Új Szó, 1969. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1969-05-25 / 21. szám, Vasárnapi Új Szó

a műsoraik biztosan zsúfoltak olcsóságokkal, giccses limonádékkal, a tömeg ízlés kiszolgálásával... Talán éppen azért — mert mindezeket következetesen elkerülte ős mégis meghódította a közönséget — a SEMAFOR máris legendás állomása a cseh színházművészetnek. Állomása, vagy még inkább Átjelzője, mlntahogy azt neve is jelenti, bár ebban az esetben a SEMAFOR-nak még egy Jelentése van: SEdüm MAlých FORem (Hét kis forma, lenne a szószerinti magyarra fordítás, de a magyar színházi zsargon nem használja a kisebb színpadi produkcióknál az egységesítő „forma" kifejezést, mint a cseh j A névvel kapcsolatban el kell mondani, hogy ne következtessünk belőle apró jelenetek, magánszámok, zeneszámokból összeállított kabarészsrű műsorokra. A SEMAFOR valami más. A SEMAFOR csak a SEMAFOR-hoz hasonlítható. A SEMAFOR-t látni kell! Keressük meg hát a Vencel tér Alfa nevű aluljáróját és ott (hátul jobb oldalt) megtaláljuk ezt a kis színházat. Közvetlenül a belépés után szembetűnik a jól ismert zsirárdi és keinénykalap. „A fejek" ugyanis, szinte minden fellépésükkor hordják őket. (Egy szellemes levélíró egy ízben csak ezt a két kalapot rajzolta a borítékra és aláírta a PRAHA szót, a levél megérkezett a SEMAFOR színház „kalaposaihoz"). Az előcsarnokban felakasztott kalapok alatt még egy feliratot olvashatunk: „LÉGY ÜDVÖZÖLVE, Kl JÖ SZÁNDÉKKAL TÁVOZOL." A nézőtér kicsi, mindössze 300 ülőhelye ha van, de mindig sok fiatal ácsorog a székek mögött és így nézi az előadást. A falak fehérre meszeltek, egyszerűek, de az első pillantásra feltűnik, hogy értékesebbek a közönséges falaknál. Tele vannak „firkálva" olyan autogramokkal, mint amilyen Kirk Douglasé, Högeré, Armstrongé, Ginsbergé, Trnkáé, Smrkovskýé, stb. Függöny nincs... A színpadon zongora, különféle hangszerek, az előtérben mikrofon. Gong után besomfordál a színpadra Jiŕí Suchý (a fején zsirárdlkalap), utána JiH Slitr (a fején keménykalap). Körülnéznek... SUCHÝ: No, itt vagyunk. SLITR: ...gondolod? SUCHÝ: A hangszerekről ítélem. SLITR: ...zenés? SUCHÝ: Persze hogy. (A zongorához megy. A vállán egy hosszú deszka, és amint forog vele, minduntalan eltalálja Slitr fejét. Slltr a későbbiek folyamán elhajol.) Milyen Jelzés ez? KOCANDA! Ez jól ismert jelzés! Ez legalább kétszáz koronába került. SLITR: (ráüt egy billentyűre, nagyon hamis hangot ad) SUCHÝ: (bizonytalanul) No, egészen szolid hangocska. — ... hogy eljátszol valamit? SLITR: Soha! SUCHÝ: És miért nem? SLITR: Nekem van büszkeségem. SUCHÝ: Szintén? Nekem szintén. Na és, nálad ez hogyan jelentkezik? SLITR: Különféleképpen! Teszem azt, ha látok egy hülye zongorát, nem és nem játszok rajta. SUCHÝ: Akárcsak én. Ha látok egy hülye zongorát, nem és nem játszok rajta. SLITR: Nálad ez nem büszkeség, hanem tehetetlenség. SUCHÝ: Az mindegy, a végeredmény ugyanaz. Sőt én viszonylag még jobban állok ezzel: Ha meglátunk egy hülye zongorát, egyikünk sem Játszik rajta, csakhogy neked ezért húsz évig kellett gürcölnöd. Te elrontottad a gyerekkorodat, és egy rossz zongora előtt ugyanott vagy, ahol én. SLITR: Igen, egy hülye zongora előtt! De mihelyst megjelenik egy tökéletes hangszer, azonnal magasan felülmúllak. SUCHÝ: Csakhogy: Milyan régen szerepelünk együtt és hány tökéletes hangszert láttunk? Egyet! SLITR: Kettőt! SUCHÝ: Egyet! SLITR: Kettőt! SUCHÝ: Na Jól van, te kettőt láttál, én csak egyet. — Én nem ittam. — Node mégiscsak játszhatnál, ha már annyi pénzt áldoztak rád a szüleid. SLITR: Miféle pénzt? £n autodidakta vagyok! SUCHÝ: Autodidakta? Én isi Ezek szerint iskolatársak vagyunk. SLITR: Iskolatársak? Na gyere, mutasd meg, ml ragadt rád! SUCHÝ: No, sok nem ragadt rám. Én zongorakerülő voltam. SLITR: Ez az. Én nem lehettem zongorakerülő, mert a mi zongoránk közvetlen a fal mellett állt. Gürcölnöm kellett, és ma valaki vagyok. SUCHÝ: Én tudom. Zeneszerző. — Csak egyetlen zeneszerző lehetett zongorakerülő, ha a fal mellett állott is a zon§

órája. Llsztl nem volt zongorakerülő. Épp ezért mi Liszttel vittük is valamire! SUCHÝ: Ügy, eszembe Jutott — mi lenne, ha játszanál? Csak úgy bal kézzel! (A deszkát a zongorára helyezi. Kisül, hogy az a zongora felső része.) SLITR: (odaáll a zongora mellé, jobb kezét zsebre vágja, és ballal játszani kezdi a Maxim dal motívumát) Emlékszel? Bécs! SUCHÝ: Ezerkilencszázhúsz! MINDKETTEN: Jónás!!! SUCHÝ: Igen, éppen ilyen zongora... SLITR: Rózsaszínű tapéták . .. SUCHÝ: Sör és füstfelhők. És megint sör. SLITR: Igen, csakhogy akkor még fiatalok voltunk. SUCHÝ: Sőt! Még fiatalabbak, mint most! (Levetik felöltőiket, a húszas évek divatja szerint vannak öltözve. Megjelenik egy bárhölgy és egy korsó sört helyez a zongorára. Slltr Játszik, Suchý énekel.) Manapság is sokat beszélnek a színház válságáról. Pedig ezúttal is hiba van a számításban: Válságban csak a rossz színház, vagy a színházra nem érdemes közönség lehet. Nagyszerűen lehetne ezt bizonyítani szakszerűen levezetett elméleti képletekkel is, de sokkal érdemesebb egy színházjeggyel — ezúttal — a prágai SEMAFOR-ba! Persze, a bizonyítás nem lesz olyan könnyű, mert e Václav téri nézőtérre hetekkel előre sem lehet belépőjegyet szerezni! Nem túlzás azt állítani, hogy a SEMAFOR a legnépszerűbb csehszlovákiai színház. A kétkedők itt mindJárt arra gondolhatnak, hogy igen, JlRI SLITR: A Vinohrady negyed ördöge című műsorban. Jlftf SUCHÝ A

mióta a nézőközönség előtt — a színház — fogalom lett, zajló Játékos komédtázás — azóta kíséri ezt a fogalmat árnyékként egy másik, az előzőnek a fonákja — a válság... A színházhoz szinte rendszeres refrénként simul létének krízise! Ezzel a Jelenettel kezdődik a SEMAFOR színház, ma már klasszikusnak számftó müsordarabja a „Jónás és a tingll-tangli". Ez volt az az előadás, amelyik megalapozta a SEMAFOR színház mai arculatát, stílusát. Ez a stílus két rendkívüli és sokoldalú tehetséggal megáldott művész egyéniségéből és rátermettségéből születhetett. Jtŕl Suchý aktív költő, színész, grafikus, énekes, táncos és színházigazgató. Jiŕí Slltr aktív zeneszerző, színész, zongorista, énekes, grafikus, mindez jogi doktorátussal ... Ritka adottságaikból ml az a legjellemzőbb, mellyel megajándékozták a cseh színházat és a SEMAFOR színház kedvelőit? Ügy hiszem, ez a friss, tiszta líra és a komikum különös ötvözete. Suchý olyan költő, aki verseit dalszövegekbe írja, lehelet finomsággal váltja a lírát a komikummal és „hétköznapi" témái ellenére ls el tudja kerülni a banalitást. Suchý észreveszi a pillanat eredeti értékét, szépségét és komikumát egyszerre. Egyszerűen a dolgok valódi értelmét, lényegét találja meg — a megszokott helyett. Slltr zenéje tökéletesen épít erre a hangulatra. Az elmúlt években talán ők ketten látták el a legtöbb slágerrel a cseh könnyűzenét. A „Včera nedéle byla", „Maié kotö", „Motýl", „Babeta", „Láska nebeská" stb., mind olyan sikerek, amelyek a Suchý—Slitr szerzőpár nevéhez fűződnek. Az eredeti, sajátos hangú szöveg, újszerű előadásmódot kívánt meg. Suchý—Slitr müveikhez megtalálták a legmegfelelőbb színész-énekeseket: Suchýt és Slitret! És ebben nincs semmi irónia. Igen. Suchý és Slitr sajátos vonzó humorú színészek és előadók. Játékstílusukkal nagyszerűen építenek a szövegükre. Határozott egyéniségekből álló kettős, kerülik az utánzást, az olcsó pőzolást, vagy a régi kabaréra emlékeztető „jópofaságot". Humoruk az igazságban rajlik. Nagyon jól tudják, hogy semmi sem követeli meg úgy az igazságot, mint éppen a humor. Természetesek ... A nevetést, a komikumot, a vidám helyzeteket, az élet ellentmondásait, fonákságait, abszurditásait adják. Jirl Mencel, az Oscar-díjas filmrendező mondta, hogy a SEMAFOR színházban érzi legjobban a szabadságot, a könnyedséget, a közvetlenséget és a tisztaságot. Talán éppen ezért rendezett szívesen ő maga is ebben a színházban. Suchý és Slltr tevékenységében érezni a világhoz, az emberekhez, az élethez való viszonyt. Ez a viszony nagyon jóindulatú. Suchý — a szerző, mindenhez nagy szeretettel és toleranciával közeledik. (Erről tanúskodik a nagy sikerű rádiósorozat is, a Gramo tingl-tangl aminek érdekesebb részelt könyvalakban is megjelentették, Slitr illusztrációival, j Ez ideig még csak két névvel találkoztunk a SEMAFOR színházban, ez azonban nem jelenti, hogy a színház alapítói csak magukat „futtatják" ós féltékenyek lennének mások sikereire. Éppen ellenkezőleg. Ök azok, akik a legtöbb lehetőséget adják a fiatal tehetségeknek. A SEMAFOR-ból indultak olyan sztárok, mint Gott, Matuška, Drobný, Pilafová, Fillpovská és a többlek. Ma itt bontogatja szárnyait Josef Laufer, a Slmek—Grossmann kettős, és szinte évente szerepel űj meg új tizenhárom-tizenöt éves csodagyerek is. Ebben a színházban érzi a néző, hogy becsületes, tiszta emberek művészetének örül. Suchýék vállalják azt a „könnyű" feladatot, hogy színházukban jó hangulatot teremtsenek. GALAN G£ZA (Ing. Ivan Englich f elv.)