Új Szó, 1969. június (22. évfolyam, 127-151. szám)

1969-06-14 / 138. szám, szombat

Nevettető, izgalmas és tanulságos filmek A DFF NYÁRI SZAKASZÁNAK MŰSORÁN EZ ÉVBEN már huszadszor kínál jó szórakozási lehetőséget a Dolgozók Filmfesztiválja. A korábbi évekhez hasonlóan a nagyszabású szemle két részben — nyáron és ősszel — zajlik le. A jubileumi fesztivál ünnepélyes megnyitására tegnap Eperjesen — Dmitrij Plichta szlovák rendező a Szívtelen szerelem című filmjének bemutatásával — került sor. A június 13-án kezdődő és 29-ig tartó seregszemlén Szlovákia tíz városában nyolc ország 16 játékfilm lét tűzik műsorra. A rangosnak ígérkező fesztivál műsora nagy választékot kínál: szellemes vígjátékokat, látvánvos filmeket és egyéb szórakoztató alkotásokat. A seregszemle fénypontja minden valószínűség szerint a népszerű Louis de Funés francia komikus lesz, akit több filmben is láthatunk. Örökös izgágasságga! és feltűnnivágyássál leplezett szellemi jelentéktelensége rendkívül mulatságos. Nem csoda, ha egyéniségével és eredetiségével a nevettetés nagyjainak (Fernandel, Etaixe, Tati) a sugárzását is elhomályosította. A mozilátogatók kedvence a „csendőr"-sorozatot követően a Fantomas sorozatban (Fantomas, Fantomas a Scotland Yark el len), valamint az Oszkár című színes, szélesvásznú vígjátékban jelenik meg ismét a filmvásznon, s bizonyára kellemes perceket szerez a közönségnek. A közkedvelt sztár az André Hunebelle rendezte fantasztikus és izgalmas Fantomas szörnyfilm-sorozatban az ugyancsak nagy népszerűségnek örvendő Jean Marais mellett játszik. Michel Devílle bájosan sikamlós Benjamín-je is a francia filmgyártást képviseli. A XVIII. században játszódó rokokó történet valóságos tanulmány a szerelemről, ugyanis kiváló sztárok közreműködésével (Michel JAorgan, Catherine Denevue/ a szerelmi élet úgyszólván minden fortélyát megjeleníti. Könnyed és szellemes A négyes labor őrültje című színes francia vígjáték, mely szokatlan történetet mesél el. Az emberiséget már ősidők óta foglalkoztatja az „igazság szérumának" felfedezése. Am ezt a talányt még a XX. század tudósainak sem sikerült megoldani. A felfedezéshez vezető út hoszszú és nem egyszerű... A komédia sikerét a neves szereplők: Marié Latour, Jean Lefebrve és Bemard Blier is biztosítják. Stanley Kramer, a Megbilincseltek, az Utolsó part, az Aki szelet vet, a Nürnbergi per neves rendezője, a Találd ki, ki jön vacsorára című amerikai filmben élő és aktuális problémát vet fel — a feketék és a fehérek drámai együttélését az Egyesült Államokban. A négerkérdés feldolgozása s a film kicsengése bizonyára nagy jelentőséggel bír a polgári küzdelmek Amerikájában. A filmben kivételes képességű színészek — a hírneves Sidney Poitier, Katherine Hepburn, és unokahúga Katherine Houghton, valamint az élete utolsó szerepét alakító Spencer Tracy — játszanak. A kiváló néger színészt, Sidney Poiter-t láthatjuk a Tanító úr, kérem című angol film főszerepében is. A hatásos film arról szól, hogy a fiatal néger tanító a csipkelődések és gúnyolódások pergőtüzében miként szelídíti meg s bírja jobb belátásra a fékevesztett, szertelen diákokat. A szépséges Raquel Welch a címszereplője a Fathom című izgalmas, idegfeszítő angol kalandfilmnek, melyben bátor ejtőernyősként mutatkozik be. Váratlan, kockázatos és életveszélyes események részese lesz, kapcsolatba kerül a titkosszolgálattal, egy eltűnt hidrogénbomba után nyomoz... de mindez csak a kezdet, az igazi harc és megpróbáltatás csak ezután következik. Gene Kelly, a neves táncos és énekes rendezte A nős ember kísértete című rendkívül szellemes és ötletes amerikai filmet, amely arra oktat, hogyan viselkedjen s kerülje el a veszélyes helyzeteket a kifogástalan férj, ha tiltott gyümölcsre kap étvágyat. A filmből megtanulhatjuk, hogy a feleség megcsalása nem is olyan ördöngösen nehéz s még a legkilátástalanabb és „legmelegebb" helyzetekből is van kivezető út, csak az „alanynak" tanulékonynak és leleményesnek kell lennie. A színes, szélesvásznú film varázsa ötletgazdagságában és cselekményességében rejlik. Érdeklődéssel várjuk a magyar film történetének eddigi legnagyobbszabású vállalkozását, a nagy tömegeket mozgató Egri csillagok című szuperfilm vetítését. A Várkonyi Zoltán rendezésében készült kétrészes, szélesvásznú színes filmen Eger hős védőinek története elevenedik fel. Ki ne ismerné azt az emberfeletti küzdelmet, amellyel Dobó István alig 200 lovast és ugyanannyi gyalogost számláló csapata a várba gyűlt köznépet a védelemre megszervezve 1552. szeptember 9-től október 18-ig feltartóztatta Ali budai basa és Achmed temesvári vezér ostromló seregét, mígnem a törökök elvonulásra kényszerültek. Az Egri csillagok című film Gárdonyi Géza müve, ifjúságunk örökké eleven olvasmánya alapján készült. A filmen — melynek központi mozzanata Eger várának a védelme — végigkísérhetjük két ember sorsát, Cecey Éva és Bornemissza Gergely életét, kicsi gyermekkorától kezdve csaknem húsz éven át. A film bármennyire is sűríti az eseményeket, híven ragaszkodik Éva és Gergely történetéhez, valamint az egri ostrom pontos visszaadásához. Az alkotás, mely minden bizonnyal maradandó élményt nyújt, számos ismert és tehetséges magyar színész közreműködésével készült. Hogy csak néhányat említsünk: Sinkovits Imre, Kovács István, Venczel Vera, Bitskey Tibor, Bessenyei Ferenc, Latinovits Zoltán, Gobbi Hilda, Pécsi Ildikó. Mircea Dragan román rendező Traianusz oszlopa című történelmi nagyfilmjének témája a két évvel ezelőtt nálunk is vetített Dákok című filmre épül. A filmvásznon felelevenedik a mai románok elődjei, a dákok és a rómaiak közt vívott kegyetlen élet-halál harc. A filmben a „Dákokhoz" hasonlóan a nyugati filmgyártás néhány kimagasló színész-egyéniségét, mint Richard Johnsont és Antonella Lualdit láthatjuk. A tigris és a cica a címe a Dino Rissi rendezte színes. olasz, kedélyesen hangolt vígjátéknak, mely egyetlen célt követ, a közönség szórakoztatását. S ezt kétségkívül minden eszközzel, különösen pedig a híres Vittorio Gassman eredeti szellemességével sikerül is elérnie. A hűtlen férj és igényes szeretője történetét megörökítő alkotás páratlan sikert aratva már bejárta Európát és Amerikát. Herald Rein a roppant népszerű Winnetou-filmek rendezője újabb alkotásainak a témáját a jelenkorból meríti. Ennek eredményeként született meg a verhetetlen Jerry Cotton FBIügynök alakja, James Bond hasonmása. A nyugatnémet „Bonddal" a közelmúltban a Dinamit zöldben című rendkívül izgalmas filmben találkozhattunk. A fesztiválon vetítésre kerülő Halál a vörös jaguárban című színes filmben újabb veszélyes és kockázatos kalandokon megy át, rejtelmes körülmények közt történt gyilkosság után nyomoz ... A szerénység késztet arra, hogy a fesztiválon bemutatásra kerülő hazai filmek ismertetését utoljára hagyjuk. Hiszen Vojtech jasný: Jó földijeim című müve rangos alkotás, ezt bizonyítja az idei cannes-i nemzetközi fesztiválon nyert szerzői díj, valamint a plzeňi Finále fődíja is. A film a háború utáni években egy morvaországi faluban játszódik. Szokatlan lírai eszközökkel a falu szövetkezetesítésének képén keresztül az emberek jellemét, apró, mindennapi gondját, örömét tárja elénk. A „jó földijeink" életét Radoslav Brzobohaťý, Vlastimil Brodský, Waldemar Matu'ska, Josef Hlinomaz, Drahomíra Hofmanová és mások testesitik meg. A haza atyjának örömei a címe Karel Steklý cseh rendező filmjének, mely IV. Károly, illetve Luxemburg János korába kalauzolja a nézőt. A cseh tör ténelmi film főszerepét Jaromír Hanzlík, Daniela Koláfová, Oldfich Velen játssza. A szlovák filmgyártást a nemrégen forgatott Szívtelen szerelem című film képviseli, mely arra ad választ, miként sodródott egy őszinte, fiatal leány (Andrea Cunderlíková) romlásba, ahonnan az út a fegyházba vezet .. . OGY VÉLJÜK, hogy a xx. DFF nyári szakaszában műsorra tűzött filmek kielégítik a nézőket, a szórakozni víievók idényeit. A filmalkotók, de különösképpen a sztárok névso:-a sokat ígérő, fokozott érdeklődést és várakozást kélt. T. M. LOUIS DE FUNES az Oszkár című film főszerepében. Demokratikus centralizmust— torzítások nélkül J. TURCEK elvtársnak, az SZLKP KB titkárának felszólalása az SZLKP KB júniusi plenáris ülésén A Jó földijeim című V. Jasný film egyik jelenete. A CSKP KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK áprilisi és májusi plenáris ülése minden bizonnyal jelentős eseményként íródott pártunk történetének lapjaira, mivel most már tisztábban láthatjuk azt, ami 1968 januárjában történt. A januári demokratizálási folyamatot és annak jelentőségét most már külön tudjuk választani az e folyamatot kísérő szélsőséges jelenségektől és a társadalmunkban előidézett következményeitől. Központi bizottságaink tanácskozásain elsősorban arra utaltak, hogy a januári hagyományokat tovább ápoljuk, de csak abban, ami felújítja nálunk a lenini értelemben vett szocializmust, ami hazánkban kibontakoztatja a szocializmus értékeit, s elmélyíti a szocialista nemzetköziség mindenkor érvényes elveit, és ismét megszilárdítja a Szovjetunióhoz, valamint a többi szocialista országhoz fűződő kapcsolatainkat. TurCek elvtárs a továbbiakban hangsúlyozta, hogy a CSKP KB májusi plenáris ülésén folytatott tanácskozások eredményei megalapozzák a pártpolitika valóra váltásához szükséges politikai-szervezési feltételeket. Ezzel lezárul pártunk életének az az időszaka, amelyben, mivel a pártvezetőség nem volt egységes, nem volt eléggé határozott fellépésű és akcióképes, társadalmunk hosszan tartó veszélyes, válságos helyzetbe jutott. Mindez eltérítette figyelmünket konkrét feladatainktól, s ezenfelül alkalmat adott a különféle antiszocialista és szovjetellenes elemeknek arra, hogy megtévesszék az ország lakosságának egy részét. Az így kialakult légkör kedvezett azoknak a politikai kalandoroknak, akik politikai lókét akarnak kovácsolni a válságos helyzetben adódó lehetőségekből. Hazánk lakosságának túlnyomó többsége azonban tudatosította, hogy gazdasági és politikai problémáinkat csak nyugodt légkörben, megfontoltan s céltudatos törekvések eredményeként oldhatjuk meg. Mi több ízben figyelmeztettünk a január utáni fejlődés bizonyos negatív mozzanataira, de ez még nem jelenti azt, hogy a demokratikus és a szabadságjogok korlátozására gondoltunk volna, mint ahogyan ezt egyesek állítják, s másoknak is bebeszélik. A marxista—leninista Ortelemben vett demokráciát abban kell látnunk, hogy az osztályok s a lakosság egyes csoportjai konkrétan megállapított mértékben részesülnek a politikai hatalomban, s vesznek részt a politika kialakításában is. Gondoljunk csak arra, amit erről l,enin mondott. Szerinte mindén forradalmat kirobbanthatnak s irányíthatnak az emberek kisebb csoportjai is abban az esetben, ha az egész nemzet támogatására számíthatnak, de a szocializmust az adott ország egész népének, tehát a kommunistáknak s a pártonkívülieknek együtt kell és lehet kiépítenie. POLITIKAI RENDSZERÜNK majjalapozza az ehhez szükséges feltételeket. Nem akarom leplezni azt a tényt, hogy a közelmúltban elsősorban a párton belüli ellentétek, a nézetegység hiánya, az akcióképességgel összeegyeztethetetlen határozatlanság sodortak bennünket válságos helyzetbe, nemkülönben az is, hogy nem lépünk fel elég következetesen a különféle árnyalatú antiszocialista és szovjetellenes megnyilvánulások és cselekedetek ellen. Központi bizottságaink dokumentumai, de különösen a CSKP KB Irányelvei hangsúlyozzák, hogy megőrizzük a januári események pozitív eredményeit, de ugyanakkor határozottan kell fellépnünk minden szélsőségas cselekedet ellen, s megalkuvás nélkül kell valóra váltanunk a szocialista demokrácia marxi — lenini elveit. Ezért, ha a demokráciáról beszélünk, nem gondolunk az egyes jobboldali teoretikusok által hirdetett „tiszta demokráciára", mert nem mondhatunk le a demokratikus centralizmus számunkra érvényes lenini elveiről. Ezt különösen akkor tudatosítjuk, ha arra gondolunk, hogy amikor nálunk a demokratikus centralizmus helyett a kizárólagos centralizmus érvényesült, pártunk szektás Jelleget öltött, megbénult a tömegek természetes aktivitása, s a párt így maga hárította el magától természetes szövetségeseit. Viszont, amikor nálunk teljesen egyoldalúan a demokratikus jelleget hangsúlyozták, és semmibe vették a centralizmus elvét, ez zűrzavaros, válságos helyzetekbe sodort bennünket. A Központi Bizottság májusi plenáris ülésén jóváhagyott Irányelvek ismét hangsúlyozzák, hogy minden kommunista felelősséget visel egész társadalmunk fejlődéséért, és most már ahelyett, hogy mentsük, ami menthető, céltudatosan s megfontoltan kell társadalmunk további fejlődésének irányt adnunk. Ebben látjuk a párt vezető szerepének értelmét. Ezért az a feladatunk, hogy megoldjuk politikai életünk sarkalatos problémáit. Be kell bizonyítanunk a párt rátermettségét, azt, hogy többet lát, mint mások, jobban tud irányítani, mint mások, s valóban eleget tud tenni korszerű politikai s forradalmi élcsapat küldetésének, s hogy pártunk most és a jövőben is társadalmunk élcsapata. Helytelen lenne azonban, ha megtűrnénk, hogy a Központi Bizottság határozott intézkedéseit egyesek úgy értelmezik és magyarázzák, mintha ismét vissza akarnánk térni a január előtti bürokratikus centralizmushoz s az akkori torzításokhoz is. Ellenkezőleg. Mi annak tudatát akarjuk megszilárdítani polgártársainkban, hogy pártunk kezdeményezően támogatja a törvényalkotást, a demokratikus közigazgatást és a politikai irányítást. Azt óhajtja, hogy polgártársaink szabadon nyilváníthassák véleményüket, gyülekezhessenek és szabadon megválaszthassák, s ha kell, le ls válthassák képviselőiket. Véleményem szerint az a tény, hogy a kommunista képviselők egyrészt a választókkal, másrészt a párttal és Központi Bizottságával szemben viselnek felelősséget, nem ellentmondásos, mert pártunk programjában következetesen ragaszkodik egész társadalmunk érdekeihez. TÁRSADALMUNK ÉLETÉBEN azonban a népgazdaságé a legfontosabb szerep, mert a dolgozók gazdasági aktivitása hozza létre a társadalom dinamikus fejlődése szempontjából nélkülözhetetlen anyagi alapot. A kommunista párt társadalmunk vezető ereje, nyilvánvaló tehát, hogy felelősséget visel a dolgozók sorsáért, életéért, szociális helyzetéért s az állam minden tevékenységéért. Tudatában vagyunk annak, hogy az életszínvonal olyan alapvetően fontos tényező, amely tetemesen befolyásolja a lakosságnak a társadalom vezető erejéhez, tehát a párthoz való viszonyulását. Politikai és szervező propagandamunkánknak ezért most s a jövőben is elsősorban a gazdasági-politikai kérdésekre, de különösen a gazdasági reformmal kapcsolatban felmerülő problémákra kell összpontosulnia. Sokan ugyanis úgy vélték, hogy a gazdasági reform olyan csodaszer, amely egy csapásra orvosolhatja a múltban elkövetett hibákat. A meggyőző tények arra utalnak, hogy nagyon sok vállalatban, üzemben csak arra tartottak igényt, ami a gazdaságreformban kedvező," de kellemetlen ügyekben továbbra is a központtól, az állami költségvetés útján, központi beruházások, dotációk stb. segítségével reméltek megoldást. Nem akarunk tovább is egy helyben topogni, de ha erről beszélünk, nem gondolunk arra, hog\ minden csekélységről az ill«tékes pártszerv döntsön, és ezzwl mások hibáit, felületességét vagy tehetetlenségét leplezze. Viszont nem lehet haboznunk akkor, ha felelősségre kell vonnunk a kulcsfontosságú gazdasági s állami-politikai posztokra állított kommunistákat, mert a párt vezető szerepének következetes érvényre juttatása megköveteli, hogy a vezetők fokozol felelősséget viseljenek