Új Szó, 1969. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1969-05-11 / 19. szám, Vasárnapi Új Szó

öldi paradicsom "M m m • 1E* x^abgra, m .el .3 .e-t-t Igen — kedves olvasó — a földi paradicsom Prágától csupán tizenkét kilométerre van, és a halandó elérheti autóbusszal, vagy — ha szereti a hosszabb sétát — gyalog is. A földi paradicsom tulajdonképpen a prúhonicei vár, de még inkább a park, mely minden évben a látogatók tízezreit vonzza. A prúhonicei vár bizzar épület, amely a 12. századból származó román alapokon kívül magán viseli ai összes lehető építészeti irányok stílusjegyeit. A vár körül elterülő és az országút által ketté választott gyönyörű park viszont csak a 19. század végén keletkezett. ArnoSt Emanuel Silva Tarucci grófot illeti érte a köszönet — olvashatjuk a park egyik szikláján elhelyezett emléktáblán, mely a „cseh kertészet háláját" fejezi ki. A gróf úr nem sejtette, mennyi örömöt szerez majd a népnek, főleg a prágaiaknak, akik tavasszal és ősszel minden szabad szombaton és vasárnap elindulnak Prúhonice felé. Már a kora tavaszi napoktól kezdve sok itt a látnivaló. Az alpesi kertekben virágzik a fehér és rózsaszínű havasi rózsa, az alacsony, nagyvirágú seprővirág, a kankalin és a kökörcsin. Fehér és rózsaszín színekben pompázik az illatos, de mérgező boroszlán. aztán az Ibolya, gyöngyike, csillagvirág. Szóval ha valaki egész évben figyelné ezt az alpesi kertet — ahogyan sok prágai előszeretettel megteszi — és ha olyan türelme lenne, mint a kertészeknek, akkor megállapíthatná, hogy itt fokozatosán háromszázötven féle sziklakerti növény borul virágba. Elképzelhető, hogy ez milyen csodálatosan szép látvány. A virágparadicsom igazi szépsége akkor teljes, amikor kinyílnak a rododendronok és a különleges fajtájú azáleák. Ez a két díszcserje egész Európában híressé tette Prúhonicét. Szavakkal szinte kifejezhetetlen, milyen csodálatos a rododendonok sárga virágainak narancsillata. Leírhatatlan a színek buja pompája. Karminvörös és piros, enyhén rózsaszínű. Illa — csupa lágy szín és közöttük eqy-egy különösen kifejező színű díszcserje. fis a puhán borzongó különböző formájú és nagyságú virágok. A legegyszerűbb, de legillatosabb falusi virágoktól kezdve a nemesített fajtákig. És a világ minden részéből származó különleges díszcserjék! A parkot 1180 féle erdei és díszfa és 748 féle gyümölcstermő dísznövény gazdagítja. Az okos gróf /akinek bizony köszönettel tartozunk szenvedélyéérti azonban nem elégedett meg azzal, hogy parkjában összegyűjtötte az értékes növényeket és bokrokat, hanem egészen szándékosan, architektóniai célokra használta fel sajátosságalkat. Kár, hogy a nyomtatott katalógus és az emléktábla csak a grófról tesz említést. Mert igaz. hogy ö adta a pénzt és ez nemcsak nemes cselekedet volt, hanem ízlését és esztétikai érzékét is bizonyítja, de a munka zömét a parkban a kertész, vagy a műépítész vé-. gezte, tehát az az ember, aki pontosan tudta, hogy mi nő ki az elültetett fából, vagy bokorból, és egy-egy fa, vagy bokor „alakja" hogyan illeszkedik majd be a környezetbe. Ennek a művésznek, vagy ezeknek a művészeknek nevét sajnos nem közlik, csakúgy ahogyan a történelem meg sem említi a Károly-híd építőit, a tervezőket, kőfaragókat, és kőműveseket, csak azt, hogy a hidat IV. Károly, a haza atyja építette — bár nyilvánvaló, hogy életében nem volt kezében kőműves szerszám, vagy kőfaragó kalapács. A prúhonicei vár, magas, meseszerű tornyával visszatükröződik a halastóban, amely fölé hosszú hajú szomorúfűzek görnyednek. Egyébként Itt forgatják a szomorú hercegnőkről és vízi tündérekről szóló filmeket is. Játék a parkban (Tóthpál Gyula felvétele) Beismerem, hogy valahányszor a prúhonicei park szépségében gyönyörködöm — mintegy a feltételes reflexek pavlovi tételét igazolva — megkívánom a csokoládét. Itt árulják ugyanis a vár színes képével díszített bonbonos dobozt. Es valahányszor kinyitom a dobozt, a csokoládén kívül érzem a prúhonicei rododendronok illatát ls. A vár bájos látványához tartoznak a hattyúk is. Először csak ketten vannak, később egész csomó kedves hatytyúfióka követi a szülőket. Az apjuk Jancsi névre hallgat, és igen erélyesen követeli a látogatóktól az ennivalót. Egyetlen élőlényt — beleszámítva filmsztárokat és énekeseket is — sem fényképeznek olyan sokszor, mint ezeket a prúhonicei fehér madarakat. Vannak pihenőhelyek, amelyeket hatalmas fenyők őriznek, szabadon virágzó nárciszoktól illatos kellemes rétek, halastavak és csörgedező patak muzsikájától hangos omladékok, amelyeket gátak, vízkedvelő növények és bokrok vesznek körül. Az egyik részt Getszemáni-kertnek nevezték el, a vár közelében terebélyesedő hatalmas tölgyet pedig Faustnak. Miért, azt nem tudom. Az érdekesség kedvéért felépítettek egy eredeti zsúpfedelű cseh kunyhót is, amelyet bárki szívesen elfogadna. Vajon ki gondoskodik most a 200 hektáros prúhonicei parkról és a vadeskertről? Ki gondozza az értékes növényeket, fákat és díszcserjéket? 1962 óta a park a Csehszlovák Akadémia füvészkertje. Itt vannak a lar boratóriumok, és egy 30 hektáros kísérleti kertet is létesítettek (óh, azok a tulipánok!!. Természetesen nem hiányzik a 2000 négyzetméteres üvegház sem. A prúhonicei virágtermesztők szerzik neküiik a virágkiállításokon a nagydíjakat, az őszirózsákkal, rododendronokkal és azáleákkát. Mindezt az igazi szakértő. gondosságával és ízlésével létesített természeti szépséget megőrzik a jövendő nemzedékek szňmňm LENKA HAŠKOVÁ nimm K tavasz olyan, mint szerelmesünk ajka. Mágnesként vonz, íze mézként folyik szét nyelvünkön, le a torkunkon a szívünkig, és ott belőle, mint apró magból a növény, zsongó kis melódiák fakadnak. Különösen csodálatos a tavaszi éjjel. A nyitott ablakon belóg a szobába a bakacsinkék égbolt egy is velem maradna, s ólmom békés lenne. Még meghallgatom az éjféli híreket. Egy kattanás és maris duruzsoló férfihang mondja magyarul, mi történt ezen a csodálatos tavaszi napon a nagyvilágban. ...Saigonban: B-52-es óriás bombázók sűrűn lakott területeket bombáztak és megrongáltak ét tabletta darabja. Már-már nyújtom a kezem, hogy lelopok róla egy izzó csillagot. Félszeg zajok úsznak a könnyű légben, mint apró láthatatlan bogarak. Lent az utcán léptek koppannak. Vagy nem is koppannak, inkább úgy hangzanak, mintha valaki zongorabillentyűket ütögetne, la-la-la, iala-la. Szinte hallani a természet lélegzését, mint o kedves pihegését mellettünk a párnán, alig arasznyira arcunktól. Mindjárt éjfél. Aludni kell. Holnap Is lesz nap, és nem is könnyű. De olyan nehéz a búcsú a tavasztól. Mintha bársonyos kezekkel visszafelé húzná a szívemet, még egy kicsit, még egy kicsit maradj, látod, milyen csodálatosan szép vagyok, gyönyörködj bennem még egy kicsit. .. Aludni kell. Bár ez a szépség, ez az ünnepi hangulat álomban egy polgári kórházat Is. Súlyos károkról érkeztek jelentések. ... Közel-Keleten ma ismét tűzpárbaj volt, a szemben álló feíek nehézfegyvereket is alkalmaztak, amelyek elsősorban a sűrűn lakott területeken okoztak jelentős károkat. Mindkét oldalról emberveszteségeket jelentettek. ... Névadóban sikerrel próbáltak ki egy újfajta nukleáris fegyvert, amelynek hatóereje sokszorosan felülmúlja az eddig ismert típusok erejét. A fegyver kifejlesztése tovább folyik. Szörnyű. Átcsavartam egy másik állomásra. Ott szlovákul a következőket hallottam: ...Folytatják ellenállásukat a biafrai szabadságharcosok és a mai nap folyamán visszafoglalták Bgow-gan várost, ahol a ľakosságot éhinség és betegségek tizedelik. Megfigyelők szerint o gyermekek 40 százaléka fertőző betegségben szenved. ... A mexikói bányarpbbanás halálos áldozatainak száma a felszínre hozottakkal együtt 138ra emelkedett, de a szakértők úgy vélik, hogy a vájatokban maradt bányászok közül senki sem élhette túl a robbanást és az azt követő tüzet. Borzalmas. Az ember hátán végigfut a hideg, az égen mintha sápadtabbak lennének a csillagok és a szivemben sokkal halkabbak az előbb még csengő akkordok. Ismét csavarok egyet a rádió gombján, új állomás, amelyen németül mondják az éjféli híreket. A szapora szövegből ezeket silabizálom ki: . . . Lezuhant egy sugárhajtású utasszállító repülőgép a brazíliai Santos repülőterének közvetlen szomszédságában. A gép roncsai között 86 ember lelte halálát. A helyszínre szakbizottság érkezett. ... A törökországi Izmair mellett egy turistákkal zsúfolt autóbusz eddig meg nem állapított okokból áttörte az útszéli korlátot és a tengerbe zuhant A katasztrófát csak a sofőr élte túl. Kibírhatatlan. Az ember homloka megnedvesedik, a pulzusa szaporán ver. A tavaszi égbolt szürkésfekete lett, a csillagok csak hunyorognak, mint beteg szentjánosbogarak, bent a szívben halálos a csend. Mint egy húrját vesztette hegedű ... Ismét gombcsavarás a rádión, dallamos lengyel beszéd, behízelgő női alt: .. . Varsó Prága városnegyedében egy polgár ittas állapotban megfojtotta feleségét, anyósát és két kiskorú gyermekét, majd a fürdőszobában felakasztotta magát. Tettének oka ismeretlen, valószínűleg pillanatnyi elmezavar. A rádión újabb gombcsavarás. Lágy orosz nyelven olvas valaki rádiókommentárt. Határincidens az Usszuri folyó mentén, halottak minden oldalon. Finomkodó francia nyelven beszél valaki más, szavaiból az előző hírekből ismerős fogalmakat, szavakat, helységneveket hámozom ki. Angol szavak az éterben. Csak Itt-ott értem, de a hallottakból nem szárad fel a homlokomon a verejték. Aztán állomásról állomásra csavarom. Különböző nyelveken Ismerős szavak. Biafra. Saigon. Jordán. Santos. Usszuri. Atom. Egy kattanás a készüléken. A hirtelen beállott csendben hallom a szívem dobogását Lefekszem. Búcsúzóul kinézek a nyitott ablakon. Az égbolt piszkosfekete, a csillagok csipás szentjánosbogarak, az utcáról csámpás léptek idegtépő kopogása dobol dobhártyámon. Beveszek két tablettát. Fejem elkábul, szememben csípős paprika lángol, szóm keserű. Hajnal felé elbódulok. Álmomban hófehér tablettán körözök egy romváros felett és halalakú bombákat szórok a város utcáin eszeveszetten rohangáló emberhangyák nyakába. AGÔCS VILMOS