Új Szó, 1969. június (22. évfolyam, 127-151. szám)

1969-06-19 / 142. szám, csütörtök

A kommunista és munkáspártok nemzetközi tanácskozásának fö dokumentuma (ľolytaiás * 9. oldal' ij imperializmus agresszív szándékaival és terveivel szemben. A tanácskozás részvevői felszólítják a munkásokat, a parasztokat, az alkalmazottakat, az ifjúságot, a diákságot, az értelmiséget és a nőket képviselő szervezeteket, a különböző politikai felfogású, filozófiai és vallási meggyőződésű társadalmi rétegeket és csoportokat, a kapitalista országok reálisan gondolkodó politikusait, az összes demokratikus pártot, haladó nemzeti és nemzetközi társadalmi szervezetet, hogy a kommunista pártokkal együtt tegyenek erőfeszítéseket egységes antiimperialista harci akciók végrehajtására a feszültség felszámolása és a béke védelme érdekében. Mindenkit meghívunk, hogy vegyen részt egy olyan konstruktív és széles körű esz4. A tanácskozás részvevői, a kommunista és munkáspártok fokozottan akarnak hozzájárulni a népek előtt felmerülő problémák, megoldásához, ennek legfontosabb feltétele magának a kommunista mozgalomnak a jelenlegi követelményeknek megfelelő magasabb fokú egysége. Ez határozott és állandó erőfeszítéseket kíván minden párttól. A kommunista és munkáspártok tömörítése minden imperialistaellenes erö egyesítésének legfontosabb tényezője. A tanácskozás részvevői megerősítik azt a közös álláspontjukat, hogy a testvérpártok kölcsönviszonyainak alapját a proletár internacionalizmus, a szolidaritás és a kölcsönös támogatás elvei, az önállóság és az egyenjogúság tiszteletbentartásának, valamint az egymás belügyeibe való be nem avatkozásnak az elvei alkotják. Ezeknek az elveknek a szigorú megtartása elengedhetetlen feltétele a testvérpártok között az elvtársi együttműködés fejlesztésének és a kommunista mozgalomban az egység megerősítésének. A testvérpártok együttműködésének természetes formái a kétoldalú tanácskozások, a regionális találkozók, a kommunista mozgalomban elfogadott elvek alapján bonyolódó nemzetközi tanácskozások. Ezek az elvek és formák minden lehetőséget megteremtenek ahhoz, hogy a kommunista és munkáspártok egyesítsék erőfeszítéseiket a közös célokért, a forradalmi világmozgalom növekvő sokrétűségének helyzetében a közös célokért vívott harcban. Jelenleg, amikor a nemzeközi kommunista mozgalomnak nincs vezető központja, különösen megnő a kommunisták akcióinak önkéntes egybehangolása az előttük álló feladatok sikeres egoldása érdekében. A kommunista és munkáspártok akcióegysége elő fogja mozdítani a kommunista mozgalomnak a marxizmusleninizmus elvei alapján megvalósuló összefogását. A jelenkor forradalmi és általános demokratikus mozgalmai előtt álló gyakorlati feladatok megoldását célzó szodaritási akciók előmozdítják a kommunista mozgalom különböző osztagai között az elengedhetetlen tapasztalatcserét. Hozzájárulnak a marxi—lenini elmélet gazdagodásához mecserében, amely az imperialistaellenes harc kérdéseinek legszélesebb körét érinti. A kommunisták a haladó, hazafias és békeszerető erőkkel közösen végrehajtandó egység nemzeti, regionális és nemzetközi akciók legdemokratikusabb előkészítésének és lebonyolításának hívei. Minden tőlük telhetőt megtesznek azért, hogy nagyobb egyetértésre jussanak, a sok különféle imperialistaellenes áramlattal és mozgalommal, figyelembe véve e mozgalmak sajátszerűségét és tiszteletben tartva önállóságukat. Az önkéntes alapon és közös megegyezéssel kiválasztott együtműködési formák lehetővé teszik azt, hogy az imperializmus ellen folytatott harc olyan új szintre emelkedjen, amely megfelel a jelenlegi helyzet követelményeinek. és alkotó fejlesztéséhez, az aktuális politikai kérdésekben elfoglalt internacionalista, forradalmi álláspontok megerősítéséhez. A tanácskozás részvevői kijelentik, hogy pártjaik eltökélten minden lehetőt meg akarnak tenni a dolgozó tömegek és a társadalmi haladás érdekében azért, hogy közelebb hozzák a nemzetközi tőke teljes legyőzetését. Az imperializmus ellen folytatott és az általános demokratikus követelések elfogadását célzó közös akciókat a szocialista forradalomért és a kizsákmányolás rendszerének felszámolásáért vívott harc egy-egy részének és szakaszának tekintik. A tanácskozás részvevőinek meggyőződésük, hogy minden kommunista párt politikájának hatékonysága a saját országában elért sikereitől és a többi testvérpárt eredményeitől, együttműködésük mértékétől függ. Minden egyes kommunista párt felelős tevékenységéért saját munkásosztálya és népe előtt és egyidejűleg a nemzeközi munkásosztály előtt is. A kommunista és munkáspártok nemzeti és nemzetközi felelőssége elválaszthatatlan egymástól. A marxisták—leninisták egyszerre hazafiak és internacionalisták, elvetik mind a nacionalista szűkkeblűséget, mind a nemzeti érdekek tagadását vagy lebecsülését, mind a hegemónista törekvéseket. A kommunista pártok a munkásosztály és valamennyi dolgozó pártjai, s egyúttal a tényleges nemzeti érdekek zászlóvivői is, szemben az ezen érdekeket eláruló reakciós osztályokkal. Egy kommunista párt, amely a kapitalizmus körülményei között harcol, azzal járul hozzá a legnagyobb mértékben a szocializmus és a proletár internacionalizmus ügyéhez, ha tevékenysége révén a munkásosztály és szövetségesei kivívják u hatalmat. A kommunista és munkáspártok rendkívül változatos, sajátos körülmények között fejtik ki tevékenységüket. Ez megköveteli, hogy ennek megfelelően közelítsék meg a konkrét feladatok megoldását. Minden egyes párt a marxizmus—leninizmus alapelveitől vezérelve, saját konkrét nemzeti körülményeit számba véve, teljesen önállóan dolgozza ki saját politikáját, határozza meg a harc irányát, formáit és módszereit, választja a körülményektől függően a szocializmusra való áttérés békés vagy nem békés úját, valamint a szocializmus építésének formáit és módszereit országában. Ugyanakkor a kommunista pártok tevékenységi körülményeinek sokfélesége, a gyakorlati feladatok más-más megközelítése, sőt az egyes kérdésekben mutatkozó nézeteltérések nem gátolhatják a testvérpártok összeegyeztetett fellépését a nemzetközi porondon, különösen nem az imperialistaellenes harc alapvető problémáit illetően. Minél erősebb és összeforrottabb egy kommunista párt, annál jobban tudja betölteni szerepét mind az országon belül, mind a nemzetközi kommunista mozgalomban. A kommunisták tudatában vannak annak, hogy mozgalmunk az óriási történelmi eredmények mellett, fejlődése során az utóbbi években súlyos nehézségekkel találta magát szemben. Meg vannak azonban győződve arról, hogy a nehézségek megoldódnak. Ez a meggyőződés azon a tényen alapul, hogy a nemzetközi munkásosztály távlati céljai és érdekei közösek, minden kommunista párt a felmerült problémák olyan megoldására törekszik, amely megfelel mind jt nemzeti, mind a nemzetközi érdekeknek, a kommunisták forradalmi küldetésének. Azon alapul, hogy a kommunisták nemzetközi öszszefogásra törekednek. A kommunista és munkáspártok néhány nézetkülönbség ellenére kijelentik, hogy eltökélt szándékuk egységes frontban harcolni az imperializmus ellen. Egyes ellentétek véleménycsere során simulnak el vagy pedig úgy szűnnek meg, hogy az események fejlődése lényegileg tisztázza a vitás kérdéseket. Más ellentétek huzamosabb időig fennállhatnak. A tanácskozás meggyőződése, hogy a vitás problémákat meg lehet és meg is kell helyesen oldani a kommunista pártok különböző formájú együttműködésének szilárdításával, a pártközi kapcsolatok bővítésével, a tapasztalatok kölcsönös tanulmányozásával, az elvtársi vitákkal és konzultációkkal, valamint a nemzetközi szintéren végrehajtott egységes akciókkal. Minden párt internacionalista kötelessége, hogy sokoldalúan előmozdítsa a kapcsolatok javulását és a kölcsönös bizalom fejlődését valamennyi párt között, újabb erőfeszítéseket tegyen annak érdekében, hogy szilárduljon a nemzetközi kommunista mozgalom egysége. A konkrét tevékenység kollektív elemzése előmozdítja az egység megszilárdulását. Az együttes antiimperialista fellépés irányvonala megköveteli a marxistaleninista pártok eszmei és politikai szerepének fokozását a világ forradalmi folyamatában. A kommunisták a forradalmi, a felszabadító és a demokratikus mozgalmak élvonalában haladva, a jövőben is kérlelhetetlen harcot folytatnak a burzsoá ideológia ellen, feltárják a dolgozók előtt harcuk valódi értelmét és a győzelem elérésének feltételeit. Az imperializmus elleni harc eredményessége és az ügy győzelemre juttatása érdekében propagálni fogják a munkásmozgalomban, a széles néptömegek, benne az ifjúság körében is a tudományos szocializmus eszméit, következetesen védelmezni fogják elveiket,- törekedni fognak a marxizmus—leninizmus diadalra juttatására, a konkrét helyzetnek megfelelően harcolni fognak az elmélet és a politika jobboldali és „baloldali" opportunista eltorzításai ellen, a revizionizmus, a dogmatizmus, valamint a „balos" szektás kalandorság ellen. Ezek az elhajlások rendszerint lebecsülik azoknak a reális erőknek a jelentőségét, amelyeket be lehet és be is kell vonni a harcba. A marxizmus—leninizmus, a proletár internacionalizmus iránti hűség, saját népük érdekeinek, a szocializmus közös ügyének önzetlen és odaadó szolgálata elengedhetetlen feltétele annak, hogy a kommunista és munkáspártok egységes akciói eredményesek legyenek és helyes irányban hassanak, hogy biztos legyen sikerük kitűzött történelmi céljaik elérésében. A kommunista mozgalom a modern társadalom elválaszthatatlan része és legaktívabb ereje. Ezért a kommunista és munkáspártok törvényen kívül helyezése merénylet a demokratikus jogok és a népek létérdekei ellen. A tanácskozás részvevői kivétel nélkül támogatják a világ valamennyi kommunista pártját, amelyek azért harcolnak, hogy legálisan vehessenek részt országaik politikai életében. Haragosan megbélyegezzük a véres megtorlásokat és a terrort, amelyeknek ezer és ezer kommunista és más demokrata és forradalmár vált áldozatává Indonéziában, Spanyolországban, Portugáliában, Görögországban, Bolíviában, Brazíliában, Kolumbiában, Mexikóban, Venezuelában, Panamában, Paraguayban, Guatemalában, Dél-Afrikában, Thaiföldön, Haitiban, Malaysiában, Iránban, a Fülöp-szigeteken és néhány más országban. Szolidaritásunkról biztosítjuk közös harcunk fegyvertársait, akik a fasiszta és diktatórikus rendszerek, a tőkésországok börtöneiben sínylődnek, és harcolunk kiszabadításukért. A mostani értekezlet részvevői úgy tekintik, mint fontos szakaszt a kommunista világmozgalom egybeforrasztásának útján. Ügy vélik, hogy a testvéri kapcsolatokat, az együttműködést kivétel nélkül minden kommunista és munkáspárt között nem gátolhatja az, hogy egyes kommunista pártok nem vettek rész a tanácskozáson. Az értekezlet részvevői kifejezik elhatározásukat, hogy együttesen lépnek fel az imperializmus ellen, a nemzetközi munkásmozgalom közös céljaiért vívott harcban azokkal a kommunista és munkáspártokkal is, amelyek a jelenlegi tanácskozáson nem képviseltettették magukat. Az imperializmus ellen vívott harc hosszú, kemény és nehéz küzdelem. Elkerülhetetlenül éles osztályharcok állnak előttünk. Erősíteni kell a támadást az imperializmus és a belső reakció állásai ellen. A forradalmi-és a haladó erők győzelme elkerülhetetlen. A szocialista országok népei, proletárok, tőkésországok demokratikus erői, felszabadult és elnyomott népek! Fogjatok össze a közös harcban, az imperializmus ellen, a békéért, a nemzeti függetlenségért, a társadalmi haladásért, a demokráciáért és a szocializmusért! Moszkva — A szerda reggeli moszkvai lapokból már hiányzik a tanácskozás munkájának továbbfolytatásáról szóló megszokott mondat, és helyette első ízben új kifejezés jelent meg: a kommunista és munkáspártok nemzetközi tanácskozása sikeresen befejeződött. Ennek a megállapításnak megfelelően alakult a tanácskozás részvevői és a vendéglátó szovjet házigazdák programja. Sok küldöttség már szerdán visszautazott hazájába. A távozó küldöttségek körében általános elégedettség tapasztalható. Jóllehet már az előkészítő munka során világosan kitűnt, hogy minden feltétel adott a tanácskozás sikeres megtartásához és az időszerű feladatokat tudományosan elemző közös dokumentum elfogadásához, magán az értekezleten a várakozást felülmúlóan mutatkozott meg a világ kommunistáinak az az elhatározása, hogy tovább szilárdítják egységüket, erősítik összefogásukat a közös ellenség, az imperializmus elleni harcban. ÁLTALÁNOS ELÉGEDETTSÉG A NAGY TANÁCSKOZÁS UTÁN A MOSZKVAI ÉRTEKEZLET VISSZHANGJA A sajtókommentárokban változatlanul kiemelkedő helyet kap a tanácskozás igazi demokratikus, elvtársi légköre, amely hatalmas lépést jelent előre a kommunista pártok egymás közötti kapcsolataiban. Bebizonyosodott, hogy a nyílt kommunista vita és eszmecsere, nemcsak hogy nem gátolta, hanem előmozdította az imperialistaellenes összefogást. „A kényes kérdésekkel" az egységtörekvés jegyében történő szembenézés ugyancsak nagy erőt kölcsönzött a tanácskozás munkájának. Mindezek alapján teljesen jogos a kommentárokban a tanácskozással kapcsolatban sűrűn szereplő „történelmi jelentőségű" jelző. A moszkvai Pravda szerdai száma szerkesztőségi beszámolót közöl a kommunista és munkáspártok moszkvai nemzetközi tanácskozásának utolsó munkanapjáról. „A 75 párt tanácskozása azt tanúsítja, hogy a világ kommunistái hűek maradtak a marxizmushoz—leninizmushoz, erélyesen elhárítanak minden kísérletet e tanítás meghamisítására és arra, hogy leszereljék a népek imperializmus elleni nehéz küzdelmét. A kommunisták erőt merítve marxista —leninista egységükből, ismét meghiúsították az imperialista reakciósok és a velük gyakorlatilag azonosuló maoista szakadárok számításait és erőfeszítéseit" — állapítja meg beszámolójában az SZKP Központi Bizottságának lapja. A szerdai lengyel sajtóban is központi helyet foglal el a kommunista és munkáspártok moszkvai értekezletének fő okmánya és a Lenin születése 100. évfordulójára kiadott felhívása. A Tribúna Ludu „Az egység győzelme" című kommentárjában a többi között aláhúzza, hogy a moszkvai találkozó fő okmánya a kommunista világmozgalom számára új platform, az antiimperialista erők számára pedig új akcióprogram lesz. A moszkvai értekezlet lezárta a munkásmozgalom konszolidálásának egy fontos szakaszát, és egyben új szakaszt nyitott az összes antiimperialista erő előtt. Ezért a jövőben bizonyára az egység értekezleteként emlegetik majd a moszkvai tanácskozást — fejezi be a LEM P központi napilapja. A bolgár televízió és rádió kedden este közvetítette Todor Zsivkovnak, a BKP KB első titkárának, a bolgár küldöttség vezetőjének beszédét, amelyet a tanácskozás végeztével a moszkvai televízióban tartott. Zsivkov a 75 kommunista és munkáspárt képviselőinek moszkvai tanácskozását sikeresnek nevezte. Kifejezte meggyőződését, hogy azok a testvérpártok, amelyek képviselői különböző okokból nem vettek részt a tanácskozáson, belátható időn belül csatlakoznak az értekezlet platformjához. Valamennyi magyar napilap szerdán első helyen közölt tudósítást a moszkvai tanácskozás befejezéséről. A Magyar Nemzet a tanácskozáson Jóváhagyott fő dokumentumot fontosnak tartja azon pártok számára is, amelyek nem vettek részt az értekezleten, valamint azon tömegek számára, amelyek csak most kapcsolódnak be az imperialistaellenes harcba. 1969. VI. 19.