Új Szó, 1969. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1969-05-09 / 108. szám, péntek

Miről írnak a prágai lapok? Ha valaki azt állítaná, hogy a cseh lapok többsége nem foglalkozik időszerű politikai kérdésekkel, akkor csak annyiban lenne igaza, hogy a nem kommunista lapok — ellentétben az 1968 januárját követő időszakkal — alig foglalkoznak önálló cikkben vagy kommentárban a CSKP KB-nak és végrehajtó szerveinek határozataival. A pártlapok, elsősorban a Rudé právo és a Tribúna azonban teljes mértékben a pártpolitika időszerű kérdéseivel foglalkoznak. Az elmúlt időszak objektív elemzésére van szükség A Tribúna, a cseh pártiroda hetilapja, május elsejei számában Oldfich Svestka főszerkesztő írt vezércikket, amelyben a párt legközelebbi feladatait boncolgatja. Megállapítja, hogy nagyon sok függ a társadalomfejlesztés pozitív programjától, amelyet a Központi Bizottság a legközelebbi plénumon határoz majd meg. A pozitív program — írja O. Svestka — nem lehet egyenlő a meddő szócsatákkal vagy demagóg jelszavak hangoztatásával: ez a múltban a szektás-dogmatikus erőkre, jelenleg pedig a jobboldali opportunista erőkre jellemző. Most igazi politikai tettekről van szó, a jogbiztonság és igazságosság teljes biztosításáról valamennyi állampolgár számára. A párt előtt álló legfontosabb feladatok közé O. Svestka a párt akció- és nézetegységének megteremtését, a párt és a társadalom közötti kapcsolatok rendezését sorija. E feladatokhoz feltétlenül szükséges az elmúlt időszak objektív és igazságos elemzése. Alapos analízis nélkül nem tűzhetünk ki hatékony politikai irányvonalat, s nem értékelhetjük jogosan az előző politika hordozóit sem. A párt előtt tehát egy bonyolult eszmei és politikai harc áll, tele féligazságokkal, demagógiával, érzelmekkel. „Egyesek az igazsághoz nehéz, de becsületes úton jutnak majd el, mások pedig Ismét várakozó álláspontra fognak helyezkedni. A harmadik csoportba tartozókkal lesz a legtöbb baj. Kétségkívül gyorsan „átvedlenek", noha ezelőtt pirulás nélkül elutasították a párt politikáját és dokumentumait, megsértették a pártélet alapvető elveit. Éppen ezért kellene hibáikhoz mérten felelősségre vonni őket. Ez semmi esetre sem jelent valamiféle „felszólítást a bosszúra". Az, amit a pártban a jobboldali erők hónapokon keresztül tettek, az Igazi kommunistáktól mindig távol állt." — írja O. Svestka. Augusztus 21. valóban „félreértés" volt? Az idézett cseh hetilap 17. számának vezércikke a csehszlovák—szovjet kapcsolatokkal foglalkozik. Zdenék Horení, a cikk írója a többi között megálllapítja: Ha a Szovjetunióhoz fűződő kapcsolatok konszolidálásáról van sző, gyakran rámutatnak a „félreértésre", ahogy — leegyszerűsítve — augusztus 21-et sokan emlegetik. Tudjuk, hogy a kimondottan szovjetellenes, antikommunista erőkön kívül — amelyek jellegéről és céljairól nem kételkedünk — társadalmunkban vannak félrevezetett, de becsületes emberek, akiknek a Szovjetunióhoz való viszonyát még ma is az augusztus 21-i „félreértés" befolyásolja. Az emberek azonban — és ez reális tény —, egyre gyakrabban teszik fel a kérdést: valóban „félreértésről" volt-e szó? Meg lehetett-e augusztus 21-et előzni? Valóban az öt ország „téves" lépéséről volt szó, vagy inkább az előző hónapok fejlődésének logikájáról? Ez a kérdéshalmaz autoritatív, a legnagyobb tárgyilagosság és részrehajlás nélküli elemzésre vár, amelyet előbb vagy utóbb, a történelmi igazság érdekében a CSKP-nak kell kidolgozni. Az ún. manifesztóciós szavazásról A Práce május 6-i számában dr. Vladimír Klokoöka docens, a Cseh Nemzeti Tanács képviselője a parlamenti választásokkal kapcsolatos problémákkal foglalkozik. Ezeket írja: „A választási .törvénynek következetesen meg kell különböztetni a választójogi fogalmakat. Meg kell különböztetni a választójogot a választás módjának meghatározásától. A választópolgárnak joga van választani, de ha neki úgy tetszik, nem kötelezhető, hogy éljen ezzel a jogával. A választópolgár tehát saját maga dönthet arról, hogy választ-e vagy sem. De ha már részt vesz a választáson, akkor viselkedésével nem zavarhatja meg a választás előírt rendjét. A nyílt, ún. manifesztációs szavazás nem egyeztethető össsze a titkos szavazás elveivel. A CSNT képviselője a továbbiakban javasolja, hogy a készülő választójogi törvényből hagyják ki a jelöltek neve áthúzásának gyakorlatát. Véleménye szerint megfelelőbb lenne, ha a választók a szavazólistán aláhúznák a nevet. Indoklás: a jelölt nevének áthúzásakor úi. a szavazó elsősorban nem arra összpontosítja figyelmét, ki számára a legmegfelelőbb jelölt, hanem arra, hogy a szavazólistán kik azok, akik valamilyen oknál fogva számára elfogadhatatlanok. Ezek a körülmények rejtenek magukban bizonyos lélektani szempontokat, mégpedig abban, hogy az áthúzásos módszernél társadalmi szempontból mindig hátrányosabb, ha áthúznak valakit a névsorban, azaz nem választanak meg, mint a pozitív választás (aláhúzásos rendszer) során nem kerülni a megválasztottak közé. „85 nap múlva" — ez a címe a Svobodné slovo szerdai számában közölt cikknek, amelyben E. Skaloud a bírósági rehabilitációs törvény alapján benyújtható kártérítési kérelmekkel foglalkozik. A törvény értelmében ezeket a kérelmeket július 31-ig kell benyújtani. Ennek kapcsán a cikkíró a többi között azokkal is foglalkozik, akiket az alaptalan vádak alapján ítéltek el s az ítélet megerősítése után házukat vagy lakásukat is elvesztették. A cikkből megtudhatjuk, hogy a Belügyminisztérium a bírósági szervektől már kikérte a lakások és lakóházak számát, amelyekre szükség lesz a törvénytelen ítéletek jóvátétele során. így a károsultak lakásigényeit regisztrálják, s lehetővé válik e probléma objektív, igazságos megoldása — áll a Svobodné slovo cikkében. Aggasztó jelenségek a cseh iskolákban Főleg pedagógus körökben keltett nagy feltűnést /. T. nyugat-csehországi középiskolai tanár cikke a Rudé právoban, amelyben a cseh középiskolákban uralkodó politikai helyzetet jellemzi. „1955 óta dolgozom az oktatásügy területén, de olyan rossz helyzetet, amilyen most uralkodik az iskolákban, még nem tapasztaltam — írja. Tény, hogy sorainkban még mindig hat az antissovjetizmus és a sovinizmus mérge. S ami a legrosszabb, némely kolléga megfeledkezik arról, hogy állami alkalmazott, és szöges ellentétben az állam érdekeivel, kétes eszméket hintenek el a rájuk bízott tanulók között. Ma olyan a helyzet, hogy a Szovjetunióval, sőt a régi Oroszországgal kapcsolatos megjegyzés az osztályokban zajongást idéz elő. A cikkíró bírálja dr. Vladimír Kadlec professzort, a CSKP KB tagját, volt oktatásügyi minisztert, hogy a párthatározatokkal ellentétben, a Mladý svét február 28-í számában, kategorizálta az egyes KB-tagokat s ezzel az olvasók körében elhintette a bizalmatlanság magvát. Dr. Vilibald Bezdíček profeszszort, a jelenlegi cseh kormány oktatásügyi miniszterét J. T. amiatt bírálja, hogy a tanítók napja alkalmából mondott beszédében a főveszélyt az ún. dogmatikus politikusokban, nem pedig a jobboldali erőkben jelölte meg. A Rudé právo cikkének szerzője egyértelműen elhatárolja magát az oktatásügyi dolgozók szakszervezete központi bizottsága elnökségének április 4-1 nyilatkozatától, amelyben „ez a szerv 230 000 tagja nevében, válságos időszakban, bizalmatlanságát fejezi ki a párt Központi Bizottsága iránt". Ism) Úszó szálloda a Moldván KIZÁRTNAK tartom, hogy akadna valaki manapság, aki ne tudná, mi a hotel. A motel szó újabb keletű ugyan, de már annyira elterjedt, hogy ez a fogalom sem szorul magyarázatra. Nem úgy ám a boteli Ezzel még főnév formájában sem találkoztunk eddig, annál kevésbé a valóságban. Legalábbis nálunk nem, noha szerte a világon eléggé ismert és népszerű. Az angol both (hajó) rövidítése a szó eleje, a többit pedig nem nehéz hozzágondolnunk. A botel is, akárcsak az előbb említett társai, elszállásolásra szolgál. Az előzőek a szárazföldön nyújtanak átmenetileg hajlékot azoknak, akiknek nincs tető a fejük fölött, ez utóbbinak viszont a vízen vagy folyón veszik hasznát az utasok. A botel tehát röviden úszó szálloda, melynek egyik példányával, a Cseh Hajógyár Albatrosz nevű első remekművével néhány nappal ezelőtt bővült a prágai Óváros panorámája. A szürkésfehér háromemeletes vízi szállodát vontatóhajó juttatta el állandó tartózkodási helyére — a Moldva partjára. Az úszó hotel azonban nemcsak a kecses alakja miatt büszkesége tulajdonosának, a Prágai Vendéglátó Üzemeknek (93 m hosszú, 13 m magas és több mint 10 m széles), hanem a reménysége is. Az a küldetése ugyanis, hogy hozzájáruljon a szállodahiány enyhítéséhez. Igaz ugyan, hogy az Albatrosz 90 szobájának 180 fekhelyével aligha oldja meg ezt az óriási problémát, mégis sokat segíthet, ha meggondoljuk, hogy a Cseh Hajógyárnak ez az alkotása csak a kezdet. Az Albatroszt ugyanis a Moldván rövidesen további két úszó szállodának, a Raceknek és az Admirálnak kell követnie. DE KERÜLJÜNK BELJEBB, és tekintsük meg a korszerűen berendezett hajó belsejét, amely minden bizonnyal tökéletesen megtelel a legkényesebb ízlésnek is. A szobákhoz, vagy ha úgy tetszik kabinokhoz minielőszoba és zuhannyal felszerelt mosdófülke tartozik. A falakat mindenütt mahagóni burkolat fedi. A berendezés célszerű, de emellett kimondottan csinos is. A két fekhely közül az egyik felhajtható, úgy, hogyha kell, egyágyas lesz ugyan a szoba, még ha az ára (135 korona egy éjszakára) nem is olcsóbb. A meghitt bútordarabok kiegészítője a telefon és a rádiókészülék, amely utóbbi egyetlen szobából sem hiányzik. Az ablak nem kerek, mint a hajókabinoké, hanem félig felhúzható, akár a vonat ablaka. Persze a kényelmes elszállásolás mellett a turisták a jó ellátást és a szórakozást sem vetik meg. Ezért természetes, hogy az Albatrosz alig száz személyt befogadó, de annál barátságosabb vendéglője és bárja is vendégszeretettel várja a kitűnő halkülönlegességekre és egyéb ínyencfalatokra vágyó kényes ízlésű látogatókat, akik a lehetőségekhez képest bizonyára nagy számban keresik majd fel ezt a látványos újdonságot. Kik lesznek majd a vendégek: hazaiak vagy külföldiek? Ez idővel kiderül ugyan, de "annyi bizonyos, hogy a svéd utazási irodák máris élénk érdeklődést mutatnak az Albatrosz iránt. Ajánlatuk értelmében májustól (az úszó szállodát ugyanis még ebben a hónapban üzembe helyezik) őszig lefoglalnák a saját céljaikra az egész hajót. Csakhogy nem volna igazságos, ha a főváros vidéki látogatói előtt bezárulna a hajószálló kapuja. Az ő érdekeik sem szorulhatnak háttérbe, s ezért az Albatrosz egy részére a Pragotur utazási irodánk is bejelentette már az igényét. Ennek pedig semmi akadálya, hiszen a botel egész évben üzemben lesz, télen-nyáron ott horgonyoz majd a Moldva partján. ÉPlTÖI éppen ezért a központi fűtés bevezetéséről sem feledkeztek meg. A kazánokban azonban a gőz helyett gáz fogja a meleget szolgáltatni. A hajó hatalmas kéménye sem fogja eregetni a füstöt, mégsem szánták dísznek. A legkorszerűbb légkondicionáló berendezés szerepét kell betöltenie, úgy, hogy az időjárásnak megfelelően biztosítsa a hideg, illetve a meleg légáramlást. Felesleges talán hangsúlyoznunk, hogy ezzel a vívmánynyal — minthogy hazánkban egyetlen szárazföldi szálloda sem dicsekedhetik vele — nálunk még nem találkoztunk. Persze a hajócsavarokat és a hajó motorját is hiába keresnénk az Albatroszon. De különben sem vennék hasznát a vendégek. Annál fontosabb azonban a tökéletes hangszigetelés a teljes csend érdekében, mivel így még a rádióműsor hallgatása sem zavarja a szomszédos szobákban pihenő vendégek nyugalmát. Mibe került a Prágai Vendéglátó Üzemnek ez az új hajőszálloda? Nem olcsó mulatság, de feltétlenül kifizetődő. Míg a 20 millió koronás beruházás a szárazföldi szállodáknál 20 esztendőn belül térül meg, addig az Albatrosz esetében — a számítások szerint — a gazdája fele annyi idő múlva látja viszont ezt az öszszeget. A PRÁGAIAKNAK és a főváros vendégeinek tehát új látványosságban van részük, amely nemcsak gazdáinak biztosít hasznot, hanem mindazoknak, akik szolgálataira igényt tartanak. Az éjszakánként pompásan kivilágított botel gondoskodik lakóinak romantikus elszállásolásáról, a fedélzetén elhelyezett kifogástalan vendéglő pedig jó szórakozásra ad alkalmat. KARDOS MÁRTA MUfagam sem tudom, hogyan történt, de egy szép napon ellenállhatatlan gyűjtőszenvedély vett erőt rajtam. Rövid idő alatt szűk lakásom múzeummá változott. Először filumenista lettem. Gyufásskatulya-gyűjteményemet ládákban és bőröndökben helyeztem el. Az ország összes filumenistái meglátogattak, hogy megvásárolják tőlem a chilei forradalom idejéből származó gyufaskatulyámat, amely egyedüli példány a világon. Természetesen minden ajánlatot visszautasítottam. A filumenisták nem haragudtak meg. Ellenkezőleg! Valahányszor Prágában akadt dolguk, nálam szálltak meg. Végül is kénytelen voltam eladni a gyűjteményt, hogy szállodáinkat megóvjam a csődtől, és pipákra szakosítottam magam. Igyekezetem ezúttal sem volt hasztalan. Rövid idő alatt afrikai, lappföldi, kelta és őshondurasi pipák boldog tulajdonosának mondhattam magam. Szomszédaim hamarosan felfigyeltek a kincseimre, és kifejtették, hogy a mai cigarettákat bizony már össze sem lehet hasonlítani a hajdaniakkal. Ezért aztán kölcsönkérték egyedi példányaimat, és gyűjteményem egykettőre szétszóródott a szélrózsa minden irányába. Megpróbáltam egyéb tárgyakra terelni gyűjtőszenvedélyemet. Vásároltam bélyegeket, kolompokat, agyagedényeket, borotvapenge-dobozokat, kártyát, gyümölcsmagot, hímzett portörlőrongyot. Hiába, Mindannyiszor akadtak olyanok, MILOSLAV ŠVENDRLIK: Utolsó gyűjteményem akik beavatkoztak á dolgaimba és megakadályozták művem befejezését. Már-már kétségbeestem, amikor mentöötletem támadt: megvásároltam néhány öregedő hüllőt, és rövidesen csodálatos gyűjteményt hoztam össze, amely kizárólag mérges csúszómászókból állt. Volt benne skorpió, vipera, tizenhat fajta mérges pók, harapós százlábúak és néhány csörgőkígyó. Ezúttal sem a szomszédok, sem a barátaim nem tartottak igényt gyűjteményem megtekintésére. A tömbház felelőse nem hívott többé lakógyűlésbe, a takarítónő pedig határozottan megtagadta a sepregetést, mert attól tartott, holmi szökött mérgespókkal találkozhat a lépcsőházban. A szomszédaim lázas igyekezettel intézték a lakáscseréiket. Paradicsomi csendben éltem, és minden időmet gyűjteményemnek szenteltem. Ám egyszer valaki mégis becsengetett hozzám: Maria Cepelkova volt, akit egyébként régen ismertem, de ritkán láttam. Vörösre sírt szemekkel bámult rám. — Meg szeretném nézni a gyűjteményét — mondta. — Legyen szíves, mutassa meg a legszörnyűbb kígyóját és a legmérgesebb skorpiót! — De kedves Maria — hüledeztem —, mióta lett a zoológia rabja? Es miért sír? Bántotta valaki? Maria mindent meggyónt: Vejsada mérnök, aki megígérte, hogy feleségül veszi, vidékre helyeztette magát, és megírta, hogy nem szereti többé. Maria azért jött, hogy megmarassa magát a legmérgesebb csúszómászóval. Elképzelhetik, hogy egy pillanatig sem hagytam magam rábeszélni. Lelkes vigasztalásba bocsátkoztam, őszintén fájlalva, hogy társadalmunkban még élnek ilyen hűtlen csökevények, de hangsúlyoztam, hogy számuk elenyésző, s az élet szép. Mária sóhajtva megölelt. Egy hónap múlva megültük a lagzit. Lemondtam hát utolsó gyűjteményemről is. Tabák László fordítása