Új Szó, 1969. június (22. évfolyam, 127-151. szám)

1969-06-13 / 137. szám, péntek

leneket, konkrét politikai munkát Dr. Gustáv Husák beszéde a kommunista és munkáspártok moszkvai nemzetközi értekezletén Mint már jelentettük, dr. Gustáv Husák, a CSKP Központi Bizottságának első titkára szerda délután felszólalt a kommunista és munkáspártok moszkvai nemzetközi értekezletén. Beszédének első részét tegnapi számunkban közöltük, a befejező részt az alábbiakban hozzuk. Az elmúlt 20 év jelentő sikereket eredményezett Csehszlovákia szocialista építésében, gazdaságának fejlesztésében, kultúrájának gyarapításában és életszínvonalának emelésében. A testvérpártok tudják, hogy hazánk szocialista alapon átalakított virágzó mezőgazdasággal rendelkező, fejlett ipari álSzocialista fejlődésünk azonban nem volt mentes hibáktól, fogyatékosságoktól és torzulásoktól. A szocialista fejlődés sok új problémát vetett fel, amelyek nem nyertek kellő megoldást. Csehszlovákia szocialista fejlődése az utóbbi években lelassult. Nem épült világos fejlesztési koncepcióra, és több súlyos hiba történt a gazdaságban, a szocialista demokrácia fejlesztésében és a párton belüli kapcsolatokban. Jelentősen meggyengült a pár ton belüli és kívüli tömegpolitikai és eszmei nevelő munka, a problémák megoldásában túlsúlyba került a szubjektivizmus, nem oldottuk meg idejében a megérett problémákat, néha viszont megelőztük a reális lehetőségeket. A párt vezetősége bizonyos mértékben elismerte a válságos állapotot és kereste a kivezető utat. Ezt bizonyítja a Központi Bizottság számos ülése, s főként a CSKP 1966. évi XIII. kongreszszusa. Maga a vezetőség azonban nem eléggé szorgalmazta a határozatok végrehajtását, nem teljesítette őket, s tovább mélyült az idült politikai válság. A párton és a társadalmon be lül is elégedetlenség és feszültség keletkezett. E fejlődésben fordulatot eredményezett a CSKP Központi Bizottságának 1967 végén és fő ként 1968 januárjában tartott plenáris ülése. Az 1968 januárja utáni új irányvonal lényege és értelme az volt, hogy olyan átalakulásokat valósítsunk meg, amelyek a bürokratikus centralizmusról a szocialista demokrácia kibővítésére, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság konkrét történelmi helyzetének alkotó szellemű tekintetbe vételére, a múlt évek hibáinak és fogyatékosságainak kiküszöböAz 1968 januárja utáni fejlődés azonban az antiszocialista erők aktivizálódásával kapcsolatos jelentős negatív irányzatokat is életre keltett, s ennek jelentőségét a pártvezetőség nem mérte fel idejében. Bebizonyosodott, hogy a vereséget szenvedett kizsákmányoló rétegek, amelyek egy normálisan működő szocialista államrendszer viszonyai közölt elvesztették politikai befolyású kat, az 1968 januárja után kialakult viszonyok között politikailag és ideológiailag ismét aktivizálódtak. Ebben nemcsak az imperializmus nemzetközi támogatása, hanem az a tény is segítette őket, hogy 1968 tavaszától megengedtük a kommunista párt vezető szerepének komoly meggyengülését, szocialista hatalmi apparátusunk fokozatos gyöngülését és részben bomlasztását is. A mi viszonyaink közepette nagyon népes és objektív társadalmi érdekei folytán a szocializmus építésébe aktívan bevonható kispolgári rétegek egy része is osztálylényege és bizonyos hibáink miatt a peremen balanszírozott, s a válságos helyzetben a szocializmus olyan lammá vált. Műszaki világszinten álló új iparágakat létesítettünk. Hagyományos termelésünk is megsokszorozódott. Tudományunk és technikánk sok kiváló eredményt ért el. Csehszlovákia Kommunista Pártjának nagy sikere, hogy megoldotta az alapvető társadalmi, s az utóbbi időben nemzetiségi problémákat is, és az egységes csehszlovák szocialista állam keretében a Szlovák Szocialista Köztársaság általános gazdasági és politikai fejlődését is biztosította. Lényegesen emelkedett a lakosság összes rétegeinek műveltsége és általános kulturális színvonala. Ezen és más eredmények a CSKP vezetésével megvalósított szocialista átalakulások velejárói. lésére, a megérett politikai, gazdasági és nemzetiségi problémák megoldására való áttérést jelentették volna. A CSKP januári politikai irányvonala semmi esetre sem jelentett elhajlást a szocializmustól, még kevésbé visszatérést hazánk 1948 februárja előtti viszonyaihoz, nem jelentette a szocialista világrendszerhez és a nemzetközi kommunista és munkásmozgalomhoz fűződő viszonyunk gyöngülését. Az volt a célja, hogy a lenini normák teljes visszaállításával fordulatot eredményezzen a párt és a társadalom belső életében, a szocializmus továbbfejlesztésében, olyan fordulatot eredményezzen, amelynek kezdeményezője nem volt más, mint párttunk központi bizottsága. Szocialista társadalmunk szükséglete és a párt túlnyomó többségének követelése volt ez. Ezért váltott ki Csehszlovákia Kommunista Pártjának ez az erőfeszítése széles körű egyetértést otthon, és nyerte el a testvéri kommunista ós munkáspártok támogatását is. Nem hallgatjuk el, hogy az 1968. januári irányvonal eredményes teljesítésének döntő feltétele elsősorban az ország osztályerőinek helyes felmérése volt, s ez marad a jövőben is. Csehszlovákia Kommunista Pártja abból az elemzésből indult ki, amely szerint nálunk létrejöttek a társadalmi osztályok és rétegek kölcsönös közeledésének, egységük megszilárdulásának feltételei. E jellemzés jogosságát ma sem vonjuk kétségbe, természetesen úgy, hogy az osztályok közeledését nem értelmezzük automatikus folyamatként, hanem bizonyos feltételek mellett, a párt helyes eszmei és politikai vezetésével létrejövő lehetőségként. értelmezése hívének színében tűnt fel, amely elferdíti a marxi—lenini tanítást, s végül annak felszámolására törekszik. A szocializmus tartalma és alapfogalmai ideológiai és politikai licitálás tárgyai lettek. Egyesek burzsoá több pártrendszerű demokratizmussal és az úgynevezett „demokratikus szocializmus" reformista modelljével kapcsolták egybe, olyannak, mint amilyet a jobboldali szociáldemokrata pártok programjaiból ismerünk. A kialakult helyzetben a nézetek kristályosodása ideológiai küzdelem színtere lett, s ez az ideológiai küzdelem osztály konfliktus megnyilvánulása volt. Komoly veszélybe került a kommunista párt vezető szerepével szavatolt szocialista hatalom. ilyen körülmények között a külső imperialista nyomás is erősödött. Ez nemcsak a hírszerző szolgálatok vonalán volt érezhető, hanem főként ideológiai nyomásban nyilvánult meg, amely mind a lakosság általános félrevezetésére, osztály- és szocialista öntudatának gyöngílésére. mind a nemzeti érzés felszítására, nacionalista előítéletek és szovjetellenesség táplálására irányult. Nincs idő felsorolni azokat a formákat és eszközöket, amelyekkel a nyugati burzsoá propaganda ebben az időben napi 24 órán át hatott a Csehszlovák Szocialista Köztársaság lakosságának gondolkodására és tudatára. A Magyar Népköztársaság 1956-os helyzetétől eltérően a hazánkban megnyilvánuló antikommunista ideológiai ráhatásnak tavaly új vonásai voltak. A múltban többé-kevésbé nyíltan támadtak a szocializmus, a kommunista párt vezető szerepe, a marxizmus—leninizmus eszmei alapelvei ellen, ezzel szemben nálunk január után egyre világosabban áttértek a látszólagos szocialista érvelésre, sőt marxista, pártos álérvelésre. A burzsoá politikai és eszmei központok kommunistákhoz és pártfunkcionáriusokhoz fordultak, látszólag marxista szempontokból elemezték a párton belüli problémákat, címre szólóan interveniáltak a pártfunkcionáriusok kiválasztásának kérdéseiben, a párt szervezeti szabályzatának megfogalmazásában, a párttanácskozások formáiban, stb. Céljuk mindenekelőtt az volt és ma is az, félrevezessék szocialista közvéleményünket, fellazítsák a pártot, elmélyítsék az ország politikai válságát, lehetetlenné tegyék vagy legalábbis megnehezítsék a párt eszmei és akcióegységének megújítását. Az a tény, hogy a hírközlő eszközök túlnyomó részéi jobb oldali opportunista és részben antiszocialista erők kerítették hatalmukba, a párt befolyásának megbénulását, a kommunisták és a lakosság félrevezetését, a szocialista alapelvek és értékek fokozatos fellazulását okozta. így nálunk fokozódott az antiszocialista ós opportunista erők veszélye. Sok testvérpárt akkoriban nem kapott eléggé objektív tájékoztatást. Ellenkezőleg olyan állásfoglalásokból kellett meríteniük, amelyek gyengítették és elködösítették azt az osztúlyés internacionalista kötelessé günket, hogy megalkuvást nem ismerve lépjünk fel az antiszocialista és opportunista erőkkel szemben, hogy megvédjük a szocializmus forradalmi vívmányait. Gyakran felteszik nekünk a kérdést: volt-e elég belső erőnk a szocialista vívmányok megvédésére? Igen, elég erőnk volt! Hol hibáztunk akkor? A lenini tapasztalatokból tudjuk, milyen jelentősége van különösen a válságos helyzetekben a kommunista párt mint a munkásosztály élcsapata elvies, céltudatos és határozott vezetésének. Kritikus pillanatokban ez a döntő. Csehszlovákia Kommunista Pártjának 1968 január utáni vezetőségében azonban sem a helyzet értékelése, sem a program, a távlatok és a célok, mégkevésbé az elkerülhetetlen konkrét intézkedések kérdésében sem volt meg az egység. Naivitás és politikai romantizmus, olcsó gesztusok és a szabadságról, a demokráciáról, a humanizmusról és a „népakaratról" hangoztatott, nem osztályszerűen kezelt jelszavak domináltak. A „szabadságtól" és az olcsó népszerű ségtől megittasodva megfeledkeztek a társadalmi konfliktusok és célok osztálygyökerei ről és motívumairól, az osztályellenségnek és ideológiájának hazai és külföldi hatásáról. Ezért nem mozgósították idejében a munkásosztályt és pártját a szocialista forradalom csehszlovákiai vívmányainak megvédésére, ellenkezőleg a párt vezetősége a nyugati burzsoá köröktől támogatott és velük kapcsolatban levő hazai antiszocialista és opportunista erők mindinkább agresszívabb nyomására mindinkább meghátrált. A jobboldali opportunista erők bomlasztó tevékenységének hatására a párt vezetőségének nem volt egységes nézete a jelenségek veszélyességének fokáról és a megoldás formáiról. Megnyilvánult olyan törekvés, hogy gyakran vitával oldjuk meg azt is, ami ellentétben volt érvényes szocialista törvényeinkkel, s elkerülhetetlenül megkövetelte az államhatalmi beavatkozást. Ennek következtében a politikai válság nem oldódott meg, hanem elmélyült, s a vezetőség ingadozása, mind mélyebben megbontotta magát a pártot, eszmei és akcióegységét. Ez a bomlási folyamat internacionalista kötelezettségeinket is elérte. Sőt, a legközelebbi szövetségeseinkhez fűződő politikai, gazdasági és katonai kötelékeinket is kétessé tette, annál is inkább, mert ebben az irányban volt a legerősebb a burzsoá propaganda támadása. A CSKP Központi Bizottságé nak tavalyi májusi plénuma méltán mutatott rá a helyzet komolyságára. „Ez a valóság itt potencionális tényező, amely bizonyos időben nagy méretet ölthet és komoly veszélyt jelent." Gyakorlati következtetéseket azonban nem vontak le. Az a tény, hogy csak egy év múltán, 1969 májusában jutott a CSKP Központi Bizottságának plénuma arra a következtetésre, hogy államunk belpolitikai fejlődése, amellyel a pártvezetés nem eléggé fordult szembe, feltétlenül kételyeket, aggodalmakat és nyugtalanságot keltett nemcsak lakosságunk és a párttagok egy részében, hanem a velünk szövetségi kötelékben levő államok testvéri kommunista pártjaiban is. Az antikommunista és szovjetellenes uszítás és az egész válságos fejlődés komolyan megbontotta pártunk és a testvéri munkás- és kommunista pártok és államok internacionalista kapcsolatait. A szomszéd szövetséges államok kommunista pártjainak vezetőségei fokozatosan elvesztették bizalmukat, hogy pártunk vezetősége az adott helyzetben képes gátat vetni a válságos fejlődésnek. Bekövetkeztek az ismert augusztusi események. Pártunk vezetősége és a Központi Bizottság a helyzetből kivezető utat a moszkvai jegyzőkönyvben találta meg, amely az 1968. augusztus 3-i ismert bratislavai nyilatkozatra támaszkodik. A központi bizottság novemberi határozata a párt bel- és külpolitikai tevékenységének fő irányelve lett. Világosnak tűnt, hol követtünk el hibákat a január utáni fejlődésben, világosnak tűnt, hogy meg kell akadályoznunk az antiszocialista és opportunista erők destruktív hatását. Ez feltételezte a párt akció- és eszmei egységének helyreállítását, vezető szerepének megerősítését, a szocialista állam és az összes szervei tekintélyének sokoldalú erősítését. A központi bizottság többször hangoztatta az említett intézkedések sürgősségét. Szavainkat azonban nem . követték tettek. Nemcsak tovább tartottak, hanem el is mélyültek a központi bizottságban és végrehajtó szerveiben felmerült ellentétek. A viszonyok rendezése, a nyugodt életre ós munkára való áttérés helyett elmélyült a válság, a párt és a társadalom hirtelen katasztrófa szélére sodródott, amint ezt a központi bizottság áprilisi plénuma is hangoztatta. A párt és a társadalom válságos állapotának okai augusztus után és előtt is azonosak voltak. A CSKP és Csehszlovákia helyzetének alakulásában a CSKP Központi Bizottságának idei áprilisi és májusi plénuma fordulatot jelentett. A plénumok fő értelme és célja az volt, kivezessék a Csehszlovák Szocialista Köztársaság pártját és népét a politikai, társadalmi és gazdasági válságos helyzetből. A plénumok lefolyását és dokumentumait a testvérpártok is ismerik. Nem egész két hónap múltán felelősségteljesen elmondhatjuk, hogy pártunk és a csehszlovák dolgozó nép több sége támogatja a CSKP új vezetőségét és annak politikai irányvonalát, s benne látja a kivezető utat és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság további szocialista fejlődésének távlatát. Csehszlovákia 1968. évi fejlődése, az augusztusi események, valamint az utánuk következő fejlődés eltérő reakciót, értéke'

1 lést és vitát váltott ki nálunk és a nemzetközi kommunista mozgalomban. Éveken át tartó belső állami fejlődésünk bonyolult kérdéséről, egyes részeinek és az erőknek, a párton és a társadalmon belüli viszonyoknak értékeléséről, valamint fejlődésünknek a szocialista táborban és a nemzetközi forradalmi mozgalomban való hatásáról és értékeléséről van szó. Az imperializmus és a burzsoá propaganda a kommunizmus, a Szovjetunió és a nemzetközi munkásmozgalom elleni hisztérikus uszításra akarta kihasználni a csehszlovákiai eseményeket és fejlődést. Mi, Csehszlovákiában egyáltalán nem akarjuk leegyszerűsíteni a dolgokat, vissza kell térnünk e kérdésekhez, s nemzeti és" nemzetközi érdekeink és kötelességeink szempontjából keresnünk kell az akkori helyzet valódi, becsületes marxista értékelését. Tisztességesen és becsülete sen, saját érdekünkben és a nemzetközi munkásmozgalom érdekében is rendezni akarjuk ezeket a kérdéseket. Az elemzésnél még nem tartunk ott, hogy ma egyöntetű választ tudjunk adni valamennyi kérdésre. Ezt legkésőbb a CSKP XIV. kongresszusáig akarjuk elérni. Annál inkább meglep bennünket, hogy egyes testvérpártok itt, a nemzetközi értekezleten is ügyeink és fejlődésünk nagyon felületes ismeretében elhamarkodott következtetéseket vonnak le a csehszlovákiai problémákkal kapcsolatban. Ez objektíven ellentétben van érdekeinkkel, s lényegében a Szovjetunió és a szocialista országok ellen irányul, amelyekkel nemzetközi kommunista testvériség

1, valamint a Csehszlovák Szocialista Köztársaság szabadságának és függetlenségének létérdekei fűzik össze pártunkat, a csehszlovák szocialista államot és népünket. Elvégre tudjuk, hogy minden egyszerűsítés a probléma ellaposodását okozza, ez pedig idegen a marxista—leninista elemzéstől. Nem titkoljuk, hogy személyes beszélgetések során és írásban is igyekeztünk megmagyarázni álláspontunkat egyes testvérpártoknak, kértük megértésüket és türelmüket az úgynevezett csehszlovák kérdéssel kapcsolatos következtelésekben. Megértjük, hogy egyes testvérpártok a burzsoá és kispolgári propaganda nyomása alatt állnak, hogy a mi esetünkben olyan állásfoglalásra szorítják őket, amellyel mi nem mindig érthetünk egyet. Minden kommunista pártnak nemzeti és nemzetközi kötelességei is vannak, amikor szolidaritást vállal a munkásosztály küzdelmével, a kommunista mozgalom közös küzdelmével az imperializmus ellen. Az a nézetünk, hogy egy olyan országban, amelyben győzött a munkásosztály, amelyben kialakult a munkásosztály és élcsapata, a kommunista párt szocialista hatalma, az illető állam kommunista pártjának joga, hogy a nemzeti feltételeknek és általában a szocializmus érdekeinek megfelelően meghatározza a szocialista építés formáit és módszereit. A ml esetünkben olyan államról van szó, amely a szocialista tábor szerves része — s további nemzeti léte, szabadságának és függetlenségének megvédése érdekében továbbra is annak akar maradni —, amely mind párt-, mind állami vonalon szo rosan felzárkózik a Szovjei unióhoz és a többi szocialista államhoz, s ezért nem lehet figyelmen kívül hagyni a szocialista tábor közös erejét, össze- * tartását és szilárdságát, mint I az antiimperialista front támaszát. Határozottan nem akarunk 1? opportunista és nacionalista platformra csúszni, mint ahogy y nem akarunk egyoldalúan lemondani népünk és államunk ^ (Folytatás tz 5. oldalon) A CSKP januári politikai irányvonalának értelme Negatív jelenségek Csehszlovákia január utáni fejlődésében