Új Szó, 1969. június (22. évfolyam, 127-151. szám)

1969-06-22 / 25. szám, Vasárnapi Új Szó

önarckép Csak o zseni képes „Alkotásai a századforduló festészetének feszültséggel teli expresszív időszakát jelzik. Megszállott lelkének prófétai megnyilatkozásai. Sejtjük bennük festőjük küldetésszerűnek érzett fanatizmusát, a mindenség pantheisztikus egységének hitét, önfeláldozásra képes, tántoríthatatlan meggyőződését. Fokozatosan erősbödő primitivitása a reális élet öszefiiggéseitől, logikájától való eltávolodást bizonyítja. Ösztönösen kerUl erre a vágányra. Képeiben nincs semmi keresés, ingadozás, műdadogás — végzete volt így festeni. Nem volt elődje, tanítványa, követője, nem csinált iskolát, stílusa független minden külföldi hatástól. Nála is beigazolódott Picassónak a modern festőkről való mondása, hogy nincsenek többé iskolák, festők vannak csupán." (¥BL ERVI

N. CSONTVÄRY) Életéről és munkásságáról bizarr legendák keringtek. Egyedülálló természete gyakran vált a csodálkozás, sőt a nevetség tárgyává. Alkotásainak is sokáig ez volt a sorsa. A sajátosan megformált festményei, egyéni alkotómódszere és nézetei révén sok-sok kérdés elé állította az akkori és mai műkritikusokat, de a pszichológusokat is. Mindez azonban semmiképpen sem befolyásolja azt a lényt, hogy Csontváry a századforduló festészetének kimagasló képviselője volt, akinek pályafutását szigorúan a lényeges momentumokhoz ragaszkodva is végig lehet kísérni. A kibontakozás időszaka Csontváry-Kosztka Tivadar ÉszakMagyarországon, Kisszebenben született. Édesapja gyógyszerész volt, és a fia is egy ideig ezt a foglalkozást folytatta. 1880-ban, a szegedi árvíz idején a fiatal Csontváry életveszélyes kalandokkal teli mentési munkálatokon vesz részt, ahol tapasztalhatta a természet pusztító erejét és váltakozó arculatát. Ez az esemény állandó nyomot hagy életében- és a kísérő motívumok, főleg a vihar és a víz különböző változatokban gyakran visszatérnek alkotásaiban is. A lelki és testi megrázkódtatással járó természeti katasztrófa után abbahagyja a tanulást és Iglóra megy, a gyógyszertárban kezd dolgozni. Csontváry ekkor már 27 éves és a rendelkezésünkre álló adatok szerint még nem gondolt arra, hogy festő legyen. Egy napon azonban váratlan esemény történt, amelyről a következőket írja: „Hajnalban nap-nap után a lángoló Kárpátokat figyeltem, s egy délután csendesen bóbiskoló tinós szekeren megakadt a szemem. Egy kifejezhetetlen mozdulat kezembe adja a rajzónt s egy vénypapírra kezdtem rajzolni a motívumot. A principálisom nesztelenül hátul sompolygott és a rajz elkészültével a vállamra ütött: — Mit csinált, hiszen maga festőnek született! Principálisom távoztával kiléptem az utcára, a rajzot elővettem tanulmányozásra, s ahogy a rajzban gyönyörködöm, egy háromszögletű kis fekete magot pillantok meg a bal kezemben, mely figyelmemet lekötötte. E lekötöttségben a fejem fölött hallom hátulról: Te leszel a világ legnagyobb napút f plen air) festője, nagyobb Raffaelnél." Ismét a lélektan határához érkeztünk, de maradjunk meg csak a tényéknél. Csontváry 1881 tavaszán Rómába utazik, hogy Raffaello festményeit megismerje. Nem lelkesedik a maestro képein, mert szerinte hiányzik festményeiből az életenergia és azok a vonások, melyeket csak ő ismer. Ilyen szempontból ez a római út egy lépcső volt az immár tudatosan készülődő festő számára a sajátos kifejező eszközök megteremtéséhez. Figyelemre méltó, hogy az alkotásokban a belső érzésvilágra támaszkodó festő milyen racionálisan készíti elő művészi pályáját. Az anyagi lehetőségek előteremtése érdekében hosszú éveken keresztül patikusként dolgozott és mikor már nem kell szűkölködnie, csak akkor szenteli minden erejét a festészetnek. A múlt század végén egyre többet fordul meg külföldön. Egyrészt motívumkeresés miatt, másrészt Münchenben, Düsseldorfban, Párizsban és Karlsruheban festőiskolára járt, hogy a nagy cél eléréséhez szükséges részleteket, elsősorban a technikát elsajátítsa. Ekkor születnek meg első próbálkozásai, melyek között már egy jelentős festmény ls akácl, mégpedig a friss színekkel teli, markáns stílusjegyeket magán viselő Önarcképe. IÁ többi festményeiben főleg a különböző színhatásokkal és árnyalatokkal kísérletezik. Néhány érdekes figurális megoldás található A fohászkodó Üdvözítő című festményében, amely 1903-ban készült el. Ebben az évben születnek meg a schaffhfcuseni és krkai vízesést megjelenítő képei is. A fény és az árnyék dinamikus feszültségét eleveníti meg a Vihar a nagy Hortobágyon című festményében. A szuggesztív ábrázolások korszaka 1904-től 1908-ig festi meg azokat a képeit, amelyeket ő maga is a legjobbaknak és legsajátosabbaknak tartott. A kísérletezés és tanulmányozás Időszaka után most már bizonyíthatja prófétai küldetését, melyet gyakran hangsúlyozott, és festménnyé formálhatja mélyről fakadó elképzeléseit. Monumentális festmények születnek ekkor (például a Nagy-Tarpatak völgye a Tátrában című festményének mérete 230X520 centiméter), amelyeken a szó szoros értelemben él a természet, minden részének dinamizmusa, feszültsége van. Nem az anekdotikus, hanem a plasztikai elemek dominálnak, ezek a művek fő hatáshordozói. Csontváry jellemző sajátosságai közé tartozott a színhatásról alkotott véleménye is, amelynek mesteri nyomai csaknem valamennyi alkotásában fellelhetők. Festményeiben gyakran a misztikum és a vallás világából meríti mondanivalóját s ez híven tükrözi a szerző gondolatvilágát. Alkotásalt sokáig csak nagyon kevés ember méltányolta. Az 1908-as párizsi és berlini tárlata, valamint a novemberi budapesti kiállítás nem hoz sok babért a szerzőnek. Ez az elutasítás, valamint a mindennapok hullámverése egyre mélyebb nyomot hagy életében: elhatalmasodnak rajta a pszichológiai tünetek és végül is elhagyatva, magányosan hal meg 1919. júniusában. Műveit csak az elmúlt évtizedben kezdik kellőképpen értékelni külföldön és odahaza is. Sajátos alkotómódszere és nézetei, valamint a mindennapi életben tapasztalható naivitása ellenére, túl a bizarr legendákon, Csontváry a modern európai és magyar festészet egyik egyedülálló és kimagasló egyénisége volt. SZILVASSY JÓZSEF JU A fohászkodó Üdvözítő A Nagy-Tarpatak völgye a Tátrában