Új Szó, 1969. június (22. évfolyam, 127-151. szám)

1969-06-22 / 25. szám, Vasárnapi Új Szó

Beszélgetés Szergej Bondarcsuk szovjet filmrendezővel em felejtem el a történelmet... SZERGEJ BONDARCSUK H

a az ember autóval Ungvárról Munkácsra utazik, úgy kb. a feleúton, Ungvártól mintegy 20 kilométernyire, Szerednye község határában, az országút baloldalán úgy útjelző tábla hökkenti meg az idegent. A táblán ugyanis ez áll: Waterloo, — cirill és latin betűkkel Írva a helyiségnév. Kárpátaljai tartózkodásom első napjaiban így szereztem először tudomást arról, hogy a szovjet—olasz koprodukcióban készülő „Waterlooi csata" című film külső felvételeit itt forgatják. A film főrendezője Szergej Bondarcsuk a neves szovjet filmrendező és filmszínész. Ki más illetékesebbel beszélhettem volna a készülő filmről, mint Szergej Bondarcsukkal? Az Uzsgorodszálló halljában fogad. A film szovjet főigazgatójától, aki Bondarcsukkal a találkozást létrehozta, 10 perc beszélgetést kértem, ő már csak 5 percet közvetített, de a beszélgetés fél óráig tartott. Bondarcsuk elnézést kér, fáradt, most jött haza a forgatástól, de kérdezzek, szívesen válaszol. Elsősorban is a film születésének az előzményei felől érdeklődöm. — Tulajdonképpen befejezem azt a témát, melyet a Háború és béké-vo 1 megkezdtem — mondja Bondarcsuk. — Űgy vagyok ezzel mint az író, aki egyik könyvét még be sem fejezte, máris a következőre gondol. Nagyon megragadott és élt bennem Tolsztojnak az a megállapítása, hogy Napóleon hadseregét súlyos csapás érte Borogyinónál, de a halálra sebzett állat még tovább fut. A történelemből tudjuk, hogy az események mivel értek véget, hogy azok a Waterlooi csatában kulmináltak. Ügy vélem, hogy annak, aki ma művészettel foglalkozik, fő témául a háborúellenességet kell választania. Ez a film háborúellenes lesz. Ezért is vállaltam. A forgatókönyvet hárman készítettük: a francia Jean Anouiet, az angol Gary Grague és én. Ebben a filmben angol, amerikai, olasz, francia és szovjet művészek szerepelnek. Éppen ezért internacionalista filmnek tekintem. A főszerepet az amerikai Rod Stetger játssza. Ismert művész, tavaly Oscar-díjat kapott. Wellington szerepét az angol Cristofer Piamer filmszínész alakítja. A női főszereplő Claudia Cardinale. Blücher marsall az egyik szovjet filmszínész, Szergo Zakariadze. Irina Skobceva a markotányosnő szerepét játssza, XVIII. Lajos királyt pedig az amerikai Orsón Walles alakítja. Ezenkívül neves olasz festőművészek és operatőrök működnek közre a koprodukcióban. Egyébként a filmnek kb. egyharmada, 1500 méter Olaszországban már elkészült. A felvételeket most itt folytatjuk, és a filmet itt is fejezzük be. Szergej Bondarcsuk újra visszatér a film tematikájához, és a filmrendező most szinte történésszé vedlik át. Marx, Engels és Lenin megállapításait idézi a waterloi csatáról, Puskin, Hugó, Stendhal és Gercen műveire utal, majd Byronnál köt ki. — Szerintem Byron a Harold lovag-ban, pontosan értékelte ezt a csatát amikor ezt írja: „Emberek, hajtsátok meg fejeteket e csata vérmezején! De ne feledjétek^ fényt, dicsőséget csak az hozhat, az ember elméjét csak az örvendeztetheti meg, ha a fegyver forgatása szabadságot hoz az emberiségnek." J Szabad fordítás — B. L. megf.f. — Nem felejtem el a történelmet — folytatja Bondarcsuk —, amelynek egyik fontos szakaszát rögzíti ez az esemény. Ez a csata senkinek sem hozott győzelmet. Számomra ez a legfontosabb mondanivaló, ezt akarom kifejezni a filmben is. Ma is Tolsztoj hatása alatt vagyok, aki az emberiség legpiszkosabb ügyének tekintette a háborút, amely ellenkezik a józan emberi ésszel. Más dolog, amikor a nép a szabadságát védi, mint például a vietna-, miak, vagy mint a szovjet nép a második világháborúban. — Gercen azt mondta, hogy a napóleoni háborúk 100 évvel vetették vissza az emberiséget. Ez így is van. Wellington, a Waterlooi csata győztese, aki ma is Anglia nemzeti hőse, nem tűnt ki hadvezéri képességeivel, de Napóleon veresége elkerülhetetlen volt. Nekem most az a feladatom, hogy a filmben mindezt érzékeltessem a nézővel. Nem volna elég, ha csupán filmet készítenénk a csatáról. A történelemkönyvek az események minden részletéről beszámolnak. Nekünk a művészet nyelvén kell szólnunk a mozinézőkhöz. Művészi élményt kell nyújtanunk. És ez a legnehezebb. Sohasem törekedtem csupán szórakoztató filmek alkotására, hanem elsősorban művészi hatásra. A nézőre mélyebb hatást igyekeztem gyakorolni, főleg az érzéseire. A tudatalatti jelentős szerepet játszik minden művészi alkotás befogadásában, így a filmben is. Azért létezik a művészet, hogy képben, vagy más formában fejezze ki a tudatalattit, és hasson a nézőre. Kevés, ha egy filmben azt mondjuk, hogy ártalmas a dohányzás, ha a művészet eszközeivel erről nem győzzük meg a nézőközönséget. De ha a néző, a film megtekintése után azzal megy ki a moziból, hogy nem fog dohányozni, akkor hatással volt rá a film. Ez a művészet hatása, és nekünk most erre kell törekednünk. A továbbiakban az iránt érdeklődöm Szergej Bondarcsuktól, hogyan került sor arra, hogy Kárpátalján forgassák a filmet? — A Háború és béke egy részét itt forgattuk, és úgy láttam, hogy sok adottság, szempont is szól amellett, hogy ismét ezt a területet válasszuk. Megszerettem ezt a tájat, ezeket a helyeket. Egyszerűen szeretem Kárpátalját, és ez talán nem baj? — és derűsen felnevet. — A filmben nagy csatajelenetek folynak le, s éppen ezért érdekelne, hány statiszta szerepel a filmben? — Amikor a Háború és békét forgattam — válaszolja Szergej Bondarcsuk —, az újságok igen sokat írtak arról, hány statiszta szerepel, mennyi puska és ágyú van, és más hasonló dolgokról. Én nem ezt tartom lényegesnek, éppen ezért nem is mondok számokat. A számok nem kifejezőek. Nekem nem mondanak semmit. A Waterlooi csatában 200 ezer ember vett részt. Nekem az a célom, hogy visszadjam ezt a csatát, hogy a nézőnek az a benyomása legyen: a Waterlooi csatát látja maga előtt. És a néző azzal a gondolattal távozzék a moziból, hogy ez a film azt mondja, amit Tolsztoj és Byron mondottak annak idején. Ha ez sikerülni fog, akkor elértem a célomat. Végül az utolsó kérdésem Szergej Bondarcsukhoz: milyen a kapcsolata a csehszlovák filmművészekkel? — Kapcsolataim a csehszlovák filmművészekkel nem mai keletűek — hangzik a válasz. — Többször jártam Csehszlovákiában, jól Ismerem az országot, és sok barátom van ott. Gyakran találkoztunk nemzetközi fesztiválokon, Karlovy Varyban, Cannes-ban és másutt. Nagyra értékelem a csehszlovák filmművészet több alkotását. Az utóbbi években nagyon elfoglalt voltam, hat évig dolgoztam a Háború és békén, utána egy jugoszláv filmen, s így nem igen volt lehetőségem, hogy mélyebben foglalkozzam a csehszlovák filmművészet legutóbbi alkotásaival. — A szocialista filmművészet — fejezi be a beszélgetést Szergej Bondarcsuk, — kilépett a világporondra, és jelentős sikereket ért el, amit a díjak odaítélése és a filmek sikere is bizonyít. E sikerek további munkánkban köteleznek bennünket. Szergej Bondarcsuknak megköszönöm a beszélgetést és erős kézfogással válunk el egymástól. 3ÁTKY LÁSZLÓ • Vittorio de Sica bejelentette: visszatér a neorealista témákhoz. Új filmjét Cesare Zavattinival közösen forgatja. Témája: szerelmi történet Milánó külvárosában. • Megtorlás címmel készített filmet Alekszandr Sztolper szovjet rendező Konsztantyin Szimonov Nem születtünk katonának című regényéből. Stolper rendezte ai Élők és holtak című Szimonov-regény filmváltozatát is. A Megtorlást sikerrel mutatták be Moszkvába. • Shakespeare Julius Caesar című drámája új filmváltozatának forgatását a napokban kezdik meg Stewart Bürge angol rendező irányításával. Az új filmváltozat címszerepét John Gielgud, Antoniust pedig Charlton Heston alakítja. • Jacques Tatinak ítélte a zsűri a Bodil-díjat - a dánok „Oscar-díját" - a Dániában bemutatott legjobb külföldi filmek kategóriájában. • Engels születésnek 150. évfordulója tiszteletére 1970-ben filmet készít a drezdai DEFA Filmstúdió és a moszkvai Szojuzmultfilm Stúdió. A jórészt dokumentumanyagból készülő film rendezői Katja és Klaus Georgi, és Fjodor Chidruk. Ha üvölt, eressze el! Ezt a furcsa címet Charles Martin, egy fiatal amerikai rendező adta új szélesvásznú színes filmjének. Martin a sajtó munkatársainak kijelentette, hogy ezzel a művel a néger-kérdésben kíván tanúvallomást tenni. A film főhőse egy alaptalan vádak alapján életfogytiglani börtönre ítélt néger fiatalember, aki egy napon megszökik a fegyházból, csak azért, hogy megkísérelje bebizonyítani ártatlanságát. A fordulatos és igen szókimondó film főszerepeit viszonylag kevésbé ismert színészek: Dana Wynter, Raymond St. Jaques, Kevin MacCarthy játsszák. Londoni újdonságok Két öregedő ember szerelmének könnyes-mosolygás históriája az „Egymásba nyíló szobák", amelynek felvételeit a minap kezdték meg a Shepperton Stúdióban. A főszerepeket, a két öregedő szerelmest, Bette Davis és Michael Redgrave alakítja.' John Lee Thompson, számos nagysikerű film rendezője, ezúttal vígjátékot forgat Írországban és Skóciában „Falusi táncmulatság" címmel, Peter O'Toole és a szép Susannah York főszereplésével. A „Sétabot" bűnügyi történet, főhőse egy mindenre elszánt fiatalember, aki egy béna lány segítségével igyekszik elkövetni gaztetteit. Főszerepben: Dávid Hemmings és Samantha Eggar. Peter Schaffer, a neves színműíró, „,A Nap királyi vadászata" című darabjából ugyanezzel a címmel film készül.