Új Szó, 1969. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1969-05-11 / 19. szám, Vasárnapi Új Szó

SZAKÉRTŐ Kovács ül a koncerten, egyszerre csak előveszi a zsebkendőjét és egy bogot köt rá. — Mit csinálsz? — kérdi tőle a felesége. — Gyönyörű a melódia, csomót kötöttem a zsebkendőmre, nehogy elfelejtsem. TÖBBNEJŰ SEJK A milliárdos olajsejk Európában elmegy egy operaházba, ahol csupa női szereplők léptek fel a darabban. Végignézi az előadást, aztán megkérdi az igazgatót: — Mondja kérem, ki a ferjc ennek a balettnek? EZ IS FELELET — Meddig kell még várnom? — kérdi dühösen a vendég. — Már tízszer megrendeltem a rántott szeletet velesült burgonyával, de még mindig neim kaptam meg! — Bocsánat, de tíz adag elkészítése eltart egy ideig. GYEREKTARTAS — Ml a gyereke apjának a neve? — Art hiszem, Józsi. — De milyen Józsi? — Nem tudom. — Mondja el részletesen, mit tud róla. — Csak azt, hogy cukorral eszi a káposztás tésztát. SAJTÓFOGADASON Örömmel közölhetem Önökkel, hogy hagyományos termékeinket megfelelő mennyiségben behozatallal sikerült biztosítanunk. (V. Neprakta rajza) mm A VALASZ báz Egy bosztoni ház kapuján dörömböl valaki. A ara kinéz az ablakon: — Ki az? Fenyegető hang lentről: — Én vagyok a bostoni rém, aki balomra gyilkolja • nőket! A férfi a hálószobába siet: — Szívecském, téged keresnek .. 19 SZÖVEG NÉLKÜL SZENVEDÉLYES DOHÁNYOS — Rémes! Mitől lettél flyen kövér? — Az orvos csak azt engedélyezte, hogy evés után elszívhatok egy cigarettát. Azóta naponta harmincszor eszem. A nevetésről, humorról — komolyan • Az embereket legjobban arról a viccről ismerjük meg, amelyiken megütköznek. (Lichtenberg) • Életünkben keserű az a nap, amikor nem nevelünk. (Chamford) • Ha az ember nem nevetne ezen a huszadik szádon, akkor rögtön öngyilkos lehetne. (Remarque) • Szerencsétlenek azok, akiknek nincs humorérzékük, mert ők a komoly helyzetekben sem tudnak megfelelően viselkedni. (Jean Paul) • A vidámság a rokona a merészségnek. ((Hemingway) • A humor az emberi érzések legfennköltebb formája (Björnsonj • Igyekszem mindenen nevetni, nehogy sírnom kelljen. (Beaunarchais) • A humorérzék segítségével saját gyöngeségeinket éppen ügy föl tudjuk ismerni, mint a mások hibáit. Megakadályozhat bennünket minden bűn elkövetésében — kivéve persze azokat, amelyeket érdemes elkövetni. (S. Butler) Tökéletes „Tökéletesebb Terveketl" — Dörgött a kivitelező — „Mert ha ócska lesz a ház, Bennünket vesznek elő"l A mérnök csak mosolygott S fejével Intett, hogy Igen. Még akkor ls mosolygott, Nagyon szelíden, Mikor alig egy hét múltán Bemutatta a terveket: „Ennél jobb már nem lehet, Mert a homlokzat már a rajzon Magától megrepedtl" DARÁZS ENDRE Tragédie Egy nyugatnémet autópályán a rendőr megállít egy autót. Nincs semmi baj, sőt! A rendőrrel együtt há rom ünneplőbe öltözött úr lép oda a kocsihoz, egy fényképész pedig készülődik, hogy megörökítse L jelenetet. — Uram! — mondják a gépkocsi vezetőjének — gratulálunk. Ön az egymilliomodik autós ezen az autópályán. Van szerencsénk átadni egy ezermárkás csekket! A férfi a volán mellett csak habog. — Mit fog csinálni a pénzzel? — kérdik tőle. — Azt hiszem, először beiratkozom egy autóiskolába, hogy megszerezzem a jogosítványomat ... A mellette iilő asszony közbevág: . . . — Ne higgyenek neki, nem látják, hogy teljesen be van rúgva? — A hátsó ülésen megszólal az öreg és süket nagypapa: — Látjátok, gyerekek, mondtam, hogy baj lesz belőle, ha autót loptok ... Az emberi test körülbelül 240 esontból áll. Demokratikusan válassza ki, melyiket törjem össze! (V. Rečin karikatúrája) M. LASICA - J. SATINSKÝ: Wéfjrendelet Ma este, amint megírom ezt a bekezdést, ktugrom az ablakon az utcára, és így vetek véget életemnek. Drága barátaim, kedves hozzátartozóimi Nem bírom tovább. Miben higgyek? Milyen utat válasszak? Ktt kövessek? Senki sem felel kérdéseimre. Pedig választ vártam az egész társadalomtól. Hiába. Eltávozom. Evekkel ezelőtt (fiatal koromban/ gyakran kérdezgettem munkatársaimtól, a favágóktól: Miben higgyek? Milyen utat válasszak? Kit kövessek? Nem hallgattak meg. Zúgott a fürésztelep. Megnősültem. Feleségem lett és több szomszédom. Inkább az utóbbiakhoz fordultam: ... „fó napot. Miben higgyek? Milyen utat válasszak? Kit kövessek?" A szomszéd éppen ebédelt és tele száffal felelte: „Hm—plm—glm—trpl". Már akkor ki akartam ugrani az ablakon. -De tettemnek nem lett volna értelme. A földszinten laktunk. Hogy-hogy nem eltelt tíz év. Semmire sem tudtam összpontosítani. Cserélgettem a hivatásomat: abbahagytam az írást, elkezdtem komponálni, aztán ezt is megsokalltam, és újra nekiláttam a tollforgatásnak. A köztársasági elnöki hivatalba akartam írni, de nem tudtam a címét. Így a rádióhoz fordultam (Zoch utca 3): „Tisztelt elvtársak! Miben higgyek? Milyen utat válasszak? Kit kövessek?" Ezt válaszolták: Kövesse Timirazievetl Na fó, de ki ez az ember? Érdemes őt követni? Ki garantálja ezt nekem? Az ablakom alatt éppen a szomszédaim álltak — nem ugorhattam a fejükre. Szívósan, de minden lelkesedés nélkül dolgoztam tovább. Elővettem Kukuőin és Timrava regényeit, gyöngybetükkel kiírtam a legmeghatóbb részeket, egész jól sikerült. Műveket hoztam léCre. Nem közölték. Közben megint elszállt húsz év. Beiratkoztam az egyetemre. Kérdem a rektort: „lano miben higygyek? Milyen utat válasszak? Ktt kövessek?" A rektor elszörnyűlködött: „Palo, te ezt nem tudod?" Szélesre tárta az ablakot, a hegyek, erdők és rétek felé nyújtotta kezét: „Humanizmus és reneszánsz. Pali!" Ezt valójában nem 0 mondta. Rögtön rájöttem! Ki is mondta ezt? Sehogy sem tudok rájönni. Valaki a vasfüggöny mögül? Nem bírtam tovább. Másnap felmásztam az ablakdeszkára. A feleségem papírt adott. mnn'ir>< fi* i<tzet Délre ragyogtak az ablakok. Hetvenedik születésnapom alkalmaból bevettek az akadémiába. Ott is rögtön megkérdeztem: Akadémikus társaim! Miben higgyek? Milyen utat válasszak? Kit kövessek? Néma csend volt a felelet. Később megszólaltak. Hogy majd az újságokban kifejtik a nézeteiket. Vitatkozni fognak. Azon a napon • végérvényesen elhatároztam, hogy Itthagyom ezt a világot. Kicsit jelöntöttem a garatra és a hetedik emeleti ablakhoz mentem. Dehát így ugorjak ki? Háziköntösben? Befejezem. Amióta az akadémia tagja lettem, húsz év telt el. Ma. amikor megettem a darakását, újra megrázkódtam. Ez néhány másodperccel ezelőtt történt. Most a dolgozószobámban ülök az éjjeliedényen és szomorúan Ismételgetem: Miben higgyek? Milyen utat válasszak? Ktt kövessek? Ezért határoztam el, hogy azonnal és önkéntesen itthagyom ezt a földkeregséget. Senki sem jelelt kérdéseimre. Pedig az egész társadalomtól vártam a választ, ö nem vett tudomást rólam. Homokot szórt a szemembe. Nem bírom tovább. Értsétek meg drága jelebarátaim, ne ítéljetek el. Csak eljussak az ablakig. Hiába kilencven év az mégiscsak kilencven év. Ah, vagy inkább megengedem a gázt! Főzök ma gamnak, finom, meleg teácskát.. Fordította SZ1LVA9SY |0ZSEF