Új Szó, 1969. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1969-05-25 / 21. szám, Vasárnapi Új Szó

Európa érzékeny pontja 0 Halódá vá­ros? 0 Kevés a munkaerő 9 Lázadó if­júság £ Mit hoz a jövő? A XIII. században még alig tudtak róla. Vala­milyen okmányban tűnt fel először a Berlin név. Berlin csak 1871-ben lett német birodalmi fővá­ros, miután Poroszország megerősítette vezető szerepét a német államok között. Berlin az akkor viszonylag türelmes porosz kényurak érdeméből is fejlődött, mert sok száműzött és menekült — előbb franciák, majd csehek — menedékhelyévé válha­tott. Elég belelapoznunk a terjedelmes telefonkönyv­be. Egész oldalakon szerepelnek benne Novakok, Nowakok és Noackok, ezek összesen 14 hasábot foglalnak el, utánuk következnek a Bendák, Sed­lacekek és Sedlatzekek, sok a Krahl, Krahlek és Grahlek, van köztük Cizek, Benes, Benesch, sőt Novotny is. Berlin ma „neuralgikus pontként", „nagyhatalmi súr­lódások és európai válságok tárgyaként" ismert. Am ide­genforgalmi nevezetesség is, kulturális és ipari központ, állandóan szaporodó üzlethá­zak városa (a lakosság ugyan nem gyarapszik), sza­kállas, sörényhajú, dühös, ra­dikális diákok eldorádőja, olyan város, ahonnan a fiata­loknak nem kell bevonulniuk a hadseregbe, mert a nyugat­német Bundeswehr keze ide nem érhet el. És az a város, amelynek egyik múzeumában őrzik a szép Nofretete egyip­tomi királyné gyönyörű mell­szobrát. Nyugat-Berlinre nem éppen hízelgő jelzők is tapadnak azóta, hogy 1945-ben egész Berlin nagy romhalmazzá vált. Csak néhányat a leg­utóbbiakból: „nyugati kémek eldorádója", „a féktelen szex városa", „öngyilkosok és nyug­díjasok városa", öregedő vá­ros", „haldokló város" stb. Az utóbbi években éppen ezt az utóbbi jelzőt emlegették leg­gyakrabban. VÁROSNÉZÉSEN Nyugat-Berlinnek mintegy ezer éjszakai szórakozóhelye, több mint hétezer vendéglője és büféje van. Záróra nem lé­tezik. Nyugat-Berlinnek van­nak egyetemei dühöngő diá­kokkal, vannak széles útvona­lai, amelyeken mindkét irány­ban három-négy sávon robog­nak az autók, s amelyeknek útkereszteződésein a rendő­rök páratlan ügyességgel irá­nyítják a gyakran áttekinthe­tetlen forgalmat. A ZOO pályaudvar halljá­ban csoportokba verődött tö­rökök, olaszok és jugoszlávok. A munkaerőhiányt jöttek eny­híteni. A bár ablakokat félmezte­len és meztelen lányok képei tarkítják. Arcukon kényszere­dett vagy fáradt mosoly. Va­lahol a sarkon túl van egy bár, itt a felszolgáló fiatalem­berek női ruhában járnak. A központtól nem messze van a Hilton-szálló, milliomo­sokra szabott árairól híres. Portása operett-tábornokra emlékeztet. Néhány utcával tovább a Repulikánus Klub, a parla­menten kívüli ellenzék egyik központja. A Meineckestrassén neon­betűk hívják fel a figyelmet a Zlatá Praha állandóan zsúfolt vendéglőre, ahol Jó pilseni sör kapható. A Gethinerstras­sén egy másik vendéglő előtt pedig fosef Lada Svejk­jének utánozhatatlanul mo­solygó életnagyságú képe in­vitálja a vendégeket. Az esti fényben érdekes a filharmónia épülete. Több száz méterrel tovább a Reichstag komor tömbje burkolódzik sö­tétbe. Még mindig nem ka­pott új kupolát. Aztán felmerül egy nagy probléma: a fali Egészen át­karolja Nyugat-Berlint. Oda­át, a város keleti részében antifasiszta védőgátként em­legetik. A falon túl felszán­1967-ben legalább nyolc üzem átköltözött az NSZK-ba, ugyanakkor mintegy kétezer munkaalkalmat adó üzem te­lepedett le Nyugat-Berlinben. A nyugat-berlini társadalmi össztermék tavaly névlegesen 8 százalékkal gyarapodott s elérte a 20 milliárd 800 mil­lió márkát. A tényleges nö­vekedés azonban csak 6 szá­zalékos volt. 1967 ősze óta mind több megrendelést kap­nak a nyugat-berlini iparvál­lalatok. Haldokló város-e Nyugat­Berlin? Aligha. Äm a szená­tus több intézkedése ellenére a nyugdíjasok városává válik. harmada maradt ép. Mintegy 300 ezer lakás hevert romok­ban, a többi megrongálódott, egy részük csak ideiglenesen volt lakható. Ma Berlin nyugati részében több lakás van, mint a má­sodik világháború előtt, ami­kor egész Berlinnek négy és fél millió lakosa volt. Ma Nyugat-Berlinben 2 millió 200 ezren, az NDK fővárosában (egész Berlin területének mintegy harmadrésze) 1 mil­lió 200 ezren élnek. Érdekes, a várostervezők ügyelnek arra, hogy Berlin mindkét része egységes le­gyen, hát ha egyszer a jövő­tott földsáv, tankakadályok, magas drótkerítés. Berlinben „fal előtti" és „fal utáni" időről beszélnek. A „fal előtt" rendszeresen át­jártak egyik városrészből a másikba. A nyugatiak igen ol­csón vásároltak Kelet-Berlin­ben élelmiszert, mert a két márka fekete árfolyama igen kedvezett a nyugat-berliniek­nek. NDK-ban végzett szak­emberek Nyugatra mentek dolgozni, s bedőltek a na­gyobb fizetésnek és telt üzle­teknek. Azt mondogatják az NDK-ban, hogy a fal létfon­tosságú lett, mert az ország a nyitott berlini határok miatt elvérzett volna. Más tekintetben viszont igen sok nehézséget okozott a la­kosságnak. Minden második berlininek van rokona Nyu­gat-Berlinben ... SZIGET Nyugat-Berlin elsősorban politikai problémát jelent. Éppen a megoldatlan és ne­hezen megoldható politikai probléma miatt szenved a vá­ros. Gazdasága is megsínyli ezt. Nyugat-Berlin az NDK kö­zepén valamilyen szigetként terül el. Az NSZK határaihoz 168 kilométer hosszú ország­út vezet az NDK területén ke­resztül. Az ún. nyugat-berlini polgári bizottságnak az a vé­leménye, hogy „Nyugat-Ber­linnek ki kell használnia ked­vező fekvését belül és a há­rom nagy gazdasági tömörü­lés — a Közös Piac, a Sza­badkereskedelmi Társulás és a KGST között is", s hogy „Nyugat-Berlin ipari szerke­zetének az eddiginél jobban kell alkalmazkodnia az NDK és a többi közép-európai szo­cialista ország gazdasági szük­ségleteihez. Á berlini gazda­sági életnek figyelembe kel­lene vennie az NDK és a töb­bi közép-európai ország nép­gazdaságaiban lezajló racio­nalizálódási és specializálódá­st folyamatot, s ezzel a ma­ga részéről hozzájárulhatna a politikai feszültség feloldó­dásához". A berlini polgári bizottság többé-kevésbé a parlamenten kívüli ellenzékhez tartozik, egyelőre nem tud érvényesül­ni. Javaslatainak megvalósítá­sa természetesen nagy politi­kai és gazdasági segítséget jelentene. Ez persze korántsem jelenti azt, hogy beigazolódott egyes nyugati újságírók borúlátása, mert a város gazdasági hely­zete egyáltalán nem amolyan „halál előtti utói só rövid fe­élénkülésre" vall. Statisztikai adalok bizonyítják ezt. Nyugat-Berlin iparának súlypontja az elektrotechni­kai, gépipari és vegyiparban van. Azt állítják, hogy az ipar szerkezeti felépítése jó, nem kíván módosítást. Kide­rült, hogy nyilván politikai okokból, számos nyugatnémet segélyakció eredményeként — éppen a nyugat-berlini ipar vészelte át legkönnyebben az 1967-es gazdasági kilengése­ket. Igaz, hogy 1966-ban és anarchiát hirdet, dicsőíti Che Guevarát és fennhangon bí­rálja Ulbrichtot, nem érti meg a maotzmust visszautasító csehszlovák diákokat, de lel­kesen beszél a csehszlovák kommunisták január utáni po­litikai irányzatáról, beszél a baloldali erők egységéről, de kétféle baloldali májusi tünte­tést szervez. A munkásegysé­get szorgalmazza, de önma­gát elitnek tartja. Ellenzi a vietnami háborút, de két-há­rom további Vietnamot sür­get. Ezrével vannak ilyen dühös fiatalok. Mély demokratizáló­dást követnek, de nincsenek világos elképzeléseik róla. Azt sem tudják, hogyan küzd­jenek érte. REALITÁS Nyugat-Berlin nem csupán a világfeszültség fokát muta­tó barométer. Valóban „neural­gikus pont". Elég hozzáérni s fokozódik a feszültség. Az okok mélyebbek, de látszólag Így fest a helyzet: „Ném«rS­ország egyesüléséig a város Bonn és a nyugat-berlini sze­nátus számára egyszerűen az NSZK szerves része. Hivata­los beszédekben ezt nem ál­lítják ilyen egyöntetűen, de beszélnek róla, hogy Nyugat­Berlin szorosan összefügg az NSZK jogi, gazdasági és pénz­ügyi rendszerével, s hogy a három nyugati szövetséges, amely a város felszabadítása után megszállta ezt a város­részt, most a védő hatalmak szerepét tölti be. E nézettel szemben a szo­cialista országok azt állítják, hogy Nyugat-Berlin az NDK, közepén fekvő különleges po­litikai egység. Különleges sta­tútum vonatkozik rá, a három A Kfirfürstendammon, Nyugat-Berlin második központjában áll Vilmos császár emléktemploma, száz méterrel odább az Európa-Centrum 22 eme­letes épülete. A lakosság kor szerinti meg­oszlásából kifolyólag mind kevesebb fiatal kapcsolódik be a termelési folyamatba, mint ahány öreg nyugalomba vonul. A húsz éven aluliak arányszáma csak 19,6 száza­lék, a húsz és negyvenöt év közöttieké 31,5 százalék. A la­kosság fele azonban 45 és 65 év közötti vagy még idősebb. A következő tíz évben 374 500-an mennek nyugdíjba, viszont addig csak 188 500-an érik el a keresőképes kort. Tavaly 18 ezren költöztek át az NSZK-ból Nyugat-Ber­linbe. Ez még akkor is ke­vés volna, ha időközben ki­lencezren nem tértek volna vissza. A külföldi, főként tö­rök és jugoszláv munkaerő beözönlése sem oldja meg ki­elégítően a problémát. LAKÁSOK A város „sziget" helyzete tehát még inkább kidombo­rítja, mennyire szükséges, hogy Nyugat-Berlin fiatal vért kapjon. Ezért a szenátus megkülönböztetetten nagy jelentőséget tulajdonit a la­kásépítésnek. Valószínűtlen­nek tűnik, de a hivatalos sta­tisztika megerősíti és város­nézés közben saját szemével is meggyőződhet róla az em­ber, hogy az elmúlt húsz év­ben több mtnt 300 ezer lakás épült Nyugat-Berlinben. Csak tavaly 18 ezer lakás készült el, ugyanannyi, mint az előző két évben együttvéve. A második világháború után a lakásállománynak csak egy­ben egyesülni fog a két vá­rosrész. Ennek az egyelőre nem elég reális elképzelésnek rendelik alá a közlekedés ki­építését. Egyébként a terve­zők már 1954-ben arra számí­tottak, hogy a jövőben minden ötödik nyugat-berlini saját au­tóján fog közlekedni. Ezért alul- és felüljáros városi út­rendszert javasoltak, s évek­kel ezelőtt e terveket az NDK-beli városrész tervezői­nek elképzeléseivel is össz­hangba hozták. DUHOS FIATALOK Eleinte a felsőoktatás de­mokratizálását, főiskolai re­formot követeltek. Már régen esedékes volt, de máig sem valósult meg. Az ifjúság radi­kalizálódott. Más nyugat-eu­rópai országok ifjúságához hasonlóan a nyugat-berlini fiatalok is hadat üzentek mindennek, ami szerintük gátolja a demokratizálódást. Szembefordultak az establi­shmenttel, a rendszerrel, a hatalommal. Nyugat-Berlinben sokkal élesebben vetődnek fel a problémák, mert itt a nyu­gati világ a keletivel érintke­zik. Különféle hatások érvé­nyesülnek. A főiskolások itt politikailag sokkal elkötele­zettebbek, mint másutt. Min­taképet és utat keresnek. A káoszban nehezen ismerik kl magukat. A nyugat-berlini diák Mao híve, ugyanakkor nyugati nagyhatalom csapatai még mindig megszállva tart­ják, tehát felelősek minde­nért, ami a városban törté­nik. Nyugat-Berlin tehát nem tartozik az NSZK-hoz. A szenátus sem tagadja a nyugati nagyhatalmak fele­lősségét, sem az ún. berlini statútum létezését. Ám han­goztatja, hogy ez a státus az évek folyamán kibővült, s többé-kevésbé bizonyos szo­kásjogra hivatkozik. Bizony­gatja, hogy az NDK fővárosá­ban is valami hasonló történt az elmúlt években. Az ún. berlini státus bonyo­lult ügy. A város státusát ugyanis számos okmány al­kotja, közülük az első a né­metországi megszállási öveze­tekről és Nyugat-Berlin köz­igazgatásáról szóló jegyző­könyv, melyet 1944 szeptem­berében írtak alá és két hő­nap múlva kiegészítettek. Ez az 1943. évi moszkvai külügy­miniszteri értekezleten létre­hozott Európai Tanácsadó Bi­zottság tárgyalásainak ered­ményeire támaszkodik. A berlini státus sohasem volt elég világos, pedig egy egységes, globális, pontos és általánosan elismert és köte­lező státus lényegesen hozzá­járulna az európai és nem­csak az európai feszültség enyhítéséhez. Az összeurópai biztonsági értekezlet ezzel kapesolatban is kezdeménye­ző lehet. Pavel Giinsberg nyugat-berlini levele

Next

/
Thumbnails
Contents