Új Szó, 1969. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1969-05-11 / 19. szám, Vasárnapi Új Szó

az összekötő kapcsokat Beszélgetés Július Varga elvtárssal, a komáromi járási pártbizottság vezető titkárával • Milyen következtetést von le a járási pártbizottság a legfelsőbb pártszervben történt változásokból, valamint az alapszervezetek évzáró taggyűléseiből? — A Központi Bizottság ülésének lefolyásáról és a személyi változásokról aktívaülésen tájékoztattuk a pártbizottság tagjait, valamint az alapszervezetek elnökeit. Altalános vélemény, hogy szükség volt a személyi változásokra. Állásfoglalásunkban teljes támogatásunkról biztosítottuk a Központi Bizottság új elnökségét. Az emberek az utóbbi időben igen gyakran mondták, hogy az egység kialakítását fennt kell elkezdeni. Tudjuk, hogy a cselekedetek egységén keresztül jutunk el az eszmei egység kialakításához. Az eszmei egység kialakítása a feltétele annak, hogy a párt betölthesse küldetését, és vezető szerepét a társadalomban. A kommunisták évzáró tanácskozásai a leghűbben megmutatták, hogy menynyire hiányzik az oly sokat emlegetett egység. Talán nem is akadt pártszervezet, ahol azonosan ítélték volna meg az eseményeket. Persze látnunk kell azt is, hogy az évzáró gyűlések lefolyását nagyon sok tényező befolyásolta. Ezekről nem akarok szólni, az eseményeket mindenki ismeri. S megítélésükben szerepet játszott a párttagok tájékozottsága, képzettsége és nem az utolsó sorban marxista műveltsége és öntudata is, Tény, hogy a párttagok a gyűléseken őszinte véleményt mondtak az ország politikai és gazdasági életének legfőbb kérdéseiről. Nálunk ez a vélemény tükrözi a járás lakosságának véleményét, ezért munkánkban építeni kell az egyes megállapításokra. Pozitívum, hogy nem csökkent a párttagok érdeklődése, és a párttagok 82 százaléka vett részt a gyűléseken. A tanácskozások színvonala szervezetenként változott, de véleményünk szerint az évzárók teljesítették küldetésüket, egy lépést jelentettek a pártszervezetek akcióegységének kialakításához. Az évzáró taggyűlések tapasztalatai • Milyen kérdésekkel foglalkoztak a legtöbbet az évzáró gyűléseken? — Először is lényegesnek tartjuk, hogy a véleménykülönbségek ellenére egy kérdésben: a novemberi és decemberi határozat teljesítésének szükségességében azonos álláspontot fogadtak el a pártszervezetek. A vitában a párt eszmei és akcióegységének kialakításáról, a párt vezető szerepéről, a párton belüli demokrácia és a demokratikus centralizmus elveinek helyes értelmezéséről, s főként a megvalósításáról beszéltek a legtöbben. Foglalkoztak a föderatív államforma kialakításával összefüggő gazdasági kérdésekkel, és a nemzetiségi problémákkal. Több szervezetben a gazdasági kérdések kerültek előtérbe. Altalános vélemény, hogy az új gazdaságirányítás lényeges kérdéseit központi szinten kell tisztázni. Nagyon sok bíráló megjegyzés hangzott el a párt ideológiai munkájával kapcsolatban. Elégtelennek tartják azt, amit a párt az Ideológiai nevelés terén tett, kezdve a legfelsőbb szervektől egészen az alapszervezetekig. — A szövetkezeti pártszervezetekben sürgették a mezőgazdaság gyakorlati egyenjogosítását a népgazdaság többi ágazatával. Szükséges, hogy a mezőgazdaság a termelés növeléséhez szükséges gépeket, műtrágyát stb., a szükséges mennyiségben és a mögfelelő minőségben kapja meg. Tarthatatlan állapot, hogy az ipari 'üzemek önkényesen emelik a mezőgazdaságnak száHított termékeik árát, míg a szövetkezeteknek alig van beleszólásuk az árpolitika alakulásába. Hangsúlyozták, hogy az árpolitikának serkentő tényezőként kell hatnia. Járásunkban egy régebben kidolgozott terv szerint szakosítjuk és koncentráljuk a termelést. A tervben kijelölt feladatokat 1970-ig akarjuk megvalósítani. Az évzáró taggyűlések igazolták ennek a tervnek a helyességét. Szeretném hangsúlyozni, hogy bár a gyűléseken gondosan értékelték a termelési feladatok teljesítését, mégsem öltöttek termelési értekezlet jelleget. A vitában domináltak az aktuális politikai kérdések. Sok megjegyzés, javaslat hangzott el a felsőbb pártvezetés számlájára. Követelték, hogy a Központi Bizottság tagjai egységesen magyarázzák a határozatokat. Elismerték, hogy bizonyos fokig javult a tájékoztatás, de ezt még nem tartják kielégítőnek. • Volt lényeges különbség a mezőgazdaságban és az ipari üzemekben dolgozó pártszervezetek állásfoglalásai között? — A legfontosabb poiitikai kérdéseket azonosan ítélték meg, csupán a kérdések fontossága sorrendjében van némi eltérés. A munkások erőteljesebben hangsúlyozták az akcióprogram teljesítésének szükségességét, az üzemek helyzetét meghatározó törvény kiadását, a vállalati tanácsok küldetésének, jogainak tisztázását, az évvégi nyereségrészesedés elosztásának kérdéseit. A hajógyárban az üzem fejlesztésének, az anyagbeszerzéssel, a szállítói-átvevői kapcsolatokkal, a hajók eladásával összefüggő kérdések képezték a vita tárgyát. Egységes vélemény, hogy a január utáni politika pozitív elemeire kell építeni. A legfontosabb feladat: az akcióegység megteremtése • jelenleg milyen kérdések megoldására összpontosítja figyelmét a járási pártbizottság? — A párt akcióegységét és vezető szerepének szilárdítását tartjuk a legfontosabb feladatnak. Az eszmei egység nem alakul ki máról holnapra, hiszen a véleménykülönbségek az egyes kérdések megítéléséből erednek. A párttagok még sok olyan kérdésre nem kaptak választ, ami pozitíven befolyásolná az eseményekről alkotott véleményüket és elősegítené a nézetazonosság kialakulását. Addig is, míg a Központi Bizottság elnöksége elkészíti a január óta megtett út értékelését — ami egyben válasz lesz a vitás kérdésekre is, — a gyakorlati munkánkban törekedünk az alapszervezetek akcióegységének elérésére. Elsősorban a cselekedetek egységének kialakítására gondolok, ami biztosítja a termelési feladatok teljesítését. E téren járásunkban nincsen különösebb fogyatékosság, a termelő munka még a legkritikusabb időszakban sem rekedt meg, ami már önmagában is bizonyítja az emberek álláspontját. Már az évzárókon, de főként most, a Központi Bizottság ülése után megtartott pártgyűléseken egységes állásfoglalás alakult ki, a párttagok döntő többsége a szorgalmas, becsületes munkában látja a politikai és gazdasági válságból kivezető utat. De hangsúlyozták, hogy nemcsak a termelésben, hanem az irányítás minden fokán becsületes munkát kell végezni. Mert míg a munkás felelőtlenségével száz koronás kárt csinál, addig az irányító szervek hanyagsága milliós károkat okoz. Már az évzáró gyűléseken is a legégetőbb kérdésként jelölték meg a párt vezető szerepének szilárdítását. Jól tudjuk, hogy a demokratizálódási folyamatban a sajtóban, de gyűléseken is különféleképpen magyarázták a pártnak a vezetésre való jogát. Nincsen tudomásom olyan esetről, hogy járásunkban a párttagok nyilvánosan kételkedtek volna a párt vezető szerepének szükségességében. A véleménykülönbségek, a vezető szerep érvényesítésének mikéntjében jelentkeztek. így a soron következő feladat a helyes irányítási módszer és munkaforma kialakítása lesz. A pártszervezetek elítélik az utasítási rendszert, ugyanakkor őszintén meg kell mondani, hogy a pártmunkában még nem honosodott meg a társadalom fejlettségi fokának megfelelő új vezetési rendszer. A pártszervek a múlt év januárja óta formálják az új munkastílust, de az igényeknek megfelelő munkamódszerek kialakítását sok tényező befolyásolja. Ezt a folyamatot az alapszervezetekben a pártbizottságok képessége, képzettsége és tapasztalata szabja meg. Elsősorban rajtuk múlik, hogy megtalálják a megfelelő formát a párt vezető szerepének érvényesítéséhez. Ez a munkamódszer keresés jellemzi a járási pártbizottság munkáját is. Csak lényeges koncepciós kérdésekkel foglalkozunk, és a kitűzött cél megvalósításához szabad teret biztosítunk a gazdasági vezetésben és a tömegszervezetekben dolgozó kommunistáknak. Az évzáró gyűlések határozatai konkrét feladatokat tűztek a szervezetek elé. Ahol a határozat nem öleli fel a legfontosabb feladatokat, valamint ezek teljesítésének időrendi tervét, ott sürgősen módosításokat kell eszközölni, mert hiszen a párttagoknak konkrét feladatok teljesítésére kell mozgósítaniuk a munkatársaikat. A nemzetiségi kérdést becsületesen meg kell oldani • Az a tény, hogy a komáromi járás vegyes lakosságú, a párt vezető szerepének érvényesítésében is megkülönböztetett eljárást feltételez. A pártéletben — függetlenül attól, hogy mikor jelenik meg a nemzetiségi oégrehaltási törvény —, ezt a kérdést ts marxista módon kell megoldani. Mit szándékozik tenni e téren a pártbizottság? — Tudjuk, hogy a szlovákok és magyarok közötti baráti kapcsolat és kölcsönös megértés egyik alapvető feltétele járásunk politikai szilárdságának. A nemzetiségi kérdés megoldását nem mint akciót, hanem mint folyamatot értelmezzük, amelyben a vezető szervekben dolgozó kommunistáknak minden dolgozó és szociális csoport számára — függetlenül a nemzetiségüktől —, azonos feltételeket kell teremteni a gazdasági, politikai, kulturális fejlődéshez, képességeik érvényesítéséhez. A képességek érvényesítésének a kölcsönős bizalom kialakítását kell szolgálniuk. Csak egymás kölcsönös megbecsülése vezethet az igények és követelmények igazságos megoldásához. Ez a kölcsönös megbecsülés az elmúlt évben megingott, ennek hatását a pártmunkában is érezzük. A második járási konferencián megválasztott pártbizottság összetétele nem felel meg a járási pártszervezet nemzetiségi összetételének, ugyanez vonatkozik az elnökségre is. Ezt az állapotot én ,.örököltem", hiszen alig néhány hónapja vagyok ezen a poszton. S most tőlem várják a hibák kijavítását. Hogy mit tettünk? Először is április 21-én összehívtuk a pártelnököket, a pártbizottság aktivistáit és világos álláspontot foglaltunk el a nemzetiségi kérdésben is, A pártnak nem szabad megkerülnie a problémákat, hanem szorgalmaznia kell a jogos követelmények teljesítését. Elvárjuk, hogy a pártszervezetek munkaterületükön az internacionalizmus szellemében oldják meg a felvetődő problémákat. Következő lépésünk volt, hogy módosítottuk az elnökség összetételét. így a 11 tagú elnökségben 6 magyar és 5 szlovák elvtárs van. A kiválasztásnáf arra törekedtünk, hogy a minőségi öszszetételt is javítsuk. Az alapszervezetek egy csoportja kérte, hogy a plénumba is kooptáljunk magyar elvtársakat. A választott szerv e kéréssel nem értett egyet. Tény, hogy egy szerv összetételénél nem lehet a legfontosabb kritérium a nemzetiségi arány, a leglényegesebb, hogy a megválasztottak menynyire képesek elvégezni a tisztségükből eredő feladatokat. Véleményünk szerint a XIV. kongresszus előtt úgy is konferenciát tartunk, ahol e kérdés is megoldódik, ezért nem szorgalmazzuk most a kooptálást. A következő konferenciára olyan választási rendszert dolgozunk ki, amely biztosítja, hogy mind a konferencia, mind a választott szerv összetétele megfeleljen a párt nemzetiségi összetételének. Fontosnak tartom, hogy a pártappa rátus új szervezeti felépítésével párhuzamosan mind a nemzetiségi összetételt, mind a minőséget javítsuk. Ezután öt titkár lesz, eddig négyen vagyunk — kettőnknek nem okoz gondot, hogy a gyűléseken magyarul beszéljünk —, de azt akarjuk, hogy az új szervezési titkár magyar nemzetiségű legyen. Egy tucatnyi olyan elvtársat ismerek, akik betölthetnék ezt a tisztséget. Beszéltem velük, sajnos nem akarnak a pártapparátusban dolgozni. Pedig a titkáron kívül még további képzett, politikai tapasztalattal rendelkező magyar elvtársakat kell megnyernünk az egyes osztályokra. Nagyon sok olyan szakember, pártelnök, igazgatóhelyettes, közgazdász stb. van, aki hasznos munkát tudna végezni a pártapparátusban. S bár egyelőre elutasítják a kérelmünket, de nem mondhatunk le a meggyőzésükről, mivel a párt érdeke, hogy jellemes, tekintélynek örvendő kommunisták kerüljenek a pártapparátusba. A magyar kommunisták aktivitásában az augusztusi események sem jelentettek törést, feltétel nélkül egyetértenek a legfelsőbb pártszervben történt személyi változásokkal, támogatják a Központi Bizottság új elnökségét. Éppen ezért meglepő, hogy a felkért elvtársak mégis elutasítják az ajánlatunkat. Elvként fogadtuk el, hogy minden kérdésről nyíltan, őszintén ' mondunk véleményt, s nem határozunk zárt ajtók mögött. Ez vonatkozik a nemzetiségi kérdésre ls. Remélem, a felsorolt néhány példa is bizonyítja, hogy a pártmunkában nem várunk a nemzetiségi végrehajtási törvény megjelenésére, számunkra a marxizmus—leninizmus elvei jelentik a törvényt. E szerint a párttagok jogai és kötelességei azonosok, mindenki azt a nyelvet használja — az alapszervezeti gyűlésektől a járási értekezletekig — amellyel a legjobban ki tudja fejezni a gondolatait. Ez természetes. Különben e kérdésben csak úgy tudunk gyökeres szemléleti-változást elérni, ha nem azt emlegetjük, ami elválaszt, hanem azt, ami összeköt. Komárom a múltban a munkásmozgalom bástyája volt, s nekünk a a pártmunkában, a nemzetiségi politikánkban a magyar és szlovák kommunisták közös harcának a hagyományaira kell építenünk. Járásunkban a nemzetiségi kérdés becsületes, kommunistákhoz méltó megoldása az egyik előfeltétele a párt eszmei egysége kialakításának. CSETÖ JÁNOS