Új Szó, 1969. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1969-05-25 / 21. szám, Vasárnapi Új Szó

Korszerű korhoz # Életmentő műszerek • Orvostovábbképzés — a holnap színvonalán # Nagyobb anyagi megbecsülést az egészségügyieknek t Itt érvényesüljön a teljes egyenjogúság A

közelmúltban végigjártam néhány kórházat, orvosi rendelőt. Voltam olyanban, ahol a pácienseknek (vagy potenciális pácienseknek) állandó „beosztott" háziorvosuk van. A külön e célra kiképzett nővér pedig áttekinthető kartotékrendszerrel állandóan szemmel tartja, kit kell havonként, kéthavonként, negyedévenként kivizsgálásra hívni. Viszont olyan kórházban is megfordultam, ahol — helyszűke miatt - tizenhárman-tizenőten feküdtek egy kórteremben. Sőt, olyanban is jártam tavaly nyáron, ahol a betegek egy részének csak a folyosón jutott hely. A Bezruč utcai rendelőben azt is láttam, hogyan írja ki a nővér a sorszámot (a „čosenkát"). A sorszámok alapján átlag nyolc perc kezelési idő jut egy-egy betegnek. Szlovákia legkorszerűbb kórházóban a fővárosi kramárei „egészséggyárban" voltam a minap. Az igazgatótól, dr. Fedor Liškától megkérdeztem: - Mi a véleménye a sorszámrendszerről? - Rossz rendszer! És nem humánus Aki kitalálta, nem sokat konyít az orvosi tevékenység különleges problémáihoz ... Mindebből látható, hogy az egészségügyi ellátottság színvonala nem egyenlő. Más ellátást kap a beteg egy egyetemi klinikán és más színvonalon gondoskodnak róla egy félreeső kis járás kórházában. Persze, arról, hogy e téren nem érvényesíthető az egyenjogúság elve, nem az orvosok tehetnek. A különbségek többnyire a műszaki színvonal különbözőségéből adódnak. Viszont így is leszögezhetjük: a gyógyításban erkölcstelenség az emberek kategorizálása. E téren nem demagógia az abszolút egyenjogúság igényének a hangoztatása. Persze, az ilyen egyenjogúság érvényesítéséhez - kórházakra van szükség. Legalább olyanokra, mint a kramárei klinika. Az igazgató az alapvető számadatokat közli velem: - Százhúsz orvos, hatszáz egészségügyi nővér és kétszázhúsz technikus dolgozik itt. Hétszázágyas a fekvőrészleg, de ezenkívül még — minden szakágazatban — rendelők is vannak itt. - Köztudomású, hogy a hazai egészségügynek több gyenge „láncszeme" van. - Ilyen például — mondja dr. Liška - a szervezés. Mi úgy látjuk jónak, hogy a gyógyításhoz teamokat - orvoskollektívákat — szervezünk. Ez azt jelenti, hogy lehetővé válik a beteg komplex kivizsgálása és gyógyítása. Viszont ez szinte lehetetlen a ,„časenka" szisztémánál. A beteget is, de az orvost is feszélyezi, idegesíti az a tudat, hogy egyegy kivizsgálásra csak korlátozott idő jut. - A technikai ellátottság is „gyenge láncszem"? - Véleményem szerint - válaszolt az igazgató - sok korszerű műszerrel rendelkezik a kórház. Szlovákiai viszonylatban élenjáró intézmény vagyunk. Hollandiából, Franciaországból, Nyugat-Németországból, az Egyesült Államokból, Olaszországból és más fejlett országokból vettünk műszereket. Persze, nem korlátlan mennyiségben ... A nyugati országok neves orvosai gyakran megfordulnak Kramáreban. Ugyanis a csehszlovákiai orvosok színvonala - hogy az előbbi szóhasználattal éljek - egyáltalában nem „gyenge láncszem". - Az amerikaiak, a nyugat-európaiak ha idejönnek, csak az elragadtatás hangján szólnak a mi orvosaink tudásáról, teljesítményéről. Viszont meglepetést jelent számukra, hogy mi - az ő lehetőségeikhez képest - megleAZ CM KÓRHÁZ ÜSS"! OPERÁCIÓ ELŐTT... hetősen szerény technikai eszközökkel dolgozunk. Véleményem szerint a technikai lehetőségek hiánya találékonyabbá, sőt, néha feltalálóvá teszi az embert. Mindebből viszont nem lehet arra következtetni, hogy a kórházban a létfontosságú műszereket is találékonysággal kénytelenek az orvosok pótolni. Hogy csak a legérdekesebbet említsük meg: Hollandiából a kórház a közeljövőben a szó szoros értelmében életmentő műszert kap. Szívinfarktus esetén - amikor minden másodperc döntő lehet — a műszer igen rövid idő alatt elemzi a beteg helyzetét, állapotát. Igy az orvosok döntése könnyebbé válik. Igen érdekes például az intenzív terápiaosztály is. Ide a balesetek áldozatait hozzák be gyógyítani. A műszer percek alatt megállapítja a páciens vércsoportját, szívének, tüdejének és a többi létfontosságú szervnek az állapotát. Itt is a másodpercekért folyik a küzdelem. - Nem túlságosan bonyolult egy ilyen nagy kórház üzemeltetése? - Egyáltalán nem. Sőt, hogy itt százhúsz orvos dolgozik, az például a konzíliumok gyors összehívását is lehetővé teszi. Súlyos esetekben ez is igen fontos. A kórház folyosóin itt is, ott is medikusokkal találkozik az ember. Az orvosi fakultás hallgatóinak nagy része itt szerez gyakorlati tapasztalatokat. Úgy tűnik, azokra az évekre készítik fel őket, amikor már akár a járási kórházak színvonala is eléri a kramárei intézet nívóját. Sőt, a már a régebben végzett orvosokat is itt képzik tovább. Az Orvosi Továbbképző Intézet egyik legfontosabb munkahelye is egyúttal a kórház. Néhány részlegben még mindig szerelőruhás munkásokkal találkozik az ember. A kórház még nem készült el teljesen, így szinte nincs olyan, hét, amikor ne érkezne ide új műszer. Érdekes lesz például a színes televíziós rendszer, melynek segítségével a medikusok közvetlen közelről figyelhetik, hogyan operál a profeszszor. A laikus számára — különösen aki meglehetősen mérsékelt színvonalú egészségügyi ellátáshoz van szokva — itt minden impozáns. A röntgenosztály, ahol szinte várakozás nélkül készítenek felvételt az ember belíő szerveiről, az elektro-kardiográf részleg, ahol percek alatt papírszalagra veti a gép, hogy milyen állapotban van a szív... A kívülálló — vagy éppen a fekvő beteg — talán csak sejti, hogy az orvosok azért nehézségekkel is küzdenek. - Legnagyobb nehézségeink egyike a nővérhiány. Az egészségügyi nővér hivatása ma sem a társadalmi megbecsülést, sem pedig az anyagiakat illetően nem vonzó . . . A társadalmi megbecsülést egzakt eszközökkel nem lehet kifejezni. Az anyagi juttatás színvonala számokban annál inkább kifejezhető. Dr. Líška hosszas magyarázat helyett elém teszi a fizetést szabályozó rendeletet. Eszerint a kezdő ápolónő tiszta fizetése a havi 900 korona körül mozog. Ez az összeg öt év alatt 300-350 koronával emelkedik. Mondani se kell, hogy az egészségügyi nővér kórházban három műszakban dolgozik. Tehát ünnepnapokon is. Ha rákerül a sor, karácsony estén . .. Ceruzával a kezemben gyors számítást végzek. Ebből a következők derülnek ki: A kezdő ápolónő általában a létminimum peremén tengődik. Azért írom, hogy „általában", mert ez a megállapítás a szülőknél, vagy az internátusban lakókra nem vonatkozik. Viszont az a helyzet, hogy az ápolónők többsége — vidéki lány. - Évek óta ígérgetik, hogy internátust kapnak a lányok mondja az igazgató. - És az internátusban olcsó lakást, ellátást. Ezzel lényegesen könnyíthetnénk az egészségügyi nővérek szociális helyzetén . . . Amíg azonban a lányok 200300 koronás albérletekben kénytelenek lakni, aligha következik be az egészségügyi munka vonzóvá válása. Éppen ellenkezőleg: a lányok menekülnek a kórháztól. Olyannyira, hogy egyes kórházak - nővérhiány miatt egész osztályokat kénytelenek néha üzemen kívül helyezni. (Tóthpál Gyula felvétele) - Megnyugtató — mondottam az igazgatónak —, hogy az orvosok fizetését már rendezték. - Az orvosok ezt túlságosan nem érzik. Különösen a kezdő orvosok nem, akik eleinte mindössze 1250 korona brutto fizetést kapnak. Az adó levonása után valamivel többet mint egy ezrest kapnak kézhez. Hát - ez enyhén szólva — nem volt fizetésrendezés. El kell ismernem, hogy ez bizony nem méltó fizetés. Indiszkrét vagyok és aziránt érdeklődöm, hogy később milyen ütemben emelkedik az orvos fizetése. — Az osztályfőorvosi funkció tíz év alatt érhető el. Ez háromezer korona körüli fizetést jelent ... Nyílik az ajtó és egy nővér lép be az igazgatóhoz. Kezében papírlap - a kilépési dokumentum — Miért hagyja itt ezt a hivatást? Nem kedveli? - Dehogynem! Csakhogy a kenyeret, a tejet, a harisnyát, a ruhát - még mindig pénzért árusítják. — Egyszóval: anyagilag elégedetlen? — Pontosan ez a helyzet. A Dimitrov Vegyiüzembe megy - hivatalnoknak. Száz koronával többet keres, mint itt, s hetenként majd csak ötnapot dolgozik. Vasárnapi műszakja sohase lesz. Reggel hatkor kezd, délután kettőkor letakarja majd az írógépet. Az igazgató aláírja a kislány kilépési nyilatkozatát. Én pedig azt mondom: kár. Kár az egészségügyi iskolában eltöltött négy esztendőért. És kár, hogy az igazgatónak megint több lesz a gondja. A kész orvosok „lemorzsolódása" ritkábban fordul elő, ámbár azért ilyen esetek is vannak. Az egyetemi diploma - kötelez. Orvosaink azonkívül, hogy sem társadalmilag, sem anyagilag nem becsülik meg őket eléggé, arra is panaszkodnak, hogy munkaidejük jelentős részét „írnoki" minőségben kell ledolgozniuk. A fejlett országokból hozzánk érkező orvosok csodálkoznak azon, miért engedjük meg magunknak azt a fényűzést, hogy a kimutatások, statisztikát egyetemi végzettségű emberek — orvosok végzik. - Külföldön - mondja Liška doktor - jegyzetkészítéshez általában diktafont, vagy magnetofont használ az orvos. Rendelés után azután a magnószalagot a dokumentációs központban lepergetik, kiértékelik. Az orvos pedig - csak gyógyít. Nálunk sajnos - naponta nemegyszer két-három órát is ,„írnok" munkával kell töltenie. Az egészségügyi dolgozók igéje a - gyógyítani. Sajnos azonban, teljes egészében maga az egészségügy sem egészséges. Fáj, hogy a gyógyításra való egyenlő jog sem érvényesülhet minden esetben. Fáj, hogy prózai - anyagi - okok miatt évente több száz egészségügyi nővér hagyja ott hivatását. Fáj, hogy ezek egy része a létminimum határán tengődik. A társadalom vajon mikor gyógyítja meg az egészségügyet? TÓTH MIHÁLY