Új Szó, 1969. június (22. évfolyam, 127-151. szám)

1969-06-10 / 134. szám, kedd

Az imperializmus elleni közös harcunkat nem akadályozhatják a nézeteltérések Leonyid Brezsnyev felszólalásig a kommunista és munkáspártok moszkvai értekezletén Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtit­kára az értekezlet szombati illésén elhangzott felszólalásá­ban kifejezte meggyőződését, hogy a nemzetközi tanácsko­zásnak nagy szerepe lesz az imperializmus elleni harc rész­vevőinek alktlvlzálásában. Nagy figyelemmel hallgattuk végig az itt felszólalt elvtársak beszédeit, amelyekben érintet­ték az imperialistaellenes harc sok fontos kérdését, Az SZKP Központi Bizottságától azt a megbízást kaptuk, hogy az ér­tekezlet előtt álló legfőbb fel­adat szellemében fejtsük kl ezen a tanácskozáson pártunk álláspontját az utóbbi évek nemzetközi fejlődésének egyes problémáiról. Az imperializmus, mint társa­dalmi rendszer, a legfőbb aka­dály volt és maradt az embe­riség történelmileg szükségsze­rű előrehaladásának útján, azon az úton, amely a szabad­ság, a béke és a demokrácia diadala felé vezet. A jelenkori imperializmus több fontos sajátossága azzal magyarázható, hogy kénytelen alkalmazkodni az új feltélelek­hez, a két rendszer párviadalá­nak feltételeihez. A nemzetközi kommunista mozgalom egyik legfontosabb feladata az, hogy a néptöme­gek békéért vívott küzdelmét vezesse, s ennek a feladatnak a jelentősége napjainkban nem­csak hogy nem csökken, hanem szüntelenül növekszik. Véleményünk szerint óriási hiba volna alábecsülni az impe­rtalizmus által, mindenekelőtt a világreakció fő ereje, az ame ríkat imperializmus által tá­masztott háborús veszélyt. Az emberek millióinak meg kall érteniük, mit jelent az emberi­ség számára a háborúk kirob­bantásának imperialista politi­kája, az agresszív tömbök léte­zése, a kialakult államhatá­rok revízióját célzó Irányvonal, a szocialista országok és a fia­tal nemzeti államokban kiala­kult haladó rendszerek elleni •J * aknamunka. Arra kell töreked­nünk, hogy a népek ne csak megértsék ennek az Imperialis­ta politikának a rendkívüli ve­szélyét, hanem meg ls sokszo­rozzák erőfeszítéseiket abban a harcban, amely az imperializ­mus agresszív tervelnek meg­hiúsításáért folyik. Az új világháború kirobbantá­sának veszélye ellen folyó harc legfontosabb formája az agresz­szorok cselekményeire valő kol­lektív visszavágás megszervezé­se azokban az esetekben, ami­kor a világnak egyik vagy má­sik térségében háborús kalan­dokba bocsátkoznak. Kiemelke­dő példája ennek a módszernek az a méltó válasz, amelyben az Egyesült Államok vietnami ag­ressziója részesült. Ez szemléletesen bizonyltja, hogy ha a különböző országok kommunistái egyazon irányban tevékenykednek és aktív harc­ra mozgósítják a széles néptö­megeket, az Imperializmus ag­resszív cselekedetei eleve ku­darcra vannak ítélve. A szociális fa világrendszer helyzete A szocialista világrendszer a vezető forradalmi erő és Q.z tm­pertaltstaellenes mozgalom tá­masza. Elsőrendű fontosságú problé­ma, hogy erősítsük a szocialis­ta államok egységét. Feltétlen látnunk kell, hogy a meglevő nehézségek ellenére tovább fo­lyik a szocialista országok egységes konszolidációja, az a lolyamat, amely konkrét formá­ban megnyilvánul a szocialista országok sokoldalú együttmű­ködésében. A Kölcsönös Gazdasági Segít­ség Tanácsához tartozó orszá­gok nemzeti jövedelme a leg­utóbbi tíz esztendő alatt 93 szá­zalékkal növekedett, ugyanezen idő alatt a fejlett kapitalista ál­lamokban a nemzeti jövedelem csak 63 százalékkal lett maga­sabb. Egyidejűleg mind elmélyül­tebbé és egyre tökéletesebbé válik a szocialista országok gazdasági együttműködése. Emellett ezen a területen ls csakúgy, mint az egyes orszá­gok népgazdasági fejlődésének területén, a jő hangsúly a do­log minőségi oldalára, a társa­dalmi termelés és a gazdasági kapcsolatok hatékonyságának emelésére tevődik. Ezt a fel­adatot hivatottak teljesíteni az európai szocialista országokban most folyó gazdasági reformok. Ezeket a célokat szolgálja a szocialista integráció további fejlődésének komplex és hosszú lejáratú programja ls, amely­nek alapvető irányait a Kölcsö­nös Gazdasági Segítség Taná­csának nemrég Moszkvában megtartott rendkívüli üléssza­ka határozta meg. Még sokat kell dolgoznunk, hogy teljesít­sük ezeket a határozatokat, de helyes úton járunk — mondotta a szónok. — Az imperialistaellenes harc fontos tényezője a szocia­lista országok külpolitikai együttműködése — folytatta Brezsnyev. — Külön ls meg kell említenünk azt a tevékenységet, amely ezzel kapcsolatban a Varsói Szerződés Szervezete, a szocializmus és a béke védel­mének e fontos eszköze kere­tein belül folyik. A szocialista országok harca az imperializmus ellen nemcsak gazdasági és eszmei-polltikal harc. Az imperializmus, amely természeténél fogva agresszív volt és az is marad, szüntelenül növeli hadigépezetét, és — mint azt a vietnami események is megmutatták — kész mozgásba hozni ezt a gépezetet. A szocia­lista vívmányok védelméhez erőre is szükségünk van, még­pedig nem kis erőre. Ez az oka annak, hogy az SZKP, a többi testvérpárthoz hasonlóan, szün­telenül gondoskodik a szocia­lista államok védelmi erejének szakadatlan növekedéséről, szo­ros együttműködésükről a véde­lem terQIetén. A szocialista államok közötti sokoldalú együttműködés fejlő­désének magva. összetartó alapja a kormányon levő kom­munista pártok közötti aktív kapcsolat. Az utóbbi években pártjaink vezetőségei közölt operatívabbá, elvtársibbá, és célratörőbbé váltak a kapcsola­tok. Gyakorlatilag minden, va­lamennyire is lényeges, közös érdeklődésre számot tartó prob­lémát kollektíván vitatunk meg. Támogatjuk és támogatni fog­juk azokat a barátainkat a szocialista országokból, akik A szocialista fejlődés törvényszerűségei A világszocializmus sikerei vitathatatlanok. Ugyanakkor is­meretes, hogy a szocialista vi­lágrendszer fejlődésében akad­nak nehézségek is — mutatott rá Brezsnyev. — Az SZKP, amelynek elsőként kellett be­járnia a szocializmushoz vezető utat, saját tapasztalatából jól tudja, hogy ez az út nem köny­nyű. Hiszen olyan évszázados hagyományok gyökeres kiirtá­sáról van szó, amelyek vala­mennyi osztály és társadalmi csoport érdekeit érintették, a társadalmi viszonyok merőben új típusának megteremtéséről, új módon gondolkodó és új vi­lágnézetű emberek klnevelésé­röl. Ha pedig az államközi vi­szonyokat vesszük szemügyre, ezen a téren mindenekelőtt az évszázadok folyamán kialakult nemzeti széthúzás és bizalmat­lanság leküzdéséről van szó. Mindazonáltal nem elég a szocialista építéssel és a szo­cialista országok közötti új kap­csolatok kialakításával össze­függő folyamat objektív bonyo­lultságára utalni. Több nehéz­ség szoros kapcsolatban van az Imperializmusnak azzal a tö­rekvésével, hogy gazdasági, politikai és ideológiai nyomást gyakoroljon a szocialista világ­ra. Es ott, ahol lanyhul az éberség, ahol a kommunisták lebecsülik a társadalmi jelensé­gek osztályszempontú megköze­lítésének fontosságát, ezeken a helyeken az imperialista mes­terkedések bizonyos eredmé­nyekkel járnak: aktivizálódnak a jobboldali opportunista, sőt a leplezetlenül antiszocialista elemek, erősödnek a naciona­lista érzelmek. A szocialista fejlődés általános elveit azon­ban nem tehette és teheti ér­vénytelenné semmiféle nehéz­ség, amely a szocialista építés útján az egyik vagy másik or­szágban előadódik. A politikai harc minden ta­pasztalata újra és újra azt bizo­nyltja, hogy a szocialista orszá­ták tevékenységétől sok tekin­tetben függ majd a világfejlő­dés a XX. század utolsó har­madában. Feltétlenül látnunk kell, hogy napjainkban mind­jobban megérnek nemcsak az anyagt, hanem a társadalmi­politikai feltételek Is ahhoz, hogy a kapitalizmust forradal­mi úton felváltsa az új társa­dalmi rend, megérnek a szocia­lista forradalom feltételei Az imperialistaellenes világ­front egyik fontos és aktív osz­tagának nevezte Brezsnyev a nemzeti és társadalmi felszaba­dulás ügyének harcosait, az ázsiai és afrikai országokban. A kommunisták e fiatal or­szágoknak nyújtott segítségüket és támogatásukat nemzetközi politikájuk egyik legfontosabb feladatának tekintik. Ily módon, ha reálisan akar­juk felmérni a jelenlegi világ­helyzetet, ha össze akarjuk ha­sonlítani egyfelől az imperia­lizmust, másfelől a vele szem­ben álló erők fejlődését, csak egy következtetésre juthatunk: a világfejlődés fő vonalát to­vábbra ts a forradalom és a szocializmus erőinek, a béke és a nemzett felszabadító mot­galom erőinek aktivitása hatá­rozza meg. A kommunista mozgalom nehézségei bonyolult körülmények között tevékenykednek; a vietnami elvtársakat, akik már évek óta irányítják az amerikai agresz­szorok ellen vívott történelmt harcot, a kubai kommunistákat, akik az amerikai impertalizmus által alkalmazott szüntelen di­verzió, gazdasági blokád és po­litikai nyomás viszonyai köze­pette hősiesen építik a szocia­lizmust, a Koreai Munkapártot, amely kénytelen visszaverni az amerikai imperialisták és szöu­li bábjaik állandó provokációit. Változatlanul támogatjuk a né­met revánstörekvéseknek köz­vetlenül ellenálló Német De­mokratikus Köztársaságot és szorosan együttműködünk vele. gok közötti testvéri kapcsolatok megszilárdítására irányuló irányzat győzelme, magának a szocialista rendszernek a fej­lődése, elszakíthatatlanul ösz­szefügg a kommuntsta pártok vezető szerepének megszilárdu­lásával a szocializmus és a kommunizmus építésében. Pár­tunk nagyra becsüli azt az eré­lyes harcot, amelyet a testvéri országok kommunistái vívnak minden olyan kísérlet ellen, amely azt célozza, hogy meg­gyengítsék a kommunista pár­tok vezető szerepét, burzsoá irányzatú politikai liberalizmus­sal váltsák fel a szocialista de­mokráciát, fellazítsák a szocia­lizmus állásalt. Leninisták mód­jára szilárdaknak kell lennünk a szocialista elvek megóvásá­ban és megvédelmezésében, ez olyan tanulság, amelyre az élet tanít bennünket — mondotta Brezsnyev. — Fenntartás nélkül egyetér­tünk a tanácskozás fő doku­mentumának azzal a tételével, hogy a szocialista rendszer tö­mörítésének fő iránya: a szo­cialista internacionalizmus alapelveinek szakadatlan érvé­nyesítése, a szocialista államok nemzetközi és internacionalista feladatainak helyes összekap­csolása, az egymásnak nyújtott kölcsönös segítség és kölcsönös támogatás, az összes szocialista ország egyenjogúsága — szuve­renitásuk és függetlenségük, a belügyeikbe való be nem avat­kozás elveinek következetes megtartása mellett. Az imperialistaellenes harc egyik döntő frontszakasza ma­gukban a kapitalista országok­ban húzódik — jelentette kl Brezsnyev. — Megmásíthatatlan tény, hogy a kapitalista világ­ban éleződik az osztályharc. Az imperialistaellenes harc lehetőségeinek fokozódásával mind nagyobb szerepre tesznek szert a kommunista pártok, fo­kozódik a tömegek körében végzett munkájuk. A kommunls­Vitathatatlanok azok a sike­rek, amelyeket a kommunista pártok elértek —• mutatott rá ezután az SZKP Központi Bi­zottságának főtitkára. — Ta­nácskozásunk azonban joggal összpontosítja figyelmét a még megoldatlan feladatokra, az Im­perialistaellenes harc új tehető­ségeire, s az útjában álló nehéz­ségekre. Mert ilyen nehézségek vannak ós egy részük összefügg fejlődésének bonyolult idősza­kát átélő mozgalmunk helyze­tével. Mozgalmunk egyes lánc­szemeiben igen jelentősen meg­bomlott az egység. Egyes test­vérpártok kudarcokat, sőt vere­ségeket szenvedtek el. E nehézségek különböző okokkal magyarázhatók — mondotta Brezsnyev. — Az egyik ok az, hogy korunk vi­szonyai között, amikor a szo­cializmus, az összes forradalmi erők nyomására összeroppan­nak a régi világ társadalmi tá­maszai, megnövekszik a bur­zsoázia ellenállása. — A kom­muntsta mozgalom és az egész forradalmi mozgalom belülről való bomlasztásának törekvése napjainkban az impertalizmus osztálystratégiájának egyik leg­fontosabb tránya. A nehézségek másik oka az, hogy olyan emberek újabb mil­lióit vonják be az aktív politi­kai tevékenységbe, akik külön­féle társadalmi rétegekhez tar­toznak. Közülük sokan nagy adag forradalmi energiával, egyszersmind az őket foglalkoz­tató problémák megoldási mód­jairól alkotott meglehetősen bi­zonytalan elképzelésekkel kap­csolódnak be a politikába. In­nen származnak a szélsőségek — a heves politikai robbaná­soktői a politikai passzivitásig, a reformista illúzióktői az anarchista türelmetlenségig. Mindez bonyolítja a kommunis­ta pártok tevékenységét, növe­li feladataik számát és a gya­korlati munkájuk iránti köve­telmények mértékét. Nem mehetünk el szó nélkül a kommunista mozgalomban je­lenleg fennálló nézeteltérések mellett, nem tehetünk úgy, mintha azok nem léteznének. Ezeket a nézeteltéréseket sok tekintetben a jobb- és „balol­dali" színezetű revizionista ha­tásoknak a kommunista mozga­lomba való beszivárgása okoz­ta. És ezek a hatások egyálta­lában nem csupán a „tiszta" el­mélet területén tapasztalhatók — mondotta Brezsnyev. Osztjuk azoknak a testvér­pártoknak a véleményét, ame­lyek határozataikban felhfvják a figyelmet az Ilyenfajta ve­szély ellen folytatandó erélyes harc szükségességére. A jobboldali opportunizmus a likvidátorok álláspontjának irá­nyában való elcsúszást, a szo­cláldemokratlzmussal való ki­egyezést Jelenti a politikában és az Ideológiában. A szocialista országokban a jobboldali opportunizmus eljut egészen a marxista—leninista párt vezető szerepének tagadá­sáig, ami a szocializmus által kivívott pozíciók feladásához, az antlszocialista erők előtti fegyverletételhez vezethet. A „baloldali" opportunisták ultra­forradalmi frázisokba burkolóz­va kalandorcselekményekre ösztönzik a tömegeket, a pár­tot pedig olyan szektás útra terelik, amelyen megbénul ké­pessége az imperializmus elleni harc részvevőinek összefogásá­ra. A marxizmus—lentntzmustól való jobboldali és „baloldalt" elhajlás, bármennyire külön­bözzék ts egymástól, végered­ményben egyformán ártalmas következményekhez vezet: gyengíti a kommunista pártok harcképességét, aláaknázza a munkásosztály forradalmi po­zícióit, és az Imperialistaelle­nes erők egységét. A „balol­dali" és Jobboldali opportuniz­mus gyakori közös jellegzetes­sége a nacionalizmus Iránti en­gedékenység, néha pedig a köz­vetlen átmenet a nacionalista pozíciókba. Döbbenetes példája annak, hogy milyen kárt okozhat a kommunisták közös ügyének a marxizmus—leninizmustól valő eltávolodás, az Internacionaliz­mussal valő szakítás, a Kínai Kommunista Párt vezetőségé­nek álláspontja. Őszintén szólva nemrég még nem állt szándékunkban ezt a kérdést érinteni a tanácskozá­son. De az utóbbi Időben be­következett események és min­denekelőtt a KKP IX. kongresz­szusa által elfogadott határo­zatok jellege arra késztetnek bennünket, hogy foglalkozzunk velük. Oj helyzet keletkezett, amely súlyos negatív befolyást gyakorol az egész világhelyzet­re és az antilmperlalista erők küzdelmének feltételeire. Nem feledkezünk meg arról, hogy a szovjet és a kínai nép alapvető érdekei megegyeznek Mindenekelőtt foglalkoznunk kell a kínai vezetőség politi­kájának nemzetközi változásai­val. Annál is inkább fontos, hogy beszéljünk erről, mert a haladó közvélemény bizonyos része mindeddig hisz a jelenle­gi kínai vezetőség forradalmi törekvésetben, hisz olyan kije­lentéseiknek, hogy az imperia­lizmus ellen harcolnak. Nem lehet lebecsülnünk azt a kárt, amelyet Peking szaka­dár tevékenysége okoz. Az utób­bi Időszak osztályütközeteinek tapasztalatai megmutatták, mi­lyen nagy kárt okoz a munkás­osztály, az összes dolgozók szervezett harcának Peking te­vékenysége, amellyel a dolgozó­kat a kalandorkodás útjára pró­bálja téríteni. A kommunista mozgalmon belüli hegemóniáért, a marxis­ta—leninista pártok ellen folyó harc elválaszthatatlanul össze­kapcsolódik a jelenlegi pekingi vezetőség nagyhatalmi törekvé­(Folytatás a 4. oldalon) i

Next

/
Thumbnails
Contents