Új Szó, 1969. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1969-05-17 / 114. szám, szombat

A Német Szövetségi Köztársa­ság a múlt héten a legnagyobb pénzügyi spekulációk egyiké­nek a színhelye volt, e héten pedig belpolitikai válság szélé­re sodródott. Sem az egyik, sem a másik veszély még nem múlt el. A pénzügyi spekulá­ciók a nyugatnémet márka esetleges felértékelésére épül­tek. Hasonló helyzet mái­tavaly novemberben is előadó­dott. Akkor a bonni kormány még egységesen lépett fel, most azonban nem egyöntetűen hozta meg határozatát a már­ka felértékelésének elvetésé­ről. Nem akarok nagy pénzügyi és politikai elemzésekbe bo­csátkozni, mert nem bennük látom a márka felértékelése körüli bonyodalmak lényegét. Tény az, hogy a márka egyes más kapitalista pénznemekkel szemben alulértékelt. Ugyan­csak tény az, hogy a bonni kormány a külföldi nyomástól, a pénzügyi szakértők többségé­nek ajánlatától függetlenül ha­tározta el, hogy nem változtat a márka árfolyamán. A MÁRKA... A szakértők többségének meg­egyező véleménye szerint a márka árfolyamának fenntartá­sára vonatkozó kormányhatá­rozat helytelen. A bonni kor­mány a belpolitikai helyzet szempontjából, nem pedig az országos szükségletek tekintet­be vételével döntött így, hanem csakis a politikai jobboldal és a reakció érdekeit tartotta szem előtt. Természetesen te­kintettel volt az őszi parlamen­ti választásokra. Korántsem szándékom a helyzet megítélé­sének egyszerűsítése, bármilyen könnyű is volna hivatkoznom a választási kampányra. Am ez a helyzet. Ezzel kapcsolatban emlékez­tetnem kell Kiesinger kancel­lár tavalyi kijelentésére, hogy „amíg kancellár leszek a már­kát nem értékelik fel." Ez a kategorikus kijelentés bizonyá­ra határozott szerepet játszott, mert a kancellár számos kér­désben foroghat, mint a szél­kakas, egyik napról a másikra irányt változtathat, pénzügyi kérdésekben azonban ezt nem engedheti meg magának, mert a lakosságnak az ilyesmi akkor sincs ínyére, ha nem ls tudja pontosan, miről van szó. Ügy látszik, a bonni kancellár „na­gyon megtudja érteni" a la­kosság hangulatát. KARE t CISÁR, "BONNI TÁVIRATA' Márkáról beszélnek, a választásokra gondolnak A márka körüli viszály lé­nyege abban van, hogy tovább tart a két koalíciós partner — a klerikális uniópárt és a szo­ciáldemokraták differenciáló­dása. Az 1966-ban létrejött kor­mánykoalícióban az uniópárt­nak erősebb képviselete van, mint a szociáldemokratáknak. A szociáldemokraták erős po­zíciókat építettek ki maguknak a kormányban, mert Schiller szociáldemokrata gazdaságügyi miniszter nevéhez fűződik a gazdasági hanyatlást megállító, újabb konjuktúrát elindító poli­tika. A külpolitikában már nem voltak olyan sikeresek a szo­ciáldemokraták. Ezért a szo­ciáldemokrata párt választási kampányóban a gazdasági poli­tikát akarják megtartani ma­guknak tromful a szociáldemo­kraták. ... KONZERVATÍV IRÁNYZATOT TÜKRÖZ A klerikális CDU/CSU unió­párt nagy veszélyt érzett eb­ben, mert a nyugatnémet lakos­ság kész arra szavazni, aki gaz­dasági szilárdságot biztosít ne­ki. Ezért a CDU/CSU soraiból már tavasszal figyelmeztettek arra, hogy a „nagy konjuktúra is megárthat", s hogy icjeje lenne egy kicsit meghúzni a gyeplőt. Ezt a politikát képvi­selte Strauss pénzügyminiszter, akit a választási kampányban kétségtelenül a gazdaság és a márka megmentőjének akarnak bemutatni a tömegnek. A két koalíciós párt differen­ciálódásában nem a gazdaság a lényeg. Általános jelenség a jobobldali klerikális politikusok rendkívüli aktivitása. Már ré­gen magukhoz tértek 1966-os válságukból, s csak az ellentá­madás megfelelő pillanatára vártak. Ellentámadásukat éles nacionalista-konzervatív irány­zat jellemzi. Kíméletlenül en­nek rendelnek alá minden bel­és külpolitikai döntést. Mivel a nacionalista hangnak mindig megvolt a hatása a lakoság kö­rében, a CDU/CSU éberen fi­gyeli a lakosság hangulatát. Igen sok példa bizonyítja a nacionalista konzervativizmus visszatérését. A CDU/CSU szá­mos kérdésben érvényesítette befolyását a szociáldemokraták­kal szemben, így például abban, hogy Nyugat-Németország egyelőre nem írja alá az atom­sorompó-egyezményt, a bonni kormány nem indítványozza a neonáci NPD párt betiltását (az elnökválasztás azt mutatta, hogy az NPD lehetséges szövetsé­ges), a szövetségi kormány is­mét szorgalmazza a német nemzet kizárólagos képvisele­tének jogát. Az uniópárt még a renegátok befogadásától sem irtózik, ami Rehs volt szociál­demokrata képviselőnek, az Et­űzöttek Szôvetšége elnökének esete is bizonyít. A szociáldemokraták két ma­lomkő közé kerültek. Közelebb kerülhetnek az uniópárthoz, s akkor már semmi különbség nem lesz köztük. A CDU/CSU­val szemben nem szánhatja rá magukat határozott lépésre, mert választási kampányokat a kor­mányban elért sikereikre épí­tik, s igyekszik bebizonyítani, hogy kormányzó párt is lehet­nek. Ezért nagyon valószínűt­len, hogy a szociáldemokraták a választási kampányban kor­mány- vagy koalíciós válsá­got robbantanának ki. A válasz­tási kampány azonban még sok meglepetést tartogathat. Az Osztrák Kommunista Párt Központi Bizottságának leg­utóbbi ülésén napirendi pont­ként szerepeltek a legújabb csehszlovákiai fejlemények is. E kérdésről beható vita folyt. Az ülés résztvevőinek túlnyomó többsége elutasította azokat az állításokat, amelyek szerint a csehszlovákiai nehézségek oka kizárólag a szovjet csapatok je­lenlétére vezethető vissza és megoldást csak a csapatok ki­vonása után lehet elérni. A Az osztrák kommunisták a csehszlovákiai Érdekességek Megmentik Shakespeare templomát Az angliai stratfordi Szent Háromság templomot, amelyben 1564-ben John Shakespeare fiát William névre keresztelték, akit mint világhírű írót 1616-ban ugyanitt temettek el, beomlás fenyegeti. Boltívei és falai be­omlóban vannak, s az emlék­templom elpusztul, ha nem ér­kezik gyors segítség. Mivel a hatóságok felháborítóan kö­zömbösek s még nem tettek lé­péseket az épület megmentésé­re, a Shakespeare-tisztelők Tár­sasága közadakozást indított. Eddig kétszázezer font sterling gyűlt össze a templom renová­lására. Ismeretlen Ovidius? Az Abruzzók vidékén a Mor­rone del Samnio hegy lábánál egy ősi Herkules-templom rom­jai alól kiásott oszlopfőn 15 versszakot találtak. A kőbe vé­sett versek szerzője állítólag Ovidius, a nagy római költő. A templom időszámításunk szerint az I. században földcsuszamlás következtében romba dőlt. A becses oszlopmaradványt Chietibe szállították, hogy, nyel­vészek és más szakértők meg­kíséreljék megfejteni a helyen­ként elmosódott írást, s elis­merjék a vers ovidiusi eredetét. plenáris ülés ugyanakkor szem­beszállt azokkal a kísérletek­kel, amelyekkel a pártban a csehszlovák kérdéssel kapcso­latban újabb vitát akartak el­indítani, és emlékeztetett a XX. pártkongresszus határozatára, amely szerint bár állást kell foglalni a kommunista világ­mozgalom kérdéseivel kapcso­latban a párt legfőbb feladata azonban elsősorban a belpoli­tikai kérdések megoldását szor­galmazza. Az ülésen negyvenöt szava­zattal, húsz ellenében és hat tartózkodás mellett, határozatot hagytak jóvá, amely megálla­pítja, hogy a vezető szervekben eszközölt személyi változások minden egyes pártnak belügye. Az Osztrák Kommunista Párt egyetért Svoboda elnökkel ab­ban, hogy Alexander Dubček neve és munkássága „egyszers­mindenkorra összekapcsolódik a január utáni politikával". A határozat a továbbiakban leszögezi: „Pártunk támogatja Gustáv Husáknak, a CSKP újon­nan megválasztott első titkárá­nak azon határozott kijelenté­sét, hogy a január utáni politi­kát folytatják, és a párt hatá­rozottan arra törekszik, hogy „a cseh és a szlovák problémá­kat saját erejükből saját ter­veik alapján oldják meg". Csupán a hidegháború és an­tikommunista erők érdekét szol­gálhatja — állapítja meg a ha­tározat — a válsághelyzet szí­tása északi szomszédainknál. A válság mielőbbi leküzdésé Ausztriának is érdeke, s Európa békés fejlődését szolgálja. A határozat továbbá hangsú­lyozza: „Pártunk augusztus 21. előtt éppúgy, mint azután, is­mételten leszögezi, hogy a ja­nuár utáni politika megvalósí­tása lényeges feltételének te­kinti az antiszocialista irányza­tok elleni határozott harcot. Ez teljes mértékben megegyezik a CSKP határozataival, s magá­nak Dubček elvtársnak ismétel­ten hangoztatott állásfoglalásá­val". A Központi Bizottság plená­ris ülése rámutatott, hogy az OKP mindjárt augusztus 21-e után a békés politikai megoldást szorgalmazta, mégpedig a kö­vetkező elvek alapján: 1. A Csehszlovák Szocialista Köztár­saság szuverenitásának és a CSKP autonómiájának Icljes helyreállítása, beleértve a csa­patok kivonását a moszkvai megállapodás alapján, 2. a ja­nuár utáni politika folytatása a CSKP akcióprogramja alap­ján, 3. határozott harc az anti­szocialista irányzatok ellen. A plénum megerősítette a XX. pártkongresszusnak ezt az ál­lásfoglalását, és hangsúlyozta, hogy e három pont kölcsönö­sen összefügg egymással. Az OKP autonóm politikájá­nak és a csehszlovák testvér­párt iránti szolidaritásának megfelelően határozottan fel­lép a tényeknek éllentmondó, nacionalista és antiszovjet han­gulat szítását célzó ausztriai kampányok ellen. Ezek a nyu­gat-németországi reakciós erők által sugallt kampányok a va­lóságban a csehszlovákiai szo­cialista demokratizálódási fo­lyamat ellen irányulnak. Ugyan­akkor ellentétben állnak az eu­rópai biztonságot és enyhülést szolgáló aktív semlegességi és békepolitika követelményeivel. „Ugyancsak feladatunknak tartjuk — hangoztatja végül a Központi Bizottság határozata —, hogy szembeszálljunk azok­kal az erőkkel, amelyek a cseh­szlovákiai eseményeket a nem­zetközi helyzet kiélezésére és az európai biztonság megoldá­sának megnehezítésére használ­ják fel. Ugyanakkor az a poli­tika, amely az európai határok, valamint a két német állam lé­tezésének elismerésére, a NATO és a Varsói Szerződés egyidejű feloszlatására, valamennyi csa­pat idegen területről való kivo­nására irányul, megkönnyít­heti a csehszlovákiai problémák megoldását is." Miről írnak a prágai lapok? Nem lehet helye a revonsnak A párt cseh nyelvű lapjaiban egyre többet foglalkoznak az elmúlt időszak értékelésével, a bíráló cikkek hovatovább név­re szólóbbak, s napirendre ke­rülnek a pártpolitika időszerű problémái, egyre több a jövő­be mutató, a kiutat kereső cikk is. E tekintetben figyelemre méltó O. Svestka elvtársnak, a Tribúna főszerkesztőjének pub­licisztikai munkássága. Vezér­cikkeiben tanúbizonyságát adja annak, hogy a kétfrontos harc következetes megvívásának hí­ve. A Tribúna 8. számában „Fe­lelősség egyenlő visszavágás vagy igazság?" című vezércik­kében hangoztatja, hogy a kom­munisták feladata az igazmon­dás. Síkra száll amellett, hogy az elmúlt időszak eseményeiről a népnek meg kell mondani a teljes igazságot népünknek meg kell győződnie arról, hogy minden igaz kommunista — még ha bármennyire is indokol­tak sérelmei —, nem a vissza­vágást, a revansot követeli, ha­nem a tettek és megnyilvánulá­sok tárgyilagos megítélését, az egyének állásfoglalásának igaz­ságos értékelését. A párt egész­séges erői nem ismételhetik meg a jobboldal módszereit —, azaz a kommunisták és párton­kívüliek lejáratását és igazság­talan elítélését... csak azért, mert az övékétől eltérő volt a nézetük. A pártban lévő jobbol­dali opportunizmus képviselői nem bújhatnak ki a felelősség alól. Egyetlen felelőtlen politi­kus, vagy közéleti tényező sem kerüli el a felelősségre vo­nást. Ha nem értenek egyet pártunk jelenlegi politikájával, ma sem dolgozhatnak a végre­hajtó párt- és állami szervek­ben. Mi nem vesszük át az ő tavalyi módszereiket, ml meg akarjuk mutatni a pártnak és a népnek, hogy ezek az emberek miért tévedtek és eljárásuk miért volt helytelen" — írja O. Svestka. A cseh pórtiroda hetilapja hírt ad a Zprávy című hetilap megszűnéséről is. A hír szerint a szovjet alakulatok mellett működő szerkesztőbizottság lapjának utolsó száma 1969. május 11-én jelent meg. A. M. Majorov cikke Az Obrana lidu 19. számában A. M. Majorov vezérezredes, az ideiglenesen Csehszlovákiában tartózkodó központi hadsereg­csoport parancsnoka írt cikket a szovjet és csehszlovák nép, a két ország hadserege barátsá­gáról. Cikkében végigvezeti az olvasót a Csehszlovákia felsza­badításáért vívott harcok jelen­tősebb eseményein, s feleleve­níti a 24 évvel ezelőtti harcok, események légkörét. A hazánk területén ideiglenesen tartózko­dó szovjet katonákról így fr: „Katonáinkat a szocialista ha­zafiasság és a proletár nemzet­köziség szellemében a CSSZSZK nemzetei kultúrájának és ha­gyományainak tiszteletére, a csehszlovák néphadsereg tag­jaival való fegyverbarátság szellemében neveljük. A szov­jet katonák és a csehszlovák la­kosság. valamint katonaság kö­zötti politikai és munkáskap­csolatok egyre szélesebbek. Csehszlovákia lakosait mi ba­rátainknak és fegyvertársaink­nak tekintjük." Kevesebb dicshimnuszt, több őszinteséget Az internacionalizmus kérdé­seivel, a fölösleges halasztók­tól mentes csehszlovák—szovjet kapcsolatokkal foglalkozik a Rutló právo-ban Jirí Svoboda, aki a lobbi között ezeket írja: „A felszabadításért és az értünk hozott áldozatokért való állan­dó, de legkülönbözőbb alkal­makkor szajkózott, szinte baná­lis dicshimnuszokkal ártottunk a Szovjetuniónak is. Ha akkor kevesebb a dicshimnusz, az ma többet jelentene a Szovjetunió és a mi számunkra is." Keserű pirula A hét legnagyobb belföldi eseménye kétségtelenül a fo­gyasztói árak módosítása volt. Csütörtökön délelőtt a prágai kioszkokban már egyetlen egy napilapot sem lehetett kapni. A prágaiak a szó szoros értel­mében tanulmányozták az ár­módosításról kiadott közle­ményt, és a kirakatok előtt is sok kíváncsi ember vizsgálta: mi drágább, mi az olcsóbb. A Zemédélské noviny az ár­módosításhoz fűzött kommen­tárjában megírta, hogy a vilá­gon nincs olyan állam, ahol az emberek örömujjongással fo­gadnák az áremelést. De ennek ellenére helytelen lenne, ha el­ítélnénk ezt az intézkedést, mert lényegében az első lépést jelenti a népgazdaság bonyo­lult szerkezelében beállt torzu­lások felszámolása terén. A cikkből kiolvashatjuk, hogy a kiskereskedelmi árak dotálása az állampénztárnak évente 4,4 milliárd koronájába kerül. He­lyesebb és igazságosabb — ál­lapítja meg a kommentár — ha az árdotációk helyett inkább a jövedelmen keresztül segítünk a rászorulóknak — nyugdíja­soknak, többgyermekes csalá­doknak. Az ármódosítás kétség­kívül keserű pirula — írja a Zemedélské noviny —, de ne feledjük el, hogy a felszámolt torzulások okozói nem azok az emberek, akik ma államunk élén állnak. A Večerní Praha az árintéz­kedéssel kapcsolatban ezeket írja: „Ha a ma bejelentett in­tézkedés egy igazi fordulat kezdetét jelenti, akkor öröm­mel kell fogadni. Azonban el­kerülhetetlen követelmény, hogy az elképzelések helyébe végre a tettek lépjenek, mert ez mind az irányítószervek, mind pedig a dolgozók ügye. Ez az ármódosítás utolsó fi­gyelmeztetés a beláthatatlan gazdasági következményekkel járó helyzet előtt". A prágai esti lap arról is hírt ad, hogy április 1-én az autó igénylők száma elérte a 264 ezret. A Mototechna azonban az idén csak ?1816 belföldi gyártmányú gépkocsit szállít až üzletekbe. A nyugati országok­ból 5000, a szocialista orszá­gokból pedig 20 500 személy­gépkocsit importálunk az idén. A jövő évben az autóellátásban nem lesznek nagyobb változá­sok az ideihez viszonyítva. A kereslet és a kínálat kh. 5 éV múlva kerül egyensúlyba, — írja a Večerní Praha. Az emigránsok sorsláról A múlt évi augusztusi esemé­nyek során külföldre távozott honfitársaink sorsáról a cseh sajtóban számos cikk jelent meg. A legutóbbi a Rudé právo cikke, amelyben a kanadai csehszlovák emigránsok sorsá­ról van szó. A cikkből megtud­ható, hogy Kanadába az úgyne­vezett kanadai segélyprogram keretében 8541 csehszlovák ál­lampolgár érkezett. Az utóbbi időben többszázan fordultak ot­tawai és montreali külképvise­leti hivatalainkhoz, ideiglenes ott-tartózkodási engedélyért, ami azt jelenti, hogy ezek az emberek még nem mondtak lé a legális visszatérés gondolatá­ról, s továbbra is csehszlovák állampolgároknak tekintik ma­gukat. (smf Értékelték >a Práce munkáját (ČSTK) A Csehszlovák Fórra daluii Szakszervezeti Mozgalom Központi Tanácsának elnöksége május 15-i ülésén elemző módon értékelte a Práca cimti napilapot és a Svét Práce című hetilapot. Elismeréssel értékelte azo'. ak a szerkesztőknek a munkáját, akik az új feltételek között jelentősen hozzájárultak a Csehszlovák For­radalmi Szakszervezeti Mozgalom akicóegységének a megszilárdítá­sához. Elmarasztaló a lapok belpoliti­kai részének értékelése. Az elma­rasztalás mindenekelőtt az elvi jel­legű cikkekre vonatkozik, ame­lyek nem segítettek megszilárdí­tani szocialista társadalmi ren­dünket. Az ülésen Ladislav Velenský kérte, hogy mentsék fel a Práce cimű napilap főszerkesztői funk­ciójából. Az elnökség teljesítette kérését, és a szerkesztőség veze­tésével Jirí Vančurát, a szakszer­vezeti rovat eddigi vezetőjét bíz­ta meg.

Next

/
Thumbnails
Contents