Új Szó, 1969. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1969-05-11 / 19. szám, Vasárnapi Új Szó

Dél-Szlovákia a azdasági reformunk és a CSKP akcióprog­ramjának szerves ré­sze a gazdaságilag elmaradott vidékek továbbfejlesztése. Al­kotmányunk szerint hazánk minden polgárának egyforma joga van a munkához, a lakáshoz, a művelődéshez, képzettségének kihasz­nálásához stb. Sajnos, még ma sem biztosított e polgári jogok kellő érvé­nyesülése az ergész ország területén. Tárgyilagosan értékelve sajnos Dél­Szlovákiát is gazdaságilag elmaradott vidéknek kell minősíteni. Köztudomású, és a statisztikai ada­tok is bizonyítják Dél-Szlovákia gaz­daságpolitikai deformációját, valamint az általános gazdasági lemaradását a többi országrész, illetve Szlovákia fej­lődése mögött. Ez a deformáció gazda­sági téren főleg a következőkben nyil­vánul meg: I Dél-Szlovákia iparilag rendkívül » gyengén fejlett. Az eltelt húsz év alatt alig észrevehető ezen ország­rész ipari fejlődése. A határmenti járá­sok csekély ipari termelését bizonyít­ják a következő számok is: Nyugat-szlovákiai kerület: az ipari Járás: termelés részaránya °/o-ban Trenčín 11,2 Trnava 13,7 Dunaszerdahely 1,0 Komárum 3,5 Érsekújvár 4,0 Küzép-szlovákiai kerUlet: az ipari Járás: termelés részaránya %-ban Martin 10,6 Považská Bystrica 18,3 Rimaszombat 3,1 Losonc 5,7 Az adatok ugyan 1964-re vonatkoz­nak, de a mai mutatók még nagyobb eltéréseket mutatnak ki. 11 Az iparilag gyengén fejlett Dél­Szlovákia lényegesen lemaradt az ún. infrastruktúra terén is, amely magába foglalja az úthálózatot, a vas­úti, az autóbusz és az egyéb közleke­dést, a szolgáltatásokat, a szociális, a ; kulturális Ss a kommunális létesítmé­nyeket stb. l Az ipari szempontból gyengén fejlett vidékeken kevés a munka­lehetőség. Az ipari alkalmazottság fej­lődését Dél-Szlovákiában a következő táblázat szemlélteti: A kevés munkalehetőség következté­ben ezen vidéken igen nagy százalék­arányt ér el a migráció, (a munkaal­kalom utáni vándorlásj. A gazdasági fejletlenségre mutat a produktív korú, nem alkalmazott lakosság magas szám­aránya is. Az alkalmazottig mutatója a déli járásokban 75—78 százalék. Az a valóság, hogy még manapság is a dolgozók ezrei kényszerülnek arra, hogy a munka után nemcsak Szlová­kiába, hanem Cseh- és Morvaország legtávolabbi vidékeire utazzanak. Az 1961-es népszámlálás kimutatása szerint 1961-ben több mint 42 000 személy uta zott a munka után. A gyenge ipari fejlettségű országrész nem tudja kellőképpen alkalmazni a technikai irányzatú közép- és főiskolai végzettségű kádereket, így szakembe­rek is elvándorolnak a vidékről. Dél-Szlovákia lakosságának túl­• nyomó része mezőgazdasággal foglalkozik. Ma már nem titok, hogy a mezőgazdasági munkát hazánkban — igazságtalanul — gyengébben jutalmaz­ták: a mezőgazdasági dolgozó havonta az utóbbi években 100—200, sőt több koronával keresett kevesebbet, mint más munkahelyen. A modern kor történelme világosan bizonyítja, hogy az egyes országrészek — esetleg országok — egyoldalú me­zőgazdasági fejlesztése nemcsak az ál­talános gazdasági elmaradottsággal, hanem törvényszerűen alacsonyabb életszínvonallal is jár. Kétségtelen, te­hát, hogy Dél-Szlovákia gazdasági to­vábbfejlesztésének egyik legfontosabb problémája az iparosítás. Milyenek Dél-Szlovákia gazdasági le­hetőségei? Dél-Szlovákia természeti adottságait elemezve — tipikusan mezőgazdasági vidék. Szlovákiai viszonylatban azon­ban a mezőgazdasági piaci termelés terén döntő jelentőségű. Dél-Szlovákia termeli Szlovákia piaci termelésének 41,2 százalékát, az országos termelés­ben pedig 11,4 százalékban vesz részt. Innen kerül ki Szlovákia gabonaterme­lésének a 44,7 százaléka és a húster­melés 40,9 százaléka. Dél-Szlovákia túlnyomó részét úgy­nevezett kukoricatermelő típusú vidé­kek alkotják. Termőföldjét jóminőségű fekete és barna talajok képezik, és így ez országunk egyik legtermékenyebb 1946: 1965: az ipari a lakosság az ipari a lakosság Járás: alkalmazottak részvétele alkalmazottak részvétele száma %-ban száma %-ban Dunaszerdahely 503 0,5 1856 2,0 Galánta 1182 1,0 11 807 9,0 Komárom 914 0.8 7 282 6,9 Léva 1 098 1,1 • 7 916 6,5 Érsekújvár 1998 1,8 10 128 6,9 Losonc 7 250 6,7 16 980 12,4 Rimaszombat 2 834 3,0 6 372 6.6 Rozsnyó 6 299 0,7 10 852 13,3 (V. Pavlenda: Ekonomické základy riešenia národnostnej otázky v ČSSR). •Q Q] b -w 3 'OJ w E JÍ >1) CO " C3 3 * E f i •o H •— C/1 'S « "S ­U M U) - 55 O C/3 M U •Ji o S a s ® JS u vidéke. Jól megteremnek itt nemcsak az erre a vidékre jellemző növények, hanem ugyanúgy termeszthetők Itt a hegyvidéki körzetek növényzete ls. Dél-Szlovákia az ország egyik leg­jobb gabonatermő vidéke. A gabona­termelés színvonala évről-évre növeke­dik és így Dél-Szlovákia országunk egyik legjelentősebb élelmiszerforrása. Dél-Szlovákiát hazánk egyik legjobb zöldségtermesztő vidékének lehet mi­nősíteni. Rendkívül Jól termelhetők itt a hagyományos zöldségfélék, pl. a pa­radicsom, paprika, az uborka és egye­bek. Nagy jelentőségű Dél-Szlovákia sző­lőtermelése ls, amely szintén sokkal nagyobb figyelmet Igényelne. Hiszen a világhírű Tokaj-vidék hat községe Dél­Szlovákiában van. Vegyük tekintetbe Dél-Szlovákia iparosítási lehetőségeit is. Sajnos, nem nevezhetjük ezt a vidé­ket ipari nyersanyagokban bővelkedő országrésznek. Az ipari nyersanyag tartalékát kevés szén, vasérc és némi magnézium képezi. Ebből kifolyólag azonban helytelen lenne, ha ezt a vidé­ket ipari fejlesztésre alkalmatlannak tartanánk. Hiszen Szlovákia legnagyobb víztartalékai éppen ezen a vidéken vannak. A folyók északtól keletig be­hálózzák ezt a vidéket. Medrük nagyon jelentős mennyiségű építkezési anya­got tartalmaz. Az értékes kavics, a leg­jobb minőségű homok, és a téglagyár­tás alapanyagai szintén kínálkoznak az ipari feldolgozásra vagy felhasználás­ra. Számos, jóminőségű követ termő bányája is van. A mezőgazdaság szin­te korlátlan mennyiségben jó minőségű különféle nyersanyagot biztosít ipari feldolgozásra. Az .iparosításnak ez jó előfeltétele. Nézetem szerint Dél-Szlovákia iparo­sítását a következő irányban, illetve formában lehetséges és szükséges meg­valósítani: A A mezőgazdasági termékek Ipari feldolgozása: Ez az iparág képez­heti az iparosítás alapját. Ide tartoz­nak: — a zöldségfélék konzervgyári fel­dolgozása, fagyasztása, tartósítása stb.; — a gyümölcsfélék konzervgyári és egyéb feldolgozása; — a gabonafélék, valamint a cukor­répa-, burgonya, len stb. ipari növé­nyek helybeli feldolgozása; — az állattenyésztési cikkek Ipari feldolgozása. Szlovákia hústermelésé­nek majdnem a felét szolgáltatja, vi­szont a feldolgozása sajnos másutt tör­ténik. B Az építőipari termékek gyártása • és az építőipar fejlesztése. Az építőipari termékek modern nagy­üzemi termelése és az építőipar fej­lesztése nemcsak hozzájárulna a vidék iparosításához, hanem egyúttal szerves része lenne az építőipar rendkívül szükséges országos fejlesztésének is. így okvetlenül fejleszteni kellene — a téglagyártást, — az előregyártott elemek gyártását, — az építőanyag lelőhelyeinek mo­dern, nagyüzemi kihasználását. Ennek az iparágnak fejlesztése megvalósul­hatna mind üzemi szinten, mind pedig kisebb üzemegységek formájában, (pl. a HNB-ok és EFSZ-ek keretén be­lülj is. /"* A szoigálatások és egyéb ipará­ágak fejlesztése. Az intenzív mezőgazdasági termelés fontos feltételei a modern, olcsó és szakszerű mellékágazati szolgáltatások, amelyeket a helyi viszonyokhoz képest a következő formákban kellene fej­leszteni: — a megbízható és olcsó meliorációs szolgáltatások; — vegyi gyomirtó és műtrágyakeze­lési szolgáltatások; — takarmánykeverési szolgáltatások; — speciális folyamrendezési szolgál­tatások. A szlovákiai központi szervek szá­molnak a gépipar és a fogyasztási Ipar fejlesztésével. Az eddig felsorolt iparosítási lehető­ségek természetesen nem merítik ki az összes lehetőségeket. A célszerű társa­dalmi munkamegosztás keretében fej­leszteni lehetne egyéb iparágakat is, mint pl. a vegyi ipart, könnyűmechani­kai Ipart és az üveggyártást. Nézetem szerint okvetlenül szüksé­ges, hogy gazdaságpolitikai szempont­ból is az eddigitől eltérően értelmez­zük Dél-Szlovákiát. Erről ír művében V. Pavlenda ls. Idézzük: „Szlovákia magyarlakta területét nem értékelhet­jük egyszerű mikrorajonként, vagy több egymástól különböző mikrorajon­ként, hanem inkább makrorajonként a szlovák nemzet politikai területén be­lül." Az írásban elemzett föltételek — né­zetem szerint — alapját képezhetnék Dél-Szlovákia gazdasági továbbfejlesz­tésének és végül a lakosság életszín­vonala növelésének. TÖTH ENDRE mérnök

Next

/
Thumbnails
Contents