Új Szó, 1969. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1969-05-11 / 19. szám, Vasárnapi Új Szó

ROZSDA MARJA A HORGONYKOTELEKET A Keserű-tavak trópusi párájában mint hatalmas, ormótlan ijesztők imbolyognak a hajók árnyal. Az egyiptomi parton járőrök tűnnek fel, • túloldalról kisebb nagyobb megszakításokkal dübörögnek az izraeli ágyúk. A Nordwind teherszállító hajó kapitánya ezzel a felkiáltással fogadja vendégeit: — Isten hozta önöket, vajon meddig kell még itt vesztegelnünk! . . . Az izraeli—arab háború óta itt rekedt hajókon vigasztalan unalomban telnek a napolt. — Egyre több gondot okoz a hajúk karbantartása — panaszkodik Lohmer kapitány. — A búvárunk többet tartózkodik a víx alatt mini a fedélzeten. Minduntalan eldugulnak a hfitfiberendezés szelepei, a horgonyköteleket rozsda marja .. . A francia Sindh hajó kapitánya negyven tonna rákot ajándékozott az egyiptomi kormánynak — így legalább megtakarítják a hűtéssel kapcsolatos kiadásokat. A víz színét temérdek alna és egyéb gyümölcs lepi el. Az egyik angol hajó karácsonyfadíszeket szállít Hongkongból. Akár minden nap karnevált rendezhetnénk — mosolyog az angol tengerész. A Nordwind mellett csehszlovák hajó horgonyoz, ez volt az első útja a Vörös-tengeren, immár a tizennyolcadik hónapja Itt vesztegel. Lehmer kapitány panaszosan jegyzi meg: — A lengerészélet változatos ... itt viszont monoton egyhangúság emészt bennünket. Persze mindent megteszünk, hogy szórakoztassuk egymást. A Nordwind és a Münsterland liajók vendégszeretete a Keserű-tavakon már közismertté vált. Vasárnaponként mintegy száz tengerész gyülekezik a hamburgi hajók fedélzetén. — Vasárnapi ájtatosságnak nevezzük ezeket az összejöveteleket — magyarázza a Nordwind kapitánya. — Valójában sörözünk. A tö Itt körülbelül 15 méter mély, ha ismét megmérnénk már esak 10 lenne, annyi sörösüveget hajigáltunk a fenekére. Sok tengerész viseli egyenruháján a „GBLA" rendjelet. A rövidítés ezt jelenti: A Keserfi-tavak Szövetsége. Azt a tengerészt tüntetik kt vele, aki legkevesebb 12 hónapot töltött valamelyik Itt rekedt hajón. A tengerészek csónakversenyeket, mini olimpiákat rendeznek. Ebben az esztendőben lesz 100 éves a Szuezi csatorna. A Keserű tavakon horgonyzó hajók kapitányai szerint nem lesz ok az ünneplésre. (Welt) 0 TEMPÓRA, 0 Minden kornak megvannak a maga szeszélyei. A XX. századnak is. A Daily Mirrorban agy fénykép jelent meg, amelyen egy divathölgy ruhája ezer font sterling értékű — ugyanis ezer darab egyfontos papírpénzből varrták össze ... Egy XIV. századi angol lap elmarasztalta azokat, akik „túl kockázatos ruhát és csipkés papucsot viselnek". Ez a lap persze a férfiakat szidta. Többek között mini-ruhákért is. „Egyes férfiak túl rövid nadrágot viselnek" — jegyezte meg. A múlt században a lovagok cukorkával, gyümölccsel vagy pohár borral kedveskedtek a leányzóknak, így próbálták őket levenni a lábukról. A középkorban — egy megtalált recept szerint — ugyanerre a célra bonyolult kotyvalékot használtak, mely békabőrből, sírhantból és akasztott ember hajszálából készült. Állítólag elmaradhatatlan hatása volt. A winchesteri püspök 1384-beo követelte, hogy vessenek véget a féktelen „temetői táncoknak". E táncokat olyan lendület jellemezte, hogy mellettük a twist, a watusi vagy a frag a jámbor hívek vasárnap délutáni összejövetelein lejtett ódivatú keringőként hat. II. Henrik idejében egy krónikás feljegyezte: „Mihelyt feljön a hold, a lányok gitárkísérettel táncolnak, megreszkettetik a föld kérgét." Egy másik krónikás így vélekedett: „A férfiak hosszú hajviseletükkel és szakálukkal kecskékre hasonlítanak". .. . Ezek után manapság nem is olyan rossz a közízlés, legalább is nem sokkal roszszabb, mint a „sötét középkorban". ÍWeekend and Today) Mondd meg milyen viccet szeretsz, megmondom ki vagy Gersbon Legman 49 éves amerikai lakos több mint harminc éve gyűjtögeti a csiklandós vicceket. Gyűjteményében összesen hatezer pikáns vicc van. Nemrég könyvet adott ki A szex-humor elemzése címmel. A könyv 881 oldalán Legman összegyűjtött vicceinek egy harmada is megtalálható Legman könyvét ta nulmányozva az olvasó nak csakhamar elmegy • kedve a nevetéstől. A szerző ugyanis Freud hatása alatt azt állítja, hogy az emberek általában olyasmiről mesél nek vicceket, ami nyűg talanítja őket, vagy amitől titokban télnek. Az ember, aki egy egy csiklandós viccen nevet, ugyanazt teszi, mint az, aki a sötét erdőben félelmében fütyül, vagyis azért nevet, hogy önmagát bátorítsa. Azok, akiknek férfias ságukkal van baj, előszeretettel mesélnek vicceket például aggszűz tanítónőről, aki, miután hagyta magát elcsábítani Igazgatójától, zokogásba tör kl: — Hogyan nézhetek ártatlan gyermekek sze'iiébe, amikor ennyiszer vétkeztem? Mire az Igazgató csodálkozva megkérdezi: —• Hogy hogy ennyiszer? Azl hitlem, ez az első eseti Erre a tanítónő: — Természetesen, de le majd folytatod, vagy nem?! Legman azt állítja, hogy e viccek mögött a férfiak abbeli félelme rejtőzik, hogy nem képesek eleget tenni a női kívánságoknak. Ugyanezt a télelmet leplezik a férfiasságról szőlő többi viccek ts. Például: egy asszony elmondja a másiknak, hogy közös Ismerősük, Miillerné négyesikreket szült. — Hatvanezer esetből mindössze egyszer fordulnak elő négyesikrek — mondja áz egyik, mire a másik csodálkozva összecsapja kezét; — Istenem, hogy tudta emellett még a házimunkál Is elvégezni! A pszichológus sze rlnt a házasságtörésről mesélők voltaképpen homoszexualitásukat leplezik, az anyósviccek arról tanúskodnak, hogy az illetők titkolják szexuális vonzódásukat Irántuk, azok pedig, akik a férfiasság rôl szóló vicceken nevetnek legjobban, éppen ennek hiányát igyekeznek leleplezni. Ilyen vélemény u t In nem is csoda, ha az olvasóknak az arcukra fagy » mosoly. (Magyar Szól Pávafaroknak nevezte kreációját egy broadlordi angol fodrász. „ (Ogonyok) Károly hercegre, az angol trónörökösra hárult a királynő-koronázás feladata, miután diáktársaival együtt megválasztották kollégiumuk sxépségkirálynöjét. (Quick) CHAC ISTEN KINCSEI Chac maya isten, miként az ókori népek sok más istene, igen „követelőző" természetű volt. A vizet, az annyira nélkülözhetetlen esővizet nem adta ingyen. Sokszor még áldozatok ellenében sem adott vizet, és szárazsággal sújtotta Yucatan mexikói félszigetet, a mayák földjét. Az isten hatalmas torka évszázadokon át mérhetetlen kincset nyelt el, és nem kevesebb emberáldozatot is követelt. Századunk első évtizedeitől kezdve azonban az emberek arra kényszerítették, hogy visszaadjon valamit e kincsekből. A civilizációnak sok tekintetben jelentős fejlődési fokán álló mayák a IV—VIII. században több jelentős várost építettek fel, közöttük Chichen Itzát is. A fennmaradt emlékek bizonysága szerint a maya nép nem épített sem kutakat, sem öntözőberendezéseket. Vizet csak Chac istentől kaptak eső formájában. Mindemellett Yucatan mészkőtalaját sok mély gödör, vízzel borított mély „kút" teszi változatossá, amelyek közül egyesek átmérője eléri a 70 métert is. E kutak jelentős szerepet játszottak a mayák életében, de csak rituális szertartásaikban. Ide dobták be ugyanis Chac istennek szánt ajándékaikat. Egy XVI. századbeli ferences szerzetes tanúsága szerint minden évben aszály idején fiatal lányokat, foglyokat, értéktárgyakat dobtak a Chichen Itza-i szent kútba. Az embereket és a tárgyakat az esőistennek ajánlották fel. Évszázadokon át gyakorlatilag senki sem érdeklődött Diego de Landa ferences barát állításai iránt. Századunk elején azonban Edward Herbert Thomson észak-amerikai kutató elhatározta, hogy utánajár a yucatani áldozati kút titkának. Az 1904 és 1907 között szervezett expedíciók valóban eredménnyel jártak. A búvárok — maga Thomson is — mélyen lemerültek a kút zavaros vizébe és onnan értékes leletekkel emelkedtek a felszínre. Női csontvázmaradványokat és értékes aranytárgyakat találtak. Ezek történelmileg is ritka kincsek, mivel a spanyol hódítók annak idején beolvasztottak minden talált aranytárgyat. 1954-ben újabb tudományos expedíció jelent meg az „áldozatok kútjánál". A kutatások azonban műszaki okokból meghiúsultak. Négy év múlva már tökéletesebb felszereléssel láttak a kutatáshoz. Pneumatikus szívóberendezéssel közel négyezer különféle aranytárgyat, ékszereket, szobrokat, dísztárgyakat, festett edényeket hoztak felszínre. A módszer nem volt egészen tökéletes, mert a szívóberendezés sok tárgyat összetört. 1967 őszén nagyobb előkészületek után sor került a harmadik expedícióra is. Chac istent végül is arra kényszerítették, hogy kiadja kezéből féltett kincseit. Rövid idő alatt arany-, ezüst-, bronz és jade tárgyak egész halmaza gyűlt össze: karperecek, ékszerek, gyűrűk, nyakláncok, korsók, szobrok. Ugyanakkor megdöbbentő mennyiségű emberi csont is felszínre került, nagyrészt gyermekeké. (Előrel