Új Szó, 1969. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1969-05-22 / 118. szám, csütörtök

Zátonyon a Duna-hajózás? MIÉRT NINCS SZÁLLÍTANIVALÔ? @ A GAZDASÁGI HELYZET TÜKRE • A BERUHÁZÁSOK (GY NEM TÉRÜLNEK VISSZA # A HAJÓS - DOLGOS EMBER # ÉRVÉNYESÜLJÖN AZ ÉRTÉKTÖRVÉNY « VONZÓ MUNKALEHETŐSÉGEK Gondterhelt arccal járnak-kelnek mostanában a csehszlovák dunai flotta hajósai. Rosszul kezdődött számukra az esztendő, mivel az év első négy hónapjában aggasztóan gyenge gazdasági eredményeket értek el. A tervezettnél kevesebb árut szállítottak rendeltetési helyére, így a gazdaságosságot jelző grafikon vészjóslóan lefelé mutat. Érthető, hogy ezért a Duna-hajózási Vállalat dolgozói naponta felteszik a kérdést: miért csak „félgőzzel"? ... Százéves a nagyszombati cukorgyár Miközben a mezőn nő a cukorrépa, a gyárban folyik a karbantartás. — Miért? ... — tettük fel mi is a kérdést fán Babič mérnökBek, a vállalat ökonómusának. Közben csengett a telefon, valamelyik kikötő kapitánya hívta a központot. Uszályokról, szállítanivalóról tárgyaltak és — Babič mérnök arca most sem sugárzott az optimizmustól. — Régesrég nem volt ilyen nehéz esztendőnk. Januárban, februárban a Jégzajlás miatt nem hajózhattunk. Ezt még megérti az ember. Azt viszont már nehezen érthetjük meg, hogy márciusban-áprilisban — amikor az első kéthónapi kényszerkiesést pótolni kellett volna — nem volt szállítanivaló. Tehát a dunai hajósok önhibájukon kívül nem teljesítik tervüket. És mindjárt elöljáróban szögezzük le azt is, hogy mindez a gazdasági koncepció tisztázatlan kérdéseivel függ össz. BabiC mérnök erről a következőket mondja: — Hatni kezdett az új gazdaságirányítási rendszer, de közben egy-egy láncszemről, tevékenységi területről megfeledkeztek. Például a vállalatok és a Külkereskedelmi Minisztérium közötti vitás kérdéseket se tisztázták. Érvényesülni kezdett a „dotációk nélkül" elv, a bank megszigorította a finanszírozási feltételeket. Igen ám, de a vállalatoknak továbbra is szükségük volt nyersanyagra. Anyagi eszközök — valuta hiányában ezt nem szerezhették be. A dunai kikötőkbe nem futott be elég áru, uszályaink munka nélkül vesztegeltek. A vállalat szállítási terveiben komoly tételként szerepelt az albán nikkelérc. A Szeredi Nikkelkohónak egyrészt emelkedtek a régebbi nyersanyagtartalékai, másrészt pillanatnyi gazdasági nehézségekkel ís küzdött, így nem állt érdekében a készletek további feltöltése. Különben is a meglevő tartalékok után — eszközlekötési díj gyanánt — évente nagy összegeket volt kénytelen a banknak átutalni. Helyes, hogy az új feltételek a vállalatokat nagyobb fokú gazdaságosságra ösztönzik, sőt: erre kényszerítik, de az már helytelen, ha egy-egy intézkedést, annak hatását és következményeit nem gondolják végig. — A nikkelérccel pillanatnyilag mi a helyzet? — Részben már tisztázták a kérdéseket. Mint a múltban már annyiszor, a pangást, a „félgőzzel" haladást most ls rohammunka követi. Félő, hogy most, az ércszállítás megindulása után viszont nem bírjuk az iramot és a szállítást más, külföldi -társaságokkal közösen kell majd végeznünk. Ez újabb veszteségeket jelentene. Az iskolakönyvek szerint a vízi szállítás — a leggazdaságosabb szállítási mód. Legalábbis gyermekkorunkban még azt tanultuk. Megkérdeztem az ökonómustől, hogy ez napjainkban is érvényes-e még. — Változatlanul érvényes. Még akkor is érvényes, ha — a még érvényes árpolitika következtében — pillanatnyilag ráfizetésesek vagyunk. De hogyan lehetünk mi ráfizetésesek? Miért? Mert a most érvényesülő árak — mesterségesen képzett árak, melyeknek az értéktörvényhez semmi közük. Az iparilag fejlett országok — amelyeknek a gazdaságában érvényesül az értéktörvény — fejlesztik a folyami közlekedést, és ez azt bizonyltja, hogy a hajóforgalom nem lehet ráfizetéses. Ha ráfizetéses lenne, a tőkés vállalkozók leépítenék, fokozatosan megszüntetnék a folyami teherszállítást és termékeiket más módon szállítanák. Nem tesznek így és — mi sem teszünk így. Csehszlovák lobogó alatt egyre több korszerű vontató és uszály közlekedik a Dunán. A múlt évben a vállalat 18 új tolóuszályt vásárolt. Ugyanakkor négy tolóhajóval is kiegészítette gépparkját. Az utóbbi két-három év alatt hat, egyenként 200 tonnás teherhajót is építtetett Komárombap. Az ilyen beruházások a mostani nehéz körülmények között nehezen térülnek vissza. De gyorsan visszatérülhetnének, ha a népgazdaság irányítói — és a vállalatok — fokozatosan visszatérnének az értékből kiinduló árrendszerre. Azzal egy csapásra világossá válna, hogy melyik tevékenységgel takarítható meg munka, de az is kiderülne, hogy egyes — mesterségesen, hatalmi eszközökkel előnyben részesített ágazatok — vállalatok, amelyekről az a hír járja, hogy rentábilisak, nem is olyan kifizetődőek. Groteszk helyzetben van ma az ország közlekedése. Egyrészt azt állítjuk — és ez így is van — hogy vasútjaink és általában a szárazföldi közlekedésünk túl van terhelve, másrész nem követünk el mindent a valóban legolcsóbb közlekedési eszközök — a hajók — fokozott kihasználására. A pillanatnyi krízist maguk a vállalat vezetői is ideiglenes jelenségnek tartják. Véleményük szerint hamarosan győz a józan ész. Számolnak azzal, hogy a jövőben az Al-Dunáról különösen jelentős mennyiségű ásványolajat kell majd hazánkba szállítani. Továbbá úgy fejlesztik a hajóparkot, hogy az egyre terebélyesedő párkányi cellulózkombinát termékelt ls képesek legyenek elszállítani. A vállalat szinte lépten-nyomon érzi, hogy hol lenne szükség az előírások és az elszámolási elvek módosítására. Olyan szállítási feltételeket szeretnének elérni, amelyek között a külföldi hajózási vállalatokkal is versenyképesek lehetnének. — Senki se próbálta még kiszámítani, hogy a hajószállítás tényleges költségei — nem a mesterségesen meghatározott tarifák — hogyan viszonyulnak például a vasúti vagy az országúti forgalom költségeihez? — Dehogynem — válaszolt Babič mérnök. — 1957-ben kiszámítottuk, hogy egy tonna áru egy kilométerre való elszállítása — mi ezt tonnakilométernek nevezzük — 7 fillérbe kerül. A vasúton ez a költség 40—50 fillért tesz ki, az országúti forgalomban pedig nem kevesebb, mint egy koronába kerül. Ügy tűnik, hogy ehhez sem kell kommentár. Az iskolakönyvekből tanultak változatlanul még ma is érvényesek; a folyami szállítás — gazdaságos szállítás. A csehszlovák hajósok népes hada munkára vár. És kihasználásra vár a több milliárdos értéket képviselő dunai flotta minden hajója. Kár lenne, ha „zátonyra" futnának . .. TÓTH MIHÁLY Három brnói vállalkozó elhatározta, hogy Nagyszombatban cukorgyárat építenek. Űgy számították, hogy Itt olcsó idénymunkásokat alkalmazhatnak, a környéken megterem a cukorrépa, s így biztos lesz a haszon. 1869-ben megindult benne a cukorgyártás. Később, 1884-ben Stummerék vették meg. Átépítették és a csehországi gyárakból szerződtettek szakembereket. 1899-ben szép termés ígérkezett, a gyár azonban ezt már nem tudta feldolgozni. Tűz ütött ki, leégett az egész gyár. Csak az alapok maradtak meg. A biztosító kártérítése és újabb tőkebefektetés révén lehetővé vált, hogy az eiőzőnél nagyobb és korszerűbb üzemet építsenek fel. így lett a nagyszombati cukorgyár a monarchia egyik legnagyobb ipari létesítménye. A gyár 1918-lg csak nem finomított cukrot gyártott, amelyet Indiába, Perzsiába és Törökországba szállított, majd később a hazai piac számára termelt. Az első világháború végén A rimaszombati járásban a szolgáltatások terén jelentős fejlődés tapasztalható. Például 1967-ben a helyi nemzeti bizottságok üzemei nem egészen kétmillió korona forgalmat értek el, viszont tavaly már csaknem tízmilliót. A tiszta haszon 2 351000 korona. Ezt az összeget az üzemrészlegek fejlesztésére és a községfejlesztésre használják fel. A szolgáltatások mennyiségi növekedése nem> történik a minőség rovására. Sőt, az utóbbi időben a minőség javult, s ez a múlt évben megtartott ankétnak' ls köszönhető. A felmérés során több bírálat és javaslat hangzott el. Ezeket igyekeznek a lehetőségek szerint realizálni. Igy például a Hňúšťa-Likieren virágüzletet nyitottak, szea munkások forradalmi bizottságot alakítottak, és követol'ák Lichtenstein igazgató, valamint 24 vezető tisztviselő eltávolítását, továbbá a nyolcórai munkaidő bevezetését. Követeléseik elfogadása volt az egyik első győzelmük. A gyárban a kommunisták sejtje 1923-ban jött létre, és erős, forradalmi szellemmel áthatott szervezetté fej. lődött, élénken reagált az egyes politikai és gazdasági eseményekre, védte a munkások érdekét. A jubileumát ünneplő gyár ma már többféle cukrot és különféle gyümölcskonzerveket is készít. Gépi berendezése azonban már nem mondható korszerűnek. Diffúziós tornya — amely Szlovákiában az egyik legkorszerűbb volt — ma már elavult. A dolgozók igyekezete azonban nem lankadt. Bizonyítja ezt az is, hogy a Munkaérdemrend tulajdonosai, s az üzem irodáinak falát több elismerő oklevél és vándorzászld díszíti. Bizakodva lépnek át a második évszázad küszöbén. —né— mélyi változtatást hajtottak végre a borbélyoknál, és még az idén üzembe helyezik a gyors ruhatisztító részleget is. Tornaiján befejezték a mosoda és a ruhatisztító részleg átépítését és bevezették a hirdető szolgálatot is. A szolgáltatások fejlesztése és javítása érdekében több községben építik a szolgáltatások házát. Ez idén Rimaszécsen adnak át ilyen létesítményt a rendeltetésnek, Ratkán pedig most kezdik az építését. Jövőre Várgedén, Feleden, Nagybalogon és Tiszócon tervezik a szolgáltatások háza építésének a megkezdését. Felmérés tárgyát képezi, hogy Ajnácskőn és Gömörújfaluban kifizetődne-e hasonló létesítmény építése. (nf) A rimaszombati járásban sikeresen fejlesztik a szolgáltatásokat Jobb eredmények — a követelményeknek megfelelően A DEMOKRÁCIA ISKOLÁI... A KOMMUNISTÁK felelősségéről s a párt vezető szerepéről az utóbbi hetekben meglehetősen sok szó esik. Az elmúlt évek torzulásai s az elmúlt hónapok extremitásai és mindentagadásai után a társadalmi élet normalizálódásának alapvető feltétele, hogy a párt rendezze sorait, s kivívott vezető szerepe tudatában a társadalom legjobb erőit mozgósítsa cóljai megvalósítása érdekében. Bár az elmúlt napokban nemegyszer hallhattunk aggályoskodásokat, vajon a fejlődés iránya nem az ötvenes évok közszellemét hozza-e vissza, s nem mondtunk-e le a sokat emlegetett januári politikáról, ezek a fenntartások mindenképpen alaptalanok, hisz január után a torzulások időszakához visszatérni képtelenség és lehetetlenség is. Ezt a tényt az áprilisi központi bizottsági ülés éppúgy leszögezte, mint azok a pártaktívák, melyeket az üzemekben, járási székhelyeken stb. tartottak. Ahhoz azonban, hogy a párt vezető szerepét érvényre juttathassa, szükség van annak tudatosítására, hogy más út e vezető szerep érvényesítésére nem lehet, mint az erkölcsi kredit és tekintély, s az ebből eredő kötelesség, hogy a párt a politikai és gazdasági biztonság feltételeit a lakosság minden rétege számára megteremtse. Ennek a hatalmas, s különösen napjainkban rendkívül bonyolult feladat megvalósításának alapvető feltétele, hogy a párt és a kommunisták ismerjék az ország lakosságának igényeit, a haladó törekvések élvonalában álljanak és a dolgozók legprogresszívabb erőit sorakoztassák fel a társadalmi célok valóra váltása érdekében. A NEMZETI BIZOTTSÁGOK mint az államhatalom és közigazgatás demokratikus szervei rendkívül nagy szerepet játszhatnak ebben a folyamatban. Bár megbízatási idejük lejárt, a rendkívüli helyzet, s a választások eltolódása miatt vállalniok keli azt a többlet-feladatot is, mely a politikai feladatokból ma rájuk hárul. Elsőrendű feladatuk, hogy a törvényesség és az egyéni szabadságjogok aktív védelmezői legyenek, s mindent megtegyenek a lakosság igényei és érdekel érvényesítése, valamint a gazdasági helyzet javítása és a kulturális fejlődés érdekében. Ez nemcsak joguk, de kötelességük is, hisz választóik bizalmából, tehát a demokratikus jogok érvényesítése alapján töltik be tisztségüket. Az a sokrétű és sokoldalú szerepkör, mely a néphatalom letéteményeseire hárul, eleve megköveteli, hogy a kommunisták, a képviselők és a nemzeti bizottságok pártszervezeteinek figyelme éppúgy, mint a helyi szervezeteké a fő feladatok teljesítésére irányuljon, s minden bürokráciától mentesen a legnagyobb hatalom: a NÉP érdekeit testesítse meg. A mindennapok érdeke azt követeli ma meg, hogy elsősorban a gazdasági és kulturális élet fejlesztése legyen a legfontosabb. A gyakorlatból tudjuk persze azt is, hogy sokszor a legjelentéktelenebb dolgok is körültekintést és alaposságot követelnek. A FELADAT ÉS FELELŐSSÉG szempontjából lényeges hangsúlyoznunk azt is, a párt és a közigazgatási szervek viszonya ma eltérő, mint a múltban. A január előtti gyakorlattól eltérően ma nem közvetlen irányításról, vagy az állami szervek helyettesítéséről van szó, hanem az ellenőrzés egy bizonyos formájáról, és főleg a koordinációs feladat betöltéséről. A párt ezt elsősorban a nemzeti bizottságokban tevékenykedő kommunistákon keresztül érvényesíti. Persze, anélkül, hogy kétvonalúság állna elő, vagy valaki válláról is levennék a felelősséget. Minden körülmények közt olyan helyzetet kell azonban teremteni, hogy a nemzeti bizottságok tevékenysége a párt célkitűzéseivel összhangban legyen, s az akcióprogram elképzeléseit éppúgy respektálja, mint az egyes határozatokat. Ehhez azonban arra is szükség van, hogy a nemzeti bizottságok a képviselők munkáját aktivizálják s a hivatali munka iránti igényeket is emeljék. Mert akár az életkörnyezet legsajátabb igényelt vesszük figyelembe (s ebben a legnagyobb szerepet a lakásépítés viszi), akár a szolgáltatások vagy az oktatás- és művelődésügy megkövetelte szükségletek kielégítését, mindez mérhetetlenül nagy felelősséget és gondot ró a nemzeti bizottságokra. A feladatok közé sorakozik a választások előkészítése is. Talán mondanunk sem kell, hogy a legjobb propaganda az lesz, ha a nemzeti bizottságok az elmúlt választásokkor adott szavukat valóban teljesítik, s a feladatuk magaslatán állva az új igényeknek, követelményeknek is eleget tudnak tenni. A politikai feladat és szerepkör szempontjából pedig a legfontosabb, hogy valóban a szocialista demokrácia iskolái legyenek, s minden cselekedetük mögött érezzék: napjaink felelőssége nem tűrheti a hanyag és felületes munkát... S mivel az elmúlt hetekben a politikai munkával szembeni igények is megváltoztak, érthetően érzékenyek vagyunk arra is — és joggall — a néphatalom szervei hogyan politizálnak, mennyiben állnak helyt és mennyiben segítik legsajátabb érdekeinket, célkitűzéseinket. ...EBBEN A KÉRDÉSBEN azonban most már valóban csak a TETTEK beszélhetnek. F6NOD ZOLTÁN I