Új Szó, 1969. június (22. évfolyam, 127-151. szám)

1969-06-10 / 134. szám, kedd

Az imperializmus elleni közös harcunkat nem akadályozhatják a nézeteltérések (Folytatás a 3. oldalról) seivel, más országok területeire támasztott igényeivel — mondotta Leonyid Brezsnyev, s emlékeztetett a Kuanming Ribao című pekingi lapnak arra a felhívására, amely szerint „fel kell készülni mind a hagyományos, mind pedig a nagy atomháborúra a szovjet revizionizmus ellen". Ezután az SZKP főtitkára kijelentette: — Magától értetődik, hogy hangoskodó kijelentéseiktől a reális lehetőségekig jókora távolság van. A Szovjetuniónak elegendő az ereje ahhoz, hogy megvédje magát, a szovjet emberek idegei erősek és nem lehet őket rikoltozásokkal megfélemlíteni. De a hivatalos kínai propaganda iránya önmagáért beszél. Peking nemzetközi téren kifejtett gyakorlati tevékenysége mindjobban meggyőz bennünket arról, hogy Kína külpolitikájában gyakorlatilag szakított a proletár nemzetköziséggel, és ez a külpolitika elvesztette szocialista osztálytartalmát. A Szovjetunió elleni támadások valamennyi vonalon, a hazug propaganda, a szovjet nép, szocialista államunk, kommunista pártunk megrágalmazása, a Szovjetunió elleni gyűlölet szítása a kínai népben, és most még a fegyverek alkalmazása is, a fenyegetőzés és a zsarolás más szocialista államokkal és a fejlődő országokkal szemben, kacérkodás a kapitalista nagyhatalmakkal, köztük az NSZKval is: Így fest a mai Kína külpolitikai vonala — mutatott rá Brezsnyev, s emlékeztetett arra, hogy a szovjet kormány ez év márciusában javasolta a kínai kormánynak: a legrövidebb időn belül újítsák fel a határkérdésekről 1964-ben kezdett szovjet—kínai konzultációt. Nemrég a kínai kormány válasznyilatkozatot tett — folytatta Brezsnyev. — Ha a szavaknak hinni lehet, a kínai fél nem utasltja vissza a tárgyalások gondolatát. Hasonlóképpen kifejezi egyetértését azzal, hogy el kell kerülni a határkonfliktusokat, és nem szabad tüzet nyitni. Most megfelelő választ készítünk elő erre a kínai nyilatkozatra. Magától értetődik, hogy ez a válasz csakúgy, mint a szovjet kormány március 29-i nyilatkozata, teljes mértékben meg fog felelni elvhű Irányvonalunknak, amely szerint a véleménykülönbségeket tárgyalások útján kell megoldani és síkra kell szállni az egyenjogú, és kölcsönösen előnyös együttműködésért. Meg kell azonban mondanunk, hogy a Kínai Népköztársaság kormányának nyilatkozata sem tartalmát, sem szellemét tekintve nem nevezhető konstruktívnak. Ez a terjedelmes dokumentum hemzseg a történelemhamisításoktól, korunk tényeinek elferdítésétől, tele van a szovjetország ellen Irányuló durva és ellenséges kirohanásokkal. Megismétli a Szovjetunióval szembeni alaptalan területi igényeket és mi határozottan visszautasítjuk az ilyen igényeket. A jövő fogja megmutatni, valóban törekednek-e a kínai vezetők a tárgyalásokra, valóban meg akarnak-e egyezni. A jövő mutatja meg, hogyan bontakoznak ki az események. De nem hunyhatunk szemet afelett, hogy tovább folytatódnak a kínai katonák provokációi a szovjet határon. Egyidejűleg a Kínai Kommunista Párt IX. kongresszusán hozott határozatok alapján példátlan méretű és intenzitású szovjetellenes kampány bontakozott ki, egész Kínában. A kínai népnek mind erőteljesebben sugallják, hogy a Szovjetunió meg akarja támadni Kínát. Nem szükséges, hogy az ilyenfajta koholmányokat megcáfoljuk. Nemcsak a kommunisták, hanem szerte a világon az összes becsületes emberek jól tudják, hogy népünk el van foglalva a kommunista társadalom építésében végzett békés alkotómunkával, hogy senkit sem támadott meg és senkit nem készül megtámadni. Kínával kapcsolatos irányvonalunk elvi és következetes. Az SZKP Központi Bizottsága és a szovjet kormány a hosszabb távlatok figyelembevételével alakítja kl politikáját. Nem feledkezünk meg arról, hogy a szovjet és a kínai nép alapvető érdekei megegyeznek. Arra törekedtünk és a jövőben is arra fogunk törekedni, hogy mindent elkövessünk azoknak a baráti érzelmeknek a megőrzésére és fenntartására, amelyeket a szovjet nép táplál a testvéri kínai nép iránt, s amelyek meggyőződésünk szerint megvannak a kínai népben is a Szovjetunió és más szocialista országok iránt. Az egységért küzdeni kell Felelős és világos álláspontot! — A kínai vezetőség politikájának következtében kialakult helyzet új mozzanatot visz az antiiniperialista egység problémájába. Elengedhetetlen, hogy mi, kommunisták felelős és világos álláspontra helyezkedjünk. A kommunisták sorainak megbomlasztására, az antiimperialista erők megosztására irányuló politikával szembe kell helyeznünk szilárd egységakaratunkat, tetteinket és közös akcióinkat, amelyek elvezetnek az egységhez. A kommunistáknak kipróbált fegyvere van az egységért vívott harcban. Ez a fegyver a proletár internacionalizmus — hangoztatta a szónok. — A burzsoá propaganda igyekszik minden lehetséges módon megrágalmazni a proletár internacionalizmus elvét, mesterségesen szembeállítani ezt az elvet a munkás- és kommunista mozgalom nemzeti osztagai függetlenségének, szuverenitásának és egyenjogúságának elveivel. Ezzel a céllal fabrikálták öszsze, és dobták be a köztudatba az imperialista propagandisták a „korlátozott szuverenitás" hírhedt elméletét. Ami bennünket, szovjet kommunistákat illet, úgy véljük, hogy a jelenlegi világhelyzet újult erővel igazolja a proletár internacionalizmus lenini koncepciójának helyességét és életrevalóságát. A proletárpárt ereje abban van, hogy képes teljes mértékben kiaknázni belső lehetőségeit a népe érdekeiért, országa haladásáért vívott harc, s egyidejűleg a forradalom és a szocializmus közös internacionalista ügyéért vívott küzdelem érdekében. Viszont azok a kísérletek, hogy a párt pozícióit az internacionalista kapcsolatok meggyengítésével, mi több, megszakításával, a kommunista mozgalom más osztagaival való egységakció megtagadásával „szilárdítsák meg", csupán azt eredményezik, hogy az ilyen párt elveszíti ideológiai függetlenségét a burzsoáziával szemben, s ez elkerülhetetlenül árt az illető párt politikai tekintélyének. Mindez természetesen nem jelenti a szocialista országok, továbbá a munkás- és kommunista világmozgalom egyes nemzeti osztagainak függetlenségével, szuverenitásával és egyenjogúságával kapcsolatos elvek megtagadását vagy lekicsinylését. Ezeknek az elveknek tiszteletben tartása és a hozzájuk való szigorú ragaszkodás törvény a kommunisták számára, éppen azért, mert internacionalisták. Az igazi internacionalizmus megmutatkozik abban is, hogy valamennyi testvérpárt támogatja a reálisan létező szocialista társadalmat. Nagyra becsüljük barátaink álláspontját, akik kérlelhetetlenek a szocializmust érö mindennemű rágalommal szemben. A szocializmus világpozícióinak bármiféle gyengülése óhatatlanul negatívan befolyásolja valamennyi kommunista párt pozícióit. A kommunista mozgalom egységének megszilárdítása: értekezletünk fontos feladata. Ehhez elegendő objektív feltétel áll rendelkezésre. Az egység nem alakul ki önmagától, az egységért küzdeni kell. Már a tanácskozás előkészítése folyamán egyetértettünk abban, hogy a kommunista mozgalom egységének megszilárdításához fel kell kutatnunk a fennálló nézeteltérések leküzdéséhez vezető utakat. Ezek a nézeteltérések különféle jellegűek. Természetes, hogy leküzdésük is csak különféle utakon lehetséges. Egyes esetekben a kétségeket és a kérdéseket meg lehet oldani kétoldalú találkozók és elvtársi viták útján. Más esetekben a nézetkülönbségeket megszüntetheti maga az élet is abban az együttes harcban, amelyet a nemzetközi porondon folytatunk közös céljainkért. Vannak azonban olyan nézeteltérések, amelyek alapvető problémákat érintenek, magát a kommunista mozgalom lényegét. Ahhoz, hogy ezeken úrrá legyünk, bizonyára huzamos időre és kompromisszumok nélküli küzdelemre van szükség — jelentette ki Leonyid Brezsnyev, s a véleménykülönbségek leküzdését célzó irányvonalról beszélve, három kérdéssel foglalkozott bővebben. — Először: az imperializmus elleni közös akciók jelentősége a kommunista mozgalom öszszefogása céljából. A mai korban, amikor a kommunisták közvetlenül felelősek népeik sorsáért, az emberiség jövőjéért, nem vethetjük fel a kérdést ilyenformán: oldjuk meg először a mozgalmunkban levő ellentéteket és utána majd megegyezünk a közös akciókban. Az élet más utat követel: a különböző kérdésekben fennálló ellentétek nem akadályozhatják a kommunisták közös akcióit az imperializmus ellent együttes harcban; oldjuk meg közösen az egységes akciók lebonyolításával összefüggő gyakorlati feladatokat, s a közös harc során kiderül majd, hogy mely nézetek felelnek meg a kommunista mozgalom általános érdekeinek és melyek ellentétesek azokkal, melyek zavarják, sőt károsítják közös ügyünket. Másképpen kifejezve: arról van szó, hogy gyakorlati tevékenységünkben mindenekelőtt azt kell előtérbe helyeznünk, ami közelebb hozza egymáshoz a világ kommunistáit. Másodszor: hangsúlyozni szeretném, hogy szükség van a testvérpártok közötti kapcsolatok és érintkezési pontok sokoldalú kiszélesítésére. A kapcsolatokra és az érintkezésekre szükség van egyfelől mint nemzetközi akcióink összeegyeztetésének sajátos mechanizmusára, másfelől pedig mint a felmerült problémákkal kapcsolatos álláspontok egyeztetésének, az ellentétek rendezésének eszközére — mutatott rá Brezsnyev, majd az ellentétek leküzdéséért, a kommunista mozgalom egységéért vívott harc harmadik fontos irányzataként a pártok elméleti munkájának összehangolását nevezte meg s kijelentette, hogy a marxista— leninista elméletet ezen az alapon kell fejleszteni, a marxista—leninista elveket és alapeszméket ezen az alapon kell védelmezni. Az imperializmus gigászi propagandagépezetet hozott létre, amely felhasználja az ideológiai befolyás minden modern eszközét. A dolgozókra való fokozódó imperialista befolyás elleni harc a kommunisták fontos cselekvési területe. Most különösen időszerű, hogy emlékezzünk Lenin figyelmeztetésére, miszerint a kommunista ideológiai munka bármilyen gyengülése, a kommunista ideológiai munkától való bármilyen eltávolodás a burzsoá ideológia erősödéséhez vezet. Ezután Brezsnyev kitért a kommunisták és a szociáldemokraták közötti kölcsönös viszony problémájára. — A szociáldemokratákkal kapcsolatos politikánk megle hetősen világos. A marxizmus— leninizmus elvi pozícióiból tovább folytatjuk a harcot a szociáldemokrata pártban található eszmei és politikai ellenfeleinkkel. Ugyanakkor hajlunk az együttműködésre, az akcióegységre azokkal, akik valóban készek küzdeni az imperializmus ellen, készek harcolni a békéért, a dolgozók érdekeiért. Az SZKP XX.—XXIII. kongresszusának útján A szovjet népnek a hatvanas években végzett munkája eredményeit érintve, Brezsnyev megjegyezte, hogy az Ipari termelés a Szovjetunióban nyolc év alatt több mint kétszeresére növekedett. Majdnem háromszorosára emelkedett a mezőgazdasági termelés. 43 százalékkal emelkedett a dolgozók reáljövedelme. Jelentősen csökkent az a távolság, amely gazdasági téren elválasztotta a Szovjetuniót a világ leghatalmasabb és leggazdagabb tőkés országától, az Egyesült Államoktól. A sikerekről szólva nem akarjuk kisebbíteni azoknak az erőit, akikkel versenyeznünk kell tudományos-műszaki területen. Hosszú és nehéz harc vár ebben ránk, és mi teljességgel el vagyunk szánva arra, hogy ezt a harcot végigvigyük, hogy bebizonyítsuk a szocializmus magasabbrendűségét ezen a területen is. A nemzetközi helyzet nem teszi lehetővé Számunkra, hogy az ország valamennyi erőforrását a gazdaság fejlesztésére, a dolgozók fólélének fokozására és a kultúra fellendítésére használjuk fel. Nagy összeget kell fordítanunk a védelemre és biztosíthatom önöket, hogy azt ml a legmagasabb szinten tartjuk. Hatalmas feladatokat tűzünk magunk elé szociális-politikai téren — jelentette ki az SZKP KB főtitkára. — Itt a szocialista demokrácia további fejlesztését és a szovjet állam megszilárdítását állítjuk előtérbe. Magától értetődik, hogy szocialista demokrácia fejlesztéséről van szó, amelynek világos az osztálytartalma, és amely a szocializmus ügyét hivatott szolgálni. A kommunista építés feladatainak méretei és összetettsége fokozza a társadalmi élet öntudatos szervező élcsapatának, a kommunista pártnak a jelentőségét, amely párt egész tevékenységében a marxizmus—leninizmusra támaszkodik — jelentette ki Brezsnyev. — Most a párt majdnem 14 millió tagot számlál. Vezető szerepének megvalósításakor a párt megtesz minden szükségest, hogy a dolgozó tömegek aktívan hathassanak az állampolitika kialakítására és gyakorlati alkalmazására, hogy reális lehetőségük legyen saját kezdeményezésük kinyilvánításához. A párt döntő harcot folytat a bürokratikus tendenciákkal, amelyekkel szemben a vezető apparátus nincs teljesen biztosítva a szocializmusban sem. A pártmunka tökéletesítését összekapcsoljuk a párton belüli demokrácia következetes fejlesztésével, a demokratikus centralizmus elvének feltétlen megvalósításával. Önök mindannyian tudják, milyen sokat tettünk a legutóbbi években és teszünk ebben az irányban, milyen helyet foglaltak el ezek a kérdések az SZKP XX—XXlll. kongresszusainak határozataiban. A békés együttélés nem taktikai fogas A Szovjetuniónak az SZKP XXIII. kongresszusa határozatai által meghatározott külpolitikáját jellemezve Brezsnyev kljelentette: az SZKP arra irányítja tevékenységét, hogy a szocializmus világa ma erősebb legyen, mint tegnap, holnap pedig erősebb legyen, mint ma. A Szovjetunió a jövőben is hatékony katonai és gazdasági segítséget, valamint erkölcsipolitikai támogatást fog nyújtani a vietnami népnek az imperialista agresszió visszaveréséhez. Teljesen megalapozottnak és igazságosnak tartjuk a vietnami kérdés politikai rendezésének programját, amelyet a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadltási Front tíz pontja foglal magában, és támogatjuk ezt a programot. A Szovjetunió most is és a jövőben is sokoldalú segítséget nyújt az arab országoknak, amelyeket agresszió ért — mondotta Brezsnyev. — Szilárdan fellépünk a Biztonsági Tanács 1967. november 22-1 határozata cikkelyeinek teljes végrehajtásáért, amely megnyitja az utat az igazságos és szilárd béke visszaállításához a KözelKeleten. A szovjetállam és a kapitalista világhoz tartozó országok kapcsolatainak alapja a Lenin által lefektetett elv: az államok békés együttélése társadalmi rendszerüktől függetlenül — jelentette ki Brezsnyev. A békés együttélés nem vonatkozik az ideológiai harcra — ezt teljes határozottsággal hangoztatni kell. Viszont a békés együttélés nem jelenti egyszerűen azt, hogy a szocialista és a kapitalista államok között nincs háború. A békés együttélés elvének megtartása szélesebb körű lehetőségeket nyit a szocialista és a kapitalista államok közötti kapcsolatok fejlődésére is. Arról van szó, hogy tárgyalóasztal mellett rendezzék a nemzetközi problémákat, összeegyeztessék a háborús veszély csökkentésére és a nemzetközi feszültség enyhítésére irányuló intézkedéseket, szó van továbbá a kölcsönösen előnyös gazdasági, kereskedelmi, tudományos-műszaki és kulturális kapcsolatokról. A legutóbbi idők tapasztalata, különösen a Szovjetuniónak Franciaországhoz, Finnországhoz, Olaszországhoz, Japánhoz és egész sor más országhoz fűződő kapcsolatainak fejlődése arról tanúskodik, hogy a békés együttélés politikája magában rejt ilyen lehetőségeket. Nem teszünk itt kivételt egyetlen kapitalista állam, az Egyesült Államok vonatkozásában sem. A békés együttélés számunkra nem átmeneti taktikai fogás, hanem a következetes, békeszerető szocialista külpolitikának fontos elve — mondotta Brezsnyev. — A mostani nemzetközi helyzet sürgős problémái nem terelik el figyelmünket a hoszszabb lejáratú feladatokról, például kollektív biztonsági rendszer megteremtéséről a föld ama térségében, ahol fokozott veszély áll fenn egy új világháború kirobbanására, fegyveres konfliktusok kirobbanására. Ilyen rendszer helyettesítheti legjobban a jelenleg fennálló katonai-politikai csoportosulásokat. Az európai kommunista és munkáspártok — azok, amelyek hatalmon vannak és az európai tőkésországok kommunista és munkáspártjai egyaránt — Karlovy Varyban me.gtartott értekezletükön közös programot dolgoztak ki az európai biztonság megteremtéséért vívott harchoz. Az európai népek biztonságára, az európai államok határainak stabilitására és ezen államok békés (Folytatás az 5. oldalon)