Új Szó, 1969. június (22. évfolyam, 127-151. szám)

1969-06-19 / 142. szám, csütörtök

A kommunista és munkáspártok nemzetközi tanácskozásának fö dokumentuma (ľolytaiás * 9. oldal' ij imperializmus agresszív szándékaival és terveivel szemben. A tanácskozás részvevői felszólítják a munkásokat, a parasztokat, az alkal­mazottakat, az ifjúságot, a diákságot, az értelmiséget és a nőket képviselő szervezeteket, a különböző politikai felfogású, filozófiai és vallási meggyő­ződésű társadalmi rétegeket és csopor­tokat, a kapitalista országok reálisan gondolkodó politikusait, az összes de­mokratikus pártot, haladó nemzeti és nemzetközi társadalmi szervezetet, hogy a kommunista pártokkal együtt tegyenek erőfeszítéseket egységes anti­imperialista harci akciók végrehajtá­sára a feszültség felszámolása és a béke védelme érdekében. Mindenkit meghívunk, hogy vegyen részt egy olyan konstruktív és széles körű esz­4. A tanácskozás részvevői, a kommu­nista és munkáspártok fokozottan akarnak hozzájárulni a népek előtt fel­merülő problémák, megoldásához, en­nek legfontosabb feltétele magának a kommunista mozgalomnak a jelenlegi követelményeknek megfelelő magasabb fokú egysége. Ez határozott és állandó erőfeszítéseket kíván minden párttól. A kommunista és munkáspártok tö­mörítése minden imperialistaellenes erö egyesítésének legfontosabb ténye­zője. A tanácskozás részvevői megerősítik azt a közös álláspontjukat, hogy a testvérpártok kölcsönviszonyainak alapját a proletár internacionalizmus, a szolidaritás és a kölcsönös támoga­tás elvei, az önállóság és az egyenjo­gúság tiszteletbentartásának, valamint az egymás belügyeibe való be nem avatkozásnak az elvei alkotják. Ezek­nek az elveknek a szigorú megtartása elengedhetetlen feltétele a testvérpár­tok között az elvtársi együttműködés fejlesztésének és a kommunista moz­galomban az egység megerősítésének. A testvérpártok együttműködésének természetes formái a kétoldalú tanács­kozások, a regionális találkozók, a kommunista mozgalomban elfogadott elvek alapján bonyolódó nemzetközi tanácskozások. Ezek az elvek és for­mák minden lehetőséget megteremte­nek ahhoz, hogy a kommunista és munkáspártok egyesítsék erőfeszíté­seiket a közös célokért, a forradalmi világmozgalom növekvő sokrétűségé­nek helyzetében a közös célokért ví­vott harcban. Jelenleg, amikor a nem­zeközi kommunista mozgalomnak nincs vezető központja, különösen megnő a kommunisták akcióinak önkéntes egy­behangolása az előttük álló feladatok sikeres egoldása érdekében. A kommunista és munkáspártok ak­cióegysége elő fogja mozdítani a kom­munista mozgalomnak a marxizmus­leninizmus elvei alapján megvalósuló összefogását. A jelenkor forradalmi és általános demokratikus mozgalmai előtt álló gyakorlati feladatok megol­dását célzó szodaritási akciók előmoz­dítják a kommunista mozgalom külön­böző osztagai között az elengedhetet­len tapasztalatcserét. Hozzájárulnak a marxi—lenini elmélet gazdagodásához mecserében, amely az imperialistaelle­nes harc kérdéseinek legszélesebb kö­rét érinti. A kommunisták a haladó, hazafias és békeszerető erőkkel közösen végre­hajtandó egység nemzeti, regionális és nemzetközi akciók legdemokratiku­sabb előkészítésének és lebonyolításá­nak hívei. Minden tőlük telhetőt meg­tesznek azért, hogy nagyobb egyetér­tésre jussanak, a sok különféle impe­rialistaellenes áramlattal és mozgalom­mal, figyelembe véve e mozgalmak sa­játszerűségét és tiszteletben tartva önállóságukat. Az önkéntes alapon és közös megegyezéssel kiválasztott együtműködési formák lehetővé teszik azt, hogy az imperializmus ellen foly­tatott harc olyan új szintre emelked­jen, amely megfelel a jelenlegi helyzet követelményeinek. és alkotó fejlesztéséhez, az aktuális politikai kérdésekben elfoglalt inter­nacionalista, forradalmi álláspontok megerősítéséhez. A tanácskozás részvevői kijelentik, hogy pártjaik eltökélten minden lehe­tőt meg akarnak tenni a dolgozó tö­megek és a társadalmi haladás érde­kében azért, hogy közelebb hozzák a nemzetközi tőke teljes legyőzetését. Az imperializmus ellen folytatott és az ál­talános demokratikus követelések elfo­gadását célzó közös akciókat a szo­cialista forradalomért és a kizsákmá­nyolás rendszerének felszámolásáért vívott harc egy-egy részének és szaka­szának tekintik. A tanácskozás részvevőinek meggyő­ződésük, hogy minden kommunista párt politikájának hatékonysága a saját országában elért sikereitől és a többi testvérpárt eredményeitől, együttműkö­désük mértékétől függ. Minden egyes kommunista párt felelős tevékenységé­ért saját munkásosztálya és népe előtt és egyidejűleg a nemzeközi munkás­osztály előtt is. A kommunista és mun­káspártok nemzeti és nemzetközi fe­lelőssége elválaszthatatlan egymástól. A marxisták—leninisták egyszerre ha­zafiak és internacionalisták, elvetik mind a nacionalista szűkkeblűséget, mind a nemzeti érdekek tagadását vagy lebecsülését, mind a hegemónista tö­rekvéseket. A kommunista pártok a munkásosztály és valamennyi dolgozó pártjai, s egyúttal a tényleges nemzeti érdekek zászlóvivői is, szemben az ezen érdekeket eláruló reakciós osztá­lyokkal. Egy kommunista párt, amely a kapitalizmus körülményei között harcol, azzal járul hozzá a legnagyobb mértékben a szocializmus és a proletár internacionalizmus ügyéhez, ha tevé­kenysége révén a munkásosztály és szövetségesei kivívják u hatalmat. A kommunista és munkáspártok rendkívül változatos, sajátos körülmé­nyek között fejtik ki tevékenységüket. Ez megköveteli, hogy ennek megfele­lően közelítsék meg a konkrét felada­tok megoldását. Minden egyes párt a marxizmus—leninizmus alapelveitől ve­zérelve, saját konkrét nemzeti körül­ményeit számba véve, teljesen önál­lóan dolgozza ki saját politikáját, hatá­rozza meg a harc irányát, formáit és módszereit, választja a körülményektől függően a szocializmusra való áttérés békés vagy nem békés úját, valamint a szocializmus építésének formáit és módszereit országában. Ugyanakkor a kommunista pártok tevékenységi körül­ményeinek sokfélesége, a gyakorlati feladatok más-más megközelítése, sőt az egyes kérdésekben mutatkozó né­zeteltérések nem gátolhatják a testvér­pártok összeegyeztetett fellépését a nemzetközi porondon, különösen nem az imperialistaellenes harc alapvető problémáit illetően. Minél erősebb és összeforrottabb egy kommunista párt, annál jobban tudja betölteni szerepét mind az országon belül, mind a nemzetközi kommunista mozgalomban. A kommunisták tudatában vannak annak, hogy mozgalmunk az óriási tör­ténelmi eredmények mellett, fejlődése során az utóbbi években súlyos nehéz­ségekkel találta magát szemben. Meg vannak azonban győződve arról, hogy a nehézségek megoldódnak. Ez a meg­győződés azon a tényen alapul, hogy a nemzetközi munkásosztály távlati céljai és érdekei közösek, minden kom­munista párt a felmerült problémák olyan megoldására törekszik, amely megfelel mind jt nemzeti, mind a nem­zetközi érdekeknek, a kommunisták forradalmi küldetésének. Azon alapul, hogy a kommunisták nemzetközi ösz­szefogásra törekednek. A kommunista és munkáspártok né­hány nézetkülönbség ellenére kijelen­tik, hogy eltökélt szándékuk egységes frontban harcolni az imperializmus ellen. Egyes ellentétek véleménycsere so­rán simulnak el vagy pedig úgy szűn­nek meg, hogy az események fejlődése lényegileg tisztázza a vitás kérdéseket. Más ellentétek huzamosabb időig fenn­állhatnak. A tanácskozás meggyőződé­se, hogy a vitás problémákat meg le­het és meg is kell helyesen oldani a kommunista pártok különböző for­májú együttműködésének szilárdításá­val, a pártközi kapcsolatok bővítésével, a tapasztalatok kölcsönös tanulmányo­zásával, az elvtársi vitákkal és konzul­tációkkal, valamint a nemzetközi szin­téren végrehajtott egységes akciókkal. Minden párt internacionalista köteles­sége, hogy sokoldalúan előmozdítsa a kapcsolatok javulását és a kölcsönös bizalom fejlődését valamennyi párt között, újabb erőfeszítéseket tegyen annak érdekében, hogy szilárduljon a nemzetközi kommunista mozgalom egysége. A konkrét tevékenység kol­lektív elemzése előmozdítja az egység megszilárdulását. Az együttes antiimperialista fellépés irányvonala megköveteli a marxista­leninista pártok eszmei és politikai szerepének fokozását a világ forradal­mi folyamatában. A kommunisták a forradalmi, a felszabadító és a demok­ratikus mozgalmak élvonalában ha­ladva, a jövőben is kérlelhetetlen har­cot folytatnak a burzsoá ideológia el­len, feltárják a dolgozók előtt harcuk valódi értelmét és a győzelem elérésé­nek feltételeit. Az imperializmus elle­ni harc eredményessége és az ügy győzelemre juttatása érdekében pro­pagálni fogják a munkásmozgalomban, a széles néptömegek, benne az ifjúság körében is a tudományos szocializmus eszméit, következetesen védelmezni fogják elveiket,- törekedni fognak a marxizmus—leninizmus diadalra jutta­tására, a konkrét helyzetnek megfele­lően harcolni fognak az elmélet és a politika jobboldali és „baloldali" op­portunista eltorzításai ellen, a revizio­nizmus, a dogmatizmus, valamint a „balos" szektás kalandorság ellen. Ezek az elhajlások rendszerint lebe­csülik azoknak a reális erőknek a je­lentőségét, amelyeket be lehet és be is kell vonni a harcba. A marxizmus—leninizmus, a proletár internacionalizmus iránti hűség, saját népük érdekeinek, a szocializmus kö­zös ügyének önzetlen és odaadó szol­gálata elengedhetetlen feltétele annak, hogy a kommunista és munkáspártok egységes akciói eredményesek legye­nek és helyes irányban hassanak, hogy biztos legyen sikerük kitűzött törté­nelmi céljaik elérésében. A kommunista mozgalom a modern társadalom elválaszthatatlan része és legaktívabb ereje. Ezért a kommunista és munkáspártok törvényen kívül he­lyezése merénylet a demokratikus jo­gok és a népek létérdekei ellen. A tanácskozás részvevői kivétel nélkül támogatják a világ valamennyi kom­munista pártját, amelyek azért harcol­nak, hogy legálisan vehessenek részt országaik politikai életében. Haragosan megbélyegezzük a véres megtorlásokat és a terrort, amelyeknek ezer és ezer kommunista és más demokrata és forradalmár vált áldozatává Indonéziá­ban, Spanyolországban, Portugáliában, Görögországban, Bolíviában, Brazíliá­ban, Kolumbiában, Mexikóban, Vene­zuelában, Panamában, Paraguayban, Guatemalában, Dél-Afrikában, Thaiföl­dön, Haitiban, Malaysiában, Iránban, a Fülöp-szigeteken és néhány más or­szágban. Szolidaritásunkról biztosítjuk közös harcunk fegyvertársait, akik a fasiszta és diktatórikus rendszerek, a tőkés­országok börtöneiben sínylődnek, és harcolunk kiszabadításukért. A mostani értekezlet részvevői úgy tekintik, mint fontos szakaszt a kom­munista világmozgalom egybeforrasz­tásának útján. Ügy vélik, hogy a test­véri kapcsolatokat, az együttműködést kivétel nélkül minden kommunista és munkáspárt között nem gátolhatja az, hogy egyes kommunista pártok nem vettek rész a tanácskozáson. Az érte­kezlet részvevői kifejezik elhatározá­sukat, hogy együttesen lépnek fel az imperializmus ellen, a nemzetközi munkásmozgalom közös céljaiért ví­vott harcban azokkal a kommunista és munkáspártokkal is, amelyek a je­lenlegi tanácskozáson nem képviseltet­tették magukat. Az imperializmus ellen vívott harc hosszú, kemény és nehéz küzdelem. Elkerülhetetlenül éles osztályharcok állnak előttünk. Erősíteni kell a táma­dást az imperializmus és a belső reak­ció állásai ellen. A forradalmi-és a ha­ladó erők győzelme elkerülhetetlen. A szocialista országok népei, prole­tárok, tőkésországok demokratikus erői, felszabadult és elnyomott népek! Fogjatok össze a közös harcban, az imperializmus ellen, a békéért, a nem­zeti függetlenségért, a társadalmi hala­dásért, a demokráciáért és a szocia­lizmusért! Moszkva — A szerda reggeli moszkvai lapokból már hiány­zik a tanácskozás munkájának továbbfolytatásáról szóló meg­szokott mondat, és helyette el­ső ízben új kifejezés jelent meg: a kommunista és mun­káspártok nemzetközi tanács­kozása sikeresen befejeződött. Ennek a megállapításnak megfelelően alakult a tanács­kozás részvevői és a vendéglá­tó szovjet házigazdák program­ja. Sok küldöttség már szer­dán visszautazott hazájába. A távozó küldöttségek köré­ben általános elégedettség ta­pasztalható. Jóllehet már az előkészítő munka során világo­san kitűnt, hogy minden felté­tel adott a tanácskozás sikeres megtartásához és az idősze­rű feladatokat tudományosan elemző közös dokumentum el­fogadásához, magán az érte­kezleten a várakozást felülmú­lóan mutatkozott meg a világ kommunistáinak az az elhatá­rozása, hogy tovább szilárdít­ják egységüket, erősítik össze­fogásukat a közös ellenség, az imperializmus elleni harcban. ÁLTALÁNOS ELÉGEDETTSÉG A NAGY TANÁCSKOZÁS UTÁN A MOSZKVAI ÉRTEKEZLET VISSZHANGJA A sajtókommentárokban vál­tozatlanul kiemelkedő helyet kap a tanácskozás igazi demok­ratikus, elvtársi légköre, amely hatalmas lépést jelent előre a kommunista pártok egymás közötti kapcsolataiban. Bebizo­nyosodott, hogy a nyílt kom­munista vita és eszmecsere, nemcsak hogy nem gátolta, hanem előmozdította az impe­rialistaellenes összefogást. „A kényes kérdésekkel" az egység­törekvés jegyében történő szem­benézés ugyancsak nagy erőt kölcsönzött a tanácskozás mun­kájának. Mindezek alapján teljesen jogos a kommentárokban a ta­nácskozással kapcsolatban sű­rűn szereplő „történelmi jelen­tőségű" jelző. A moszkvai Pravda szerdai száma szerkesztőségi beszámo­lót közöl a kommunista és munkáspártok moszkvai nem­zetközi tanácskozásának utolsó munkanapjáról. „A 75 párt tanácskozása azt tanúsítja, hogy a világ kom­munistái hűek maradtak a marxizmushoz—leninizmushoz, erélyesen elhárítanak minden kísérletet e tanítás meghamisí­tására és arra, hogy leszerel­jék a népek imperializmus el­leni nehéz küzdelmét. A kommunisták erőt merítve marxista —leninista egységük­ből, ismét meghiúsították az imperialista reakciósok és a velük gyakorlatilag azonosuló maoista szakadárok számításait és erőfeszítéseit" — állapítja meg beszámolójában az SZKP Központi Bizottságának lapja. A szerdai lengyel sajtóban is központi helyet foglal el a kommunista és munkáspártok moszkvai értekezletének fő ok­mánya és a Lenin születése 100. évfordulójára kiadott fel­hívása. A Tribúna Ludu „Az egység győzelme" című kom­mentárjában a többi között aláhúzza, hogy a moszkvai ta­lálkozó fő okmánya a kommu­nista világmozgalom számára új platform, az antiimperialista erők számára pedig új akció­program lesz. A moszkvai érte­kezlet lezárta a munkásmozga­lom konszolidálásának egy fontos szakaszát, és egyben új szakaszt nyitott az összes anti­imperialista erő előtt. Ezért a jövőben bizonyára az egység értekezleteként emlegetik majd a moszkvai tanácskozást — fejezi be a LEM P központi na­pilapja. A bolgár televízió és rádió kedden este közvetítette Todor Zsivkovnak, a BKP KB első titkárának, a bolgár küldöttség vezetőjének beszédét, amelyet a tanácskozás végeztével a moszkvai televízióban tartott. Zsivkov a 75 kommunista és munkáspárt képviselőinek moszkvai tanácskozását sike­resnek nevezte. Kifejezte meg­győződését, hogy azok a test­vérpártok, amelyek képviselői különböző okokból nem vettek részt a tanácskozáson, belátha­tó időn belül csatlakoznak az értekezlet platformjához. Valamennyi magyar napilap szerdán első helyen közölt tu­dósítást a moszkvai tanácsko­zás befejezéséről. A Magyar Nemzet a tanácskozáson Jóvá­hagyott fő dokumentumot fon­tosnak tartja azon pártok szá­mára is, amelyek nem vettek részt az értekezleten, valamint azon tömegek számára, ame­lyek csak most kapcsolódnak be az imperialistaellenes harc­ba. 1969. VI. 19.

Next

/
Thumbnails
Contents