Új Szó, 1969. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1969-05-21 / 117. szám, szerda

ELO MULT Magyar tanítóképzés az első Csehszlovák Köztársaságban H

a visszapillantunk az első Csehszlovák Köztársaság kezdeti éveire, a történelmi hűség kedvéért különösen két dokumentumot kell megemlítenünk. Az egyik T. G. Masaryk köztársasági elnök üzenete (Poselství prezidentovo, 35. oldal), amelyben ezeket írja: „Köztársaságunkban nem lesz erőszakos e 1 n e m z e t1 e n í t é s. Politikánk célja minden körülmények között a nemzeti türelmesség megerősítése, de nemcsak B' türelmesség lesz, hanem, hogy köztársaságunkban a nemzeti kisebbségek nemzetiségüket nyugodtan ápolhassák." A másik egy kormánynyilatkozat. A szlovákiai iskolaügyek kormányelőadója, Anton Stefánek a Zprávy 1920. januári első számában ezt írja: „A magyar és német iskolákat a humanitás és a türelmesség szellemében úgy fogjuk igazgatni, hogy megnyerjük azoknak a tanítóknak a szertetét és bizalmát, akik még nem érzik magukat teljesen otthon köztársaságunkban. A magyar és német iskolákra ugyanolyan gondos figyelmet fordítunk, mint a szlovák iskolákra." A magyarlakta területen a magyar tanítóság zöme a helyén maradt. A magyar vörös hadsereg 1919. évi tavaszi előnyomulása idején átmenetileg majdnem minden magyarlakta terület a Magyar Tanácsköztársaság igazgatása alá került, de az egyesült hatalmak nyomására a vörös hadsereg már 1919 nyarán visszavonult a kijelölt határokra, úgyhogy az 1919—20-as tanévben a köztársaság területén levő magyar iskolák mindenütt megnyithatták kapuikat. A tanítóság legnagyobb része a helyén maradt, csak a szlovák vidéken működő tanítók egy része hagyta el munkahelyét. Ezek egy része Magyarországra „menekült", másik része nálunk maradt és magyarlakta területeken helyezkedett el. Általában teljesn képzett tanítókról volt szó, hiszen a tanítóképzők már 1881-től kezdve négy osztályosok voltak. A régi Magyarország területén a XIX. század végén 70 elemi iskolai és 6 felső nép- és polgári iskolai tanítóképző volt, 853 tanárral és 6354 tanulóval. A szlovákiai magyar tanítóképzés csak egy intézetben, a pozsonyi róm. kat. tanítóképző intézetben történt, amely 1921-ben nyilvánossági jogot nyert. Később kétéves óvónőképző tartozott' hozzá. 1924-ben a pozsonyi állami szlovák tanítóképző intézet mellett magyar abituriens tanfolyamot is szerveztek 40 hallgatóval. Ugyancsak az állami szlovák tanítókép: ző mellett 1927—28-ban megnyitották a magyar osztályokat. Mindjárt az első felvételi vizsgákon 80 jelentkezőt kellett helyhiány miatt elutasítani. Az 1928—29-es tanévben már csak 15 fiút és 15 leányt vettek fel. Hasonlóképpen az 1929/30-as tanévben mind a tanítóképzőbe, mind az abituriens kurzusra is csak 15 fiút és 15 leányt vettek fel. A tanítóképzőben eleinte váltakozó rendszer volt, csak minden második tanévben vettek fel új tanulókat. Ilyen formán az állami tanítóképző évekig mintegy játékszer volt a politikai pártok kezében. Végül is 1930. május 1-én dr. Ivan Dérer akkori iskolaügyi miniszter Érsekújvárott megígérte, hogy a csonka intézetet önálló magyar iskolává építik ki. Erre azonban csak 1931. szeptember 1-én került sor. Az önálló magyar tanítóképző első igazgatója dr. Szerényi Ferdinánd lett. Éppen legfőbb ideje volt, mert 1931-ben az érettségi vizsgákon 40 tanulóból 19 megbukott. Ezt még akkori szemmel nézve is szinte hihetetlennek tartjuk. A tanítóképzést illetően megoszlottak a nézetek. így többek között 1932. július 2-án a lévai magyar tanítókongresszuson dr. Szerényi Ferdinánd azt követelte, hogy a tanítóképző valóban szakiskola legyen. Azok a tanulók, akik tovább akarnak tanulni, felvételt nyerhessenek az egyetemen, főképpen a neveléstudományi karon. Az önálló tanítókéző haladó szellemű tanárok kezében volt. Dr. Szerényi Ferdinándon kívül különösen Szalatnai Rezső tanár jelentett nem mindennapi értéket. Nem is csodálhatjuk tehát, hogy a szlovák jobboldali körök és a magyar ellenzéki pártok ls harcot indítottak ellenük, úgyhogy 1934. február 1-én mindkettőjüket eltávolították az intézetből és áthelyezték a pozsonyi magyar reálgimnáziumba. A magyar tanítóképző igazgatója a szlovák dr. Zsibrita Lajos lett, akit e tisztségében a szintén szlovák dr. Cvengros Béla követett. Az 1934/35-ös tanévben nem nyílt meg új I. osztály, az abituriens kurzust azonban engedélyezték. 1935-ben új magyar tanítóképzőt alapítottak, mégpedig a komáromi református tanítóképzőt, amelynek első igazgatója Nagy Sándor lett. Az első tanévben 48 hallgatója volt, ebből 44 református vallású. A tanári testületnek hat tagja volt, leginkább externista erők, az igazgatón kívül állandó tanár volt dr. Deme Lajos, majd 1937-től Abrakovícs József középiskolai tanár is. Az intézetet a pozsonyi iskolaügyi református utólagosan 1937-ben engedélyezte, s ebbe az intézetbe is csak minden második tanévben vettek fel új tanulókat. Végül a tizenkettedik órában, 1938. szeptemberében Komáromban katolikus magyar tanítóképzőt is nyitottak. Amikor Szerény iéket eltávolították a magyar tanítóképzőből, az hovatovább a szlovák soviniszta szellem melegágya lett. Ezeket az állapotokat élesen bírálta Ilku Pál fiatal szocialista tanító 1935. június 1-én a kárpátaljai magyar tanítóegyesület közgyűlésén, ahol többek között ezeket mondotta: „Az én társadalompolitikai meggyőződésem valódi szocialista és demokratikus elvekre épül. Meggyőződésem, hogy a haladó és igazságos társadalmi élet csak erre a két elvre épülhet, hogy kisebbségünk szellemi tartalma szintén csak ezen a két elven épülhet fel. Ez a meggyőződésem felment mindenfajta nacionalista elfogultságtól. Éppen ezért kell elítélni azt a szlovák nacionalista szellemet^ amely néhány tanár által a pozsonyi magyar tanítóképzőbe került. Demokratikus tanulóifjúságot akarunk, amelynek a kisebbséget a kölcsönös megértés szellemében kell nevelnie. De kérdéses, hogy nevelhetünk-e demokratikus tanulóifjúságot, ha a tanuló olyan nacionalista megjegyzéseknek van kitéve, amely sérti a tanuló lelkületét és következménye a reakció: éppen a nacionalista elfogultság lehet. (M. Tanító, XV. évf. 471. oldal). 1936-ban az európai politikai helyzet már mintegy kikényszerítette, hogy a csehszlovák iskolaigazgatás megengedte, 1936. július 6-tól 1936. augusztus l-ig Pozsonyban tanfolyamot szervezzenek a polgári iskolai szaktanítók előkészítésére. Az első ilyen tanfolyamra 52 tanító és 56 tanítónő jelentkezett. Ilyen tömeges jelentkezésre nem is számítottak. Az I. szakra 50, a II. szakra 20, a III. szakra 16, a IV. szakra pedig 19 hallgató jelentkezett. Az előadók között ott találjuk dr. Orbán Gábor, dr. Szerényi Ferdinánd, Szalatnai Rezső, dr. Danninger József, Khín Antal, dr. Mészáros György, Jánoska Tivadar, dr. Makay Ferenc nevét. Az előadások hét órától tizenkettőig tartottak. Délután külön ismeretterjesztő előadások voltak. Az 1936-ban újjászervezett vizsgáló bizottságba már nyolc magyart neveztek ki, sőt a kárpátaljai jelöltek számára az eperjesi bizottságba ls kineveztek négy magyar tagot. A tanítóképzőkben a magyar nyelv tanítására nagy gondot fordítottak. Az I. és II. osztályban 7—7, a harmadikban 5, a negyedikben pedig heti 6 magyar óra volt, összesen 25 óra. A szlovák nyelvet heti 2 órában összesen havi 8 órában tanították. A magyar nyelv tanítására tehát több, mint háromszor annyi óraszám jutott, mint a szlovák nyelvre. Érdemes megemlíteni, hogy az egykorú magyarországi, akkor már ötéves tanítóképzőben a magyar nyelv tanítására csak 4—3—2—2 óraszámot fordítottak, összesen havi 14 órát A csehszlovákiai magyar tanítóképzőben havi 21 óra jutott a zenére és énekre, ugyanakkor az ötéves magyarországi . tanítóképzőben megelégedtek havi 12 órával. Mint már említettük, 1925-ig csak a pozsonyi r. kat. magyar tanítóképző működött, ahol az 1921—22-es tanévben 123, az 1922 —23-as tanévben 100, az 1923— 24-es tanévben 82, az 1924—25-ös tanévben 90 leány tanult. Az 1925—26-os tanévtől kezdve ugyanitt, majd az állami magyar koedukációs tanítóképzőben, ké sőbb pedig a komáromi református tanítóképzőt is beleszámítva, a magyar tanulók száma ezt a képet nyújtotta: Tanév Fiúk Leányok Összeszáma száma sen 1925—26 13 108 121 1926—27 12 103 115 1927—28 14 108 122 1928—29 43 126 169 1929—30 42 145 187 1930—31 58 187 245 1931—32 69 197 266 1932—33 71 201 272 1933—34 92 223 315 1934—35 94 227 321 1935—36 92 233 325 1936—37 94 242 336 1937—38 95 243 338 Érdemes megemlíteni, hogy a gazdasági válság idején a tanítói „foglalkozás" (mert nem minden esetben nevezhettük szívből választott „hivatásnak") értéke egyre inkább emelkedett. Egyáltalán nem ment ritkaságszámba, hogy főiskolát végzett mérnökök, jogászok, vegyészek, tanítónak mentek, mert vagy nem találtak megfelelő foglalkozást, vagy gyakran havi 600—700 koronáért kellett dolgozniuk. Ehhez viszonyítva a tanító fizetése jóval nagyobb volt. Amióta 1926-ban a tanítói fizetési törvény megjelent, az elemi iskolai tanítók elérhető legmagasabb fizetése évi 27 600 a polgári iskolai szaktanítóké évi 32 880, a középiskolai tanároké évi 36 000— 39 000 korona volt. Ilyen fizetésre más foglalkozású magyar nemzetiségű alkalmazott nem számíthatott. 1938 végén a csehszlovákiai magyar tannyelvű iskolákban nem volt tanítóhiány, mindenhol teljes képesítésű tanítók oktattak. A polgári iskolai szakvizsgát tett tanítók egy része szintén elemi iskolában tanított, mert nem volt anynyi polgári iskola, ahol képesítésüknek megfelelő helyet találtak volna. 1945 után, a „deformáció" idején a magyar tanítók nagy része állás nélkül maradt. Sokan -önként távoztak Magyarországra, sokat „kitelepítettek". Akik „itthon" maradtak, azok egy részét, mint „kivételezett" magyarokat, szlovák tannyelvű iskolákban helyeztek el. Voltak, akik alig vagy törve beszélték szlovákul, de a szlovák környezetben úgy ahogy használhatókká váltak. Akik jól beszéltek szlovákul, azok szlovák nyelven folytatták tanítói munkásságukat. Amikor 1948. szeptemberében megjelent a kormányrendelet, amellyel a magyarság művelődési jogait részben visszaállították, éppen e sorok íróját választották az újonnan alapított magyar iskolák pedagógiai „ellátójának". Soha nehezebb „pedagógiai" munka nem jutott osztályrészéül. A magyar iskolákat orvosságos kanállal adagolták, az első ábécés könyvnek csak 32 oldalát engedélyezték „színes" képekkel. 1949-től kezdve „lámpással" kellett keresni a magyar tanítókat. Évekig tartott, amíg az akkor ún. „népi" tanítókat képesített tanítók váltották fel. Az első magyar tanítóképző megnyitása után igyekezett a nagy hiányt feltölteni. Ma, húsz év múltán nagyjából elmondhatjuk, hogy a magyar iskolák színvonala legalább is olyan jó, mint a szlovák iskoláké. Ez a felnövekedett, munkáját becsülettel ellátó új tanítónemzedéknek és nem utolsósorban az őket felnevelő tanároknak köszönhetjük. A

zért is kellett pillantást vetnünk a magyar tanítóképzésre az első Csehszlovák Köztársaságban, hogy igazoljuk, egy nemzet (nemzetiség) akaratán és kitartásán múlik, milyen kezekben van új ifjúságunk. Dr. FARKAS ISTVÁN A JÓKAI - NAPOK ELŐTT Szombaton, május 24-én Komáromban ünnepélyesen megnyitják az idei Jókai-Napokat, amely már évek óta a szép szó kedvelőinek és a műkedvelő színjátszóknak immár hagyományos országos seregszemléje. A rendezvény legfontosabb célkitűzése, hogy lehetőséget adjon a tehetséges hazai magyar szavalóknak, előadóknak és műkedvelő színjátszó együtteseknek tudásuk bemutatására és — egymás produkcióit látva — a tapasztalatok kicserélésére. A seregszemle képet fest a csehszlovákiai magyar népművelők színvonaláról ls, s egyúttal választ ad arra a kérdésre, hogy a korszerű művelődés követelményeiből mennyit sikerül megvalósítani. Az előjelek szerint a progresszív törekvések különösen az irodalmi színpadok műsorain mutatkoznak meg, de kellemes meglepetéseket várunk a színjátszóktól is. A Népművelési Intézet Nemzetiségi Osztályának, valamint a Csemadok Központi és komáromi Járási Bizottságának munkatársai a helyi szervekkel karöltve hosszú hónapokon keresztül megfeszített munkával igyekeztek a rendezvénynek minél optimálisabb körülményeket biztosítani. Az idei Jókai-Napok rangját növeli az a tervezett néhány előadás, amelyen magyarországi szakemberek adnak számot a korszerű népművelés és előadóművészet, valamint a mai magyar drámaírás és színjátszás időszerű problémáiról. A Jókai-Napok keretén belül a Madách Könyv- és Lapkiadó vállalat árusítással egybekötött könyvkiállítást rendez Komáromban. Érdekesnek Ígérkezik a martini kosztümkölcsönző üzem scenografiai bemutatója is. A több mint egy hetes rendezvény színhelye a komáromi Szakszervezetek Háza lesz. A Jókai-Napok eseményeiről lapunk hasábjain részletesen beszámolunk. sz. j. 170 éve született Honoré de Balzac A realista regény egyik legnagyobb mestere Az irodalomtörténet Honoré de Balzacot a realista regény egyik legnagyobb mestereként értékeli. Kora írói között ő ábrázolta legjobban a pénz világának léiektelenségét, féktelen hatalomvágyát s összeforrottságát a hanyatló arisztokráciával. Balzac jómódú vidéki polgárcsalád sarjaként 179!* ben született Toursban. Szülei kívánságára jogot tanult és egy ideig ügyvédi irodában dolgozott. Később, amikor már álnéven első irodalmi próbálkozásait megjelentette, önálló kiadóvállalatot és nyomdát alapít, de csődbe jut. Társadalmi regényeit Emberi komédia címen összefüggő ciklusnak tekintette és 1842-ben, amikor a fő művei már elkészültek, előszót ír a kötetekhez. Az Emberi komédia 97 regényből és elbeszélésből áll. E ciklus alappillére laza szálakkal összekötött trilógia a Goriot apó, az Elveszett illúziók és a Kurtizánok tündöklése és nyomorúsága. A Goriot apóban az öregedő apát rajzolja meg, aki minden erejét és vagyonát szeretett leányainak szenteli, de ők teljesen magára hagyják apjukat. Ez a tragédia a többi esetekkel együtt arra tanítja Eugéne Rastignacot, a fiatal diákot, hogy pénz és éles könyök nélkül semmit sem érhet el ebben a társadalomban. A következő regényekben már Rastignac is, mintegy a kor szimbólumaként karrieristává válik. Az Elveszett illúziók hőse Lucieu de Rubemprét is ilyen fából faragták. Megismeri a jómódú párizsi családok életének minden oldalát, őt. is magával ragadja a siker és dicsőség szele, de amilyen gyorsan felkapta, olyan hamar el ls engedte, és további sorsa — ahogy ezt a Kurtizánok tündöklése és nyomorúsága című regényéből megtudjuk — már kevésbé tündöklő: Balzac többi regényeiben is kíméletlen őszinteséggel tárja elénk a francia polgári társadalmat, amely szerinte az emberek egyéni tragédiájának egyik fő okozója. Balzac írói művészetének fő ereje a regényhősök életszerűségében és a reálisan megrajzolt jellegzetes típusúkban rejlik. Bár a politikában konzervatív nézeteket vallott, regényeiben kíméletlen őszinteséggel leplezte le azokat a rétegeket, amelyhez a politikai életben kapcsolatok fűzték. A megfeszített munka és a sok problémáktól terhes évek az egészségére törtek, s aránylag fiatalon, 51 éves korában halt meg. sz. /. Francé Anglade francia színésznő a Carolina drágám című film főszerepében.