Új Szó, 1969. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1969-05-11 / 19. szám, Vasárnapi Új Szó

PUSKÁS LEGNAGYOBB KÍVÁNSÁGA A közelmúltban az egyik lengyel sportújságíró el­beszélgetett a Bp. Honvéd és a Real Madrid volt kiváló futballistájával, Puskás Ferenccel. Ime né­hány gondolat minden idők egyik legnagyobb já­tékosának, a népszerű „öcsinek" nyilatkozatából. ÉLETEM A LABDARÚGÁS Igen, a futball jelentette számomra az életet. Nem sajnálom. A labdarúgást csak szívvel lehet játszani. Ennek köszönhettem, hogy Puskás lettem. Dicső nap­jaimban számtalanszor meggyőződtem róla: szív és lelkesedés nélkül nem sokra viheti egy labdarúgó. A csapat sikerének elsődleges feltétele, hogy be­csüljék egymást a játékosok. A Realban majdnem mindenki világklasszis volt, ez azonban nem aka­dályozott bennünket abban, hogy becsüljük, elismer­jük egymást. PÉNZ ÉS EDZŐ A jutalom számomra mindig másodrendű valami volt, elsősorban játszani igyekeztem. A Realban minden játékos titokban kapta a jutalmat, senki sem tudta a másikról, hogy mennyit kapott. Meg­győződésem azonban, hogy a jutalmazás igazságos volt. Az edző nélkülözhetetlen a csapatnál. Egy kl.asz­szis együttesnek edzői egyéniségre van szüksége. Az edző szerepét nem töltheti be akárki. Ezt manapság kevesen értik -meg, de mindenkinek tudomásul kell vennie, hogy a csapat játékosai közötti kapcsolatok bonyolultak, hogy az edző, akit nem tisztelnek a já­tékosok, nem érhet el figyelemre méltó eredménye­ket. Pályafutásom alatt olyan edzőim voltak, akiket tiszteltek a játékosok és fordítva. A taktikai felada­tok 80 százalékát a játékosokra bízta, mert tudta, hogy képességeink lebecsülését jelentené, ha kény­szerítene valamire bennünket. Dl STEFANO A PÉLDAKÉPEM Mindig úgy futballoztam, hogy játékom eredmé­nyes legyen. Maximálisan hajtottam az egész mér­kőzés folyamán. Sokszor megtörtént velem, hogy az öltözőben levegő után kapkodtam, hiába kérdeztek, nem jött ki hang a torkomon. Példaképem jó ba­rátom, Di Stefano. Ma is őt tartom a világ legjobb futballistájának. Más személyiség volt, mint ,'Pelé. Alfredo - összehasonlítva Pelével - kultiváltabban játszott. A csapat bármelyik posztján kiváló telje­sítményt nyújtott. El lehet mondani róla, hogy tö­kéletesen ismerte 0 labdarúgás ábécéjét, s a be­tűkből gyönyörű verseket alkotott a pályán; * A MAI LABDARÚGÓKRÓL Ha összehasonlítom Di Stefanót és a mai futballistákat,-nagy különbséget látok: a mai lab­darúgók a futballban elsősorban könnyű megélhe­tést látnak és azon. fáradoznak, hogy minél többet keressenek. A labdarúgást színvonalasan játszani csak szívvel és ésszel lehet, s ez teljes embert kö­vetel. Ha ez nincs így, akkor nehezére esik a fut­ballistának az edzés, s nem egy ilyen labdarúgó már 23 éves korában „meghal", nem tud klasszis játékot nyújtani. A NAGY KÍVÁNSÁG Eletem legnagyobb kívánsága? Kimondhatatlanul boldog lennék és nagy öröm töltene el, ha újra pályára léphetnék a Népstadionban az 1954-es „aranycsapat"-tal, s teli ház előtt - bármilyen erős együttes ellen - bemutatnánk, hogyan is kell ját­szani az igazi futballt. JUDO, DZSIU-DZSICU, CSELGÁNCS Évtizedek óta csak hallomásból ismertük. Valami romantika övezte, filmeken láthattuk - töredékesen és hamis beállításban. Körültáncolták egymást a „szamurájok", aztán villámgyors mozdulat - és egyikük elterül a földön. Sportjellegéről gyér hírek érkeztek hozzánk. A sportlapok csak elvétve közöl­tek, ha egyáltalán közöltek cselgáncs-eredményeket. Valahogy sporttudatunk legszélére szorult, akár a golf és a rögbi. Amikor a tokiói olimpia műsorára tűzték, sokan még úgy vélekedtek, ez udvarias engedmény a ren­dező országnak, hogy aranyakat gyűjthessen. 1972-re is be kellett kerülnie az olimpia programjába, hogy feleszméljünk: sportágrol, nogykorúsodott sportágról van szó. A judo, más néven dzsiu-dzsicu, jiu-jitsu, vagy ­jó magyar szóval — cselgáncs, állítólag ősi japán eredetű, testedző és önvédelmi módszerekből kiala­kult küzdősport. Lényege, hogy az ellenfelet nem erővel, hanem elsősorban ügyes fogásokkal győzik le. Sokan azonban azt a nézetet vallják, hogy a sportág őse 1300 körül alakult ki a kínai partok mentén húzódó kis szigeteken. Ebben az időben ugyanis itt egymást követték az egyre több áldoza­tot követelő súlyos összetűzések, s következményük az lett, hogy betiltották a fegyverviselést. Persze a kötekedni vágyó emberen nem olyan könnyű ki­fogni. A harc most már botokkal, késekkel folyt to­vább, és mindén olyan tárggyal, amely mozdíthatá­nak és eléggé súlyosnak tűnt. Mivel a törvény a fegyveres védekezést is tiltotta, a megtámadottak csupán puszta kezüket használhatták. így alakultak ki az önvédelmi fogások. Valamennyi küzdelemfor­ma tehát Kínában alakult ki, csak ahogyan az nem­egyszer megtörténik, a gyermek elszakadt anyjától, a tudomány mesterétől, és manapság Japánban összehasonlíthatatlanul népszerűbbek ezek az önvé­delmi sportok, mint őshazájukban. A cselgáncs egyik érdekessége, hogy a sportolók­nak vizsgán kell bizonyítaniuk elméleti és gyakorlati rátermettségüket. A vizsga sikeres letétele bizonyos övek viselésére jogosít. A kezdő versenyző fehér övet visel; az öt fokozat (kyu) citromsárga, narancssárga, zöld, kék és barna öv viselésével jár. A barna öv birtokosa mesterfokú vizsgára állhat. A tíz mester­fokot (dan) a következő övek jelzik: 1-4. - fekete öv, a sorszámnak megfelelő számú fekete csíkkal a kabáton; 5. - fekete öv, egy vastag fekete csík­kal; 6.-8. vörös-fehér öv, fekete csíkkal; 9.-10. ­vörös öv csíkok nélkül. Az övfokozatokat a negyedik fokicý az országos szövetség szakbizottsága ítéli oda, aí 5.-től felfelé az Európai Judo Szövetség javaslatára valamelyik tekintélyes cselgáncsközpont. Ilyen például a japán Kodoka egyetem. Szellemesen jegyezte meg egy sportújságíró, hogy a Kodoka által adományozott övek annyival érnek többet a közönséges oklevelek­nél, mint a Stradivari egy sorozatgyártásban ké­szült hegedűnél. A világversenyeken - érthetően - a japánok a prímhegedűsök, anélkül azonban, hogy egyedural­kodók lennének. Az utóbbi évek nagy judoegyéni­sége például nem japán, hanem a holland Gee­sink. Tokióban, a cselgáncs hazájában sikerült abszolút bajnokságot nyernie, s ezért otthon, Hol­landiában szinte nemzeti hősként tisztelik. Az euró­pai nagy versenyeken (csapat- és egyéni bajnoksá­gokat rendeznek) szórós küzdelmét vívnak a holland, a szovjet, a nyugatnémet és a francia cselgán­csozák. Veszélyes Hogy a rögbi így, vagy az ökölvívás úgy? Szó sincs róla. luan Mendoza argentin sakkmester ebédjére várt az étkezökocsiban. Közben elővette az útisakkot, ki­próbált egy védjátékot. Szemben bajszos egyén fo­gyasztott valami véres húst, nyelt, figyelt, majd be­leszólt. — A futárral lépten, maga kezdő. Mendoza felnézett, aztán egy javaslattal állt elő. Arra nézve, hogy mibe üsse az orrát az útitárs. Mire az útitárs Mendoza fejéhez vágta a véres húst. Mi­re... Végül valaki meghúzta a vészféket. Hidegvér Minek az örökös kapkodás, folytonos rohanás? Wilson Briggs, skót származású összekötő nyolc és fél esztendeje kapja fizetését az Aston Villától. A nyolc és fél esztendő során kétszer szerepelt az első csapatban. Kétszer. — Ogy is kijárnék a meccsre, mondja. — A kispad­ról közelebb is, olcsóbb is. Ha rajtam állna, a kispad­ról mennék nyugdíjba. Kopitány Szövetségi kapitányok örök siralma: — Ha győzünk: jó a csapat. Ha kikapunk: rossz a kapitány, igaz? Nos, Mexikó válogatottja még az olimpia előtt az azték stadionban japán ellen mérkőzött. A második félidő közepén 0:0 volt az eredmény, s a kapitány egyre kétségbeesettebben sikoltozott játékosai felé a kispadról. A brazil játékvezető megsokallta és az öl­tözőbe küldte a kapitányt. Mexikó válogatottja 4:0-ra győzött. .. Kozma-story A kétszeres olimpiai nehézsúlyú birkózóbajnok, a magyar Koziiia István, a következő anekdotát mesélte nemrégen: „Egyszer meghívtak az egyik termelőszö­vetkezetbe disznóölésre. A vicc kedvéért megkértek, A SPORT VILÁGÁBÓL hogy én teperjem le a disznót és fogjam, amíg le­sziírják. A jókora koca pillanatok alatt a földön he­vert. Büszkén néztem fel, és ekkor láttam, hogy egy kissé kancsal e/mber egy nagy késsel jön felénk. Sze­mét le sem vette rólam. Erre megkérdeztem: mester, maga mindig oda szúr, ahová néz? — Igen — vála­szolt. Kiabálva kértem, várjon, amíg alulra megyek. Köd Ecjy bajnoki mérkőzés során súrű köd ereszkedett a jugoszláv Kruzelvác pályára. A játékvezető félbe­szakította a játékot, hogy a szövetség képviselőivel • értekéziék, lehet-e folytatni a mérkőzést. A játéktér­ről kifelé menet a tartalékok padjába botlott. A pad ' — legnagyobb- csodálkozására — üres volt. A 4tárttilék labdarúgók egytől-egyig benn játszottak a pályán. ^ Módszer Nyikolaj Durnyev 20 lövésből 200 kört ért el. Ez afféle megjavithalatlan világcsúcs, 1000 évig lövöl­dözhet egyfolytában mindenki, ennél jobb eredményt nem lehet elérni. A titok? — Naponta utazom a buszon és a metrón — mon­dottjt, —• Á buszon felnyújtom a kezem, de nem mar­kolom meg a fogantyút. A sebes metrón meg mindig szemmel követem a gyors egymásutánban elsuhanó lámpákat. Ez fokozza a kezem és a szemem bizton­ságát. Tessék, meg lehet próbálni. Gyorskorcsolyázás — kontra futball? Ismeretes, hogy Hollandia talán az egyetlen ország, ahol a gyorskorcsolyázás még a futballnál is népsze­rűbb. A jó hollandok még olyan intézkedést is tettek, hogy a hét végén megrendezésre kerülő gyorskor­csolyázó VB miatt a holland labdarúgó liga mérkő­zéseit már csütörtökön és pénteken játszották, ugyanis a pénztárosok arra a következtetésre jutottak, hogy a szurkolók nagy többsége Deventerbe utazik, vagy pedig odahaza a televízió képernyője előtt szurkol a holland versenyzőknek. Annál nagyobb volt azonban a meglepetésük, amikor a világbajnokságot a norvég Pornaess nyerte meg. — Nem is szólva arról, hogy a holland labdarúgók a napokban világra szóló ered­ményt értek el azzal, hogy bajnokcsapatuk, az Ajax bejutott a BEK döntőjébe . .. Az oldalt összeállította: TOMI VINCE ÚJ szó Kiadja Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága. Szerkeszti a szerkesztőbizottság. Főszerkesztő: Lőrinci Gyula. Szerkesztőség: Bratislava, Gorkil utca 10. Teleion: 537-16, 512-23, 335-68. Főszerkesztő: 532-20. Titkárság: 550 18, sportrovat: 505-29, gazdasági ügyeli. 506-39, távíró: 09308. Journal Kiadó­hivatal, Bratislava, Volgogradská 8. Nyomja a Pravda Nyomdavállalat bratisiavai üzeme, Bratislava, Štúrova 4. Hirdetőiroda: Bratislava, Jesenského 12. Teleion: 551 83. Előfizetési díj havonta 14,70 korona, a Vasárnapi Új Szó negyedévre 13 korona. Terjeszti a Posta Hirlapszolgálat. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és postai kézbesítő. Külföldi megrendelések: PNS — Ostredná expedícia tlače, Bratislava, Gottwaldovo námestie 48/VII.

Next

/
Thumbnails
Contents