Új Szó, 1969. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1969-05-04 / 18.szám, Vasárnapi Új Szó

m m •i TT nvr 3 KT XS F X.O 'TI ÜT X5 K Motto : SOMLYÓ ZOLTÁN: „Pirosló arccal és piros zászlókkal És a zászlókon eme szent jelszóval: „Világszabadság!" (Petőfi) Käthe Kollwitz: Felvonulás JÓZSEF ATTILA: Forgolódnak a tőkés birodalmak, csattog világot szaggató foguk. Lágy Ázsiát, borzolt Afrikát falnak, s mint fészket ütik le a kis falut. Egy nyál a tengeri Termelő zabálás, — kis, búvó országokra rálehel a látott tőke sárga szája. Párás büdösség-felhő lep bennünket el. S hol zápfog rág, a város érdes része, hol a vasbányák fuvallata ing, gép rugdal, lánc zúg, jajong ládák léce, lendkerék s'zíjja esetten és nyalint, hol a fémkeblü dinamókat szopják a sivalkodó transzformátorok, itt élünk mi. És sorsunk összefogják a nők, gyermekek, agitátorok. Itt élünk mii Idegünk rángó háló, vergődik benn' a múlt sikos hala. A munkabér, a munkaerő ára, cincong zsebünkben, úgy megyünk haza. újságpapír az asztalon kenyérrel s az újságban, hogy szabadok vagyunk poloskát űzünk lámpával s a kéjjel s két deci fröccsel becsüljük magunk'. Elvtárs és spicli jár a csöndben erre, részeg botlik, legény bordélyba lóg, mert hasal az éj s pörsenéses melle, mint szennyes ingbfil, füst alól kilóg, így élünk mi. Horkolva alszunk s törten egymás hátán, mint odvas farakás s hazánk határát penész jelzi körben a málló falon; nedves a lakás. De — elvtársaim! — ez az a munkásság, mely osztályharcbari vasba öltözött. Kiállunk érte, mint a kémény: lássák! És búvunk érte, mint az üldözött. A történelem futószalagára szerelve Ígyen késztil a világ, hol a munkásság majd a sötét gyárra szegzi az Ember vörös csillagát! A föld megnyitja óriási torkát és szétnyílnak minden tengerek. A levegő a szárnyait kibontja: minden tiétek, sápadt emberek! Ti sápadtak, kik szolgák voltatok s a palotákhoz téglát hordtátok! A vörösek kitárt karokkal várják a nagy világnak minden proletárját. Ma nincs magyar, se francia, sem angol, korlátjait szétrúgta már a nemzet! Ma egyforma már minden proletár, kit a megfordult föld világra nemzett! A gyomornak nem szó, de kenyér! És haljon éhen mind, aki henyél! A vörösek kitárt karokkal várják a nagy világnak minden proletárját! DÉNES GYÖRGY: Arad az ég, a földön fény szalad, a napból száll az isteni erő, leborulok előtted, drága nap. Hull rám az ég, hull rám a csönd világa, érzem, meg kéne halni most, elvegyülni az örök kék sarában. Jaj, mennyi fény! A fákon feldereng a lomb hite, rügyek mozdulnak sorra, szent a vajúdás könnye-kínja, szent. Csak állok bénán, reszketve, mint aki ráhibázott a végtelen titokra, de nincs szava, hogy ki tudja vallani. Ez hát az élet ez a gyönyörű bölcs zűrzavar, millió fogamzás, mikor kidugja zöld hegyét a fű. Ez hát az élet, ez a vad, makacs küzdelem, a lét hullámverése, idők méhéből szakadt indulat. Csak a szív, csak a szívem ver sajogva, rács közt feszeng a győzelmes tavaszban, s nem gyúl fölébe Mózes csipkebokra. JAN SMREK: Vörös zászlókkal és vörös szívekkel a föld kerekén átrobognak ők, Felszabadítani mindent, ami drága: a kenyeret, a lelket és a nőtl Vesszen a magja úri passziónak! Ne légyen többé gátja semmi jónak! A vörösek kitárt karokkal várják a nagy világnak minden proletárját! ök: az Élet, Igazság és az Űr! Egy-egy Jézus minden katonájuk. A nap fölöttük biztatóan síit s a föld vígan kínálkozik alájuk. Mindnyájunk szíve a keblükben ég! Előttük porba halinak a herék! ... A vörösek testvérszívükre-zárják a nagy világnak minden proletárjátl VILÉM ZAVADA: Zenekarok, Körhinták. Tombola-játék. És örvénylik a parkett. És zizeg a fasor. S a szavak és a zene áramában keresik és cslogatják egymást a szemek a kezek, a szájak. És új és- tündökletes konstellációban vonzza az ember az embert. Fordította: Kardos László Tavasszal minden feléled! Az újulás ideje víg és dicső! Figyeld a rétet, dombot, fákat, mezőket! Szívünkbe fennkölt érzés száll és merész erő. Csengettyűk, mozduljatok, szóljatok egetverőn, harsonák, ember, bokor, föld, köszöntsd e fényes napot, kísérje dobpergés a síp szavát! És te, te gyengéd, szelíd költői szó, csobogtass boldog dalt, mit néped ért. Vágj át a rétek bársonyán, mint habos folyó, s üdítsd a feltámadók életét! Fordította: Veres János JEVGENYIJ JEVTUSENKO: I'őle, ki gyógyít és aki fát vág és ki az öltönyt varrja nekem — elvárom: remekül tegye dolgát, dolga bármi legyen. Nem, ne legyen közepes, vacak átlag sem a sárcipő, sem a ház. Bűn a középszerűség, akárcsak a hazug szó: elfajulás. Buzdítsa ki-ki magát, hadd tenne dicsőt, remeket. Naggyá nem lenni — gyalázat. Mind naggyá legyetek. (1931) Fordította: Garai Gábor