Új Szó, 1969. június (22. évfolyam, 127-151. szám)

1969-06-20 / 143. szám, péntek

A századügyeletes álmosan rója a laktanya folyosóját. Olykor-olykor megáll és az órájára tekint. Az idő lassan telik. Éjfél után két óra. Az ébresztő még messze van. Szüleinek megírta a levelet. Gondolatban éppen az otthoni tájat eleveníti fel, amikor jelberreg a telefon csengője: — Itt a negyedik üteg ügyeletese — jelentkezik előírásszerűen. után, de az autók után maradt porfelhő csakhamar eltakarja előlük a kilátást. Vagy negyven kilometert tehettek meg, amikor a rádiós újabb parancsot vesz fel. — Sas ... Sas ..., itt Fecske ... Az ellenséges harckocsizó egység a 14-es magaslat felé tart. Parancs: 1 foglaljanak tüzelőállást és állítsák meg az ellenséget. — Fecske... Fecske, itt Majnaíi „ütílaze — A telefonnál az ezredügyeletes ... Az ütegnél rendeljen el riadót. Értette? ... — Igen. Izgatottan tette le a telefonkagylót, majd — amint a szolgálati szabályzat előírja — visszahívta az ezredügyeletest. Csak amikor meggyőződött róla, hogy minden rendben van, kiáltotta el magát. — Riadó! ... Riadó! . . Gyorsan kinyitotta a fegyverállványt és elsőnek ragadta kezébe a géppisztolyt. Mindez egy pillanatig tartott csupán. A szobákból álmos szemű, de fürgén mozgó katonák siettek a fegyverállvány felé. Mosdásra senki sem gondolt, hanem figy, ahogy felöltözött, felszerelésével együtt sietett ,az udvarra. A gépkocsivezetők béstártolták a motort, a legénység kitolta az ágyúkat és a gépkocsik után kapcsolták. Felsorakoztak. Közben megérkezett a parancsnok is. Arcán, mint mindig, most is ott játszadozott a mosoly, pedig álmából verték fel. — Fiúk, — kezdte el érces hangján a parancsnok. — Egy ellenséges harckocsizó egység áttörte hadseregünk védelmi vonalát. Ütegünk azt a feladatot kapta, hogy minden áron állítsa meg és szorítsa vissza az ellenséget. A további parancsot útközben kapjuk. Az ellenség radioaktív fegyvereket is bevet het, ezért ébernek kell lennünk. j/ is piros zászló emelkedik a magasba, majd a menetoszlop elindul, elhagyja a laktanyát. A korai járókelők kíváncsian néznek a katonák Sas ... a parancsot értettem. Az ütegparancsnok a térkép fölé hajol, majd kezével mutatja az útirányt. Mintegy tíz perc múlva megérkeznek az említett magaslathoz. Elfoglalják a tüzelőállást, meghatározzák a támpontokat. Éber szemmel pásztázzák az előttük elterülőtájat, de nem észlelnek semmi gyanúsát. Párt perc múlva azonban a kora reggeli csendbe távoli motorzúgás vegyül. Az egyik elsőéves katona — aki ügy látszik először vesz 'részt gyakorlaton — ijedten megkérdezi: • — Csakugyan tankok jönnek? Csak nem? .. . A többiekből kirobban a nevetés, de társuk ugratására már nem telik idejükből, meri az üiegparancsnok szava élésen hasít bele a levegőbe. — Tankok jobbról! A többi teendő már a löveg parancsnokoké. Irányzék ... Távolság .. • Aztán eldördül az első lövés, amelyet a második, a harmadik ... a tizedik követ. A támadó harckocsizó egység megfordul, visszavonul. A tüzérek felkapcsolják az ágyúkat, közben parancsnokuk a térképet böngészi, azon töpreng, hol és hogyan juthatna a visszavonuló tankok elé. Amikor megszületik elhatározása, az üteg ismét elindul. Üttalan, göröngyös utakon lassan haladnak. Ki tudja, hány kilométert hagytak már maguk mögött, amikor parancsnokuk tüzelőállás elfoglalását rendeli el. — Gyorsan fiúk és főleg jól álcázzátok magatokat. A tankok minden pillanatban itt lehetnek — utasítja katonáit a pa rancsnok. S mintha csak szavát akarná igazolni, a távolban hatalmas porfelhő arról árulkodik, hogy az ellenség közeledik. Egy perc, két perc, aztán felhangzik a parancsszó. — Tűz! Üjból megszólalnak az ágyúk. Három harckocsi „lángba borul", s a többi „fejveszetten" menekül. — Sas ... Sas, itt Fecske! . .. A feladatot teljesítettékI A legrövidebb úton térjenek vissza a laktanyába. — Fecske ... Fecske ..., itt Sas... A parancsot vettem. tüzérek ismét az autók után kapcsolják az ágyút. A katonák leveszik az acélsisakot, és ki-ki megtöröli verejtékező homlokát, majd elfoglalják helyüket a gépkocsin. Amikor a menetoszlop elindul, motorok zúgásába vidám nótaszó vegyül, mintha csak az üteg katonái a jól sikerült hajnali „ütközetet" ünnepelnék. NÉMETH JÁNOS 4 A Škoda autógyár bővíti javítószolgálatát A Mladá Boleslav-i Škoda Autó gyár képviselői tegnap Prágában ismertették a sajtó képviselőivel azokat az intézkedéseket, amelyeket a javítószolgálat fejlesztése érdekében tesznek, jelenleg a gyárnak Csehszlovákiában kilenc javítóműhelye van. Tavaly ezekben a javítóműhelyekben százhúszezer ügyfelet elégítettek ki. A meglevő Škoda javítóműhelyek még mindig kevésnek bizonyulnak. Területi megoszlásuk sem megfelelő, mert például három cseh kerületben és a kelet-szlovákiai kerületben nincs Skoda javítószolgálat. A Mladá Boleslav-i Autógyár tehát elsősorban ezeken a területeken kívánja bővíteni javítószolgálatát. 1980-ig harmincöt speciális Škoda javítóműhely építését tervezik. Ezekben az új létesítményekben számolnak az autók tisztításával, olajcserével, hiba vizsgálattal, garancia-javítások kal stb. A javítóműhelyeket ellátják kellő mennyiségű alkatrészszel, s számolnak alkatrész-árusítással, valamint benzinkutak létesítésével is. Isra) Rehabilitáció és határidő A javaslatokat július 31-ig kell benyújtani % Ingyenes jogsegély A bírósági rehabilitációról szóló 82/68. sz. törvény, amely a szocialista törvényesség megsértéséből ereilú sérelmek jóvátételének alapja, 1968. augusztus 1 én lépett életbe és az ettől az időponttól számított egy éven belül, vagyis 1969. július 31 ig lehet javasolni a sérelmes döntések felülvizsgálatát. Kétféle eljárást kell megkülönböztetni. A rehabilitáció keretében egyszerűsített eljárással vizsgálhatók felül azok a bűnügyek, amelyekben első fokon a) a Legfelsőbb Bíróság, b) a 232/48. sz. törvény alapján létesített volt Állami Bíróság, c j a Kerületi Bíróság vagy a Felsőbb Katonái Bíróság 1953. január l-e és 1965. július 31-e között hozott elmarasztaló ítéletet. A perújrafelvételhez olyan új tények, bizonyítékok szükségesek, amelyeket az eredeti eljá-, rás során a bíróság nem ismerhetett és amelyek lehetővé teszik az ügy kedvezőbb megítélését. A bíróság hivatalból megvizsgálja a perújrafelvételi kérelem indokait, a megtámadott ítélet helyességét és ennek során szem előtt tartja a múltban alkalmazott törvénytelen, kényszerítő módszerek hatását is. Az ítéletek felülvizsgálatára vonatkozó javaslatokat, az ügyben eredetileg első fokon ítélő kerületi bíróságok vagy felsőbb katonai bíróságok mellett működő különleges tanácsokhoz kell benyújtani. A volt Állami Bíróság és Legfelsőbb Bíróság által első fokon hozott ítéletek felülvizsgálásáról, a jelenleg illetékes kerületi bíróságon (vagy felsőbb katonai bíróságon) működő különleges tanács dönt. Mivel a különleges tanácsok döntése mérvadó a sértettek kártérítési igényének szempontjából is, minden érintett állampolgár elsőrendű érdeke, hogy az ügyet legkésőbb 1969. július 31-ig az illetékes bíróság elé terjessze. Ugyanez a határidő érvényes egyes adminisztratív rendelkezések (munkatáborok) felülvizsgálatára vonatkozó javaslatokra is. Az említett törvény pontosan szabályozza a kártérítési eljárást is. Ezzel kapcsolatban felhívjuk a figyelmet arra, hogy a kártérítési igényt az SZSZK Igazságügyi Minisztériumához (Bratislava, Suvorovova 16) kell benyújtani a következő időpontokban: a) a kerületi vagy a felsőbb katonai, illetőleg a járásbíróság Jogerős határozatának időpontjától számított egy éven belül, b) azokban az ügyekben, amelyekben 1948. október 24-e és 1956. december 31-e között felmentő ítéletet hoztak vagy a büntető eljárást megszüntették, a kártérítési igényt ugyancsak 1969. július 31 ig kell előterjeszteni. Az Antifasiszta Harcosok Szövétségé rehabilitációs jogi tanácsadó irodákat létesített Szlovákiában. A tanácsadó irodákon dolgozó jogászok nemcsak tanácsot adnak, hanem díjtalanul elkészítik a rehabilitációs eljáráshoz szükséges beadványokat is. Természetesen csak azokban az ügyekben nyújtanak segítséget, amelyekre a rehabilitációs törvény rendelkezései vonatkoznak. Rehabilitációs tanácsadók a következő helyeken működnek: Bratislava, Fučíkova 21 | Bratislava, Bratislava-vidék és a dunaszerdahelyi járás számárai, Nyitra (a nyitrai, a tapolcsá nyi és a lévai járás számára), Trnava (a trnavai és a gálántai járás számára), Érsekújvár (az érsekújvári és a komáromi járás számára), Losonc (a losonci, a rimaszombati járás számára), Kassa (Kassa, Kassa-vidék és a rozsnyói járás számára). További tanácsadók működnek a következő városokban: Senica nad Myjavou, Trencsén, Besztercebánya, Zólyom, Prlvlgye, Zsolna, Martin, Ružomberok, Homonna, Michalovce, Vranov, Eperjes, Tőketerebes, Igló, Poprád, 3. A „huszonnegyedik óra" története „1941 tavaszán: — írja Zsukov — Nyugaton mind erőteljesebben kezdték terjeszteni az olyan provokációs híreket, miszerint a Szovjetunióban nagy katonai előkészületek folynak Németország ellen. A német sajtó még minden módon fel is fújta ezekét a híreket, és arról panaszkodott, hogy az ilyen jelentések beárnyékolják a szovjet—német vszonyt". — Látja — mondotta Sztálin —, minket a németekkel ijesztenek, a németeket a Szovjetunióval, és egymás elten uszítanak bennünket". Tiszta lelkiismerettel Hogyan kell megítélni azt, amit tettünk a háborúig, s amit nem sikerült vagy nem tudtunk megcsinálni az ország védelmének megerősítése érdekében? — teszi fel a kérdést Zsukov. „Hosszan elmélkedtem mindenről, s íme, erre a következtetésre jutottam. Ügy vélem, hogy az ország védelmének ügye alapjában véve, fő vonalait és irányait tekintve, helyesen folyt. Hoszszú évek alatt gazdasági és társadalmi tekintetben mindent vagy majdnem mindent megtettünk, ami csak lehetséges volt. Az 1939-től 1941 közepéig terjedő szakaszban pedig a nép és a párt meghatványozta erőfeszítéseit a honvédelem megszilárdítása érdekében és erre minden erőt és eszközt felhasznált. ... Ha élőiről kezdhetnénk egész utunkat, természetesen egy és mást nem tennénk meg még egyszer. De ma sem tudnék említeni fegyveres erőink építésében valamilyen olyan nagyobb, alapvető irányvonalat, amelyet meg kellene tagadnunk, el kellene vetnünk, illetve meg kellene változtatnunk. Íz 1939-től 1941 közepéig terjedő szakaszt egészében olyan átszervezések jellemzik, amelyek már két-három év leforgása alatt a szovjet népnek kiváló hadsereget adtak volna. ... Mindezt nem azért állítom, hogy annak a szakasznak a mulasztásáért a felelősség engem terhelő részét magamról elhárítsam. Egyébként is minden józanul gondolkodó ember megérti, hogy még a Vörös Hadsereg vezérkari főnökének magas posztjáról sem lehet négy és fél hónap alatt mindent elérni. Számomra más a fontos: segíteni a valóságos helyzet felvázolásában." A fasiszta Németország támadása lehetséges időpontjának téves megítélésével függtek össze a mulasztások az első csapások elhárítására való felkészülés terén — fejti ki Zsukov a továbbiakban. „A pozitív tényezők, amelyekről beszéltem, állandóan hatottak, mégpedig mind szélesebben és erőteljesebben az egész háború folyamán, az elsőtől az utolsó napig, és meghatározták a győzelmet. A negatív tényező — a tévedés a támadás időpontjának meghatározásában — csökkenő mértékben hatott, de rendkívüli módon növelte az ellenségnek amúgy ís meglevő objektív előnyét, s megtoldotta azt az időtényező előnyével ls, és számunkra a háború elején az ismert nagyon nehéz helyzetet teremtette meg. ... A súlyos katonai helyzet kialakulása időszakában mi, katonák, valószínűleg nem tettünk meg mindent, hogy meggyőzzük Sztálint a Németországgal való háború elkerülhetetlenségéről a legközelebbi Időben; hogy bebizonyítsuk, mennyire elkerülhetetlenek a sürgős intézkedések, amelyeket a hadműveleti és mozgósítási tervek előirányoznak. Igaz, ezek az intézkedések sem szavatolták volna a teljes sikert az ellenség agressziójának visszaverésében, mert a két oldal erőviszonyai korántsem voltak,, egyenlők. De csapataink sokkal szervezettebben léptek volna harcba, és következőleg lényegesen nagyobb veszteségeket okozhattak volna az ellenségnek. Ezt bizonyítja egyébként Vlagyimir—Volinszkij, a Rava— Ruszkaja, a Przemysl térségében és a déli front bizonyos szakaszain tevékenykedő csapatok és magasabb egységek sikeres védelmi harca". Az izgalom tetőfokán A háborút megelőző időszakról szóló fejezet utolsó lapjain Zsukov marsall szinte drámai erővel vázolja fel a június 22-ét megelőző utolsó napok idegtépő feszültségét, a katonai vezetők küzdelmét, hogy harckészültségbe helyezzék a határmenti alakulatokat, és Sztálinnak a lépés megtétele ellen kifejtett makacs ellenállását. „fúnius 13-án Tyimosenko, jelenlétemben, felhívta Sztálint — emlékezik Zsukov —, s engedélyt kért, hogy utasíthassa a határmenti körzeteket csapataik harckészültségbe helyezésére és az első lépcsők szétbontakoztatására a hadműveleti terveknek megfelelően. — Majd még gondolkodunk az ügyön — válaszolta Sztálin. Másnap Sztálinnál voltunk és jelentettük, milyen nyugtalan a hangulat a körzetekben. Kifejtettük: elkerülhetetlen, hogy a csapatokat a teljes harckészültség állapotába helyezzük. — Önök azt javasolják, hogy mozgósítsunk az országban, indítsuk meg őket a nyugati határra? De hiszen ez háború! Értik-e önök mindketten ezt, vagy sem?l Azután Sztálin mégis megkérdezte: — Hány hadosztályunk van a Baltitenger melléki, a nyugati, a kijevi és az ogyesszai katonai körzetben? jelentettük, hogy a négy nyugati határmenti katonai körzet állománya Július 1-én 149 hadosztály és egy önálló lövészdandár lesz. Ezután Ismertettük az egyes körzetek harcértékét. „Na látják, s vajon ez kevés? A németeknek, adataink szerint nincs ekkora erejük" — mondotta Sztálin. Jelentettem, hogy felderítésünk értesülései szerint a német hadosztályok a fegyverzet szempontjából háborús készültségben vannak. Hadosztályaik létszáma egyébként 14—16 ezer. A mi hadosztályaink, még azok is, amelyek elérik a nyolcezer katonát, gyakorlatilag a németeknél kétszer gyengébbek. Sztálin megjegyezte: — Nem lehet mindenben hinni a felderítésnek ... A Sztálinnal folytatott beszélgetésünk idején bejött a dolgozószobába titkára, Poszkrebisev, és közölte, hogy Kijevből Hruscsov hívja telefonon. Válaszaiból kivettük, hogy a mezőgazdaságról beszéltek. — jól van — mondotta Sztálin. Valószínű, hogy Hruscsov rózsás színekkel ecsetelte az aratás jó kilátásalt ... Rossz hangulatban távoztunk a Kremlből." Mindent, csak ne háborút Tyimosenko honvédelmi népbiztos a körzetek parancsnokainak azt javasolta, hogy magasabb egységeikkel hajtsanak végre harcászati gyakorlatokat az államhatár mentén, s így vigyék közelebb a csapatokat azokhoz a körzetekhez, ahol a terveknek megfelelően a támadás elhárítására szét kellett bontakozniuk. A honvédelmi népbiztosnak ezt az ajánlatát a körzetekben megvalósították, de egy lényeges fenntartással: számottevő tüzérségi erők nem vettek részt az előremozgásban. Arról van sző ugyanis, hogy a hadosztály-, a hadtesttüzérség és légvédelmi tüzérség 1941 elejéig még nem vett részt éleslövészeten és nem készült elő a harcfeladatok megoldására. Ezért a körzetek parancsnokai elhatározták, hogy a tüzéregységeket a lőterekre irányítják. Ennek következtében a fedező csapatok egyes hadtestet és hadosztályai a fasiszta Németország támadásakor tüzérségük jelentős része nélkül léptek harcba. (Folytatjuk) 1969. Következik: 4. A HÁBORÜ ELSŐ H NAPJAI