEDAGÓGIAI MINIPOÉMA ÍRTA: VÁCLAV LACINA Természetesen magának is jó munkát! De legközelebb csendesebben mondja, nehogy valakit felébresszen, érti? É/RÉZ} (V. Renčin karikatúrája) PANORÁMA-PRESSZÓ AKI MEGÉRDEMELTE Couve de Murville miniszterelnök megkeresi De Gaulle-t a visszalépése után: — Tábornokom, most már gondolkoznunk kell azon, hogy abban a valószínűtlen esetben, ha Ön egyszer meghalna, hova temessük. Én úgy vélem, hogy Napóleon mellé az invalidusok dómjába... — Egy altiszt mellé? Ä miniszterelnök újabb javaslattal él: — És mi lenne, hA a Diadalív alá... •>— Hogyne, hogy minden amerikai turista végigcsámpázzon a síromon! — Akkor csak egy megoldás marad: Az Orleáns-i Szűz mellé! De Gaulle egy pillanatig gondolkodik: — Rendben van, ő megérdemli. VÁLASZ A tanító rászól az iskolában egy gyerekre: — Tátva van a szád! — Tudom, tanító úr, én hagytam nyitva. (Takács Imre rajza) A bölcs_ apa megígérte két fiának, ha nyer a Športkán, vesz nekik egy füstölt disznót, felakasztja az ajtófélfára, és mindegyikük annyit és akkor kanyarít belőle, amikor és amennyit óhajt. — De nehogy kenyér nélkül egyétek, ti bitangok! Tudom, hogy úgy fogjátok magatokba tömni — háborgott és elkezdte a fiúknak a nyakleveseket osztogatni. Akármilyen szemszögből is ítéljük meg az apa eljárását, csakis helyteleníteni lehet. Nem kerülhetjük el az eszmefuttatást a megérdemelt büntetés nagyságáról, a testi fenyítés helyességéről. Ha viszont a legelején kezdjük, azt is kénytelenek vagyunk megállapítani, hogy helytelen a gyermekekben felkelteni a munka nélkül szerzett jövedelem alapján a magasabb életszínvonal utáni vágyat. Csakhogy mindezt meg lehet fordítani úgy is, hogy nem hangsúlyozzuk túlságosan a „munka nélküli" jelleget, hanem kidomborítjuk azt, hogy a Športka szocialista intézmény, amely a dolgozóink, tanulóink, egyénileg gazdálkodóink, nyugdíjasaink és valamenynyiünk érdekeit szolgálja. Ennek alapján az derül ki, hogy a bölcs apa olyan ember, aki lelkiismeretesen törődik csemetéinek jólétével. A nyeremény reményében nemcsak saját önző vágyaira gondol, hanem annak is örül, hogy kielégítheti fiainak anyagi és kulturális szükségleteit. Igen, kulturális igényeit is, mivel a disznóhús tetszés szerinti fogyasztásának feltételekénk kiköti, hogy csakis kenyérrel ehetik. A termelési problémák iránt érdeklődő értelmiségi talán direktív módszert lát ebben, de vegye fontolóra, hogy állattenyésztési hiánycikkről van szó, és azt is, hogy fogyasztásában a fiúknak korlátlan szabadságot biztosítana. Ezért meg kell értenünk az apa felháborodását, amely abból a megfontolásból ered, hogy ezzel a szabadsággal vissza lehet élni, hogy a fiúk-a normális szokásokat sem tekintik kötelezőnek. Az apa nyomban fenyítést alkalmazott, bizonyára abból a helyes elvből indult ki, hogy a rosszat időben meg kell előzni, minden alkalmas és más eszközzel. Eső után köpönyeg, tartja a bölcs közmondás, és fületlen korsóban nem lehet vizet hordani. Ráadásul: kétszer ad, aki gyorsan ad. Ha valaki megütközik azon, hogy až apa testi fenyítést alkalmazott, sőt a gyerekek fejét sem kímélte, annak csak azt mondhatjuk: az apa bizonyára megfontolta, hogy a potenciális rosszal szemben mi a megérdemelt büntetés. Hogy Makarenko elveti a testi fenyítést? De hiszen az apa nem vetette el Makarenkót, csík alkotó módon tovább .fejlesztette. Sz. B. fordítása. — Szavamat adtam a feleségemnek, hogy nem nyúlok többé a borospohárhoz. (V. Tamajev rajza) BÍRÓSÁGON A bíróság elnöke nem tudja hogyan megszólítani a kiskorú bűnözőt. Sem tegezni, sem magázni nem akarja. Végül is így fordul hozzá: — Szóval loptunk, loptunk, ugye? — Bocsánat — szakítja félbe felháborodottan a vádlott. — Hogy ön lopott-e vagy nem, az az ön dolga, de én ártatlan vagyok! NEM ÉRTEM ... A szobában megszólal a telefon. A nagymama felveszi a hallgatót: — Az unokám nincs idehaza ... — Legyen szíves, írja fel akkor, hogy Malov kereste St. — Nem értem ... — Betűzöm: Mihail, Alekszej, Leonyid, Oleg, Vaszilij. Tetszett érteni? — Igen, a keresztnevet értettem, de most legyen szíves betűzni a vezetéknevét is. — Vigyázz, komám, ellened készülnek ... (Punch — Anglia) MEGOLDOTTA Mr. Walker korábban érkezik haza a szokottnál, a 37-ik emeleten levő lakásába. Benyit a hálószobába és ott találja feleségét és a barátját, Mr. Smith-t. Mindkettőjüket hiányos öltözetben. Mr. Walker haragjában először a hátsó zsebéhez kap, hogy előrántsa revolverét, azután mást gondol. Megfogja a cingár Smith-t, felemeli, az ablakhoz viszi és nyakánál fogva, harminchét emelet magasságban, a mélység fölé tartja. — Félsz, te nyomorult? — kérdi Smith-től. — Félek — nyöszörgi a barát. — Na jó — mondja engedékenyen Mr. Walker —, akkor elengedlek! SZÉP KIS FÖNÖK - Én a hivatalomban 450 embernek parancsolok. - Gratulálok! - Sajnos, egyikük sem engedelmeskedik . . . PROTEKCIO Nem vagyok befolyásos ember, és semmiféle funkcióm nincs, azért vidéki rokonaim, ismerőseim gyakran fölkeresnek ügyes-bajos dolgaikkal. Sőt akadnak köztük, akik arra kérnek, hogy fiáknak vagy lányuknak állást szerezzek. — Olyan állás legyen -*- mondják jóságosan —, ahol az ember nem erőlteti meg magát, de azért sokat keres. Erted, ugye, hogy mire gondolok? Hogyne érteném. Csakhát ilyen állás már nincs. Ha volt is, réges-régen betöltötték. Árnyékos helyek még akadnak ugyan itt-ott, de hát azt más fogja elfoglalni, nem az én retyerutyám. No, meg aztán most az önigazgatás korszakában nem is lehet olyan egyszerűen valamilyen székbe ülni vagy állást elnyerni. Ezt a rokonaim, ismerőseim is jól tudják, de azért mindig jócskán akadnak közöttük, aki ilyen kéréssel kopog be hozzám. A minap egy régi gyerekkori cimborám keresett fel. Vagy két órát kerülgette a forró kását, mire kirukkolt a kérésével: — Nem haragszol, ha megkérlek valamire? Van egy igen okos fiam, próbálj meg állást szerezni neki. Tudod, hogy hogyan vannak a fiatalok. Valamikor mi is azok voltunk, megunta a falut, a sarat... — Ha matematika szakos tanár, nyomban elhelyezkedhet — vágtam el a hosszú bevezetést. — Ki nem állhatja a matematikát. — Milyen iskolát végzett? — Van valamilyen iskolája. — Főiskolája? — Olyasvalami, csak félbeszakította, nem volt türelme hozzá. — Nincs diplomája? Ez már nehezebb eset. Akkor talán valamilyen szakmát tanult időközben? Két építővállalat igazgatóját jól ismerem ... — Malteroslegénynek, mi? Nem, egy ilyen tehetséges gyerek jobb sorsra érdemes. —• De hát mondd meg végre, mihez ért a fiad? — Hogy mihez ért... Csakugyan, mihez is ért a Jóska? Hát ha őszinte akarok lenni, meg kell mondanom: semmihez. — Es hogyan találjunk neki állást, ha semmihez sem ért? — De hát mit képzelsz te, miért jöttem én hozzád? Ha valamihez értene, akkor nem jöttem volna ide, nem kérnék protekciót. Azzal máris indult, és úgy becsapta maga után az ajtót, hogy csak úgy rengett tőle u ház. PAP ENDRE