Új Szó, 1969. június (22. évfolyam, 127-151. szám)

1969-06-22 / 25. szám, Vasárnapi Új Szó

Jarka, Alena és a többiek • A hontalanok sorsa nem rózsás ® A finnyások elvesztek • Ködbe veszett illúziók PETER HAJDÚK svájci levele Idegenben Két miniszoknyás kislány ... Genfben, a hatos trolibusz megállóján ismerkedtünk meg, amikor ékes prágai zsargonban a pokolba kívántak egy tolakodó öregasszonyt. Mikor megjegyeztem, hogy a címzett aligha érti meg a „példabeszédet", a 19 éves I a r k a és a 21 éves Alena szeme felragyogott. — Maga is c s e h?" Megmagyaráztam a tévedést, de ez nem rontotta el a honfitársi találkozás örömét... Meggondolatlanul A két kislány szeptember első felében Bécs irányában mondott búcsút hazájának, s útlevéllel a táskájukban nekivágtak az ismeretlen, de első pillantásra is gyönyörű nagyvilágnak. Az osztrákokról hamar véleményt alkottak: fukarok és álnokok az istenadták. A híres bécsi vendégmarasztalás csak a kemény valutával fizető külföldi vendégeknek jár ki. Megjárták az átmeneti táborokat, a vöröskeresztes menhelyeket, a katolikus Charitas éš az evangélikus szeretetthonokat, élvezték az osztrák kormány segélyakcióját és a bécsiek támogatását. Hat hónapig bírta a két kislány meg az osztrák kormány. Aztán mindketten „bemondták az unalmast". Az osztrákok munkára serkentettek, a két kislány meg rájött arra, hogy ebből a cikkből a Novotný-érában is bőven kijutott nekik. A nagykapu nyitva áll, s a csehszlovák útlevél negyedik oldalán ott áll, hogy érvényes a világ minden országába. Az osztrák segély maradéka és a svájci külképviseleti szerv rugalmas intézkedése Genfig elegendőnek bizonyult.... Eleinte kellemesen csalódtak. A fukarságukról ismert svájciak kivételesen őszinte szívvel és nyitott pénztárcával fogadták a csehszlovák népvándorlás két új hősét, akik elégedetten állapították meg, hogy a 25 frankos gyors segély e gazdag ország bőkezűségének nem egyetlen megnyilvánulása. Vele jár ingyenes szálás és napi háromszori étkezés is az Üdvhadsereg barakktáborában. Az első nagy meglepetés ám akkor érte újdonsült ismerőseimet, amikor rájöttek, hogy a helvét gyorssegély összegéből alig futja fejenként harminc felbélyegzett képeslapra. A derék svájciak segítőkészsége azonban nem ismert határt. Bár a pénzbeli juttatások később semmilyen formában nem akartak megismétlődni, a genfi kanton munkaügyi hivatalának személyzete személyesen szállt ki a táborba, hogy tanáccsal és tettel könnyítsen az önkéntes száműzöttek során. így aztán a két prágai kislány egy zimankós szerda reggelen, négy nappal azután, hogy hátat fordítottak a császárvárosnak, vadonatúj munkaköpenyt öltöttek, s beálltak a genfi varrógépgyár dolgozói közé. Az első napokat nehezen bírták, aztán tizenkettedik napon rájöttek, hogy itt számukra nem terem babér, s kereket oldottak. Amikor márciusban megismerkedtem velük, már második hete éltek megtakarított keresetük maradványaiból. A gyárban 4 frankos órabért kaptak, az üzemi ebédért 2,20 frankot fizettek. A város meg túl drága volt. Az egykori pozsonyi törzskávéházam főpincére által alapított, virágzó magánbank külön árfolyama szerint egy svájci frank 9 csehszlovák koronát ér. Egy kg marhabélszin viszont 30 kemény frankba kerüli... Az üdvhadsereg tábora az utolsó állomás, ahol egy külföldi Svájcban kiköthet ... Ahány ország, annyi szokás Bár a csehszlovákokat nem különböztetik meg úgy, mint a többi vendégmunkást, azért nekik is illik dolgozni. Errefelé határozottan rosszallják a művezetőnek való visszafeleselést, az elfecsérelt időt pedig levonják a bérből, és félreérthetetlenül tudtul adják, hogy száz százalékos teljesítményre tartanak Igényt. Jó honi viszonyaink közepette felcseperedett honfitársnőink önérzete ezt nem viselte el. Megtörtént, hogy képeslapjaikat nem bélyegezték fel, s a fránya svájci postások, elkövették azt a turpisságot, hogy a lapokon levő kézírást egybevetették egy ugyanakkor bedobott levélével, melyen a feladó címe is szerepelt, s egyenesen a gyárhoz fordultak. A gyárban ridegen közölték a két kislánnyal, hogy Svájcban az ilyesmi illetlenségnek számít, s portó gyanánt 32 frankot vontak le bérükből. Majdnem egy szoba havi bérét! Pontosan egynapi keresetüket. Hát ebből elég volt. A tizenharmadik napon emelt fővel és orral távoztak. Megismerkedésünkkor már nyolcadik napja nem voltak munkaviszonyban, s a svájci rendőrség udvariasan, de határozottan a tudtukra adta, hogy ha három napon belül nem vállalnak munkát, sajnálattal búcsút vesznek tőlük. Vagyis repülnek, ami azért is lehetséges, mert április 1-től Ismét közlekedik a Prága—Genf légijárat. Most mit tegyenek? Kajánabb olvasóimmai közlöm, hogy ez a két kislány még nem érett meg a legősibb női ipar űzésére, különben sem tűrné ezt a svájci erkölcsrendészet. Az ilyen mesterséget űző egyéneket az Idegenforgalom hozza magával, mégpedig nyugati útlevéllel, saját gépkocsin érkeznek, az Intercontinentalban bérelt 120 frankos szobában laknak, mivel az illetőket vendégeknek kell tekinteni. Amit pedig vendégnek szabad, nem szabad egy vendégmunkásnak! A A genfi kanton munkahivatalában nem titkoltam el újságírói mivoltomat. A tisztes korú, de még mindig kellemes hölgy, mint mindig igazi svájci, fütyül arra, mit Írnak róluk Kongóban vagy Csehszlovákiában,' de hivatalból udvarias volt. Ezért fizetik. Amikor azonban a tárgyra tértem, a tekintete elborult. — Non, Monsieur!... Erről a két perszónáról többet nem tárgyaioki Ugyanis megtörtént, hogy hivatalos kötelességén túlmenően, méghozzá személyesen három munkalehetőséget is szerzett a két prágai lánynak. Ezeknek semmi sem jó. Gyárban dolgozni nem akarnak, nyelveket nem tudnak, idejönnek, felszólítás nélkül levágódnak a székre, keresztbe teszik a lábukat és egy svájci hivatali helyiségben(l), feszélytelenül rágyújtanak, s bejelentik: ők nem gyárilányok és nem főzőmindenesek. Pedig milyen nagyvonalúak a svájciak! Négy napig ingyen kosztot és lakást adtak. Az alacsonyabb rendű bérmunkásokra vonatkozó előírások a csehszlovákra nem vonatkoznak, tehát olyan állást is kaphatnának, amelyben az idegeneknél megszabott 1100—1200 frankos bérplafonon felül ls kereshetnének, mert C Igazolvány tulajdonosai, s ilyet legfeljebb nyugatiak kaphatnak. A C kategória ugyanis azt jelenti, hogy az ilyen dolgozó nem terheli meg a munkaadó vendégmunkáskvótáját. Egy C kategóriájú dolgozó megfelelő szaktudás és világnyelvek révén éppen úgy érvényesülhet, mint egy született helvét. A két lánynak nincs Ilyen minősítése. Jarka éppen hogy leérettségizett, Alena pedig postáskisasszonykodott. Szóban és írásban menekültnek vallják magukat, dolgozni viszont nem tudnak, de nem is nagyon akarnak. Az pedig számukra érthetetlen, hogy a gazdag Svájc miért akarja őket dolgoztatni. Hol a kiút? — kérdeztem magamtól, amikor elhagytam az Üdvhadsereg barakkszállását, a munkahivatal rideg légkörét. A kislányok világot mentek látni. Bécsben magam is tanúja voltam, hogy Ausztrália fogalma mennyire tudja vonzani a csehszlovák nőket, akik az ötödik világrészről csak anynyit tudnak, hogy sok ott a férfi és kevés a nő. Nézhetnek is nagyot, ha majd az utolsó fillérig le kell dolgozniuk az ausztráliai állam Javára a repülőjegyet a nagylelkű gyors segélyt, No, de Svájc? Férjhezmenésre legfeljebb Ausztrália jó. Egy svájci férfi angol és amerikai nőt sem vesz feleségül. Svájcban ugyanis még a nyugatiak sincsenek nagy becsben. Utcára nem kerülhetnek a lányok, mert ezt nem tűrné e Józan és puritán állam rendőrsége. Állampolgárság szerzéséhez vajmi kevés a házassági bizonyítvány, mert a községek és városok zömében öt-tlzenkét évig várhatnak svájci állampolgárságra, amelyet Igen nehéz megszerezni, mert feltételül szabják, hogy az illető (svájci szempontból) jó hírnévnek örvendjen, templomjáró, adakozó, közkedvelt és köztiszteletben álló egyén legyen, utódalt svájci szellemben nevelje, svájcinak érezze és vallja magát. A két prágai lány a ' gyári munka visszautasításával eljátszotta szerencséjét. Genfben nem maradhatnak, ha marad pénzük, elutazhatnak Lausanne-ba vagy Vevelybe, ha nincs pénzük, várhatnak autőstoppra la svájciak utálják a potyautazást, külföldi kocsi meg ritkán vetődik errefelé J. Hiába próbálkoznának új életet élni. Akkor sem lesz belőlük postáskisaszszony, sem pincérnő, ha történetesen megfelelő nyelvtudással és képesítéssel rendelkeznek, mert a kényelmesebb és Jövedelmezőbb állásokat maguknak tartják fenn a svájciak. Sorsuk: vagy 400 frankos bejárónők, vagy 600—700 frankos gyárimunkásnők lesznek, az utóbbi főnyereménynek számit. Lakáshoz nehezen jutnak, mert ott is lakásínség van, s a háziúr vagy a főbérlő megnézi, kit fogad be albérlőnek. A modern 600 frankos lakásokat csak a gazdag svájciak és idegenek, meg az ott akkreditált külföldi tisztviselők tudják megfizetni. Albérletért — az igénynek megfelelően — 50 frankot is elkérnek. Vendéglőbe sem fognak járni. Igaz, hogy egy pohár kitűnő vörös bor (két deci) csak 1,40 frank, az ebéd viszont még a talponállóban sem olcsóbb 7—8 franknál. Az Is meggondolandó, kidobjanak-e fél frankot vonaljegyért, vagy inkább tapossák a sarat. Mese és valóság Kíváncsi voltam, igaz-e, amit külföldre szakadt honfitársaink — a hazaiak ámulatára — leveleikben ecsetelnek. Pozsonyban nyert számtalan címre bejelentés nélkül kopogtattam be. A nyert kép is ilyen volt. A sok ezer frankos kereseteket a levélírók a kisujjukból szopták. Egy magas rangú nemzetközi tisztviselő, aki csehszlovák diplomáciai útlevéllel az ENSZ genfi apparátusában dolgozik, havi szerény háromezer frank fizetést kap. Egy pozsonyi vegyészmérnök ismerősöm a mamájának és kollégáinak négyezer frankkal dicsekedett, a felesége viszont Zürichben arra panaszkodott, hogy havi bevételük csak 990 frank, pedig ő is kénytelen 450 frankért konyhalányként kisegíteni. Tanúsltom: Svájc földi paradicsom. A kirakatok tele vannak. Am nem azok számára, akik külföldi vendégmunkásként tengődnek. Megkérdeztem a lányokat, érdemes volt-e otthagyni az otthont? Nem jobb-e odahaza. — Nem! — hangzott válaszuk. Mit jelent ez? Főként mit takar? A naponta felpofozott asszony szégyenét, mert nemcsak környezetének, hanem önmagának sem meri bevallani, hogy szeretett férje brutális vadállat, s inkább elviseli az ütlegelést, a soksok megaláztatást, csak ne kelljen bevallania, hogy ostoba volt, amikor élete párjának felült. A világgá széledt egyének szégyenét palástolja, mert inkább megalázkodnak, gürcölnek, tűrik az idegen művezető, az idegen rendőr, a szigorú munkahivatalok basáskodását, csak ne kelljen lesütött szemmel hazakullogniuk és beismerniük, hogy ... Ám elég a tanmeséből. Marad a küszködés, s az a tudat, hogy a haza földjén túl mindenütt lenézett idegen marad. S ha dolgozni hagyják, azt kell tennie, amire más kevés pénzért nem kapható, hogy annak a másiknak legyen jobb, kellemesebb és kényelmesebb az élete. Idegenben az élet hihetetlenül terhes. S néha nagyon fáj is. mmmammmmmmmmmmmammmm^mmm « „NYOMÓS OK" Ezio Garibaldi, az olasz nemzeti hős unokája különös keresetet Indított az olasz állam ellen. Családja nevében követeli: adják vissza nekik a 15 négyzetkilométer területű és kétszáz lakosú Caprera szigetét, amely a Tirrén-tengerben Szardínia és Korzika között fekszik. Annak idején a szigetet részben megszerezte, részben ajándékba kapta Giuseppe Garibaldi, aki itt élte le utolsó éveit, s itt is alussza örök álmát. A szigetet 1892-ben katonai célból kisajátították a Garibaldi családtól. Ezio Garibaldi most arra hivatkozik, hogy a sziget már sok-sok évvel ezelőtt elvesztette katonai jelentőségét. A sziget katonai hatóságai „nyomós okot" hoztak fel a Garibaldi család keresetének visszautasítására: Olaszország NATO-tagságát, amely visszaadta a sziget katonai jelentőségét. KROKODILFARM A RUDOLF-TAVON A kenyai vadászfelügyeleti hatóság azzal a kezdeményezéssel állt elő, hogy létesítsenek krokodilfarmot a Rudolftavon. Nem véletlenül döntöttek így. Ismert tény, hogy számos afrikai folyóban és tóban egymás hegyén-hátán nyüzsögnek a krokodilok. Irtják is őket irgalmatlanul. A krokodilhúst a piacra viszik vagy vendéglőknek szállítják. Az ide vetődő turisták nyilván nem szalasztják el az alkalmat, hogy megízlelhessék a szokatlan menüt. A krokodilbőrből készült tárgyak is elég keresettek. A farm szervezői már kiszemelték a tó megfelelő öbleit, s tervszerűvé akarják tenni e hüllők irtását és felhasználását. ULTRAHANG A GYÓGYÁSZATBAN Ultrahang segítségével az ötödik-hatodik héten megbízhatóan megállapítható a terhesség, és következtetni lehet ikrekre is, állapították meg az ultrahang gyógyászati felhasználásával foglalkozó bécsi világkongresszuson. A másodpercenkénti húszezer rezgésnél magasabb, úgynevezett ultrahangokat az orvostudomány már évtizedek óta alkalmazza a reumatikus betegségek gyógyítására. Ma már százezertől húszmillióig terjedő rezgésszámú ultrahangokat alkalmaznak, s alkalmazásukra jellemző, hogy a diagnosztikában például utrahangos felvételek egészítik ki a röntgenképet, mint a szemgyőgyászatban, ahol a hagyományos eljárás sokkal bonyolultabb. Fokozott szerep jut az ultrahangnak a rákos daganatok felismerésében, a balesetek utáni agyvizsgálatokban, valamint a szívbetegségek kezelésében is. CSODAGYEREK Egy karachi orvos beszámolt egy két és fél éves kislány különös esetéről — a kislányt 50 órával eltemetése után élve találták a sírban. A pakisztáni kislány egy szombati napon „halt meg", s hétfőn már el is temették az egyik karachi temetőben. Sírja négy láb hosszú, 2,5 láb széles és 5 láb mély volt. A kislányt nem koporsóban, hanem mohamedán szokás szerint fehér vászonlepelbe burkoltan helyezték a sírba. A sírhalom nyilván nem volt elég magas, így a tetszhalott gyermek kellő levegőhöz juthatott. Két és fél éves gyermeknek egyrészt nincs annyi levegőre szüksége, mint egy felnőttnek, másrészt eszméletlenségi állapotában is csökkent az oxigénszükséglet. Az anyát állítólag álmában egyí fehér leples aggastyán figyelmeztette, hogy gyermeke él, s nyissa ki a sírt. A sír felnyitása után a gyermeket ülőhelyzetben találták, amint éppen a kisujját szopta.