Új Szó, 1969. június (22. évfolyam, 127-151. szám)
1969-06-12 / 136. szám, csütörtök
S uttogó jegenyefák árnyékában, szerény épületben húzódik meg a vágsellyei mezőgazdasági számítóközpont. Halkan zümmögnek benne a gépek, ezer és ezer lyukkártya segítségével milliónyi adatot rögzítenek itt naponta. A riporternek egy évekkel ezelőtti — talán már évtizedes — élmény jut az eszébe. Abból az időből, amikor még csak alakulófélben voltak a számítóközpontok. Miniszteriális ember nyilatkozott róluk. Jelentőségükről, előnyükről, teljesítőképességükről. Az újságokban pedig — mert miért is kételkedtünk volna a szakember szavaiban — egymás után jelentek meg az új létesítményeket dicsérő riportok. — Érdemes volt? — kérdeztem a minap Ján Vaškot, az igazgatót. A kérdés többé-kevésbé szónoki kérdés volt. A tőmöndatban kifejezhető választ előre sejtettem, mert köztudomású, hogv a mezőgazdasági számítóközpontok országszerte gondokkal-bajokkal küzdenek. — Valahol elhibázták a dolgot... J. Vaško panasszal kezdi nyilatkozatát, azzal folytatja és panasszal is fejezi be. A járás negyvenhét szövetkezete közül mindössze tizenegy veszi igénybe a központ szolgálatait. A négy állami gazdaság közül pedig csak egy végezteti itt a könyvelést. Már ez a néhány adat is bizonyítja, hogy a meglehetősen drága pénzen létesített számítóközpont nem úgy szolgálja a mezőgazdaságot, ahogyan azt annak idején tervezgették. Az eredeti tervek készítésekor — amilyen lendülettel akkor a központosított könyvelést dicsérték — bizonyéra azzal számoltak, hogy idővel nem lesz a járásban mezőgazdasági üzem, amely ne lyukkártyákon végeztetné a nyilvántartást, a bérelszámolást. — Kapacitásukat 7,5 százalékban használjuk ki mezőgazdasági célokra. Ezek szerint a számítóközpont — ha léte a szövetkezetektől függene — akár be is zárhatná a „boltot". Bezárhatná és a benne dolgozó körülbelül ötven női alkalmazottat szélnek ereszthetné. Az Igazgató — enyhén szólva — nem túlságosan derűlátó. Annyira azonban mégsem peszszimista, hogy megoldásként a központ megszüntetését választaná. Elképzeléseiről Így nyilatkozik: — Itt vannak például a női alkalmazottak ... A környéken az asszonyok számára amúgy ls kevés a munkalehetőség. Ebből a szempontból is meggondolandó egy ilyen radikális lépés. De más szempontból is. A gépeket dolgoztatni kell, hogy a beléfektetett összeget visszatérítsék. A számítóközpont vezető ' »» dolgozói többféleképpen próbáltak már munkát szerezni. Például otf, ahol a papírforma szerint legnagyobb az esélyük: a szövetkezeteknél, állami gazdaságoknál. Az üzemgazdászok számára tanfolyamokat, összejöveteleket rendeztek. Ezeken gyakorlati példákkal tájékoztatták őket, hogy a számítógépek kihasználási lehetősége a mezőgazdaságban milyen széles körű. Egy-egy szövetkezet számára próbakönyvelést végeztek. Más üzem részére gépekkel kidolgozták az optimális vetésforgót és a trágyázási tervet. Rámutattak, hogy a gépekkel végzett nyilvántartás gyorsabb, megbízhatóbb és áttekinthetőbb a ceruzával készítettnél. Az eredmény: kételkedő, leereszkedő mosoly az arcokon és a szövetkezetek többsége a könyvelést — továbbra is hagyományos módon végezte. Számtanfeladat A teljesítőképesség több mint háromnegyedét ma az ipari üzemek és a kereskedelem használja ki. A számítóközpont egyik fontos ügyfele az érsekújvári járási zöldségkereskedelmi vállalat. Ez érdemesnek találja a gépek kihasználását és célszerűnek a gyors mérlegkészítést, az áttekinthető raktári nyilvántartást. Ugyanígy vélekedik a surányi gépkocsi alkatrészgyár is, de egyes galántai ipari üzemek is érdeklődnek már a számítóközpont tevékenysége iránt. Ezek az egyáltalán nem mezőgazdasági üzemek biztosítják az eredetileg mezőgazdasági célokra létesített számítóközpont egzisztenciáját. A gépek — sajnos — így t s csak 70—80 százalékra vannak kihasználva. Vajon hol keresendő a hiba? A számítóközpont képességeiben? A szövetkezeti vezetők maradiságéban? Vagy talán máshol? Ján Vaško — aki „agitációs" tevékenysége során számos szövetkezetben Járt, és Így egészen közelről ismeri a viszonyokat — így vélekedik: — Felsorolom a szövetkezeti vezetőknek a gépkönyvelés előnyeit ... És 1 — utolsó aduként — még ha azt is megemlítem, hogy a gépkönyvelés az adminisztráció létszámcsökkentését Is lehetővé teszi — igen roszszul cselekszem. Mintha darázsfészekbe nyúlnék. Ugyanis sok szövetkezetben a könyvelő és a többi irodai dolgozó — családi kapcsolatban van a vezetőséggel. Márpedig a gépkönyvelés bevezetéséről vagy elutasításáról végső soron a vezetőség dönt. Ez az egyik fél — a számítóközpont képviselőjének — a véleménye. Ogy tűnik, sok benne az igazság. De hallgassuk meg a másik partner — a szövetkezetiek — véleményét is. A z egyik szövetkezeti elnök: — Ez egyáltalában nem a maradiság vagy a fejlődőképesség kérdése. Tegyük fel, hogy a számítóközponttal elvégeztetem az optimális trágyázási tervet. A gépek esetleg még a talaj összetételét is elemzik és így pontosan kimutatják, hogy melyik dűlőre mennyi nitrogént, foszfort és más tápanyagot kellene adnunk, hogy maximális termést érjünk el. Mi hasznunk van nekünk ebből, ha egyszer úgysem kapható megfelelő mennyiségű és minőségű műtrágya ...? A másik szövetkezeti elnök: A mezőgazdasági szolgáltatások még nem érték el azt a színvonalat, hogy a számítóközpontok mintegy összekötő, koordináló kapocsként működhetnének. A könyvelés — a fejlődés mai fokán — még belső erőkkel is elvégezhető. Más feladattal — például a gépek optimális kihasználása tervének elvégeztetésével, vagy a takarmányozási terv elkészítésével stb. — nem lenne .érdemes a számítóközpontot megbízni, mert a tervek ugyan elkészülnének, de azok teljesítésében tucatnyi tényező (alkatrészhiány, takarmányhiány J gátolna bennünket. Tehát a másik fél is nyilat kozott. Ogy véljük, hogy ez is őszinte nyilatkozat volt és szintén sok igazságot tartalmazott. Ján Vaško — nyilván mert tudja, hogy jó ügy érdekében száll síkra — külföldi példákra hivatkozik. Felsorolja, hogy egyes fejlett országokban a gazdák milyen érdeklődést tanúsítanak a számítógépek iránt. Példaként említi, hogy Svédországban már a nagyobb parasztok — vagy több gazda közösen — is vásárolnak számítógépet. A 100—120 hektáros gazda — nemegyszer megtörtént mostanában ez — külön számítógép-kezelési tanfolyamokra küldi a fiát, lányát, hogy az a szükséges számításokat „családon belül" elvégezhesse. Minden érvre van ellenérv. Ez ebben az esetben is érvényes. Mert tromfként a mi szövetkezeti agronómusunk azt mondhatja: Igen ám, de Svédországban vagy Nyugat-Németországban a gazda annyi műtrágyát vásárol és olyan összetételű takarmányt, amennyit és amilyet a számítógép „tanácsol" neki. Ez komoly és nyomós érv, amely sok embert elgondolkoztat. T ény azonban, hogy a szá• mltóközpontok hálózata reálisan létezik és — ez problémát okoz. És tény, hogy itt egy nem eléggé átgondolt intézkedésről van szó. A számítóközpontokat — minden jel arra mutat — megfelelő előkészületek, felmérések nélkül és szubjektív óhajok, , elképzelések alapján létesítették. Ha másra nem, arra jók ezek az intézmények, hogy újra és újra figyelmeztessenek: nem kifizetődő dolog a szövetkezetekről való „gondoskodást" a szövetkezetek megkérdezése nélkül végezni. Az ilyen „rólunk — nélkülünk" akciók néha milliókba kerülnek és végül is célt tévesztenek. Érdekes számtanfeladat lenne annak kiszámítása, hogy a mezőgazdaság számlájára írott, a számítóközpontok hálózatának létesítésével összefüggő beruházások egyáltalában hoztak-e a mezőgazdaságnak valami hasznot. TÓTH MIHÁLY Az épülő híd Híd épül Šesták mérnök Bevallom, amióta a Pozsony® ban épülő új Duna-híd körüli problémákat megismertem, nemigen találom vonzó témának a hídépítést. Nyilván olvasmánynak sem lehet érdekes a problémák olyan összevisszasága. Ezért mindjárt bevezetőben elárulom, hogy a képünkön látható, készülő híd építése körül koránt sincsenek olyan bonyodalmak, mint a szlovák fővárosban épülő Duna-híd körül. Igaz, ez a híd jóval kisebb lesz, mint amaz, s nem is Nagy-, hanem a Kis Dunán készül. Méghozzá á Pozsonytól alig 25 kilométerre eső Fél községben, így az építkezés miatt nem kell városrészt lebontani, régészeti értékeket megsemmisíteni. Még az épülő híd tőszomszédságában levő fahíd is megmaradhatna, ha nem kezdte volna ki az idő vasfoga. Igaz, abban az esetben talán nem épülne helyette új híd. Egyébként az említett fahíd alig tíz éve áll a helyén. Valaki tehát csodálkozhatna is azon, hogy máris újat kell helyébe építeni. Éppen ezért a korhadó fahid „mentségére" el kell árulnom, hogy féli „működése előtt" már évekig „teljesített szolgálatot" a Vágón — ott is egy új híd váltotta fel őrhelyén. A fahíd felállítása előtt ezen a helyen komp segítségével keltek át a vízen az emberek. A most készülő híd két pilléren fog állni és 96 méter hoszszú lesz. A pillérek közti távolság pedig 75 métert tesz majd ki. Tekintéli/es lesz a híd szélessége is: '9,20 méter. Ebből hat méter áll majd a jármüvek, kétszer 1,6 méter pedig a gyalogosok rendelkezésére. Mindezt 1 v an Šesták mérnöktől, az építkezés vezetőjétől tudtuk meg. A fiatal, és nagyon készséges mérnök azt is elárulta, hogy az építkezést a Doprastav Bratislava 01-es üzeme végzi — mintegy 15—17 munkással. Az építkezést tavaly kezdték meg, s az év végére be is fejezik. Eddig minden a legnagyobb rendben haladt, csupán a pillérek lehelyezésekor volt némi fennakadásuk. A 3,5 , millió koronás költséggel épülő híd elkészítéséhez kb. 7 vagon cementet használnak fel. A szükséges töltésekkel együtt 6 millió koronába fog kerülni az építkezés, felenleg a pilléreket összekötő részt készítik. Ez egyben azt is jelenti, hogy egyelőre még "betonkeverők, szállítószalagok, emelők és más, a hídépítéshez szükséges gépek, kellékek tarkítják ezt a festőien szép tájat. FÜLÖP IMRE Szorgosan dolgoznak a hegesztők Mikroszkóp alatt a nyugdíjak Lakatos Géza olvasónk a nyugdijakkal kapcsolatosan intézett hozzánk levelet, s többek között azt kérdi, honnan vettük, hogy 1968-ban 382 000 nyugdíjat emeltek, átlagosan 162,50 koronával. Tudomása szerint a nyugdijak 70 százalékét csak 45 koronával emelték. Továbbá arra kíváncsi, miért és meddig kell nyugdíjadót fizetni. A hírt a Csehszlovák Sajtóiroda közölte velUnk, s valóban megtelel a tényállásnak. De hogy aprólékosabb felvilágosítással szolgálhassunk, felkerestük a Munkaügyi és Népjóléti Minisztérium egyik vezetőjét, J. Č e c h v a 1 a elvtársat akitől a következőket tudtuk meg. A közölt adatok valóban helyesek, Illetve azóta még emelkedett az érintettek száma. Abból kell kiindulnunk, hogy Csehszlovákia területén több mint hárommillió, ebből Szlovákiában több mint 750 000 nyugdíjasunk van. Az 1968-ban kiadott törvényerejű rendelet szerint először az alacsony nyugdíjakat kellett emelnünk. Szlovákiában ez körülbelül kétszázezer embert érintett, erre a célra havonta több mint 29 milliót fordltunk, sőt ezt az úgynevezett központi tartalékból további 5,5 millióval kiegészítettük. Az egyes szociális csoportokat mennyiben érintette ez a módosítás? A munkások 31 százalékának, az alkalmazottak 34 százalékának, a szövetkezeti dolgozók 37 százalékának, az egyénileg gazdálkodók 32 százalékának emelték a nyugdíját. Kerületek szerint ez átlagosan: nyugat-szlovákiai kerület 142 korona, közép-szlovákiai kerület 154 korona, kelet-szlovákiai kerület 157 korona. Az 1968/161-es törvényerejű rendelet szerint azonban a nyugdijakat általában — vagyis nemcsak az alacsony, négyszáz koronáig terjedőket — emelnünk kellett. Ebből következik azután, hogy valamennyi nyugdijat átlagban 45 koronával emeltünk. Erre a célra 1969ben Szlovákia területén egymilliárd 670 milliót fordítottunk. Pozitív jelenség, hogy szociálpolitikánk meg akarja akadályozni a lakosság bevételének a befagyasztását, vonatkoztatja ezt a nyugdíjasokra ls. Vagyis nemcsak az alacsony nyugdíjakat kell emelni, hanem a magas nyugdíjakat is módosítani fogjuk. Igaz, hogy Csehszlovákia az egyetlen állam, ahol nyugdíjadót kell fizetni. Csakhogy ugyanakkor sehol másutt a világon nem olyan alacsony az átlagos nyugdljképesség kora. A fejlett kapitalista államokban ls 65 év az átlag, holott nálunk — a nőket beleértve — 58 év. Az orvosok véleménye szerint és statisztikáik alapján a nyugdljbamenetel reális ideje a 62 év volna. Erre az intézkedésre azonban távlatilag sem kerül sor. Egy másik tény: Nálunk az emberek egyre magasabb életkort érnek el. Minisztériumunk nemrégiben készített egy kimutatást, mely szerint átlagban 18 évig fizetünk egy embernek nyugdíjat, ami lényegében termelőképes idejének a fele. Nálunk az életpályára való felkészülés ideje a kvalifikáció növelésével egyre hosszabbodik, átlagosan 18 év. Ebbe a korosztályba — születéstől kezdve — pillanatnyilag több mint négymilliónyian tartoznak. A nyugdíjasok száma több mint hárommillió. Ha most leszámítjuk a háztartásbelieket, a rokkantakat, akkor végeredményben kl termel? Az államkasszából nagyon sok mindent fedezni kell, és nem egy-két koronáról van szó. Hogy mást ne is említsek, csupán az imént felhozott nyugdíj módosításra fordított pénzt. De nézzük meg reálisan és objektíven, mennyi is a nyugdljadó: 700 koronán felül hét korona, 800 koronán felül 23 korona, 1000 korona körül átlagban 35 korona, és a legmagasabb nyugdíjadó 62 korona. Távlatilag tervbe vettük a nyugdljadók eltörlését, de előtte sokkal égetőbb kérdéseket kell megoldanunk, amelyek a lakosság nagyobb felét érintik. Például a többgyermekes családok szociális helyzetének a javítását, vagy, mindenki számára az életminimum bebiztosítását, a termelésből kiesett egyének — nyugdíjasok, rokkantak, betegek stb. —>• havi Jövedelmének rendszeres Időközönkénti emelkedését stb. Nyugdíjpolitikánkat az utolsó intézkedésekkel és törvényerejű rendeletekkel nem zártuk le. Folyamatosan igyekszünk minden kérdést tüzetesen megoldani. Persze ez nem megy egyik napról a másikra, főként, ha figyelembe vesszük pillanatnyi gazdasági helyzetünket és lehetőséeginket. Ogy véljük, hogy munkánk első szakaszát tetszéssel fogadták a nyugdíjasok, s mi reméljük, hogy a jövőben is ehhez hasonló intézkedéseket hoz majd a minisztérium. OZORAI KATALIN
