Új Szó, 1969. június (22. évfolyam, 127-151. szám)

1969-06-22 / 25. szám, Vasárnapi Új Szó

A domb mélyéből párafelhő gomolygott... 0 A pénzügyőr felfedezi a cseppkőbarlangot # Az első terem a felfedező nevét viseli ^ Itt élt a domicai ősember 0 Ahová csak az asszonyok léphettek be... % Az osz­lopok életkora: háromszázezer év 0 A két ősrégi szé nrajz titkát még nem fejtették meg ^ Föld alatti csó­nakázás # A természet gótikus stílusban alkot # Gyönyörű az „indiai pagodák terme" % Rábukkantak a barlangi medve nyomára # Gátat építettek a pusztító árvíz megakadályozására # A föld alatti ország­határ % Útlevél nélkül átmehetnek az aggteleki barlangba Majko János pénzügyőr a húszas évek közepén a csehszlovák—magyar hatá­ron, a gömör-tornai karsztvidék hepehupás fennsíkján teljesített szolgálatot. A hideg idő beálltával őrjárat közben feltűnt neki, hogy egy helyen párafelhő go molygott elő a domb mélyéből, s a környező bokrokon páratlanul szép zúzmara képződött. Csakhamar rábukkant az üregre is, amelyen a pára a felszínre került. 1926-ban az azóta híressé vált domicai cseppkőbarlangot így fedezte fel Majko fán os. A nagy természetimádó hírében álló pénzügyőr elhatározta, hogy felkutatja az üreg titkát. Felté­telezte, hogy nagyszabású bar­langrendszert rejteget a domb, hiszen az itteni vidékre jellemzők a karszt­jelenségek, dolinák, barlangok, zsombo­lyok. E helytől néhány kilométerre van a magyarországi nevezetes aggteleki cseppkőbarlang. Majko János barátai segítségével 1926. október 3-án vágott neki az ismeretlen, sötét föld alatti vi­lág felderítésének. Leszálltak a nyíláson és a villanylámpák fényében megálla­pították, hogy mintegy tíz méter mély szakadékot kell áthidalniuk. Kötél se­gítségével leereszkedtek. Odalent egy patakmederbe, a Domíčka-patak medré­be jutottak. Azóta megállapították, hogy ez a patak nem állandó jellegű, csu­pán először gyűjti össze és vezeti el •a föld alatt a külszíni vizet. A kutatók hason csúszva, sok nehézséget leküzd­ve haladtak tovább. Körülbelül másfél­száz méternyi fáradságos út után egy nagy terembe jutottak. A lámpák fényé­ben gyönyörű cseppkőképződmények tűntek elő. Ezt a termet a felfedező után azóta is Majko-dómnak nevezik. Az agilis pénzügyőr nem sajnálta a fáradságot annak érdekében, hogy hoz­záférhetővé tegye a barlangot a nagy­közönség részére. Sok utánajárással si­került önkéntes társaságot toboroznia. Állami támogatással, meg az akkori Csehszlovák Turista Klub segítségével elkészítették a barlang mesterséges be­járatát a nehezen megközelíthető ter­mészetes bejárat helyett. Nem sok mun­kájuk akadt, mert alig robbantottak szét néhány méternyi kőzetet, máris cseppkőképződményekre bukkantak. Ez is egyik jellegzetessége a domicai bar­langnak. A föld alatti birodalomban dr. Klekner József „barlangfőnök" kalauzolt. A vezető kimerítő tájékozta­tást nyújtott a barlang történetéről, ne­vezetességeiről. A rendkívül színes és változatos cseppkőképződményeken kí­vül a barlang arról híres, hogy mintegy négy-ötezer évvel ezelőtt itt élt az úgy­nevezett domicai ősember. Itt talált menedéket az időjárás viszontagságai ellen, és veszély idején. Használati tár­gyainak maradványai megtalálhatók különféle cserepek formájában a „né­gerkunyhó"-nak nevezett barlangrész­ben. A barlang felfedezésekor körül­belül háromszáz cserépedény- s szer­számmaradványt, továbbá csontdarabo­kat találtak. Ezek az ország számos múzeumában megtalálhatók, így például Pozsonyban, Nyitrán, Prágában, Brnó­ban és más városokban. A közeljövőben Domicán is kis múzeumot rendeznek be. Ebben az esetben az említett lele­tek visszakerülnének. A cserépedény-maradványok között két keresztbe tett kődarab vonja magá­ra a figyelmet. Ez az ősember kezdet­leges malmát jelképezi. Évezredekkel ezelőtt itt zúzták össze a rozsot. Kissé távolabb kormos falakra hívja fel a ve­zető a figyelmet. Ez a „tizenegy tűi­hely" terme. A barlang felfedezésekor az ősember tizenegy tűzhelyét találták meg e helyen. Nagy kár, hogy ezeket a gyakori árvizek teljesen megsemmisí­tették. Az ősember nyomai a „Sámson­oszlopokig" követhetők. Az oszlopok életkorát a geológusok háromszázezer évre becsülik. Az egykor itt készített edényeket na­gyon szép ornamentikával látták el elő­deink. Ez az úgynevezett bükki kultúra jegyeit viseli magán. Egy eléggé ép­ségben megőrzött, szinte teljesen meg­kövesedett edény ma is megtekinthető a barlangban. A barlang természetes központja a „Majko-dóm", innen indulnak ki min­den irányban a folyosók. A nyolcvan méter hosszú, húsz méter széles és hu­szonöt méter magas csarnok felső ré­szén van az a nyílás, ahol a felfedező bejutott a barlangba. A bal oldali folyo­són a „misztériumok" termébe kerü­lünk. A szemben levő falon a víz eró­Évente hatvan-hetvenezer ember keres minden bizonnyal még nagyobb lenne, h nalaktól. Aki szabadságának egy napját hiába. A természet csodálatos alkotása m mára. ziós munkájaként keletkezett alkotás a megkövesedett szűzanya öle nevet kapta. Ide csak asszonyok léphettek be, a férfiak a lépcsőzetesen kiképzett részeken foglaltak helyet, és feltétele­zés szerint ott végezték vallási szertar­tásaikat. Erre következtetnek a falon található két szénrajzból, melynek je­lentését mindmáig nem ismerik. Lehet, hogy tájékoztatásul vagy figyelmezte­tésül szolgáltak, esetleg tilalmat jelen­tettek. Tavaly az asszuáni gát építésé­nél találtak hasonló rajzokat. Talán ezek nyomán sikerül majd megfejteni a domicai rajzok jelentését is. A látogatók egyik legnagyobb élmé­nye kétségkívül a föld alatti csónaká­zás. Azelőtt két vízi út volt, de az 1963­as árvíz iszappal temette be a hatszáz­ötven méteres szakaszt, így most csak a százötven méter hosszú úton járhat­nak az uszályok. Ez a „gótikus-termen" vezet keresztül. A természet itt min­dent gótikus stílusban alkotott. A domicai barlangnak talán legszebb része az „indiai pagodák terme". A rendkívül gyönyörű, monumentális cseppkőképződmények valósággal elbű­völik a nézőt. A „bátorság-termen" át­menve a „medve-folyosó" bejáratát lát­hatjuk. Ez a rész most áll megnyitás előtt. Itt is szép cseppkövek vannak, ezenkívül az egykor itt tanyázott bar­langi medve nyomai is fellelhetők, ha­talmas karmai, kaparásának jegyei ma is világosan kivehetők a falakon. A lépcsőkön lemenve a „szűz-folyo­són" keresztül (hogy miért hívják így, azt leírni nem lehet, de aki látja, rá­jön, hogy az elnevezés nagyon találó) a föld alatti Styx folyócskához érünk. Ennek kristálytiszta vize képezte ki és táplálja a „római fürdőnek" nevezett páratlan természeti alkotást. A föld alatti patak vize most lassacs­kán csörgedez. Néha azonban nagyon félelmetes tud lenni. Felhőszakadás idején bömbölve, törve, zúzva vágtat a víz, elönti a mélyebben fekvő helyekét. Az utolsó nagy árvíz 1963-ban pusztí­tott. A közelben lezúduló hatalmas fel­hőszakadás óriási vízmennyisége elön­tötte a barlang bejáratának környékét, papírként hajlította össze és sodorta el a páncélozott bejárati ajtót, elöntötte a a barlang egy részét. Abban az időben egy iskolai kirándulás hatvan részve­vője volt odabent. Ilyen esetekben a külszínről riasztó jelekkel figyelmezte­tik a bent tartózkodó vezetőt, aki hala­déktalanul a magasan fekvő, biztonsá­gos helyre viszi a látogatókat. így tör­tént az említett esetben is. A „miszté­riumok termében" a gyermekek kedé­lyesen elszórakoztak a háromórás kényszervárakozás idején, s amikor el­vonult a víz, minden baj nélkül a fel­színre jöttek. Hasonló meglepetések elleni védeke­zésül kél gátat építettek. Ezek megaka­dályozzák, hogy a víz a bejárathoz ke­rüljön. Azóta nagyobb árvíz nem is for­dult elő. Domicán ezerhétszáz méter hosszú barlangrészt nézhetnek meg a látoga­tók. További részeket is feltártak, ezek azonban még nincsenek előkészítve a közönség fogadására. Mint ismeretes, a domicai barlang összefügg a magyarországi aggteleki cseppkőbarlanggal. A barlangrendszer kuriózuma a föld alatti országhatár. A föld alatt vasrács zárja el az utat, a látogatóknak azonban lehetőség nyílik mindkét részről a szomszédos barlan­gok megtekintésére. Személyazonossági igazolvánnyal csoportosan átmehetnek a határon a látogatók. Domicán huszon­öt koronát kell fizetni személyenként, és ennek fejében húsz forintot és belé­pőjegyet kapnak az aggteleki barlang­ba. A látogatási idő hat óra, de legké­tőbb tizennyolc óráig át kell lépni a határt. Mondani sem kell, hogy sokan kihasználják ezt a lehetőséget. i fel a domicai barlangot. A látogatottság a nem esne távol a fő közlekedési útvo­erre a célra szánja, nem vesztegeti idejét aradandő élményt nyújt mindenki szá­GÄL LÁSZLÓ Ötven férőhe­lyes vendég­fogadó áll a turisták ren­delkezésére a domicai bar­lang bejára­tánál. A foga­dó vendéglő­jében jó koszt, figyelmes ki­szolgálás vár­ja a vendége­ket.

Next

/
Thumbnails
Contents