Új Szó, 1969. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1969-05-21 / 117. szám, szerda

Kerületi olimpia Szlovákia fovárosában Szép élet a tanoncélet Nem bánfák elhatározásukat # 13 üzem a nyugat-szlovákiai kerületben • Kevés fiú jelentkezik az élelmiszeriparba 0 A győztesek érmet kapnak és külföldi utazáson vesznek részt # A rendezvény hozzájárul a szolgáltatások minőségének javításához „Nem bántam meg, hogy a 11-éves iskola befejezése után tanonc lettem a Potravinynál" — mondta egy hölgyismerősöm, aki jelenleg egy pozsonyi büfé vezetője. Közben ugyanis sike'resen elvégezte a tanonciskolát. Bevallom, kissé kételkedtem szavai igazában, mivel tudtam, hogy az érettségi után más tervei voltak. Ogy véltem, igyekszik elhitetni másokkal és saját magával, hogy helyesen cselekedett, amikor tanoncnak ment. Kételyeim azonban végleg szertefoszlottak, miután működnek. Feladatuk a tanoncok munka utáni és tanításon kívüli tevékenységének a megszervezése. A Potravinynak jelenleg mintegy 1100 tanonca van a nyugat-szlovákiai kerületben. A fiatalság élelmiszeripari szakmák iránti érdeklődése rendkívül nagy. Jó lenne azonban, ha a fiúk közül is többen jelentkeznének. A vállalat vezetősége úgy tervezi, hogy a jövő tanévben az- első évfolyamba mintegy 70—80 fiút vesz fel, ami az elsős tanoncok kb. 25 Meglepetés a borpincében Lázas készülődés áz olimpiára. megtudtam, hogy a Potraviny tanoncainak túlnyomó többsége valóban úgy nyilatkozik, mint ismerősöm. Ezt a tanoncok közt végzett közvéleménykutatások eredményei is bizonyítják. Sőt, az is igaz, hogy sokan csupán azért mentek tanoncnak, mert máshol nem sikerült elhelyezkedniük, ám azok sem bánták meg elhatározásukat. — Vajon miért? Erre a kérdésre Alexander Šimkôhoz, a Potraviny nyugatszlovákiai kerületi igazgatósága munkajóléti osztályának a vezetőjéhez fordultam válaszért. Megtudtam, hogy a tanoncok tanulmányaik befejezése után jól helytállnak munkahelyükön. Ráadásul szeretik munkájukat, és ami szintén nem mellékes: elég szépen keres,nek. A három év alatt mindent elsajátítanak, ami mesterségükhöz szükséges. A vállalatnak jelenleg 13 üzeme van. Minden üzem rendelkezik egy tanoncközponttal. Az egyes tanoncközpontoknak több tanoncmunkahelyük van. A tanoncmunkahelyeken mesterek gondoskodnak a tanoncok képzéséről. A nagyobb központokban természetesen nevelők is százaiékának felel meg. Egyelőre még többen akadnak olyanok, akik a kilencéves iskolákból gyengébb tanulmányi eredménnyel jelentkeznek tanoncnak. Ez a gyakorlat abból az időből maradt fenn, amikor még az a téves szemlélet uralkodott, hogy például elárusítónak azok a fiatalok is megjelelnek, akik másra nem voltak alkalmasak. Ennek a helytelen nézetnek az eredménye aztán üzleteinkben A fő elárusítónak értenie kell az áru ízléses csomagolásához gyakran meg is látszott. Olykor még ma is bosszankodunk miatta. Rendkívül dicséretre méltó, hogy a vállalat immár másodízben megrendezi a tanoncok olimpiáját, melynek célja szakmai tudásuknak, kulturális színvonaluknak és ügyességüknek a fejlesztése. Az olimpia ugyanis három résztoől áll: szakmai, kulturális és sportvetélkedőkből. A versenyre benevezett tanoncokat munkahelyükön pontozzák. Ez a járási verseny szakmai részének lényege. A legjobb versenyzők bekerülnek a kerületi döntőbe, melyet május 20-tól 22-ig rendeznek meg Pozsonyban. A szakmai tudásból versenyzők különféle elméleti kérdésekre fognak felelni, illetve gyakorlati feladatokat oldanak meg — pl. áruk csomagolását. Az olimpia kulturális része versmondásból, éneklésből, népi táncból, hangszerszólókból stb. áll majd. A sportversenyekre röplabda- és kézilabdacsapatok neveztek be. A kerületi olimpia legjobb versenyzői érmeket nyernek, ilietve külföldi utazáson veszneJt részt. A győztes versenyzők üzemeit és nevelőit a vállalat pénzjutalomban részesíti. A kerületi verseny szakmai győztesei részt vesznek az országos versenyen is. A vállalatnak a rendezvény komoly anyagi kiadást jelent, ám a ráfordítandó* összeget nem sajnálja, hiszen a tanoncok szakmai és általános tudásának növeléséhez, s a fiatalok igényeinek kielégítéséhez járul vele hozzá, és nem kis mértékben a szolgáltatások minőségének a növeléséhez is. FÜLÖP IMRE Ä borkedvelők legnagyobb örömére, újból megnyitották Kassán a SLOVAN mozi bejárata alatti városi borpincét. Csupán hírből tudom, valamikor országszerte híres volt, jó bort, ízes ételeket kaphattak, jókedvűen, zavartalanul mulathattak itt a vendégek. Ezeket a hagyományokat szándékoztak felújítani a városvezetők, amikor néhány hónappal ezelőtt üzembe helyezték a városi borpincét. A napokban kíváncsian lépkedtünk a föld alá vezető lépcsőkön az impozáns borozóba. Heten voltunk, a szülői közösség választmányi gyűlése után határoztuk el: megiszunk egy pohár jó bort... Hosszú asztalnál foglaltunk helyet, s rendeltünk két liter bort, a „javából". Valóban jó bort hozott a pincér, két fonott korsóban. Társaságunk egyik. „tapasztalt" tagjának javaslatára vacsorát rendeltünk. — Pincespecialitás mondta. Elég sokat vártunk, inig megérkezett a közös tálra adagolt, hét kis nyársra szúrt sertéskaraj, sült szalonna, mellette zöldség és egyéb körítés. ízletes, de kár, hogy hideg volt. Ezután még jobban csúszott a bor, s — mivel a jó borban nóta is van — dalolni kezdtünk, mind a heten. Sőt a szomszéd asztaloknál ülök is „bekapcsolódtak", együtt mulattunk ... Ám, kisvártatva megjelent egy elegáns, a város címerével díszített, sötét kosztümbe öltözött szőke hölgy — állítólag a borozó vezetője — és feszes pózban eképpen szólt felénk: — Figyelmeztetem önöket, hogy ez nem kocsma, itt tilos az éneklés.., Villámcsapásként hatott ránk ez a felszólítás. Nem álltuk meg néhány megjegyzés nélkül: — A borozóban tilos az éneklés?! — Hol a tábla, a síri csendet elrendelő figyelmeztetés? Mondanom sem kell, jókedvünknek vége lett, fizettünk (közel négyszáz korona körül) és távoztunk. Közben az együk pincér — valószínűleg restellte a dolgot —- s halkan odasúgta társaságunk női tagjának: — Félóra múlva jönnek a zenészek, tessenek visszajönni, akkor már lehet énekelni... Micsoda „házirend", előírják a borozó vendégeinek, mikor énekelhetnek!? A kíváncsiság nem hagyott nyugton. Két nap múlva, az esti órákban — amikor már a zenészek is népviseletbe öltöztek — bekukkantottam a városi borpincébe. (Ezért nem fizettem zenedíjat!) Néhány asztalnál nyomott hangulatú vendégek, egy félreeső asztalnál a népi zenekar tagjai ültek, unatkozva beszélgettek. Amikor egyiküktől megkérdeztem, miért nem játszanak, kérdéssel válaszolt: — Kinek? Mindezek után olyan érzés él bennem, valami nincs rendjén a kassai városi borpince „házirendje" körül. Célszerűnek tartanám, tekintettel ennek a létesítménynek régi jóhírére, hogy ebben a kérdésben a város vezetői közül az illetékesek mondják ki elfogulatlanul a végszót... (kulik) Miért csekély a halfogyasztás ? A versenyen a népi táncosok i s részt vesznek. Szlovákiában az egy főre eső évi halfogyasztás csak 0,27 kg, míg Csehországban 0,75, s a Tfebofti Állami Halgazdaság körzetében meghaladja a 2,44 kilót — jelentette ki a napokban sajtótájékoztatóján Ján Čižek, a Stupaval Állami Halgazdaság igazgatója. — Szlovákia kerületeiben is igen eltérő a halfogyasztás. A nyugat-szlovákiai kerületben például évi 0,34, a közép-szlovákiaiban 0,18, míg a kelet-szlovákiai kerületben csak 0,13 kiló halat fogyasztanak személyenként. Vannak járások, mint a losonci, a rimaszombati, a bártfai és a rozsnyói, ahol az egy főre eső évi halfogyasztás csak 5—8 dekát tesz ki. Az igazgató az elégtelen halfogyasztás okait abban látja, hogy Szlovákia-szerte nincsenek megfelelő szaküzletek, amelyek a hal árusítását szolgálnák. Az állami kiskereskedelem idegenkedik az élőhal árusításától, illetve az ilyen célú üzletek létesítésétől. Ezért merült fel az a gondolat, hogy az édesvízi halakat is megtisztítva, földarabolva, fagyasztott állapotban hozzák majd forgalomba. Ezzel nemcsak az elárusítás, hanem a háziasszonyok munkája is könnyebbé válik. — A Csallóközben, de Szlovákia-szerte is sok még a kihasználatlan vízterület — szögezte le Ján Čižek igazgató. — Lehetőségeink szerint igyekszünk mielőbb és minél jobban kihasználni ezeket a területeket. Sajnos, Szlovákia egyes üzemei beszennyezik a folyók vizét, így ezek alkalmatlanná válnak a haltenyésztésre. A sajtótájékoztatón felszólalt František Kuba mérnök, a Tŕebofti Állami Halgazdaság igazgatója — aki a tŕeboňi és a stupavai halgazdaságok közötti együttműködésről nyújtott tájékoztatót — valamint Ján Kádek, a szakágazati igazgatóság dolgozója, aki ismertette a hazai halfeldolgozás és haltenyésztés lehetőségeit. Amint a vitában is megállapították, Szlovákiában nem fordítanak kellő gondot a halárusításra. Példa erre többek között az is, hogy míg 1947-ben Szlovákiában mintegy 47 halat és halkülönlegességet árusító üzlet volt, ma mindössze 15-öt tartanak nyilván. Hogy hol a hiba, erre keresnek majd az elkövetkező hetekben választ a halgazdaságok és a kereskedelem szakemberei. -njkét )ó barát szombat délutáni ki" menőjéről igyekezett vissza a laktanyába. Egyszerre pillantották meg a járda szélén heverő régimódi bőrerszényt. Harminchárom darab ropogós százast talállak benne. Nem latolgatták, mit kezdjenek vele. A laktanyába érkezéskor átadták az ügyeletes tisztnek. A rendőrség közvetítésével rövidesen visszakerült igazolt tulajdonosához, egy idős hölgyhöz, aki hamarosan bebocsátást kért a katonák parancsnokához. — Szeretném vendégül látni és megjutalmazni azt a két becsületes katonát. Kérem, engedélyezze, hogy ma eljöjjenek a lakásomra. — Ugyan, ne tessék ebből gondot csinálni — jelelte a parancsnok. — Az a két fiú nem vár Igazán semmiféle jutalmat. — Bízza csak rám, alezredes úr, ml mindig tudtuk a kötelességünket, sohasem maradtunk hálátlanok. Engedje csak el őket, biztosíthatom önt, hogy sohasem fogják elfelejteni, jól fog esni szegénykéknek. Az idős hölgy régi, értékes bútorokkal, festményekkel és drága szőnyegekkel berendezett lakásában fogadta a katonákat. m SrituatokvwL — A bakancsukat vessék le az előszobában — rendelkezett. —- Találnak ott posztópapucsot, abban jöjjenek be. Nem S2 éretném, ha behoznák a lakásba az i tea porát. A kit jó barát zavart mosollyal, papucsba i lépett a hallba. — 6 !jenek az asztalhoz — mondta a házias, zony. — Mindjárt kapnak egy kis fii om harapnivalót. Júlia! — kiáltott ki a konyhába. — A pirítóstI Teát is hoz. oni A h iziasszonynál ts öregebb Júlia, a házve; stőnő, pirított kenyérszeleteket és két csésze teát tett az asztalra. — . 'löszönjük szépen, már vacsoráztunk - húzódoztak a vendégek. — ( sak semmi szégyenlősködés, emberek! f— mondta leereszekedően anyáskodva a háziasszony. — Fogyasszák csak, tudom én, hogy jólesik egy kis igazi i úzikoszt a sovány kaszárnyai ellátás mellett. Fokhagymás pirítósI Ilyem , odabent úgysem kapnakl A katonáknak a vacsorára kapott jó zaftos makarónis pörkölt, meg a savanyú uborka után sem étvágyuk, sem kedvük nem volt a fokhagymás pirítóshoz. De nem akartak udvariatlanok lenni. Ímmel-ámmal enni kezdtek. — Derék katonák, igazán megérdemlik — biztatta őket a háziasszony. — Egyenek, csak egyenek, becsületes megtalálók! — Hová tetszett menni azzal a sok pénzzel? — kérdezte váratlanul az egyik vendég. — Akkor délelőtt kaptam a bankban. Amióta szegény férjem meghalt — isten nyugosztalja — rendszeresen támogat az öcsém Kanadából. Most is küldött egy kis dollárt. Hogyan is élhetne meg másképpen a magamfajta özvegy? Kénytelen lennék szegény férjem festménygyűjteményéhez nyúlni, megsérteni a megboldogult emlékét. Ö, hogy szerette őket! — mutatott körbe, a falakon függő régi festményekre. — Mi volt a kedves férje? — Ezredesként nyugdíjazták negyvenötben. Vérbeli katona volt, biztosan tábornok lett volna, ha ... Na, hagyjuk ezt. De hát ezért tudom és olyan jól, hogy milyen nehéz a bakák... azaz a katonák élete. Megboldogult férjem említette néha. A vendégek összenéztek. A száraz fokhagymás pirítóshoz nagy kortyokban, szótlanul nyelték az ízetlen teát. Kínosan érezték magukat. — Júliai — kiáltott az öreg hölgy a konyha felé. — Kérem az ajándékokat! — Ez a maguké, emberek! — nyújtotta át nekik az öreg hölgy királynői mozdulattal a papírba göngyölt, henger formájú csomagocskákat. — Igazi házi készítmény. Ilyent nem kapnak a kaszárnyában. A ml családunkban régi hagyomány, hogy sohasem maradunk hálátlanok. Az üvegeket mindenesetre hozzák majd vissza. A becsületes megtalálók megkönnyebbülten távoztak. Amikor az utcára értek, váratlanul kitört belőlük a nevetés. A laktanyában kibontották a csomagokat. Egy-egy, pergamennel lekötött mustáros üveg volt benne, penészízű szilvalekvárral töltve. BERTALAN ISTVÁN 1969. V. 21.