Új Szó, 1969. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1969-05-17 / 114. szám, szombat

A Német Szövetségi Köztársaság a múlt héten a legnagyobb pénzügyi spekulációk egyikének a színhelye volt, e héten pedig belpolitikai válság szélére sodródott. Sem az egyik, sem a másik veszély még nem múlt el. A pénzügyi spekulációk a nyugatnémet márka esetleges felértékelésére épültek. Hasonló helyzet máitavaly novemberben is előadódott. Akkor a bonni kormány még egységesen lépett fel, most azonban nem egyöntetűen hozta meg határozatát a márka felértékelésének elvetéséről. Nem akarok nagy pénzügyi és politikai elemzésekbe bocsátkozni, mert nem bennük látom a márka felértékelése körüli bonyodalmak lényegét. Tény az, hogy a márka egyes más kapitalista pénznemekkel szemben alulértékelt. Ugyancsak tény az, hogy a bonni kormány a külföldi nyomástól, a pénzügyi szakértők többségének ajánlatától függetlenül határozta el, hogy nem változtat a márka árfolyamán. A MÁRKA... A szakértők többségének megegyező véleménye szerint a márka árfolyamának fenntartására vonatkozó kormányhatározat helytelen. A bonni kormány a belpolitikai helyzet szempontjából, nem pedig az országos szükségletek tekintetbe vételével döntött így, hanem csakis a politikai jobboldal és a reakció érdekeit tartotta szem előtt. Természetesen tekintettel volt az őszi parlamenti választásokra. Korántsem szándékom a helyzet megítélésének egyszerűsítése, bármilyen könnyű is volna hivatkoznom a választási kampányra. Am ez a helyzet. Ezzel kapcsolatban emlékeztetnem kell Kiesinger kancellár tavalyi kijelentésére, hogy „amíg kancellár leszek a márkát nem értékelik fel." Ez a kategorikus kijelentés bizonyára határozott szerepet játszott, mert a kancellár számos kérdésben foroghat, mint a szélkakas, egyik napról a másikra irányt változtathat, pénzügyi kérdésekben azonban ezt nem engedheti meg magának, mert a lakosságnak az ilyesmi akkor sincs ínyére, ha nem ls tudja pontosan, miről van szó. Ügy látszik, a bonni kancellár „nagyon megtudja érteni" a lakosság hangulatát. KARE t CISÁR, "BONNI TÁVIRATA' Márkáról beszélnek, a választásokra gondolnak A márka körüli viszály lényege abban van, hogy tovább tart a két koalíciós partner — a klerikális uniópárt és a szociáldemokraták differenciálódása. Az 1966-ban létrejött kormánykoalícióban az uniópártnak erősebb képviselete van, mint a szociáldemokratáknak. A szociáldemokraták erős pozíciókat építettek ki maguknak a kormányban, mert Schiller szociáldemokrata gazdaságügyi miniszter nevéhez fűződik a gazdasági hanyatlást megállító, újabb konjuktúrát elindító politika. A külpolitikában már nem voltak olyan sikeresek a szociáldemokraták. Ezért a szociáldemokrata párt választási kampányóban a gazdasági politikát akarják megtartani maguknak tromful a szociáldemokraták. ... KONZERVATÍV IRÁNYZATOT TÜKRÖZ A klerikális CDU/CSU uniópárt nagy veszélyt érzett ebben, mert a nyugatnémet lakosság kész arra szavazni, aki gazdasági szilárdságot biztosít neki. Ezért a CDU/CSU soraiból már tavasszal figyelmeztettek arra, hogy a „nagy konjuktúra is megárthat", s hogy icjeje lenne egy kicsit meghúzni a gyeplőt. Ezt a politikát képviselte Strauss pénzügyminiszter, akit a választási kampányban kétségtelenül a gazdaság és a márka megmentőjének akarnak bemutatni a tömegnek. A két koalíciós párt differenciálódásában nem a gazdaság a lényeg. Általános jelenség a jobobldali klerikális politikusok rendkívüli aktivitása. Már régen magukhoz tértek 1966-os válságukból, s csak az ellentámadás megfelelő pillanatára vártak. Ellentámadásukat éles nacionalista-konzervatív irányzat jellemzi. Kíméletlenül ennek rendelnek alá minden belés külpolitikai döntést. Mivel a nacionalista hangnak mindig megvolt a hatása a lakoság körében, a CDU/CSU éberen figyeli a lakosság hangulatát. Igen sok példa bizonyítja a nacionalista konzervativizmus visszatérését. A CDU/CSU számos kérdésben érvényesítette befolyását a szociáldemokratákkal szemben, így például abban, hogy Nyugat-Németország egyelőre nem írja alá az atomsorompó-egyezményt, a bonni kormány nem indítványozza a neonáci NPD párt betiltását (az elnökválasztás azt mutatta, hogy az NPD lehetséges szövetséges), a szövetségi kormány ismét szorgalmazza a német nemzet kizárólagos képviseletének jogát. Az uniópárt még a renegátok befogadásától sem irtózik, ami Rehs volt szociáldemokrata képviselőnek, az Etűzöttek Szôvetšége elnökének esete is bizonyít. A szociáldemokraták két malomkő közé kerültek. Közelebb kerülhetnek az uniópárthoz, s akkor már semmi különbség nem lesz köztük. A CDU/CSUval szemben nem szánhatja rá magukat határozott lépésre, mert választási kampányokat a kormányban elért sikereikre építik, s igyekszik bebizonyítani, hogy kormányzó párt is lehetnek. Ezért nagyon valószínűtlen, hogy a szociáldemokraták a választási kampányban kormány- vagy koalíciós válságot robbantanának ki. A választási kampány azonban még sok meglepetést tartogathat. Az Osztrák Kommunista Párt Központi Bizottságának legutóbbi ülésén napirendi pontként szerepeltek a legújabb csehszlovákiai fejlemények is. E kérdésről beható vita folyt. Az ülés résztvevőinek túlnyomó többsége elutasította azokat az állításokat, amelyek szerint a csehszlovákiai nehézségek oka kizárólag a szovjet csapatok jelenlétére vezethető vissza és megoldást csak a csapatok kivonása után lehet elérni. A Az osztrák kommunisták a csehszlovákiai Érdekességek Megmentik Shakespeare templomát Az angliai stratfordi Szent Háromság templomot, amelyben 1564-ben John Shakespeare fiát William névre keresztelték, akit mint világhírű írót 1616-ban ugyanitt temettek el, beomlás fenyegeti. Boltívei és falai beomlóban vannak, s az emléktemplom elpusztul, ha nem érkezik gyors segítség. Mivel a hatóságok felháborítóan közömbösek s még nem tettek lépéseket az épület megmentésére, a Shakespeare-tisztelők Társasága közadakozást indított. Eddig kétszázezer font sterling gyűlt össze a templom renoválására. Ismeretlen Ovidius? Az Abruzzók vidékén a Morrone del Samnio hegy lábánál egy ősi Herkules-templom romjai alól kiásott oszlopfőn 15 versszakot találtak. A kőbe vésett versek szerzője állítólag Ovidius, a nagy római költő. A templom időszámításunk szerint az I. században földcsuszamlás következtében romba dőlt. A becses oszlopmaradványt Chietibe szállították, hogy, nyelvészek és más szakértők megkíséreljék megfejteni a helyenként elmosódott írást, s elismerjék a vers ovidiusi eredetét. plenáris ülés ugyanakkor szembeszállt azokkal a kísérletekkel, amelyekkel a pártban a csehszlovák kérdéssel kapcsolatban újabb vitát akartak elindítani, és emlékeztetett a XX. pártkongresszus határozatára, amely szerint bár állást kell foglalni a kommunista világmozgalom kérdéseivel kapcsolatban a párt legfőbb feladata azonban elsősorban a belpolitikai kérdések megoldását szorgalmazza. Az ülésen negyvenöt szavazattal, húsz ellenében és hat tartózkodás mellett, határozatot hagytak jóvá, amely megállapítja, hogy a vezető szervekben eszközölt személyi változások minden egyes pártnak belügye. Az Osztrák Kommunista Párt egyetért Svoboda elnökkel abban, hogy Alexander Dubček neve és munkássága „egyszersmindenkorra összekapcsolódik a január utáni politikával". A határozat a továbbiakban leszögezi: „Pártunk támogatja Gustáv Husáknak, a CSKP újonnan megválasztott első titkárának azon határozott kijelentését, hogy a január utáni politikát folytatják, és a párt határozottan arra törekszik, hogy „a cseh és a szlovák problémákat saját erejükből saját terveik alapján oldják meg". Csupán a hidegháború és antikommunista erők érdekét szolgálhatja — állapítja meg a határozat — a válsághelyzet szítása északi szomszédainknál. A válság mielőbbi leküzdésé Ausztriának is érdeke, s Európa békés fejlődését szolgálja. A határozat továbbá hangsúlyozza: „Pártunk augusztus 21. előtt éppúgy, mint azután, ismételten leszögezi, hogy a január utáni politika megvalósítása lényeges feltételének tekinti az antiszocialista irányzatok elleni határozott harcot. Ez teljes mértékben megegyezik a CSKP határozataival, s magának Dubček elvtársnak ismételten hangoztatott állásfoglalásával". A Központi Bizottság plenáris ülése rámutatott, hogy az OKP mindjárt augusztus 21-e után a békés politikai megoldást szorgalmazta, mégpedig a következő elvek alapján: 1. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság szuverenitásának és a CSKP autonómiájának Icljes helyreállítása, beleértve a csapatok kivonását a moszkvai megállapodás alapján, 2. a január utáni politika folytatása a CSKP akcióprogramja alapján, 3. határozott harc az antiszocialista irányzatok ellen. A plénum megerősítette a XX. pártkongresszusnak ezt az állásfoglalását, és hangsúlyozta, hogy e három pont kölcsönösen összefügg egymással. Az OKP autonóm politikájának és a csehszlovák testvérpárt iránti szolidaritásának megfelelően határozottan fellép a tényeknek éllentmondó, nacionalista és antiszovjet hangulat szítását célzó ausztriai kampányok ellen. Ezek a nyugat-németországi reakciós erők által sugallt kampányok a valóságban a csehszlovákiai szocialista demokratizálódási folyamat ellen irányulnak. Ugyanakkor ellentétben állnak az európai biztonságot és enyhülést szolgáló aktív semlegességi és békepolitika követelményeivel. „Ugyancsak feladatunknak tartjuk — hangoztatja végül a Központi Bizottság határozata —, hogy szembeszálljunk azokkal az erőkkel, amelyek a csehszlovákiai eseményeket a nemzetközi helyzet kiélezésére és az európai biztonság megoldásának megnehezítésére használják fel. Ugyanakkor az a politika, amely az európai határok, valamint a két német állam létezésének elismerésére, a NATO és a Varsói Szerződés egyidejű feloszlatására, valamennyi csapat idegen területről való kivonására irányul, megkönnyítheti a csehszlovákiai problémák megoldását is." Miről írnak a prágai lapok? Nem lehet helye a revonsnak A párt cseh nyelvű lapjaiban egyre többet foglalkoznak az elmúlt időszak értékelésével, a bíráló cikkek hovatovább névre szólóbbak, s napirendre kerülnek a pártpolitika időszerű problémái, egyre több a jövőbe mutató, a kiutat kereső cikk is. E tekintetben figyelemre méltó O. Svestka elvtársnak, a Tribúna főszerkesztőjének publicisztikai munkássága. Vezércikkeiben tanúbizonyságát adja annak, hogy a kétfrontos harc következetes megvívásának híve. A Tribúna 8. számában „Felelősség egyenlő visszavágás vagy igazság?" című vezércikkében hangoztatja, hogy a kommunisták feladata az igazmondás. Síkra száll amellett, hogy az elmúlt időszak eseményeiről a népnek meg kell mondani a teljes igazságot népünknek meg kell győződnie arról, hogy minden igaz kommunista — még ha bármennyire is indokoltak sérelmei —, nem a visszavágást, a revansot követeli, hanem a tettek és megnyilvánulások tárgyilagos megítélését, az egyének állásfoglalásának igazságos értékelését. A párt egészséges erői nem ismételhetik meg a jobboldal módszereit —, azaz a kommunisták és pártonkívüliek lejáratását és igazságtalan elítélését... csak azért, mert az övékétől eltérő volt a nézetük. A pártban lévő jobboldali opportunizmus képviselői nem bújhatnak ki a felelősség alól. Egyetlen felelőtlen politikus, vagy közéleti tényező sem kerüli el a felelősségre vonást. Ha nem értenek egyet pártunk jelenlegi politikájával, ma sem dolgozhatnak a végrehajtó párt- és állami szervekben. Mi nem vesszük át az ő tavalyi módszereiket, ml meg akarjuk mutatni a pártnak és a népnek, hogy ezek az emberek miért tévedtek és eljárásuk miért volt helytelen" — írja O. Svestka. A cseh pórtiroda hetilapja hírt ad a Zprávy című hetilap megszűnéséről is. A hír szerint a szovjet alakulatok mellett működő szerkesztőbizottság lapjának utolsó száma 1969. május 11-én jelent meg. A. M. Majorov cikke Az Obrana lidu 19. számában A. M. Majorov vezérezredes, az ideiglenesen Csehszlovákiában tartózkodó központi hadseregcsoport parancsnoka írt cikket a szovjet és csehszlovák nép, a két ország hadserege barátságáról. Cikkében végigvezeti az olvasót a Csehszlovákia felszabadításáért vívott harcok jelentősebb eseményein, s feleleveníti a 24 évvel ezelőtti harcok, események légkörét. A hazánk területén ideiglenesen tartózkodó szovjet katonákról így fr: „Katonáinkat a szocialista hazafiasság és a proletár nemzetköziség szellemében a CSSZSZK nemzetei kultúrájának és hagyományainak tiszteletére, a csehszlovák néphadsereg tagjaival való fegyverbarátság szellemében neveljük. A szovjet katonák és a csehszlovák lakosság. valamint katonaság közötti politikai és munkáskapcsolatok egyre szélesebbek. Csehszlovákia lakosait mi barátainknak és fegyvertársainknak tekintjük." Kevesebb dicshimnuszt, több őszinteséget Az internacionalizmus kérdéseivel, a fölösleges halasztóktól mentes csehszlovák—szovjet kapcsolatokkal foglalkozik a Rutló právo-ban Jirí Svoboda, aki a lobbi között ezeket írja: „A felszabadításért és az értünk hozott áldozatokért való állandó, de legkülönbözőbb alkalmakkor szajkózott, szinte banális dicshimnuszokkal ártottunk a Szovjetuniónak is. Ha akkor kevesebb a dicshimnusz, az ma többet jelentene a Szovjetunió és a mi számunkra is." Keserű pirula A hét legnagyobb belföldi eseménye kétségtelenül a fogyasztói árak módosítása volt. Csütörtökön délelőtt a prágai kioszkokban már egyetlen egy napilapot sem lehetett kapni. A prágaiak a szó szoros értelmében tanulmányozták az ármódosításról kiadott közleményt, és a kirakatok előtt is sok kíváncsi ember vizsgálta: mi drágább, mi az olcsóbb. A Zemédélské noviny az ármódosításhoz fűzött kommentárjában megírta, hogy a világon nincs olyan állam, ahol az emberek örömujjongással fogadnák az áremelést. De ennek ellenére helytelen lenne, ha elítélnénk ezt az intézkedést, mert lényegében az első lépést jelenti a népgazdaság bonyolult szerkezelében beállt torzulások felszámolása terén. A cikkből kiolvashatjuk, hogy a kiskereskedelmi árak dotálása az állampénztárnak évente 4,4 milliárd koronájába kerül. Helyesebb és igazságosabb — állapítja meg a kommentár — ha az árdotációk helyett inkább a jövedelmen keresztül segítünk a rászorulóknak — nyugdíjasoknak, többgyermekes családoknak. Az ármódosítás kétségkívül keserű pirula — írja a Zemedélské noviny —, de ne feledjük el, hogy a felszámolt torzulások okozói nem azok az emberek, akik ma államunk élén állnak. A Večerní Praha az árintézkedéssel kapcsolatban ezeket írja: „Ha a ma bejelentett intézkedés egy igazi fordulat kezdetét jelenti, akkor örömmel kell fogadni. Azonban elkerülhetetlen követelmény, hogy az elképzelések helyébe végre a tettek lépjenek, mert ez mind az irányítószervek, mind pedig a dolgozók ügye. Ez az ármódosítás utolsó figyelmeztetés a beláthatatlan gazdasági következményekkel járó helyzet előtt". A prágai esti lap arról is hírt ad, hogy április 1-én az autó igénylők száma elérte a 264 ezret. A Mototechna azonban az idén csak ?1816 belföldi gyártmányú gépkocsit szállít až üzletekbe. A nyugati országokból 5000, a szocialista országokból pedig 20 500 személygépkocsit importálunk az idén. A jövő évben az autóellátásban nem lesznek nagyobb változások az ideihez viszonyítva. A kereslet és a kínálat kh. 5 éV múlva kerül egyensúlyba, — írja a Večerní Praha. Az emigránsok sorsláról A múlt évi augusztusi események során külföldre távozott honfitársaink sorsáról a cseh sajtóban számos cikk jelent meg. A legutóbbi a Rudé právo cikke, amelyben a kanadai csehszlovák emigránsok sorsáról van szó. A cikkből megtudható, hogy Kanadába az úgynevezett kanadai segélyprogram keretében 8541 csehszlovák állampolgár érkezett. Az utóbbi időben többszázan fordultak ottawai és montreali külképviseleti hivatalainkhoz, ideiglenes ott-tartózkodási engedélyért, ami azt jelenti, hogy ezek az emberek még nem mondtak lé a legális visszatérés gondolatáról, s továbbra is csehszlovák állampolgároknak tekintik magukat. (smf Értékelték >a Práce munkáját (ČSTK) A Csehszlovák Fórra daluii Szakszervezeti Mozgalom Központi Tanácsának elnöksége május 15-i ülésén elemző módon értékelte a Práca cimti napilapot és a Svét Práce című hetilapot. Elismeréssel értékelte azo'. ak a szerkesztőknek a munkáját, akik az új feltételek között jelentősen hozzájárultak a Csehszlovák Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom akicóegységének a megszilárdításához. Elmarasztaló a lapok belpolitikai részének értékelése. Az elmarasztalás mindenekelőtt az elvi jellegű cikkekre vonatkozik, amelyek nem segítettek megszilárdítani szocialista társadalmi rendünket. Az ülésen Ladislav Velenský kérte, hogy mentsék fel a Práce cimű napilap főszerkesztői funkciójából. Az elnökség teljesítette kérését, és a szerkesztőség vezetésével Jirí Vančurát, a szakszervezeti rovat eddigi vezetőjét bízta meg.