Új Szó, 1969. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1969-05-15 / 112. szám, csütörtök

A magyarországi szlovákok helyzetéről Beszélgetés KŐVÁGÓ LÁSZLÓVAL, a magyar művelődésügyi minisztérium nemzetiségi osztályának vezetőjével Már ]ó néhány éve foglalkozik Kővágó László, a történelemtudományok kandidátusa a magyarországi nemzetiségi kérdés tudományos vizsgálatával. Érdemdús kutatómunkája eredményeként „Nemzetiségi kérdés — nemzetiségi politika" címmel 1968 februárjában könyv alakban jelent meg tanulmánya. Munkájára jellemző az őszinte kritikai hang és a meglevő problémák megoldására való törekvés. Nemrég Kővágó elvtársat megbízták a Művelődésügyi Minisztérium nemzetiségi osztályának vezetésével. Tisztségéből adódóan részt vett a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetsége április végén rendezett kongresszusán is. Megkértem a nemzetiségi kérdésekben jártas magyar szakembert, hogy nyilatkozzon lapunk olvasóinak. A magyarországi nemzeti szövetségek nemrég tartották meg kongresszusaikat. E tanácskozások és saját tanulmánya alapján, mi a véleménye a Magyarországon élű nemzetiségek, különösképpen az itt élű szlovákok helyzetéről? Mielőtt beszélnék a röviddel ezelőtt lezajlott magyarországi nemzetiségi kongresszusokról, előtte a magyarországi nemzetiségek helyzetét kell röviden áttekinteni. A nemzetiség helyzete külön elemzést kíván országonként, de még országon belül ls. Nálunk Magyarországon négy nemzetiségről beszélhetünk — német, szlovák, román és délszláv nemzetiségről. Kérdésének megfelelően mindenekelőtt a magyarországi szlovákokról akarok beszélni. Az első kérdés általában az, hogy hány szlovák él Magyarországon. Nyíltan meg kell mondanunk, hogy ebben a vonatkozásban nehéz helyzetben vagyunk, mert nálunk kétféle adat van forgalomban. Az egyik a hivatalos népszámlálási adat, amely szerint 1960-ban körülbelül 31 000 magyarországi állampolgár vallotta magát szlováknak. Ugyanakkor a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetségének becslése szerint 100—110 000 a magyarországi szlovák nemzetiségűek száma. Ismeretes, hogy Csehszlovákiában ennél nagyobb számokat is emlegetnek. Mi az oka a nagy eltérésnek a számok között? Alapjaiban ennek történelmi oka van. Egyrészt az, hogy 1918 előtt a dualista Magyarországon, de a Horthy uralom alatt is erős, magyarosító asszimilációs politika folyt. Ez tényl Emellett az asszimilálás mellett van egy természetes asszimilációs folyamat is, melynek keretében nemcsak szlovákok, hanem más nemzetiségűek is nagy számban elmagyarosodtak. Hasonló jelenség folyik a szomszédos országokban is. Ez az egyik magyarázat. Egy másik igen fontos ok, amit maguktól a szlovák nemzetiségű lakosoktól tudunk, hogy a második világháború után, amikor a lakosságcsere akció folyt, akkor sokan a magyarországi szlovákok közül éppen azért, mert nem akartak áttelepülni, azt az egyszerű megoldási módot választották, hogy magyaroknak vallották magukat. Ezek közül sokan máig is megtartották az akkor bevallott nemzetiségüket. Adatok bizonyítják, hogy amikor elmúlt az áttelepítési akció, akkor néhány ezren, akik előbb magyaroknak vallották magukat, ismét szlováknak jelentkeztek. Ami a magyarországi nemzetiségek és a szlovákok általános helyzetét illeti, mindenekelőtt hangsúlyozni szeretném, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt politikájának szellemében helyzetüket alkotmányunk szabályozza. Ehhez járulnak a különböző törvények is. Az itt lefektetett jogok az általános egyenjogúság mellett a nemzetiségi egyenjogúság külön hangsúlyozásával külön jogot biztosít a nemzetiségeknek nemzetiségi igényeik kielégítésére. Ennek a kollektív jognak a megtestesítői a nemzetiségi szövetségek, ha a szlovákokról beszélünk — a Magyarországi Szlovábok Demokratikus Szövetsége. Ez a szervezet a szlovák nemzetiség kollektív képviselőjének, nemzetiségi kérdésekben érdekképviselőjének van elismerve. A Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetségének tevékenységéhez jobb feltételeket biztosít az új alapszabályzat, a szervezeti változások, a demokratikusabb formák alkalmazása. Milyen jelentfiséget tulajdonit Kűvágó elvtárs ezeknek a változásoknak? A szövetség szervezeti felállításában nem okoz-e gondot, hogy csupán központi szervek létesülnek, de alacsonyabb szinten a szövetségnek nincsenek bizottságai és tagállománya, mint régen volt? Az új alapszabályzatok egyrészt a már meglevő szervezeti kereteket és tevékenységet rögzítik, másrészt azonban a demokratizálás, a szövetségek hatékonyabb tevékenységének útján jelentenek előrelépést. Például kifejezésre jut, hogy a szövetségek a nemzetiségi jogok kollektív képviselői, hogy a szövetségek olyan társadalmi szervezetek, amelyek kulturális és politikai tevékenységet fejtenek ki, s a nemzetiségi kérdésben a nemzetiségek egészét képviselik. Valójában annak a politikai elvnek a megvalósítói, hogy a nemzetiségek legyenek a nemzetiségi politika megvalósítói — szubjektumai. Megfogalmazást nyert a szövetségeknek már eddig is alkalmazott azon joguk, hogy javaslattevő és konzultatív joguk, szerepük van nemzetiségi kérdésekben minden szintű állami, társadalmi és szövetkezeti szerv előtt. Semmilyen nemzetiségi jogot érintő kérdésben az illetékesek Magyarországon nem határoznak „róluk — nélkülük". Tehát maguknak a nemzetiségeknek, a nemzetiségek képviselőinek, lényegében a szövetségek vezetőinek, választmányi tagjainak, kulturális, iskolai és szerkesztő bizottságainak meghallgatása nélkül. Ami a kérdés második felét illeti, látszik, hogy külföldi ember az, aki felteszi a kérdést. Nálunk a kongresszusokon, de különben sem merül fel az igény, hogy legyenek helyi szervezeteik, alacsonyabb szintű bizottságaik és tagjaik. Hogy miért? Mint történész elsősorban történelmi okokra próbálok hivatkozni. A szlovák szövetség elődje, a Szlovákok Antifasiszta Szövetsége, majd a Szlávok Magyarországi Szövetsége, amely 1949-ig működött, rendelkezett alapszervezetekkel, tagsággal. Azonban ezzel a szervezettel az történt, hogy a lakosságcsere hívévé, lebonyolítójává vált — gyakorlatilag önmagát számolta fel. Úgyhogy 1948 végén, 1949 elején új szlovák szövetséget kellett alakítani. A Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetsége eleinte kezdett helyi szervezeteket alakítani, de az akkori helyzetnek, viszonyoknak nem feleltek meg az elképzelések. Egf év alatt mindössze 900 tagot tudtak toborozni. Többre nem jutottak. A kongresszuson legtöbbet vitatott probléma volt a szlovák nemzetiségű fiatalok iskolai képesítése, különösképpen a szlovák nyelvoktatásban bekövetkezett jelentűs visszaesés. Ezt a kongreszszusi beszámoló és néhány vitafelszólaló olyan értelemben kifogásolta, hogy ezt aligha lehet természetes asszimilációval magya rázni. Valóban sajnálatos tény, hogy a szlovák nyelven és nyelvet tanuló fiatalok száma az utóbbi időben nagymértékben viszszaesett. Igaz, nyilvánvalóan helyes azoknak a kérdés felvetése, akik azt mondják, hogy ezt aligha lehet természetes asszimilációval magyarázni. A kongresszuson a felszólalók beszéltek arról is, minek tulajdonítják a visszaesést, és szó volt arról, hogy egyes helyi hatóságok elmulasztották pótolni a kiesett tanerőt, amikor az bevonult katonának, vagy ha leány, akkor férjhez ment, vagy áthelyezést kért. Lényeg az, hogy ha elment a szlovák tanerő, aki esetleg egyedül volt a községben nem volt, aki helyettesítse. A mulasztás persze olyan módon is felvetődik, hogy a helyi tanács nem talált tanítót. A kongresszuson felvetették, hogy a fiatal nemzetiségi tanítók közül sokan nem szívesen mennek falvakra, különösen elhagyatott helyekre. Sok fiatal szlovák pedagógusból hiányzik a nemzetiségi öntudat, hogy vállalják azt a missziót, amellyel a szlovák nyelvoktatás falun jár. Szeretném hangsúlyozni: a nemzetiségi nyelv oktatásával elsősorban a nemzetiségi igényeket kívánjuk kielégíteni, ugyanakkor azonban társadalmi szükségletet is akarunk pótolni, azt, hogy Magyarország lakosságának mind elmélyültebb kapcsolatai legyenek szomszédaival, elsősorban a szocialista országokkal: Csehszlovákiával, a Szovjetunióval, Romániával és Jugoszláviával. Ezeknek a kapcsolatoknak az elmélyítéséhez a szomszédos országok nyelvi kultúráját ismerő szakemberekre van szükségünk. Elsősorban a nemzetiségi iskolákat kívánjuk fejleszteni, de a művelődésügyi minisztérium arra is ösztönöz, hogy a következő tanévtől kezdve, lehetőleg minél több középiskolában vezessék be a nemzetiségi nyelv tanítását, tehát a szlovák — esetleg cseh — nyelvet is, mint második idegen nyelvet a magyar tanulók oktatásánál. Amellett, hogy tiszteletben tartjuk azt az alapelvet, hogy a Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság maga gondoskodik az adott orsiágban élű nemzetiségek társadalmi, kulturális és egyéb igényeinek marxi—lenini módon való kielégítésérfil, úgy hiszem — s az eddigi gyakorlat ezt sok esetben bizonyítja —, hogy egész sor specifikus kérdésben kedvezfi lehető ségek vannak bizonyos segítségnyújtáshoz. Véleményem szerint gyümölcsözfi együttműködés alakulhatna ki a CSEMADOK és a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetsége között is. A nemzetiségi lakosság számára valóban felmérhetetlen segítséget jelent az országok közötti jó kapcsolat. Például a magyarországi szlovákok esetében az, ha Csehszlovákiából különböző módon segítséget kapnak kulturális és oktatási igényeik kielégítéséhez és nemzetiségi hagyományainak ápolásában. Ebben a vonatkozásban az együttműködés különböző formái valósultak meg. Például évenként 25—25 nemzetiségi tanító és tanár megy Magyarországról Csehszlovákiába és fordítva, hogy bővítsék nyelvi és szakmai tudásukat. Tankönyveket és még nagyobb mértékben segédtankönyveket, valamint iskolai kötelező olvasmányokat cserélünk, hozunk be, illetve kapunk. A népművészeti kutatás, kultúresoportok vendégszereplése, mind olyan terület, ahol ez a segítségnyújtás megnyilvánulhat és részben meg is nyilvánul. Ahogy a kérdésben megfogalmazta, valóban hasznos lehetne a nemzetiségi szervezetek együttműködése is, tehát magyar—csehszlovák vonatkozásban a Csehszlovákiai Magyarok Társadalmi és Kulturális Szövetsége — a CSEMADOK —, valamint a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetségének együttműködése. Igen fontos területe a segítségnyújtásnak, hogy fiatalok Iskolázásra elmehessenek a nyelvterületükre, az anyaországukba. Nemrég jelent meg a szövetség hetilapjában, a Ľudové noviny-ban a szlovák iskolaügyi minisztérium pályázati felhívása, amelynek értelmében magyarországi szlovák fiatalok jelentkezhetnek tanulásra Szlovákiába. Mi természetesen minden szükséges erkölcsi és anyagi támogatással elő fogjuk segíteni, hogy a jelentkező szlovák fiatalok kimehessenek tanulni szlovák főiskolákra. Ez a lehetőség nyilván nagy segítséget fog jelenteni a jövőben a magyarországi szlovákok iskolaügyének, valamint kultúrájuknak ápolásában. DRABEK VIKTOR A Priemstav Építővállalat szakmunkásai e napokban elkészítették a bratislavai Zerge-hegyen épülő 200 méter magas új televízós adótorony 90 méteres vasbetongerincét. (ČSTK — St. Petráš felv.) A lehetőség adva van A Tatratour olcsó üdülési lehetőségeket kínál # A mennyiség növelésével a minőség is lépést tart # Mintegy 3000 férőhely várja a kül- és a belföldi üdülőket # Vadász trófeákat mutatnak be # Iskolai kirándulásokat is szerveznek A Tatratour szövetkezett utazási iroda január elsején kezdte meg munkáját. E rövid idő alatt is figyelemre méltó eredményt ért el. A létesítmény munkájával és az idei üdülési lehetőségekkel kapcsolatos kérdéseinkre Ladislav Ondriš mérnök, az utazási iroda kereskedelmi igazgatója válaszolt. • Igazgató elvtárs, elöljáróban mondana néhány szót az utazási irodáról? — A Tatratour a Rekrea helyébe lépett és szlovákiai méretben biztosítja a bel- és a külföldi nyaralást. Míg elődjének csak Bratislavában volt egy kirendeltsége — ma már itt is kettő van — utódja Poprádon, Eperjesen, Zólyomban, Skalicán, Malackyban, az oravai víztárolónál és Ipolyságon nyitott kirendeltségeket. Rövidesen Léván, Dunaszerdahelyen, Komáromban, Losoncon, Kassán, Zsolnán és Trencsénben is felütjük „sátrainkat". A Rekreának mindössze néhány alkalmazottja volt a Tatratour pedig máris több mint hetvenet foglalkoztat. A létszám gyarapodása lehetővé teszi szolgálataink minőségi és mennyiségi növekedését. 1969-ben, vagyis az indulás évében 35—40 millió korona forgalmat akarunk elérni. • Hilyen lehetőség nyílik külföldi üdülésre? — A szocialista országokba mintegy 300 társasutazást szervezünk. Kezdjük a Balatonnál. Bélatelepen májustól szeptember végéig 80 férőhely áll rendelkezésünkre. Több három-, illetve négynapos kirándulást említhetnék a Bratislava—Bécs —Balaton—Budapest közti szakaszokon. Egy háromnapos kirándulás 470 koronába kerül (50 schilling zsebpénz). Bulgáriában 160 ágyat biztosítottunk Durankulak, Krapec, Sabla közelében a tengerparton. Tizennégynapos üdülés — útiköltség nélkül — júniustól októberig 1456 koronába kerül. így sorolhatnám a többi rendezvényt Lengyelországba és a Szovjetunióba is. • Lehetőség van-e üdülésre a kapitalista országokban is? — Igen. Kapcsolatban állunk az ottani szövetkezeti utazási irodákkal, s így meglehetősen olcsón tudjuk az ottani nyaralást biztosítani. Például egy 13nopos kirándulás autocarral, a Bratislava — Belgrád — Thesszaloniké—Athén — Thesszaloniké — Szófia —Belgrád —Bratislava közti szakaszon 4070 koronába kerül. Ebben van a teljes ellátás, 30 dollár, 100 új dinár és 900 görög drachma zsebpénz is. Ezenkívül Görögországba vonattal 6-napos kirándulásokat is szervezünk. Augusztus második felében Kairóban lesz alkalom üdülésre. Alexandria megtekintésével a 14-napos nyaralás — repülőgéppel való utazással — 4000—4500 koronába kerül. Persze ezzel nem merítettem ki az üdülési lehetőségek felsorolását. • Biztosítják a külföldről érkezők elszállásolását, illetve hazánkba való üdülésüket? — Természetesen. Nem kevesebb mint 3000 szállodai férőhely áll Szlovákiában rendelkezésükre. Elsősorban is vadászok érkeznek hazánkban. Nem dicsekvésképpen mondom, de csupán ez mintegy 800 000 devizakoronát hoz a házhoz. Ezenkívül az üdülési lehetőségek egész sorát sorolhatnám fel. Hogy minél több külföldi turista keresse fel Szlovákiát, ehhez elsősorban is jó propagandára van szükség. Mi a Felső-Ausztriában május 9-én megnyílt turisztikai jellegű nagyvásárou is részt veszünk, ahol vadásztrofeákat mutatunk be. Mondhatom, hogy a vásár igen nagy népszerűségnek örvend. Ebből is látni, hogy az első lépéseket e téren már megtettük... • S akik idehaza töltik szabadságukat? — Azok számára is 300—400 társaskirándulást, illetve üdülést szervezünk. A hazai üdülések is elég olcsók. A lehetőségeket felsorolni nehéz volna, de bővebb felvilágosítással kirendeltségeink szolgálnak. Az iskolák részére is több társaskirándulást kínálhatunk fel. • Az elmondottakat mivel egészítené még ki? — Csupán annyival, hogy üzemek részére Algériába, Guineába és Indiába repülőgéppel biztosíthatunk társaskirándulást. Késő ősszel több csoportos utazást szervezünk a mezőgazdasági dolgozók részére. A pénzbeváltást már biztosítják kirendeltségeink. Jövőre pedig a vasúti jegyek árusítását is bevezetjük. Egy év múlva bizonyára jobb eredményekről számolhatok majd be. N. J. 1969.