Új Szó, 1969. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1969-05-25 / 21. szám, Vasárnapi Új Szó

MAGYAR KÖLTŐK VERSEI A kassai Állami Színház május közepén mulatta be Lehár Ferenc: Frasquita című oper ettjét. A képen az előadás egyik jelenete (O. Dvoíáková és K. MareCek). (M. Litavská felv.) BARANYAI FERENC: Túl az éjszakán Részlet Magad vagy hát az űrrel. Világnyi csönd körötted. Magad kivel hitesd már? Ne tarts tovább a könnyed. Nem lát már senki, senki. Magad látod magad csak. Nem kell, hogy engedelmes legyél a rajtparancsnak. Magad vagy. Valld be végre, hogy régesrég ijeszt már mi egykor lelkesített. Hol már a piedesztál mire magad helyezted? Pellengér lett belőle. Legjobb, ha hátrafordulsz, hogy orccal bukj előre. Magad vagy. Valld be végre: erődöd volt az asszony, nélküle védtelen vagy, mint szál gyopár a karszton, jeges viharra vágytál? Megkaptad. Nosza, tessék! Nem vagy több, mint a többi, ha elhagy a melegség. Magad vagy. Valld be végre: a lányt nagyon szeretted, elég lett volna egy szó s a tűzbe is veled megy, de gyávának nevezni kapóra jött a gyávát, ki bátran megelőzte kettőtök gyávulását. Magad vagy. Valld be végre, hogy csontodig a bú mar ha sétáló apát látsz falatnyi kisfiúval, hogy ezrek únt csodája - amit megmosolyogtál benned is ámulás még, lelkedben is csak oltár. Magad vagy. Valld be végre: nincs elszántságod annyi, mi hagyná vén szülédet saját sorsára hagyni, s valld be: ki égre küldött, hogy sorsa igazát védd: nem éltető közeg már. Csupán csak absztrahált Nép. De sorsod már a pózod: a hitnek hitt erőszak, pár lépést még továbbfut sután a fejbelőtt vad, pár lépést még továbbfut s csak aztán hull a fűre. Menj, míg a lendület visz s alélj bele az űrbe Mert példa kell azoknak, kik náladnál erősebb belső parancsra szállnak, utánad majd, de följebb, és példa kell azoknak, akik nyugodt nyomorban alattad vesztegelnek - leikükön éjnyi folt van. Ö mégis több erőd volt: kitörtél, bárha félig, lehet, nem hit vezérelt, csupán felismerés vitt, a fényt nem vágyta szíved, csak szükségét belátta... Ha így esett, ha úgy volt - sehogy se volt hiába. Mit kell tudni a mozaikszókról? Korunk, a XX. század minden eddigit felülmúló' mértékben él a szóalkotás egy érdekes módjával: a mozaikszó-alkotással. Feltűnnek á mozaikszók a nemzetközi érintkezésben éppúgy, mint a hazai beszédben és írásban; használják őket munkások, parasztok, értelmiségiek. A nyelvfejlődés modern szakaszában ez az irányzat természetesnek is vehető: népszerűek, divatosak és „felkapottak" a dolgok és jelenségek rövid, tömör és kifejező megnevezései {KGST = Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa; DÍVSZ = Demokratikus Ifjúsági Világszövetség; URH = ultrarövidhullám stb.). A mozaikszó rendszeresítése azonban mindennapi életünkben bizonyos veszélyekkel jár. Előfordul, hogy még ott sem fűződik hozzájuk világos jelentés, ahol alkalmazásuk bevált és helyes. Megesik, ha mértéktelen használatuktól nem őrizkedünk, hogy stílusunkat inkább eltorzítja, mint színezi minden egyes betűszó vagy szóösszevonás. Ilyen körülmények között szükséges a figyelmeztetés: a mozaikszóknak a magyar nyelvben nemcsak általános, hanem különös jellemzői is vannak. Többségük intézmények (szervezetek, hivatalok, vállalatok) tulajdonnevéből keletkezett: CSEMADOK = Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetsége; M AT ESZ = Magyar Területi Színház; MIKT = Magyar Ifjúsági Központi Tanács stb. Egy kisebb részük köznévl eredetű: maszek = magán szektor; tv — televízió; efsz = egységes földmüvesszövetkezet stb. A mozaikszókat csoportosíthatjuk, osztályozhatjuk is. Vannak közöttük olyanok, amelyekben kiejtéskor megnevezzük az előforduló betűket: ČTK (cseteka) = Československá Tisková Kancelár; MSZMP (emeszempéj = Magyar Szocialista Munkáspárt; vb (vébéj = végrehajtó bizottság stb. Vannak azonban olyanok is, amelyeket úgy mondunk ki, hogy a bennük szereplő betűket egybeolvassuk: NYIT = Nyári Ifjúsági Találkozó; BISZ = Bodrogközi Irodalmi Színpad; met5 = minőségi ellenőrző osztályozás stb. Tudomásul kell venni, hogy a mozaikszók teljes egészében önálló szavakként viselkednek. (Mozaikszóknak nevezzük a betűszókból, illetve szőösszevonásokból keletkezett új szavakat.) Fontos Ismérvük: a formai állandóság és a tartalmi szilárdság. A mozaikszó tekintélyes része nemzeti szókincsünk aktív rétegéhez tartozik; a túlzott használattal járó jelentéstani és stiláris veszély még nincs itt, csak fenyeget. A betűszókkal és szóősszevonásokkal járó helyesírási problémák azonban már éreztetik hatásukat; a különböző nyomdatermékekben szaporodnak a tipikus íráshibák. „A népképvisleti közigazgatási szervek és az EFSZ -ek — olvashatjuk a X. országos közgyűlés beszámolójában — egyre nagyobb mértékben támogatják a Csemadok helyi szervezeteit.",— „Négy nap leforgása alatt két M a t e s z bemutatónak lehettünk tanúi" — hozza nyilvánosságra az örömhírt az Oj Ifjúság tudósítója. — „Mikor magyarországi TSz-ekben jártam, mindenütt nagy szeretettel fogadtak" — jegyzi meg cikképen egy újságíró. Ezeknek a mondatoknak láttán nem a fogalmazási készség, hanem a sok helyesírási vétség ellen emelünk szótl A tulajdonnévi minőségben használt mozaikszókat ugyanis általában csupa nagybetűvel kell írni: CSEMADOK, MATESZ stb. A köznévi jelentésű mozaikszó írása viszont mindig csupa kisbetűvel történik: efsz, tsz stb. Helyesírási hiba fordul elő a következő mondatokban is: „Az U. S. A. menedéket adott a szökevény Sejnának." — „A CSKP K. B. ülést tartott." — „Mit rendelnek a vásárlók a MAGNETNÉL?" Három mondat — három könnyelmű szabálysértési Konkrét esetekből kifolyólag hívjuk fel tehát a figyelmet részben arra, hogy a mozaikszókat alkotó egyes betűk között vagy a betűsorok végén felesleges a pont; részben pedig arra, hogy minden betűszóhoz vagy szóösszevonáshoz kötőfellel kell kapcsolni a kívánt toldalékot. A felhozott példák ugyan nem szolgálatatnak rá okot, de segíteni akarásból még két gyakorlati tanácsot adunk: 1. Hosszabb szövegekben ajánlatos azokat a tulajdon- és közneveket, amelyekből mozaikszó lett, először teljes alakjukban használni. 2. A mozaikszó elé kerülő határozott névelőt fa, az) az illető rövidítés, azaz betűszó vagy szóösszevonás kiejtéséhez igazodva választjuk meg (pl.o DNFF = Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítást Frontaz SZNT = Szlovák Nemzeti Tanács). DOBAY BÉLA BMW

1©© KISS TAMÁS: Esők éneke Hallgasd ki majd egyszer barátom zenéjét a nyári esőknek mikor a telt lombokról a sűrű kerti füvekről a gyorsan alakuló fövenyre fut le az ár és onnan gyönyörű rendben a kemény köveket agyagot kikerülve összeszalad körtáncot csinál azután csobogó dallal panasztalanul a zordon kietlen mélybe leomlik A mélység boltívei alól pedig ugyanakkor komoran piros-fekete hangon felbúg egy orgona hangja $ ott a te arcod előtt születik meg akár az erdők szálfáin átsuhanó fuvalat - léted sorsod muszikája Nincs nála tisztább ének harmonikusabb dallam e háromrészes bolygónk közbeeső közegében Tekints körül testvérem ez örökké változékony világban ahol mindent értettél helyére tettél megmagyaráztál megtört szögekben mértél sugarat hajló végtelent éltél — úgy hitted - érzékeidet kielégítő örömökkel s most mégse felejtheted el honnét származol hova térsz meg esők suhogósa csermelyek szakadása között hiszen hallod a tó mélyén a havasok csúcsát látod a futamokat ahogy az ellenpontokat oldják ízleled szádban villámok légűri suhogását ordrodba vág lényed egyszeriségének döbbenete érintheted az Örök-Nincsen kimondhatatlan édességét mert e telített lombok a sűrű kerti füvek gyapjai közül lefut a nyári eső is a gyorsan alakuló fövenyre s a lét gyönyörű rendje szerint a kemény köveket kikerülve összeszalad körtáncot csinál azután csobogó dallal panasztalanul a zordon kietlen mélybe leomlik VACI MIHÁLY: A sokaság fia Mindenütt élnek emberek. Ei azt jelenti kivirul a Föld a szomorúságok csillagaival. Az emlékek poloskái éjjelente előmásznak a terítők alól, marják a városok lakóit. A bárokban, a mulatókban mentegetődző emberek néznek a részeg semmibe; mások a lámpafénynél - mint a hősök »z alkotás tornáiba ölik félelmüket, megható hazugságok találnak fel, hogy legyenek igazságaink. Az emberekben ugató kutyákként szűköl a vágy - a másikhoz hajolni, egy Idegen asztalhoz odaülni CSANÁDY JÁNOS: Memento Ne védjen semmi sem... A fák fölött a kék televény míg virágzik, amíg vihar nem tör a földre, a növényi-szép gyermekekre, a virághúsú asszonyokra, a nap-teremtő férfiakra akik körülvesznek hazád s elmondani - ó, én is ember, ember vagyok, és voltam valaki, kellet hogy én is éljek, feladat, cél volt kiosztva reám is, hallgassátok meg az én életem is, legalább egy kalandos történetben éljek tovább, vagy szülessek meg végre, egy anekdotában derengjen a sorsom, (gy hadarnak a kocsmaasztaloknál, vonatfülkékben, utcasarkon, o kikötők mólóin, kaszárnyákban. Hallottam őket. Csodálatos a Föld s az ember oly esendó. Szeretem a sokaság fiát, az ismeretlent, az embert, aki hordozza magában o megválthatatlan szenvedést, a gyónást, a halhatatlanság befelé nőtt szárnyait. Meghalnék, hogy elhitessem vélük - élniük érdemes volt. ÉS úgy hallgatom őket, úgy nézem komoly tetteiket, úgy bízom bennük életre halálra, hogy elhiggyék magukról: övék az értelmes élet gyümölcse, az öröklét, az örökké való tett. terein, széndioxid nyelő füvek és zöld mezők kénfaló, kénnel mérgező dobbanószívű városok közt, vagy ott ahol a csillogó, a rozsdamarta sinmező amely alatt a szénmező a mélybe vezet egy kanyarnál; ne védjen semmi sem! A hit, míg ki nem tör a lángvihar, akkor őrizzen meg, s az ész, a kar, a szív, a vér... De addig csak a hétköznapi rend, amit biztos, szabad kezed teremt!