Új Szó, 1969. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1969-05-25 / 21. szám, Vasárnapi Új Szó

A csehszlovák társadalom az utóbbi 25 évben mély szociális változásokon ment át — szocialistává változott. Az egyik legkomolyabb feladat ezért — és ez előtt áll szociológiánk —, hogy igaz tanúságot adjon erről az új társadalmi típusról, struktúrájáról és működési módjáról. Szükségszerű ez belföldi szükségleteink szempontjából, hiszen szépítgetés és hamis mítoszok nélkül tudnunk kell, milyen a társadalmi rendszerbe való forradalmi beavatkozásunk valóságos eredménye, másrészt azért is, mert a világ is érdeklődik ez irányú vizsgálataink iránt. Lényegében ez volt az oka annak, hogy néhány évvel ezelőtt olyan terv született, hogy társadalmunkat — speciálisan szociális rendszerét — alaposabb, ami pedig a {elhasznált módszereket illeti, eddig páratlanul széles szociológiai felmérésnek kell alávetnünk. A feladatokat viszonylag nagyszámú szociológus végezte és több kutatóintézet ts bekapcsolódott ebbe a munkába. A Szlovák Tudományos Akadémia részéről dr. Róbert RoSko, a társadalomtudományok kandidátusa volt tagja a 18 tagú vezető csoportnak. Tőle tudtuk meg a kollektíva által összegyűjtött alábbi érdekes eredményeket is. 13000 írásbeli kikérdezés A globális társadalmi rendszer komplex megismerése érdekében a munkaközösség a makrostrukturálls szociológiai-statisztikai módszer részesítette előnyben és csak a munka további szakaszában gondol a hasonló problémáknak például a városok és községek, az Üzemek, iskolák, társadalmi közösségek stb. szintjén való vizsgálatára. Ez a módszer megkövetelte természetesen az együttműködést az Állami Statisztikai Hivatallal SZOCIOLÓGIA: szélesebb értelemben társadalomtan, szűkebb értelemben véve olyan sajátos tudomány, illetve tudománycsoport, amely a 19. század második felében alakult ki, és amely általában a különféle társadalmi tényezők szerepének és fejlődési törvényszerűségeinek, a társadalmi együttélés formálnak és intézményeinek vizsgálatát foglalj

a magaba. nivellizálódási jelenségek valószínűleg annak eredményei, hogy társadalmunk egészben véve szegény. Erre enged következtetni az a tény is, hogy nemcsak a gazdaságilag nem tevékeny nyugdijasok, hanem a dolgozók legalacsonyabb rétege is a létminimum határán van, úgyhogy a további csökkenés elképzelhetetlen ... A vártnál Jóval erősebbnek bizonyult a rétegezödés technokratikus típusa. (Technokrácia: a műszaki értelmiség, a technikai szakemberek vitette — a közgazdászok azon régebbi megállapítását, hogy ma még korai arról beszélni, hogy befeleztük a „színvonal-kiegyenlítődés" tervét. A felmérés kiderítette, hogy a cseh és a szlovákiai lakosság szociális színvonala között igen lényegesek az eltérések. Amennyiben ugyanis hatfokozatú skálával mérjük a lakosság szociális helyzetét, a cseh lakos 2,9 fokos pozíciót foglal el, a szlovákiai lakos csupán 2,3 fokosat. Ezt a szembetűLAKOSSÁGUNK figyelemre méltó megállapításokra jutottak. Kiderült ugyanis, hogy a szlovákiai csoportok — átlaguk magasságát tekintve — lemaradnak az összehasonyítható cseh csoportok mögött: a szakdolgozók 0,2 fokkal, a hivatalnokok és a nem kétkezi munkát végző szövetkezeti tagok ugyancsak 0,2 fokkal, a szakképzett munkások 0,4 fokkal, a betanult munkások 0,4 fokkal, a mezőgazdasági munkások és a kétkezi munkát végző szövetkezeti tagok 0,3 fokkal, a szakképzettség nélküli munkások 0,1 fokkal. Érdekes összehasonlítás adódik más szempontból is. A szlovákiai hivatalnokok például státusukkal nemcsak a csehországi partnercsoport jövedelmi átlaga alá kerülnek, hanem a cseh szakképzett munkások színvonala alá is. A szlovákiai szakképzett munkások csoportja közelebb áll a cseh betanult munkások, mint az ottani partnercsoport színvonalához stb. A vizsgálat egyik további célja az volt, hogy felderítse a családrendszereket, illetve a háztartástípusokat Csehországban és Szlovákiában, éspedig speciálisan a családfő havi jövedelme és az egy főre eső jövedelem szempontjából. Bebizonyosodott, hogy Szlovákia valamennyi háztartástlpusa a skálán mindkét szempontból alacsonyabb helyet foglal el*, s egyben nagy a szociális eltérés különösen a „teljes családi háztartás gyermekekkel" típusban (a havi jövedelem szempontjából 0,5 százalékkal, az egy főre eső jövedelem szempontjából 0,7 százalékkal). A szlovákiai háztartások rosszabb helyzetét egyrészt az okozza, hogy népesebb és kisebb a jövedelmük. A szlovákiai kiválasztott „együttesben" például a több tagból álló háztartások 37,

S százalékot tesznek kl, a cseh országrészekben 21,1 százalékot; ugyanakkor Szlovákiában a háztartások 29,5 százalékának van csupán egy jövedelme, a cseh országrészekben 19,5 százalékuknak. Ez természetesen összefügg a szlovákiai megkérdezettek feleségeinek összehasonlíthatatlanul alacsonyabb gazdasági tevékenységével is (Szlovákiában 44,4, a cseh országrészekben 63,8 volt ez az arányszám). Kár, hogy a szociológiai vizsgálat a szociológiai vizsgálat ls, hiszen az utóbbi biztosította a terepmunkát és az összegyűjtött anyag előkészítését a számítógépek számára. 1967 végén folytak a terepmunkák. Novemberben ún. „nagy felmérést" végeztek, amelynek során 13 000 egyént — családfőt — „kérdeztek meg". Decemberben aztán a kérdezettek 10 százalékánál ún. „kis felmérést csináltak, amely a szociális presztízs és a „társadalom képe" problémájára Irányult. Az eredményeket könyvalakban is kiadják. I- Néhány következtetés Az alább felsorolt következtetések a rendelkezésre álló óriási mennyiségű tények gondos és kritikai elemzésének az eredményei. Ezek szerint megállapíthatjuk, hogy lakosságunk szociális differenciálódása 1967-ben már kimondottan kapttaltzmusmentes volt. Tekintettel arra, hogy a termelőeszközök az állami és szövetkezeti üzemek tulajdonában vannak, a magántulajdonnak nincs komolyabb szerepe. A csehszlovák társadalom 1967ben már nem volt munkástípusú", azaz nem volt a proletárdiktatúra társadalma. Bár a munkások, az egykori munkások és a munkások gyermekei a társadalmi egyenlőség szempontjából magasabb fokot értek el, mint a tőkés országokban, a szociológiai felmérés nem állapíthatta meg, hogy a munkásoknak, illetve a munkásszármazású lakosoknak kivételes helyzetük van társadalmunkban. A megállapított tények arra vallanak, hogy a csehszlovák társadalomban nagymértékben a szervezés bürokratikus típusa került fölénybe. Az irányítás nem volt demokratikus és szembetűnő ellentétben állt az éles egyenetlenségek kiküszöbölésére irányuló törekvésekkel az élet valamennyi terén. A kutatás ismételten bebizonyította azt is, hogy ami a társadalmi elrendezést Illeti, túlsúlyban volt az egyenlősdiség. Ez különösen az életszínvonal terén domborodott kl; egyrészt mert más országokkal összehasonlítva csökkent a jövedelmi különbözet, másrészt, mert az életszínvonal terén való különbség nem volt összhangban a műveltséggel, a munkavégzés bonyolultságával és a szabadidő kulturált kihasználása megkülönböztetésével. A megállapított TÜKRÉBEN társadalmi vezető szerepét hirdető elmélet; követelése, hogy az állami vezetés kulcspozícióit ipari, műszaki vezetők, technikusok, szakemberek foglalják el.) Amennyiben ugyanis a korlátolt demokrácia rezsimjében érvényre jut az irányító szervek szakképzettségét és teljesítőképességét megbecsülő irányzat — és ez hazánkban 1967-ben legalább formálisan bekövetkezett — akkor az irányító bürokrata elit technokratikussá változhat. A felmérésben ez elég erősen megmutatkozott. — Egészben véve leszögezhetjük — mondotta dr. Roško —, hogy Csehszlovákiára 1967-ben egyrészt a bürokratikus-egyenlősdl viszonyok, másrészt a szocialista viszonyok közötti ismert feszültség volt fellemzö. A technokratikus típus a két pólus között mintegy a közepet alkotta. Az utóbbi a szocializmushoz a szakképzettség és a telfesítmény hangsúlyozásával közeledett, a bürokratizmushoz azzal, hogy nem volt dekomratikus. A szlovákiai lakosság helyzete 1968 januárja előtt főleg azért, mert egyoldalúan emeltük ki a Szlovákia színvonalának gazdasági, szociális kiegyenlítődése terén a cseh országrészekkel szemben elért eredményeket, a nagyközönség tudatában (különösen Csehországban) olyan hamis nézetek vertek gyökeret, hogy Szlovákia hagyományos nagy lemaradását a cseh országrészek mögött a szocialista építőmunkával ha nem is számoltuk fel teljesen, de elhanyagolható mértékre csökkentettük. A cseh országrészek és Szlovákia lakosságának szociális differenciáiJdása szempontjából végzett mostani szociológiai vizsgálat bebizonyította — és nem egy tekintetben kl ls bőnően alacsonyabb fokot az okozza, hogy Szlovákiában viszonylag nagyszámú ember tartozik a legalacsonyabb, statisztikailag nyilvántartott rétegbe. Relatíve legkisebb még a lemaradás az irányításban (0,3 fokkal; a munka bonyolultságában és a havi jövedelemben már 0,4 fokra, a műveltségben 0,6 fokra növekszik a különbség. Átlagon felüli Szlovákia lemaradása az életszínvonal (0,7 fokkal) és különösen az életstílus (a munkán kívüli Idő töltése), valamint az egy főre eső jövedelem (0,9 fokkal j terén. Szlovákia ilyen nagyméretű lemaradása a cseh országrészek mögött elsősorban annak következménye, hogy lassúbb az tpari fejlődése. Miközben például az elsődleges szektorban (a mezőgazdaságban j Csehországban 1966-ban csak a kérdezettek 17,8 százaléka dolgozott, Szlovákiában 28 százalékuk. A másodlagos szektorban (iparban és építőiparban) fordított volt a helyzet: Csehországban 49,8 százalék, Szlovákiában 39,6 százalék. Szlovákia elégtelen ipari fejlődése abban is megnyilvánul, hogy itt lényegesen kevesebb ember lakik fejlett ipari járásban; miközben a cseh országrészekben ilyen Járásokban élt a megkérdezettek fele, Szlovákiában csupán 17,7 százalékuk, összefügg ezzel egy további megállapítás ls. Az ugyanis, hogy a nagy városokban lakók szociális helyzete átlag jobb, mint a községekben lakóké, és ezt a Szlovákiában végzett szociológiai vizsgálat is bebizonyította. Kedvezőtlenebb társadalmi Különös figyelmet szenteltek a szociológusok a különböző gazdasági helyzetben levő lakosok szociális helyzete összehasonlításának. Itt ls nem ölelte fel következetesebben a hazánk területén élö nemzetiségi Ietnikai csoportok helyzetét is. Itt ezért csupán részeredményekre támaszkodhatunk és különösen a magyar lakosság szempontjából nem kapunk átfogó képet. Egy bizonyos: hazánkban a cseh etnikai csoport helyzete a legerősebb. Nagy figyelmet szenteltek ezzel szemben a szociológusok az életstílus összehasonlításának (lakáskategóriák, bizonyos használati tárgyak tulajdona, a munkán kívüli időben való aktivitás struktúrája, a szabadság töltésének módja, kulturális színvonal stb.) Ebből a szempontból Szlovákia, sajnos, 0,9 fokkal marad le a csen országrészek mögött. Ha röviden akarnók összefoglalni az elmondottakat, arra a következtetésre jutunk, hogy a szlovákok és a csehek közti államjogi viszony rendezése a föderatív elvek alapján természetes volt. A „január előtti" vezetés rendszerének és társadalmunk egy központból való irányításának fő hiányossága abban rejlett, hogy lehetetlenné tette annak megfelelő eldöntését, milyen a szükséglete Csehországnak és milyen Szlovákiának. A régi vezetés akciói során a csehszlovák társadalom statisztikailag átlagosított képéből indult ki, ez pedig fiktív volt, mert nem tükrözte sem a szlovákiai, sem a csehországi helyzetet. Éppen ezért az új szlovák állami szerveknek a jövőben a népesedési, szociális, gazdasági, művelődési, iskolaügyi és egyéb politika számos komoly kérdésében nemegyszer más célokat és módszereket kell majd kitűznünk, mint a cseh állami szerveknek és az egyes problémák fontossági rendje is nyilván eltérő lesz. A szlovákiai szociológusok ígérik: segítségére lesznek ebben a kormánynak. DÓSA JÓZSEF