Új Szó, 1969. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1969-05-25 / 21. szám, Vasárnapi Új Szó

Hollywood leggyorsabban felívelő csillagának nevezik a svéd származású Camille Sparvót. A fiatal színésznő nemrégiben fejezte be J. Lee Thompson rendező irányításával a „Mackenna aranya" című film forgatását. Camille Sparv a vadnyugati történetben a törvényekkel dacosan szembeszegülő lány, Inga szerepét játssza. Partnerei Gregory Peck és Omar Sharif. • „Sztálingrádi levelek" filmen. Mint közismert, néhány hónappal ezelőtt a hadtörténészek egy erdőben — titkos német iratok után nyomozva - egy postazsákot találtak, melyben a Sztálingrádnál körülzárt német csapatok katonáinak levelei voltak, amelyek a hadi események miatt már nem juthattak el címzettjeikhez. E levelek könyvalakban is megjelentek, s most Gilles Katz francia rendező, többnyire teljesen ismeretlen művészek közreműködésével filmet készített a dokumentáció alapján. Katz hét levelet vett alapul, melyek különösen részletesen beszélnek a csatatér és az otthon körülményeiről és ezeket öt történetben övezte. A rendkívül érdekes film közeli párizsi bemutatóját igen kíváncsian várja a kritikusok és fiatal értelmiségiek köre. • Truffaut új filmje a „Misssissippi szirénje". Francoise Truffaut, a neves francia rendező befejezte a legújabb filmje, a „Mississippi szirénje" forgatását. A kalandos szerelmi történet főhőse egy vállalkozó szellemű fiatalember, egy, a világtól elvonultan élő fiatal asszony meghódítására indul a Mississippi deltában fekvő apró szigetre, s persze sikerrel jár. E különös, bár mégis sokszor látott helyzetet Truffaut Jean-Paul Belmondo és Catherine Deneuve szerepeltetésével igyekszik elfogadhatóvá tenni és alighanem jó eredménnyel, mert a filmet még a párizsi bemutató előtt tizenhárom ország, közöttük Csehszlovákia is megvásárolta. P

etroniui „Satyricon" című könyve megfilmesítésének gondolata és terve évtizedek óta érlelődött Felliniben. Mióta elterjedt, hogy hozzákezdett a forgatáshoz, özönével mennek Rómába a különböző nemzetiségű és felfogású újságírók, Japánból és Amerikából, Európából és Afrikából, hogy esetleg több hetes várakozás után kifürkészhessék, milyen felfedezést rejt a világhírű rendező újabb vállalkozása. Petrónius, az ókor egyik híres írója, a kereszténység előtti kor sok népből összetevődő római társadalmának szokásait, gondolatait ábrázolta, olyan korét, ahol a régi erkölcsök már nem hatottak, az újak még nem születtek meg, ahol a politika csupán unalmas, öncélú adminisztrációvá vált, sokfajta filozófia és vallásos hit öszszeomlott, a tudomány értelem nélküli ismerethalmazzá vagy csupán a beavatottak komor és fanatikus körére szűkült. E kor haszonélvezői tulajdonképpen semmiben sem hittek, ugyanakkor azonban cinizmusuk sem volt több a valósághoz kapcsolódó józanságnál. Petrónius — karikaturista. Végzetszerű látásmódjával azonban mintha valami nagy változást, valami ismeretlent és felforgatót várt volna, ami aztán később a rabszolgaság megdöntésével és a kereszténység elterjedésével született meg. Fellini — saját elmondása szerint — filmjében megpróbálta sejtetni, hogy mi is olyan korban élünk, amikor valamire várunk, ami szebbé, jobbá teszi életünket. Először alaposan és gyönyörőséggel végigolvasta Petroniust és több ókori írót, Apuleiust, Horatiust és Ovidiust — mivel Petrónius munkája csupán töredékesen ma•5'S o i! •0) a f£ !a .2 « c a o Jí £ (U %-a S o -cu -Fellini új filmje: a»SATYRICON« olvasható betűkkel, hogy „Ez a film: ásványi film". A „Satyricon"-hoz először legszívesebben híres komikusokat — mint Danny Kaye és Alberto Sordi — szerződtetett volna. De aztán elképzeléseinek alaposan határt szabott, hogy az amerikai vállalkozó kevés pénzt bocsátott rendelkezésére. Mégis az anyagi korlátok talán egy szempontból javára váltak a filmnek azáltal, hogy ismeretlen színészeket, többségükben nem hivatásosakat szerződtetett — akiknek kisebb a honoráriumuk, mint a sztároknak, egyúttal alkalmasabbak is annak érzékeltetésére, hogy valami ismeretlenről, valami idegenről van sző. Rájött arra is, hogy a sok ismert arc túlságosan a jelenhez kapcsolná. Az életből válogatott színészek között van néhány 120 kilós, tagbaszakadt, vágóhídi mészáros is, akiken csodálatos módon jól áll a római lepel. A névtelen szereplők között ott van, természetellenesen fehérre festett arcával, Lina Alberti, az egyébként neves költőnő és a trevi kút mögötti vendéglő tulajdonosa is, akinél Fellini szabad estéin szívesen elborozgat. Harmincegy neves rendező jelentkezett a világ minden részéből a film hírére, hogy saját költségén, fizetés nélkül vállalja a segédrendezést Fellini mellett. Minden jelenetet műteremben forgat — a Cinecitta 13 műterme közül hetet foglal le —, azonban a díszletek egyszerűek, mert nem akarja a történelmi valóságot sem meghamisítani, sem eltúlozni, csupán a realizmusra utalva sejtetni, ami akkor volt. A film nagy, kissé borongós színű festményhez hasonlítható, amivel azt a hatást akarja elérni, mintha valami ismeretlent, idegent, szokatlant látnánk, olyan filmet, amelyet kétezer évvel ezelőtt forgattak. Ebben segít az új szuperlencse is — egy süketnéma kanadai mérnök találmánya, akivel Fellini véletlenül találkozott egyik éjszakai sétáján Párizsban. Az új eljárás szerint a lencsét egyfajta vegyi anyaggal futtatták be és ennek következtében térbeli dombormű hatást gyakorol a nézőre. A sokféle trükk Fellini elgondolásának megfelelően leginkább fantasztikus tudományos filmhez teszi hasonlatossá a „Satyricon"-t, ami persze egyáltalán nem von le értékéből. A munka csendesen folyik, a filmgyárban szokatlanul nyugodt légkör uralkodik. Fellini nagy gonddal, pontossággal dolgozik, halk, közvetlen hangon, emberi módon adja utasításait. Felvételezés közben élénken tükröződik arcán a jeleneték fűtöttsége, a filmben szereplő örök téma, 4 rémület és az öröm, a szerelem és a halál feszültsége. — Ez a legnehezebb és legfárasztóbb eddigi feladatom — mondja a rendező — olyan filmem, ami nem életrajzi elemeken épül fel — legalábbis azt hiszem — teszi hozzá. —• Állandó megerőltetésembe kerül, hogy történelmi emlékeimtől, jelenlegi Ízlésemtől és tetszésemtől elszakadni kényszerítsen engem. Nehéz filmről van szó, azonban most mégis gondtalanabb és nyugodtabb vagyok — mondja. (OV) fellini mert késiül* Hímje - a Mrek sierint - mintegy kétmilliárd lírába kerül. A felvételem • film egyik nöi főszereplője. radt fenn. Saját fantáziájára és művészi megértésére bízta magát, amiről ugyanakkor tudja, hogy kockázatos vállalkozás lesz. — A rómaiakról jóformán semmit sem tudunk. Azt sem tudjuk, min nevettek igazán, mi tette őket vaddá vagy gyengéddé, vagy egyszerűen hogyan tartották az evésnél a kést a kezükben. Ráadásul képzeletünket befolyásolja az irgalmasságról és a súlyos bűnökről alkotott kétezer éves keresztény gondolkozás. Mégis fantáziánk segítségével megkísérelhetjük újrateremteni, a mélyből felhozni, mint ritka ásványokat, a számunkra annyira ismeretlen akkori életet — mondja Fellini, aki a felvevőgépére akasztott táblára is ráírta mindenki számára jól A • EGY ÜJABB FILM A MAFFIÁRÓL. Henri Verneuil, az ismert francia rendező „A szicíliai Klán" címmel Amadeo Nazzari, Jean Gabin, Lino Ventura, Alcin Delon és Irina Demick főszereplésével készít filmet a maffia üzelmeiről. 1967 óta ez lesz a tizenharmadik film, amely a szicíliai maffiával foglalkozik. Lehet, hogy ezeket a filmeket mind a maffio pénzeli — reklámból?