Új Szó, 1969. június (22. évfolyam, 127-151. szám)

1969-06-22 / 25. szám, Vasárnapi Új Szó

Férfiak szoknyában... A legújabb londoni divatőrület a szoknya ... férfiak számára. A divattervezők jelszava: ha a szoknya nem elég kényelmes, öltsön magára hosszú selyembugyogót. A férfiak számára készült bugyogók (hasonlók a keletiekhez) és a szoknya voltak Michael Fish és Annacat Janet Lyle londoni divattervezők idei nagy tavaszi divatbemutatójának attrakciói. « Fish modelljei nagy érdeklődést keltettek. A Szűz gróf nevű modell még a mindenre felkészült nézők között is nagy feltűnést keltett. A maneken szoknyaszerű inget és fehér csipkéből készült harang alakú, ujjatlan zakót viselt. A tervező kedvelt színei a narancssárga és a világos piros. Különös figyelmet szentel a férfiszoknyáknak, óriási fényes kapcsokkal és hamis drágakövekkel díszíti őket. Az egyik maneken bemutatott egy kígyóbőr utánzatból készült rövidnadrágot, amelyet hatalmas csattal ellátott narancssárga öv díszített. A férfiak másik divatos ruhadarabja a tervező szerint a hamis drágakövekkel kivarrott, pezsgő színű hosszú selyembugyogó lesz. Alig hisszük, hogy a férfiak tetszését megnyeri majd ez az „egyszerű és praktikus" szoknyadivat. De az erősebb nem számára nemcsak szoknyákat terveztek. Volt itt szűk fekete nadrág fekete-fehér hímzett mellénnyel, pirossal szegett narancssárga bársonynadrág vörös selyemharisnyával, szoknyanadrág fényes gyöngyökkel kivarrt mellénnyel és fekete szűk nadrág gazdagon ráncolt fényes fehér selyemből készült inggel. A női divat háttérbe szorult, pedig Annacat bemutatott néhány igen érdekes és szép modellt, többek között egy átlátszó csipkekomplét ís, de úgy látszik, az átlátszó anyag már nem eléggé feltűnő. A divattervező valószínűleg megbánta, hogy az utolsó pillanatban meggondolta magát, és nem mutatta be szenzációs „Meztelen hátsórész" nevű modelljét, amelynek már a neve is elég sokatmondó. A közönség véleménye a divatrevüről egyöntetű volt: ha a férfiak ilyen pávaszépségű öltözékben járnak majd, a nők kénytelenek lesznek az elragadtatástól megadni magukat. (MAGYAR SZÚ) HHHHMBHH • L Tonhal-háború Antiiopok balettje Ahol megállt az idő A brit szigetvilágban van egy völgy, amelyben lelassult az idő járása. A nyugat-walesi Pembrokeshire grófságban van a Gwon völgy, amelynek lakói még ma ls az időszámításunk szerint 46-ban Rómában bevezetett időszámításhoz igazodnak. NagyBritannia már 172 évvel ezelőtt elvetette a Julianus-naptárt és áttért az 1582 óta érvényes Gergelynaptárra, melyet a legtöbb európai ország — a britek, a svédek és az oroszok kivételével — már a XVI. században elfogadott. Amikor Anglia is bevezette a Gergely-naptárt, a két Időszámítás közti eltérés 11 nap volt. Gwon völgyének lakói nem idegeskedtek az „ellopott 11 nap miatt", hanem kitartottak a régi naptár mellett. Ma például 12 nappal előbb ünneplik az Újévet, s megvetéssel szólnak az egész világról, mely rajtuk kívül téved az Időszámításban. International Heral Tribúne Műértő tolvajok Az év első negyedében Nagy-Britanniában 1 130 000 font sterling értékű festményt loptak el. Ez nem csak angliai, hanem világrekord. Érthető tehát, há a Scotland Yard harcra készül, és néhány éven belül kialakítja a műkincsek nyomozó csoportját, amelynek az lesz a feladata, hogy kinyomozza a kiváló műértőknek bizonyuló rablókat, akik művészettörténészeket megszégyenítő érzékkel és ízléssel választják kl és lopják el nyilvános és magángyűjteményekből a legértékesebb alkotásokat. Az elkövetett bűntények bizonyítják, hogy a műkincsekre „szakosított" alvilági elemek nem analfabéta vagányok, hanem megfelelő szakműveltséggel rendelkeznek. Például Sir Roland Penrose gyűjteményéből 300 000 font sterling értékű festményt loptak el — többek között Picasso hat alkotását. Tény, hogy a Scotland Yard kissé későn határozta el a nyomozó csoport kibővítését hiszen ez ideig az egész csoportnak csupán három tagja volt és így nem csoda, hogy úgyszólván egyetlen nagyobb képrablás tetteseit sem tudták lakat alá tenni. Az is igaz, hogy a képtárak és a műgyűjtők sem gondoskodnak kellőképpen a műkincsek biztonságáról. így például a rendőrség évek óta eredménytelenül kéri az értékesebb darabok fényképét, hogy adott esetben megküldhesse a világ minden rendőrállomásának és így megnehezítse a kincsek értékesítését. A szakemberek véleménye szerint a világhírű műalkotásokat nem azért lopják el, hogy értékesítsék, mert az szinte lehetetlen, hiszen ezek a kincsek világszerte közismertek, hanem azért, mert a lopás után a tulajdonosok jelentfis jutalmat ígérnek a becsületes megtalálónak, vagy nyomravezetőnek, tehát a tolva) a becsület hófehér tógájában jelentkezhet a tulajdonosnál és zsebre vághatja a többnyire igen tekintélyes jutalmat. (PARIS MATCH) A San Juan amerikai halászhajó megtámadása és legénységének megbüntetése 50 mérföldre Peru partjaitól a Wixorc-kormányzat eddigi legélesebb reakcióját váltotta ki. Rogers külügyminiszter meg sem várta, hogy az összetűzés hírét hivatalosan is megerősítsék, máris magához kérette Peru washingtoni nagykövetét, s „komoly aggodalmát" fejezte ki a történtek miatt. Később az Egyesült Államok jegyzéket intézett a perui kormányhoz, amelyben 50 000 dollár kártérítést követel. Az úgynevezett „tonhal-háború" a csendes-óceáni vizeken az elmúlt hét évben éleződött ki. Különösen Ecuador és Peru tart ki amellett, hogy felségvizeik a partoktól 200 mérföldnyire terjednek. Chile mindeddig nem lépett fel ennyire harciasan, mindössze bizonyos előnyöket szeretne magának biztosítani az említett területen belül. Az amerikai tonhal-halászok szövetségének jelentése szerint Ecuador és Peru eddig mintegy 80 halászhajót fogtak el, három ízben került sor tűzharcra, s több mint félmillió dollár bírságot hajtottak be. Az eddigi amerikai kormányok nem vették figyelembe a perui és ecuadori követelést, azt hajtogatták, hogy az Egyesült Államok a partoktól mindössze 12 mérföldnyi sávon ismeri el a felségvizeket. Ezzel szomben a halászok olyan utasítást kaptak, hogy meneküljenek el, ha észreveszik az őrhajók közeledtét, ha pedig elfogják őket, fizessék meg a büntetést. A kongresszus néhány tagja ezzel szemben mégis törvénymódosítást eszközölt ki, melynek értelmében a büntetéspénzt levonják az illető államnak nyújtott segítségből. A törvénymódosítás arra is kitér, hogy korlátozza, illetve szüntesse be ezeknek az államoknak a fegyverszállítást. S amíg a kongresszusban éles viták folytak, az Egyesült Államok egyezkedni kezdett, s a szóban forgó vizek halászati jogáért magasabb juttatást ígért a tonhalak védelmét szolgáló közös alapba. Amikor azonban a tárgyalások kedvezően alakultak, Peru újabb halászhajót fogott el. Ki nyeri meg a „tonhal-háborút" — ma még nehéz volna eldönteni. Tény, hogy az amerikai szankciók komolyan érintenék az említett két országot. Másfelől viszont a korszerű amerikai halászhajók veszélyeztetik a tonhai-álloinányt. (ECONOMIST) A vándor állatgondozó Üj és ötletes foglalkozási ágat alapított a mezőgazdasági munkát kedvelő fiatalok számára MONICA MARTENSSON 19 éves stockholmi lány (képünkön). A fiatal lány — természetesen illő fizetség és ellátás ellenében — segít azoknak a kis- és középparasztoknak, akik betegek, vagy szeretnének egy kicsit pihenni, vagy szeretnének legalább egy héten egyszer a városba utazni. Monica ilyenkor vállalja az állatok szakszerű ellátását és külön érdeme, hogy univerzális tudású, egyformán ért a szarvasmarhákhoz, juhokhoz, vagy baromfihoz. Először VISKADAL község IS gazdájának tette meg ajánlatát. Lelkendezve fogadták a fiatal lány nagyszerű ötletét és ma már Monica nélkülözhetetlen számukra. Napidíja 84 svéd korona, az utazási költség megtérítése és a teljes ellátás. Havi keresete jelenleg 2000 SVÉD KORONA. A vándor állatgondozó kijelentette, hogy a városi élet egészségtelen és fárasztó, míg a falusi élet ennek éppen az ellenkezője, és emellett csak a falvakban talál őszinte és igaz barátokra. (SIE + ERJ ••nM MKEOHHaSMH Hant •nBKN SKBBM Christine Ewery amerikai artistanő naponta négyszer ugrik zebraháton egy medencébe. (OGONYOKI •••••••••••IliHi