Új Szó, 1969. június (22. évfolyam, 127-151. szám)

1969-06-12 / 136. szám, csütörtök

A CSU biztonsági erőket állít fel Bonn — Mint az SPD közölte a CSU megkezdte az ün. „biztonsági erők" felállítását. Nürnbergben és más városokban rendőrök írásban kötelezték magukat a részvételre. Az írásbeli nyilatkozatra rávezették, hogy az ügy szigorúan bizalmas. A „biztonsági erok főnökévé egy Lflrmann nevű CSU-alkalmazottat neveztek ki, aki azelőtt a katonai elhárító szolgálatnál működött. A CSU nem cáfolta az SPD közlését. A CSU sajtófőnöke kijelentette: Lörmannt azért alkalmazták, hogy nagygyűléseken szükség esetén „széles mellel vesse magát Strauss elé". A „biztonsági erők" szabályzata értelmében a különböző csoportok tagjainak egymást sem szabad ismerniök. A CSU hangoztatta, hogy ha az ügy kiderülne, politikai hátrányokkal kellene számolniok. Elítélték a dél rhodesiai rendszert New York — Az angol kormánynak minden eszközt meg kell ragadnia ahhoz, hogy megdöntse a mai dél-rhodesiai rendszert és valamennyi nemzetközi szervezetnek segítséget kell nyújtania Zimbabwe nemzeti felszabadító mozgalmának — áll abban a határozatban, melyet az ENSZ gyarmatügyi bizottsága fogadott el. A határozat ellen csak Nagy-Britannia és az Egyesült \Államok küldötte szavazott. A 24 tagból álló bizottság tagjainak többsége elítélte a dél-afrikai fegyveres erők délrhodesiai intervencióját, valamint a Dél-afrikai Köztársaság és Portugália politikáját. A határozat törvényellenesnek minősíti az alkotmányra vonatkozó népszavazást, amelyet június 20-án • tartanak meg Dél-Rhodesiában. A náci bűncselekmények Bonn — A bonni Bundestag szerdán megkezdte a gyilkosság és népirtás elévülésének feloldásáról szóló törvényjavaslat első olvasásban való megvitatását. Mint ismeretes, a kormány javaslata értelmében e két bűncselekmény nem évült volna el. Már a javaslatnak a minisztertanácsban való megtárgyalásakor is kitűnt, hogy Ehmke, a szociáldemokrata igaz ságügyminiszter aligha tudja ezt elfogadtatni a parlamentben. A CDU—CSU ugyanis „differenciált megoldás" mellett foglalt állást. A két koalí ciós párt hosszú tárgyalások után végül ls abban egyezett meg, hogy a népirtás bűne egyáltalán nem évülhet el, míg a gyilkosság elévülésének határidejét 20 évről 30 évre emelnék. A Bundestágban ez a kompromisszumos javaslat alkotja a vita alapját. Laird a szovjet rakétákról Washington — A Szovjetunió öj védelmi fegyvert próbált ki, amely felbocsátása után szabadon esik és motorjai újból bekapcsolódnak, miután elfogja a támadó ellenséges irányító lövedéket — jelentette be Laird amerikai hadügyminiszter az amerikai képviselőház egyik albizottságában, amely a védelmi rakétarendszer kérdéseivel foglalkozik. Laird közölte, hogy a Szovjetunió 60 rakétát helyez el Moszkva körül, amelyek az ellenséges irányító lövedékek megsemmisítését szolgálják. Laird azt állította, az Egyesült Államok nem engedheti meg, hogy az új szovjet rakéták és a hatékony rakétaelhárltórendszer csökkentse az Egyesült Államoknak azt a képességét, hogy kellő választ adjon egy esetleges szovjet rakétatámadásra. A KOMMUNISTA ÉS MUNKÁSPÁRTOK FELHÍVÁSA Függetlenséget, szabadságot és békét Vietnamnak! A kommunista és munkáspártok keddi tanácskozásán elnöklő Luis Corvalan, a Chilei KP főtitkára bejelentette, hogy a tanácskozás szerkesztő bizottsága befejezte a Vietnammal kapcsolatos okmány megvitatását. Az okmány címe: Függetlenséget, szabadságol és békét Vietnamnak! - A kommunista és munkáspártok nemzetközi tanácskozásának felhívása. A Chilei KP főtitkára közölte, hogy az okmányt az elokeszítő bizottság dolgozta ki, és azt megvitatták a vietnami elvtársakkal. E célból a Német Szocialista Egységpárt küldöttségé utazott el Hanoiba. A tanácskozás egyhangúlag elfogadta a szerkesztő bizottság által a vietnami kérdésben előterjesztett okmányt, amelynek teljes szövegét az alábbiakban közöljük: A kommunista és munkáspártok nemzetközi értekezlete a testvéri vietnami népnek forró harcos üdvözletét küldi és teljes szívből jókívánatait fejezi ki a amerikai agresszió elleni harcban aratott történelmi sikereiért. Külön üdvözletünket küldjük a vietnapi nép élcsapatának, a Vietnami Dolgozók Pártjának és központi bizottságának, a nagy hazafinak és internacionalistának Ho Si Minh elvtársnak, a nemzetközi kommunista •nozgalom kimagasló személyiségének. A Vietnami Dolgozók Pártja védelmezi az ország érdekeit és a szocializmus előőrse Délkelet-Ázsiában. Forró üdvözletünket küldfük a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Frontnak, Dél-Vietnam lakossága törvényes képviselőjének-, az amerikai agresszióval szembeni ellenállási hősi harc kipróbált szervezőjének és vezetőiének. A DNFF politikai programja képezi az alapját egész Dél-Vietnam lakossága egységének igazságos felszabadító harcában. A nemzetközi értekezlet fenntartás nélkül támogatja a DNFF központi bizottsága által 1969. május 8-án előterjesztett 10 pontott, „a vietnami probléma általános megoldásának elveit és főtartalmát, mint a vietnami béke helyreállításához való hozzájárulást". Ez a program a Vietnamra vonatkozó 1954-es genfi megállapodás alapelveiből és a jelenlegi vietnami helyzetből indul ki. Alapja a DNFF ötpontos politikai programja és állásfoglalása, és megfelel a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormánya négypontos állásfoglalásának. A dél-vietnami probléma javasolt megoldása teljességgel megfelel a vietnami nép nemzeti jogainak és a világbéke érdekeinek. Szavatolja a vietnami nép önrendelkezési jogát és a tartós vietnami békét, s megfelel Indokína más népei érdekeinek is. A vietnami nép joga a harcra hazája védelmében — ez minden nép szent és sérthetetlen foga az önvédelemre. A vietnami nép harca a szabadságért és függetlenségért a népekben a mélységes tisztelet és elragadtatás érzését kelti. A vietnami nép állhatatossága, hősiessége és a győzelembe vetett hite például és ösztönzőül szolgál az imperializmus ellen, a béke megőrzéséért, a népeknek a kizsákmányolás és leigázás alóli felszabadításáért vívott harcban. Hazáját védelmezve, a vietnami nép egyszersmind teljesíti internacionalista kötelességét és a világbéke megőrzésének magasztos ügyét szolgálja. A vietnami nép ezen mélységesen igazságos harcában tántoríthatatlanul és szolidárisán e nép oldalán álltunk, állunk és fogunk állni. A vietnami népnek az amerikai agresszió elleni hősies harca egyik legfontosabb alkotórésze a szocializmus és az imperializmus, a haladás és a reakció között folyó világméretű küzdelemnek. A vietnami fegyveres intervenciót folytatva, az Egyesült Államok imperialista erői megkísérelték, hogy szétzúzzák az egyik szocialista előőrsöt Ázsiában, Indokína népei elől elzárják a békéhez, szabadsághoz és a haladáshoz vezető utat, csapást mérjenek Ázsiában Afrikában és Latin-Amerikában a forradalmi nemzeti felszabadító mozgalomra, próbára tegyék a szocialista országok és minden imperialistaellenes erő szolidaritásának szilárdságát. Az amerikai imperializmus ezen tervei kudarcra vannak ítélve. A szocialista országok, elsősorban a Szovjetunió, de a világ minden békeszerető népének hatalmas támogatásával a vietnami nép megmutatta az Egyesült Államoknak, az imperializmus e leghatalmasabb erejének, hogy hatalma nem korlátlan. Az amerikai intervenciósoknak a vietnami nép ellen elkövetett barbár bűnei, biológiai, vegyi és más tömegpusztító eszközök alkalmazása — a szó szoros értelmében népirtás — felháborították az emberiség lelkiismeretét. Minden népelőtt leleplezték az imperializmus valódi, embertelen lényegét. Mindez az agresszor növekvő politikai és morális elszigetelődéséhez vezetett a legszélesebb rétegek között, beleértve néhány tőkésország uralkodó köreit is. Magában az Egyesült Államokban a lakosság egyre szélesebb körei lépnek fel a vietnami szennyes háború ellen, amelynek következményei megrázzák az amerikai társadalmat. A vietnami nép hősi eposza a népek imperialistaellenes mozgalmának egyik meghatározó tényezője, amely kifejezést Nenni az európai biztonságról Ró ma — Nenni külügyminiszter tegnap a szenátus külügyi bizottságában mondott beszédében az európai biztonsággal és más problémákkal foglalkozott. Azon meggyőződését fejezte ki, hogy a nemzetközi helyzet fő vonása a „relatív biztonság és a tömbök egyensúlya". Ez lehetővé teszi, hogy Európa ne csak hozzájáruljon az egyensúly megőrzéséhez, hanem a feszültség enyhítésére is törekedjék. Nenni belgrádi látogatása megerősítette Olaszország és Jugoszlávia példás kapcsolatait. A két ország kormánya meg van győződve arról, hogy új egyensúlyt kell teremteni a világban. A nyugat-európai helyzettel foglalkozva újból elismételte: az olasz kormány szorgalmazza, hogy Nagy-Britanniát és a skandináv államokat is felvegyék a Közös Piacba. Egyetértett a Nyugat-európai Unió többi tagállamának nézetével, hogy meg kell gyorsítani a tagállamok integrációját és Franciaország „viszatérését". Nenni újból elítélte a görögországi katonai rendszert és csak mellékesen említette meg Rumor ankarai látogatását. A Biafrában meggyilkolt 11 olasz olajszakértő ügyében benyújtott interpellációra válaszolva elmondotta, hogy az említett olajszakértők — akiket álmukban leptek meg és mindennemű indítóok nélkül meggyilkoltak — nem vettek részt a Nigéria—Biafra háborújában, és nem támogatták Nigériát. A továbbiakban vázolta az olasz kormánynak a Biafrában halálra ítélt olajszakértők életének megmentése érdekében kifejtett erőfeszítéseit, majd rámutatott, hogy az olasz kormány a jövőben megteszi a szükséges intézkedéseket, hogy minél nagyobb mértékben biztosítsa a külföldön, főleg Afrikában dolgozó olasz munkások személyi biztonságát. Az olasz képviselőház kedden vitát rendezett az olajszakértők ügyéről. nyer az ifjúság és a diákok harci cselekedeteiben is. Gigászi katonai gépezetének felhasználása ellenére, az agresszor kénytelen volt feltétel nélkül abbahagyni a VDK területének bombázását és négyhatalmi tárgyalásokat kezdeni a DNFF egyenjogú részvétele mellett. Dél-Vietnamban a népi felszabadító fegyveres erők szüntelenül súlyos csapásokat mérnek az amerikai intervenciósokra és bábjaikra. Dél-Vietnam területének túlnyomó részén népi hatalmat hoztak létre. A hitelét vesztett bábrezsim csupán az amerikai imperializmus szuronyaira támaszkodik. Mindez a hősi vietnami nép, a szocialista világrendszer, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom, minden békeszerető és haladó erő fontos sikere. Vietnam sikeres harca viszszatükrözi a nemzetközi erőviszonyokban bekövetkezett változásokat, a szocializmus, a demokrácia és a nemzeti felszabadítás erőinek világméretekben növekvő hatalmát. A Vietnamot az amerikai agresszióval szemben támogató széles körű mozgalomban világos és konkrét kifejezést nyert a nemzetközi kommunista mozgalom, de minden imperialistaellenes erő törekvése is az öszszeforrottságra és az akcióegységre az emberiség közös ellensége, az imperializmus ellen vívott harcban. A vietnami hazafiak harca bizonyítja, hogy az a nép, amely következetesen küzd az imperializmus ellen, a szabadságért és függetlenségért, és amelynek oldalán ott áll a Szovjetunió, az összes szocialista ország, valamint a világ minden békeszerető ereje — legyőzhetetlen. Minél erősebb a nemzetközi kommunista mozgalom és az összes antiimperialista erők egysége és összeforrottsága a közös ellenség, az imperializmus elleni harcban, annál nagyobbak sikereik. Minél határozottabban emelik fel a kommunista és a munkáspártok a népek szabadságának zászlaját és minél határozottabban állnak az agresszió imperialista politikája elleni harc élére, annál szélesebb méretekben és annál hatékonyabban fejlődik a néptömegek antiimperialista mozgalma. Az Egyesült Államok militarista körei, súlyos kudarcaik ellenére, még mindig nem mondtak le a Vietnammal szembeni agresszív neokolonialista terveikről, és továbbra is megkísérlik háborúval elérni a vietnami kérdés megoldását. Makacsul szélesítik a háborús konfliktust, amint ezt a laoszi területek fokozódó bombázása és a semleges Kambodzsa elleni állandó provokációk is mutatják. Az Egyesült Államok kormánya és annak képviselői Párizsban csökönyösen elutasítják, hogy érdemben és reálisan tárgyaljanak a Vietnami Demokratikus Köztársaság és a Délvietnami Nemzeti Felszabadítási Front igazságos követeléseiről, kiváltképpen az amerikai és a dél-vietnami agresszió más részvevői csapatainak teljes és feltétel nélküli kivonásáról. Ehelyett demagóg manőverekkel megkísérlik a nemzetközi közvélemény félrevezetését és nyomás alkalmazásával akarnak a tárgyalóasztalnál olyan eredményeket kicsikarni, amelyeket nem tudtak elérni a harcmezőn. Kitérnek az alapkérdés elől, nevezetesen, hogy teljesen és fenntartás nélkül kivonják az Egyesült Államok és csatlósai haderőit Dél-Vietnamból, és az úgynevezett kölcsönös csapatkivonás mellett kardoskodnak. Ily módon egyenlőségjelet tesznek az agresszor és az agresszió áldozata közé. Ámde az amerikai imperializmusnak sohasem sikerül elkendőznie azt a tényt, hogy szüntelenül veszélyezteti az egyetemes békét, hogy gúnyt űz a békéért, a nemzeti függetlenségért, a demokráciáért és a szociális haladásért küzdő népekből. A nemzetközi kommunista és munkásmozgalom, híven a proletár internacionalizmus elveihez, a testvéri szolidaritás szellemében a jövőben is megadja a vietnami népnek a szükséges segítséget mindaddig, amíg igazságos ügye véglegesen netti győzedelmeskedik. A kommu-, nista és munkáspártok ezzel jelentősen hozzájárulnak az egyetemes béke, a szabadság és a szocializmus ügyéhez. A kommunista és munkáspártok nemzetközi tanácskozása teljes határozottsággal kijelenti, hogy a vietnami problémát csakis a vietnami nép alapvető nemzeti jogainak biztosításával lehet igazságosan megoldani. Most, amikor fontos szakaszba lépett a vietnami nép harca, amikor a Vietnami Demokratikus Köztársaság és a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítás! Front kezdeményezésére megteremtődtek a szükséges feltételek egy igazságos politikai rendezésre, követeljük: — az Egyesült Államoknak fel kell hagynia obstrukciós álláspontjával a párizsi négyhatalmi értekezleten; — az Egyesült Államoknak haladéktalanul abba kell hagynia agressziós cselekményeit Vietnamban, teljesen és feltétel nélkül ki kell vonnia haderőit és csatlósainak haderőit DélVietnamból; — az Egyesült Államoknak el kell ismernie Dél-Vietnam népének ama jogát, hogy külföldi beavatkozás nélkül, saját maga oldja meg belső problémáit; — az Egyesült Államoknak véget kell vetnie mindazoknak a cselekményeknek, amelyek a VDK szuverenitása és biztonsága ellen irányulnak; — az Egyesült Államoknak véget kell vetnie laoszi beavatkozásának és agressziójának, meg kell szüntetnie Kambodzsa területi integritásának megsértését, el kell ismernie ezen ország határait, le kell mondania agressziós céljairól Délkelet- és Kelet-Ázsia országaiban és szigorúan tiszteletben kell tartania az 1954-es és az 1962-es genfi megállapodásokat. — Követeljük, hogy Thaiföld, Oj-Zéland, Ausztrália és a délkoreai bábrezsim, valamint az NSZK és Japán hagyja abba az Egyesült Államok vietnami agressziójában való nyílt vagy álcázott részvételét! A kommunisták sokmilliós seregének nevében felhívással fordulunk minden becsületes emberhez, mindenkihez, akinek drága a béke, az igazság, a népek szabadsága és függetlensége: Még határozottabban emeljék fel tiltakozó szavukat világszerte az amerikai Imperializmus bűnös vietnami háborúja ellen! Még tevékenyebben vegyenek részt a hős vietnami népet támogató nemzetközi szolidaritási mozgalomban! Követeljék az Egyesült Államok és csatlósaik haderőinek kivonását Vietnambóll Követeljék a vietnami kérdés haladéktalan, békés rendezését a vietnami nép elidegeníthetetlen jogának biztosítása alapján! Támogassák a Dél-vletnaml Nemzeti Felszabadításl Front tíz pontját! Felhívjuk az antiimperialista és a békeszerető erőket, hogy az amerikai agresszió ellen küzdő vietnami nép támogatására haladéktalanul Indítsanak újabb, az eddiginél hathatósabb és összehangolt akciókat! Bojkottálják a katonák, a fegyverek és a hadianyagok szállítását az intervenciósok és csatlósaik számára! Július 20-át, a genfi megállapodások aláírásának napját, nyilvánítsák a Vietnammal váló szolidaritás nemzetközi napjának, az amerikai agresszió beszüntetéséért vívott harc napfának! Tisztelet és dicsőség a hős vietnami népnek, amely önfeláldozó harcot vív a függetlenségért és a szabadságért! Emeljék magasra a nemzetközi szolidaritás zászlaját! Függetlenséget, szabadságot és békét Vietnamnak! A vietnami nép igaz ügye győzni fog! Moszkva, 1969. június 10.