Új Szó, 1969. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1969-05-18 / 20. szám, Vasárnapi Új Szó

Nicholas Wollaston riportja | Johnson volt amerikai elnök egyik utolsó bejelentése az volt, hogy „Bikini atollon többé nincs sugárveszély". Az elnöki nyilatkozat lázba hozta a Marshall-szigetcsoporthoz tartó zó Kilin élő 167 földönfutót, akiket 1946-ban elűztek szülőföldjükről, Bikiniről. Számuk a gyermekekkel és unokákkal együtt ma már háromszázra gyarapodott. Kili Éppen megvirradt, amikor partra szálltunk Kili-szigetén. Az emberek összeverődtek a parton s úgy vártak minket. — Yokwe, yokwe, — mondogatják, s kezüket nyújtogatják felénk. — Yokwe, yokwe, — válaszoljuk. A yokwe szeretetet jelent. Egyesek tudnak valamit angolul. Mindenki örül ittlétünknek, mert ritkán vetődnek el ide látogatók. Ezek a Little Island-i mikronéziaiak sötétebb bőrűek a hawaii polinéziaiaknál, viszont világosabbak a Fidzsi-szigeti melanéziaiaknál. Ezen a kora reggelen talán ők a világ legvidámabb emberei. Pálmalevéllel födött házak kőzött sétálunk. Kagylókkal kevert fehér korall az utcák kavicsa. A gyakori eső tisztára mossa az utcákat. A faluból kiérve kókuszligetbe jutunk. Hihetetlenül szép trópusi világ. Pálmák — páfrányok ás különféle madarak tarka világa. A part mentén repülőgéproncs. Senkit sem érdekel, japán vagy amerikai gép volt-e. A Csendes-óceán fölött lezuhant, s most örökre itt marad. Ez a lényeg. A kókuszpálmák közé visszatérve, kopraszárítókkal találkozunk. Egy fekete hajú, olajos testű, mezítlábas lány nagy halom rizst, de csak egy konzervdoboz húst hoz hét férfinak és két fiúnak. A faluban a nők és a gyerekek egyáltalán nem jutnak húshoz, csak kókusztejjel ízesített rizst fogyasztanak. A szigetlakók imádják a „corned beej"-et. Ha e konzerv vagy friss tonhal között választhatnak, az előbbit választják. Négy hónaponkint jelenik meg egy hajó, hogy felvásárolja a koprát, és közszükségleti cikkeket adjon el a szigetlakóknak. Ilyenkor néhány napra abbamarad a kopra megmunkálása. Aztán elmegy a hajó, s a lakosság további négy hónapra viszszatér megszokott munkájához. Kili nem az ő szigetük. Nem érzik magukat otthon. Az ö otthonuk, a Bikini-atoll ötszáz mérfölddel északra. Kilin tulajdonképpen száműzetésben élnek, nem' is szeretik a szigetet. Az atoll különbözik az egyszerű szigettől. Bikini tulajdonképpen kis szigetek alkotta nagy kör. Nem minden szigetet laknak, egyes szigeteket sertésés baromfitenyésztésre, másokat vad teknősbékák rezervátumaként használnak, más szigeteket vadállománnyal hépesítettek be. Nagy előnyt jelentett egy 230 négyzetmérföldnyi lagúna. A szigetek körén belül szélcsend és halbőség volt. Bármelyik korallszigeten, amely néhány lábra emelkedik ki a tengerből, kockázatos lenne az élet. A Marshall-szigeteknek ezen az északi részén nagyon kevés a csapadék, kevés a friss víz és végtelen küzdelem folyik élelemért. Am Bikinin, mint valamilyen jól ellátott ostromolt erődben, rendesen lehetett élni. Végzetes előnyök A sziget balszerencséje, hogy más célokra is eszményinek bizonyult. A Japánra ledobott első két atombomba kipróbálása után öt hónap múlva az amerikai kormány csendes helyet keresett az új fegyverkísérletekre. Az egykor német védnökség alatt álló Marshall-szigeteket a két világháború között a Népszövetség megbízásából Japán igazgatta. A második világháború után az Egyesült Államok kapott rá megbízást. Így aztán az amerikaiak könnyen rájöttek, hogy már rendelkezésükre áll a robbantásokhoz keresett eszményi hely. Washington 1946 januárjában bejelentette, hogy a kísérleti robbantások sorozatának színhelyéül csak Bikini jöhet számításba. Februárban a katonai kormányzó közölte is a leverő hírt a szigetlakókkal. — Nehéz munka volt a meggyőzés, — -nyilatkozott később —, mert nehézségeket okozott volna, ha valaki kijelenti, hogy nem hagyja el az otthonát. Ez ros'iz vért szült volna." Ilyen körülmények között aztán nem volt csoda, hogy a szigetlakók Juda törzsfőnökük útján beleegyeztek otthonuk elhagyásába. Nem tudták megérteni, de remélték, hogy nem hosszú időre távoznak el a szigetről. Márciusban már búcsút is mondtak hajlékaiknak ... A lakatlan Rongerik atoll., nem nyújtott kárpótlást Biki" niért. Pálmafákat döntöttek ki és kérgükkel táplálkoztak. Az a hiedelem terjedt el, hogy új szigetükön egy démon szelleme kísért, melynek a testét egykor a lagúnába vetették a halaknak. Babona ide, babona oda — a halak mérgezettek voltak. A kísérleti robbantásokkal foglalkozó amerikai kormány eleinte nem sokat törődött az őslakók "sorsával — a katonai kormány csupán egy rádióvevőkészülékkel és utcai hangszórókkal ajándékozta meg őket — ezt megcsodálták, de értékelni nem tudták, mert helyzetükben nem jelenthetett segítséget. 1948 elején olyan jelentés érkezett Washingtonba, hogy a bikinieket éhhalál fenyegeti. Akkor egy tiszt mert értük Rongerikre, és a kwajaleini amerikai támaszpont közelébe telepítették át őket. Itt katonai orvosok felügyelete alatt kissé magukhoz tértek, aztán amerikai tisztek kíséretében bejárták a környező szigeteket, hógy megfelelő otthont válasszanak maguknak. A végén két sziget között kellett választaniuk: egy lakott és a lakatlan Kili között. Választásuk Kilire esett. A szigetet 1874-ben egy német társaság 300 dollárért vásárolta meg a törzsfőnöktől, majd kókuszpálmákkal telepítette be. Az ültetvényeket 1914 és 1940 között a japánok igazgatták, de 1948-ban már évek óta elhagyatott volt a sziget, kókuszligeteiben hemzsegtek a patkányok... Hétköznapok szürkesége Vasárnap nem halásznak, nem szárítanak koprát, sőt nem is főznek. Harangozás helyett egy, fák között kifüggesztett oxigénpalackot vernek vasdarabbal. Az ünnepi ruhába öltözött emberek a templomba tartanak, több szólamban -zsoltárokat énekelve. Az asztalnál két sörösüvegbe helyezett papírvilágok között áll a lelkipásztor és előimádkozik. A hívők ismételgetik a pap szavait. Egy öregasszony virágot dugött a füle mögé. Egy fiú addig nyújtja a rózsaszínű rágógumit, míg az elszakad. Egy férfi a verandán ül és valamilyen amerikai rémregényt olvas. Aztán felkel és a templom ablakán keresztül a hajánál fogva behúz egy lányt. Mind vontatott éneklésbe kezdenek. Estefelé a parton üldögélünk, látni akarjuk a napnyugtát és a hold felkeltét. Előttünk meztelen lányok vetik magukat a tenger hullámaiba, aztán megfürödve tiszta ruhát váltanak. Ezt az idillt olykor vésztjósló események zavarják meg. Keleten, Kalifornia felől rakéta tűnik fel az égen, aztán dél felől repülőgép bukkan fel a látóhatáron. Emelkedik, nyomot hogy, aztán visszatér, nagy villanás, — a repülőgép a rakétával együtt a tengerbe zuhan ... Kilin lassan telik az idő. Zenével űzik el az unalmat. Vagy a rádióból szól a zene, vagy gitároznak, esetleg valaki énekel. Régen Bikinin óriási kagylóra cápabőrt feszítettek ki s doboltak rajta vagy kagylóba fújtak — ez szolgált hangszerül. Ennek helyébe most a p o p m us i c és a japán b a n J o került. A „yokwe" szó mellett a leggyakoribb a „

lamoren". így nevezik őseik földjét a bikiniek, s már húsz éve várnak a viszszatérésre. Húsz év múltán Ekkor jött az elnöki nyilatkozat, hogy Bikini ismét lakható... A faluban valaki elkiáltotta magát. A gyerekek szétfutottak a házakba. A megriadt baromfiak szétrebbentek. Egy fiatal férfi kapta a botját, s kurjongatva döngetett egy fát. Egy asszonyság megrázta a fejét és mosolygott. Az utcákon nem táncoltak, nem is ünnepeltek, mégsem maradtak közömbösek. Másnap üdvrivalgással fogadták a hajót... . .. Tíz nap múlva visszatértünk Kilire. Nagyobb hajón, az amerikai főbiztos hajóján,, tisztek, atomfizikusok, közigazgatási tisztviselők, etnológusok stb. társaságában érkeztünk. Még maradt kilenc hely bikini lakosok számára, igaz nekik a fedélzeten kell aludniuk. Bikini lagúnájának elérése után izgalom fog el minket. Először a tudósítóknak és a fotoriportereknek kell partra lépniük, hogy megörökíthessék a száműzöttek találkozását a szülőfölddel. A kilenc bikini őslakos kérte, hogy az ünnepséget a temetőben rendezzék meg, ahol 1946-ban távozásuk előtt ünnepélyesen feldíszítették őseik sírját. A kilenc bikini őslakó fehér ingben, sötét nadrágban, fekete nyakkendővel, cipőben, zokniban méltóságteljesen lép a partra. Kattognak a kamerák. Meglepődötten körülnéznek, aztán eltűnnek az erdőben. A nyomukban tartunk. Macsetőval vágunk utat a sűrűségben. Mire utolérjük őket, halkan egy sor sörösüvegre mutatnak, amely valaha egy sír körvonalait jelölte ki. A növényzetben még néhány síremléket fedeztünk fel. .. ..„„—Ccü

i szigetlakók napi élelmüket keresik a lagúna lépes állatvilágában. Az ünnepi szertartás előtt megtisztítjuk a terepet, aztán zászlófelvonás. Az amerikai főbiztos méltatja a történelmi eseményt. Utána a kilenc őslakos vezetője beszél. Köszönetet mond. Köszöni nekünk, hogy 220 millió ember visszaad egy szigetet több száz embernek, akik rajta éltek. Köszöni nekünk az eltékozolt 22 évet, az össze-vissza barázdált, elpusztított szigetet. A szertartás rendje szerint négy kókuszpálmát ültetünk el. Utána az Atomenergia Bizottság küldötte ezüstláncon függő ezüstérmeket akaszt a nyolc bikini őslakos nyakába. „Bikini 1968" — ez a felirat áll az érmeken. Egyet utólag küldenek el. A főbiztos luxusszállót akar • Az ünnepség után körülnézünk. A sűrű bozótoson túl figyelmeztető tábla: ,figyelem! A növények élvezete veszélyest" A parton megsárgult roncsok. Elolvasható feliratuk: Lenoch. Miniatűr repülőgép volt, a kis ajtókon figyelmeztetés, hogy a radioaktív por eltávolítására vonatkozó utasítás belül található. Mindenfelé rozsdás vasdarabok, kábelek, drótok, pneumatikumok, rozsdás motorok. A parton a pontonhidaknak csak a váza meredezik. Ezek a vasmaradványok még mindig sugárveszélyesek! Útközben találkozunk egy agyonizzadt angol ezredessel. — Nem tudtam megtalálni a temetőt! — panaszkodik. Megnyugtatjuk hogy a bennszülöttek már rátaláltak. Az ezredes rosszkedvű, és unottan megjegyzi: — Nem mondhatom, hogy kellemes környezet". 1946 és 1958 között 23 atomrobbantást hajtottak végre Bikinin. A legnagyobb bombát, a Bravót 1954, március 1-én robbantották fel. Két szigetet teljesen eltüntetett, a harmadikból csak keskeny homoksáv maradt. A halak ismét visszatértek. Sugárveszély nem fenyegeti őket, csak a cápáktól kell tartaniuk. Az ínyencségnek számító kókuszrákok azonban még mindig veszélyesek, mert ezek a kagylősrákok a saját kagylójukat is felfalják, s ezzel nagy mennyiségű stroncium került a szervezetükbe. A főbiztos az utolsó napon igyekezett lelket önteni a visszatért bikini őslakókba. Megígérte, hogy kitisztíttatja ezt a sivatagot, s olyan állapotba hozza a szigetet, mint amilyen azelőtt volt, feltéve, ha elég pénzt tud szerezni. Sőt a Csendes-óceáni atollon luxusszállót is építhetnének, így a vízisízők és halászok paradicsoma lehetne. Ellenállhatatlan erővel vonzaná a turistákat. Ez pedig pénzt jelent. Ebédfőzés Kilin.