Új Szó, 1969. június (22. évfolyam, 127-151. szám)

1969-06-14 / 138. szám, szombat

hatatlan szövetségben dolgozzunk az általános békéért, és minden nemzet proletariátusa uralmának megvalósításáért". A kassai munkások 1919. június 22-i tiltakozó gyűlésén Janoušek ezt mondta: „A kapitalista csehszlovák kormányt és katonaságát csak a cseh forradalmi proletariátus segítségével verhetjük le ... közös érdeke minden proletárnak, kommunistának Szlovákiában, a csehnek, magyarnak, szlováknak, németnek, és ruszinnak, hogy megtartsák a hatalmat Szlovákiában a do'gozó nép számára, ez pedig egyedül a cseh forradalmi proletariátus segítségével valósulhat meci, ha a mi közreműködésünkkel megdönti a cseh burzsoázia uralmát . . ." Ez volt a csehi a szlovák és a budapesti szl/ók kommunista szekció ejgond fása. Már a magyar Vöio- Hadsereg ellentámadás "zdetén számoltak aľza!, -negalakul a proletariátus kormánya a Csehszlovák Köz á saság azon térülőién, amelyet nz antant kijelölt". Ebben az értelemben nyilatkozott a szekció képviselője, o szocialista-kommunista munkások egyesült magyar pártjónak magyarországi kongresszusán: ,,A szlovák proletariátus felszabadítása csak tqy lépést jeleni Cseh- és Morvaoiszág, meg o többi nyugati állam proletariátusának felszabadításához". Ezt a koncepciót megtaláljuk a szlovák szekció programjábon is: „A magyarországi szlovák szocialista szekció Szlovákia, Cseh- és Morvaország, Szilézia minden nemzetiségű munkásságának együttműködésével és al egész világ nemzetközileg szervezett proletariátusának segítségével a forradalmi osztólyprogram alapján arra törekszik, hogy a csehszlovák államban minden hatalom a proletariátus kezébe menjen át, mégpedik a proletárdiktatúra kihirdetésével". A világforradalom új szakaszának megvalósításáról volt tehát szó Csehszlovákia területén és a proletár csehszlovák állam bekapcsolásáról a „nemzetközi szovjet köztársaságba", amint Lenin hirdette. A szlovákiai magyar dolgozók bizonyosan számoltak azzal, hogy a „nemzetközi szovjet köztársaságban", amelyben „nem lesznek határok", egyesülhetnek nemzetükkel. De midőn bizonyos lett, hogy a magyar Vörös Hadsereg elhagyja Szlovákia területét, a magyar dolgozók Kassán, Eperjesen Losoncon tartott tiltakozó gy 'léseken kinyilvánították elszántságukat és akaratukat; hogy segítenek a Szlovák Tanácsköztársaság megvédelmezem sében. Hangsúlyozták, hogy d magyar dolgozók is „együtt akarnak élni a szlovák dolgozókkal a Szlovák Tanácsköztársaságban", s harcolni akarnali a magyar Vörös Hadsereg távozása után is. A

Szlovák Tanácsköztáisaságnak nem yolt szélesebb visszhangja Szlovákia meg nem szállt területén és a cseh országrészekben. Ennek fő oka az volt, hogy megalakításánál mechanikusan érvényesítették a proletárforradalom eszméit, nem vették tekintetbea cseh és szlovák társadalom szerves fejlődési törvényeit és fejlődési szakaszait. A nemzeti felszabadulás és önálló, független nemzeti állam megalakításának fontos fejlődési szakaszát ugrotta át az 1919. évi szlovákiai proletárhatalom megalakításának kísérlete. De az esemény nem maradt visszhang nélkül. Erről tanúskodnak a csehországi munkástanácsok (Kladno) és követelésük, hogy Csehszlovákia szocialista állam legyen, valamint az 1920. év eseményei a decemberi sztrájkig, amellyel a tanácsmozgalom nálunk véget ért. Az 1918-1920. évi forradalmi események keretében a Szlovák Tanácsköztársaság az első kísérlet volt a proletárhatalom megteremtésére, a szocialista rendszer felépítésére. Ez a tény határozza meg a Szlovák Tanácsköztársaság helyét Csehszlovákia történelmében. Két szomszédos ország munkásosztályának a szocialista forradalom győzelméért vívott harcainak holadó hagyományaihoz tartozik, Dr. VIETOR MARTON, a történelemtudományok doktoro /• SA mány terve: Kelet-Szlovákiában áttörni a frontot, és o Galíciában előretörő szovjet Vörös Hadsereggel egyesülni, csak annyiban vált valóra, hogy a magyar egységek Bártfa térségébe jutottak, s ideiglenesen megszakították a csehszlovák és a román hadsereg összeköttetését. EPERJESEN 1919. JÚNIUS 16-ÁN KIKIÁLTOTTAK Á SZLOVÁK TANÁCSKÖZTÁRSASÁGOT E

z idén ünnepeljük a nagy történelmi esemény, a Szlovák Nemzeti Felkelés 25. évfordulóját. Ezt megelőzően, június 16-án emlékezünk meg arról az első kísérletről, amelynek célja munkásosztályunk eszményeinek valóra váltása volt a fiatal, független csehszlovák államban. Arról a kísérletről, amelynek nem voltak meg a feltételei a tartós sikerre: a Szlovák Tanácsköztársaság megalakulásának 50. évfordulójáról. Az 1919 májusában és júniusában lezajlott történelmi események eléggé ismeretesek. A félévszázados évfordulón szemügyre akarjuk venni a Szlovák Tanácsköztársaság létrejöttében részt vevő erők, politikusok terveit és döntéseit, s megkíséreljük újból körvonalazni a Szlovák Tanácsköztársaság helyét és Jelentőségét a szlovák nemzet és a csehszlovák állam történetében. A Magyar Tanácsköztársaság idején a szlovákiai helyzet nagyon ellentmondásos volt. A munkások, a munkanélküliek és a katonák körében egyre nőtt az elégedetlenség, és azt politikai síkon nem szabályozták. A parasztság a földreformról szóló törvény megvalósítását várta. A magyar kommunisták szociális és politikai követelései visszhangra találtak Szlovákia dolgozóinak széles rétegeiben, főleg a munkanélküliek elégedetlenségének megnyilvánulásaiban, de az elégedetlenség nem irányult a csehszlovák államiság ellen. Az elégedetlen többség az életfeltételek megjavulásával is megelégedett volna. A magyar forradalmi tanácskormány nem számolt azzal, hogy a Magyar Tanácsköztársaságot katonai támadás éri. A magyar tanácskormány helytelenül ítélte, meg a külpolitikai helyzetet s ezért az 1919. április 16-án megkezdett katonai ' intervenció váratlanul érte a tallyen volt a helyzet, amikor a magyar Vörös Hadsereg által megszállt szlovákiai területen megkezdődött a proletárhatalom felépítése. A magyar Vörös Hadsereg ellentámadása folyamán a szocialista-kommunista párt szekciója Budapesten arra törekedett, hogy a szlovák és a cseh proletariátus rátérjen „arra az igaz útra, amely elvezet a végleges győzelemhez, a szlovák és a cseh proletariátus felszabadításához a csehszlovák kapitalisták járma alól". E cél éidekében szlovák területen szervezési lépésekhez fogott hozzá. A szekció funkcionáriusai és tagjai a magyar forradalmi tanácskormány szerveivel együtt, a szervezett munkások helyi tényezőinek segítségével, feloszlatták az államigazgatás burzsoá szerveit, s ezeket a proletariátus forradalmi szerveivel helyettesitették. A direktóriumok és tanácsok megalkotásával egyidejűleg a termelés és igazgatás minden szakaszán szakszervezeteket alapítottak. A tanácsrendszer gyors felépítését természetesen mindenekelőtt a magyar kommunisták A Szlovák Tanácsköztársaság 5 O. évfordulójára nácskormónyt. Az intervenció tervei feltételezték a román és a csehszlovák hadsereg egyesülését, a Magyar Tanácsköztársaság körülzárását, elszigetelését Szovjet-Oroszországtól, és a forradalmi kormány kapitulációját. Az intervenció megindulása utón rohamosan romlott a Magyar Tanácsköztársaság belső helyzete. A belső válságot ellensúlyozták a magyar Vörös Hadsereg nem várt katonai sikerei. A csehszlovák hadsereg intervenciója nem haladt úgy, amint tervezték, M

időn a magyar Vörös Hadsereg az ellentámadás során szlovák területre ért, a feszültség Szlovákiában tetőpontjára hágott. A szocialista forradalomnak a magyar kommunisták által meghirdetett programja potenciális vonzóerőt képviselt, valamint a proletár internacionalizmus is, amely nevében a magyar Vörös Hadsereg segítséget akart nyújtani Szlovákia proletariátusának, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom és a Magyar Tanácsköztársaság példáját követve szervezze meg saját hatalmát. Ez azonban az éremnek csak az egyik oldala. Másik oldala a fellobbanó magyar nacionalizmus volt, amely az ellentámadás során a Vörös Hadsereg fontos mozgatóereje volt, s a „magyar területek felszabadításának" jelszavával megsokszorozta a Vörös Hadsereg támadó erejét. A magyar kommunisták, nevezetesen Kun Béla, iparkodtak a proletár nemzetköziség ismételt hangsúlyozásával a nacionalista-soviniszta hullámot ellensúlyozni. A nemzetköziség volt a tanácskormány álláspontja a világforradalomért vívott harcban. De a kommunisták a kormányban kisebbségben voltak, és csupán a magyar Vörös Hadsereg sikerei voltak azok az érvek, melyeket a kormány az antanttal szemben érvényesíthetett. A Vörös Hadsereg sikerei azonban nem javítottak a Magyar Tanácsköztársaság súlyos helyzetén. Az antant arra kényszerítette Németországot, hogy aláírja a békeszerződést. Ezzel meghiúsult az a remény is, hogy a szocialista forradalom Németországban fenntarthatja magát. Az orosz szovjet kormány nem nyújthatott katonai segítséget a magyar Vörös Hadseregnek. A magyar tanácskorA. JANOU-ŠEK,- --i SZI.OVÁK TANÁCSKORMÁNY l-l.WÖYE segítsége tette lehetővé. A Szlovák Tanácsköztársasag munkaeredményeit azonban, amely fennállásának nem egészen három hete alatt figyelemreméltó, nagyszámú forradalmi intézkedésbe kezdett, csak ezeknek a sebtében alapított szerveknek s a bennük működő dolgozók aktivitásóval lehet magyarázni. A

magyar Vörös Hadsereg által megszállt szlovákiai területen a dolgozók forradalmi aktivitása nem szorítkozott csupán a harcoló egységek megsegítésére. A Losoncon, Léván, Eperjesen és Kassán megtartott népgyűléseken a bányászok, a vasutasok és az ipari munkások kifejezték óhajukat, hogy követni akarják az orosz és magyar proletariátus példamutatását. A Szlovák Tanácsköztársaság kihirdetésének háttere azonban nem volt olyan egyszerű. Nem volt szó csak a Dél- és Kelet-Szlovákia proletariátusának elhatározásáról, és nem is csak a „magyar bolsevikok behatolásáról". A Szlovák Tanácsköztársaság csak néhány hétig létezett, és ezért a különféle terveket nem valósíthatta meg. A hivatalos dokumentumokból, a programnyilatkozatokból indulhatunk csak ki. Ezekből egyértelműen következik, hogy a szlovák forradalmi tanácskormány szlovák és cseh képviselői és tagjai nem akarták Szlovákiát Csehországtól elszakítani. Janoušek, a tanácskormány elnöke, a csehszlovák kormányhoz intézett, 1919. június 16-án kelt táviratában Szlovákia proletariátusának nevében leszögezte: „legforróbb óhajunk, hogy a legszorosabb állami kapcsolatban éljünk a cseh proletariátussal, mely vér a mi vérünkből", s „veMHi együtt, oszt1969 VI. 14. A MAGYAR VÖRÖS HADSEREG BEVONULÁSA EPERJESRh